A másik oldal

Hazajutottam karácsonyra, de nem sikerült sajna megszabadulni a kórházszagtól. Szegény nagymamám elesett a múlt héten és sikerült el is törnie a karját, ennek intézésére végül és is hazaértem, még koránt sincs vége a procedúrának sőt, de amig friss az élmény gondoltam leirom miket láttam amik mások itt mint odakinn, mert engem kicsit meglepett, nem erre számitottam volna teljesen. Maximum lesz csapó kettő.

Most arról, hogy mennyire lazán adunk nyugtatókat betegeknek, hogy a háziorvos nem igazán vizsgálja felül a dolgot, hanem felirja nem nyilatkoznék. Ahogyan arról sem, hogy hogyan indult a dolog, persze előkerült hogy lassan látták el pedig "mentővel jött", hogy kinn otthagyták kb. kabát nélkül a váróban meg, hogy a doki csak igy háttal kommunikál és nem gazán tájékoztat stb., én nem voltam ott és épp elég story van már az egészségügyről. Szidni sem szeretném a helyzetet a dolgozókat nem erre megy ki, magunkat meg pláne nem akarom fényezni, mert az az egy hely, ahol aztán igazán tudom milyen a "minőségi ellátás".

Mindegy. Kórtörténet annyi, hogy elesett, volt sürgin, megvizsgálták, ellátták kötéssel hazaengedték, később még esett kellt kicsit, szóval a konzervativ terápia nem igazán jött össze. A kontroll röntgenen elmozdulás volt meg kiugrott a felkar feje a helyéről, szóval műtétet javasoltak. Bementek párszor ambulánsan ilyen műtét előtti kivizsgálásra és hétfőre lett kitűzve az időpont.

Hétfőn tehát mentünk családilag 7-re a megyei kórház baleseti sebészeti osztályára a felvételre. Nekem az első fura az organizációs probléma. Megkérdeztem egy ápolót, hogy mi legyen merre menjünk, azt mondta várjunk középen majd jön a doki. Egy olyan háromnegyed-egy óra múlva másik nővért kérdeztem meg, hogy kb. mire számithatunk, meg, hogy ma műtik elvileg ne maradjunk már el a felkészüléssel. Ekkor már azt modnták, hogy majd elöl a kezelőbe adjuk be a lapot, ha arra jár valaki, meg majd szól ő is a másik nővérnek aki a dokinak segit. Egy masik doki akit elkaptunk az instrukciók alapján ránézett a lapra, elolvasta a kezelőorvos nevét és mondta, hogy itt van a doki, ő már látta majd jönni fog. Végül olyan fél 9 fele felismert minket meg nagymamim a doki és átadta egy kollégának az esetet majd be is hivtak. Nem mondom, hogy ez nálunk tökéletesen megy, de bárki, aki be van rendelve új betegnek, benn van a számitógépes rendszerben, tudják a nővérek és az orvosok, hogy jön. Mindenki. Ha megjelenik az osztályon a beteg, a nővérek, ha más nem a saját dokumentációjukat elintézik, nem várnak semmi dokira, befektetik és majd, ha lesz az orvosnak ideje felveszi. Gyorsabban nem megy odaát sem ez fél napos program, csak a beteg benn fekszik és nem a váróban izgul, hogy mi lesz. Meg tényleg az, hogy rend van és mindenki tudja mi a rendszer.

A másik, ami nagyon fura, első kérdés mindenkinél: "Ki az orvosa?". Itt mindenkinek van orvosa, aki látta, akivel beszélt, aki műteni fogja. És minden beteg igy névhez kötve van. Tekintve, hogy mamámnak nem modnták el ki fogja csinálni, mert aki látta az nincsen a műtét napján ott ez okozott némi bonyodalmat, és kb. a doki keresett egy operatőrt és átadta, hogy mi a helyzet. Ez nekem teljesen új. Az érdekelne, hogy akkor ki vizitel az osztályon? Mindenki a sajátját csak vagy mi? Nálunk ilyen nagyon nincs. Oké a privát betegeket a főorvosok műtik és vizitelik, mert ők ezért extrát fizetnek. Van nálunk is, hogy megkérdezi a beteg, ki operálta, de azt is kb. utána. Sokan soha nem találkoznak az operációt végző orvossal. Lehet, hogy ez rossz de, igazából nálunk mintha a klinika látná el őket, nem egy-egy ember. Az mondjuk nekem kicsit érdekes és nehezen átlátható, hogy reggel még nem tudják ki mit műt és mi van. Nekünk legkésőbb a reggeli megbeszélésen eldől és hacsak nincs valami autóbaleset vagy ilyesmi áll is a program.

A vizsgáló doki rendes volt, de érdekes módon nem nagyon akart velünk hosszasan beszélgetni hozzátartozókkal, csak a mamához irányzott kérdéseket, aki pedig valljuk be érezhetően nem teljesen saját maga hozza meg ezeket a döntéseket. Kicsit megvizsgálta, megirta a lapot, hogy felveszik és utána extra kérdezni kellett. A műtétről való felvilágositás információ tartalma annyi volt miután megkérdeztem, hogy lemez. Szinte meglepődtem ezek után, hogy a kérdésemre még a röntgent is láthattuk és elmesélte mi merre van. Aztán uldögéltünk az osztályon, várva, hogy a nővéreknek legyen lélegzetvételnyi idejük egy ágyat szerezni és felvenni a mamát. Közben már épp gondolkodtam, hogy ennyire nincs dokumentálva a felvilágositás, amikor jött a doki, hogy a mamának akkor ezt a lapot még alá kéne irnia. Csak igy aláiros felével nyujtja. Na mondom itt az alkalom megnézem már. És teli találat. Ez volt a hires beleegyező nyilatkozat. Egy szót nem fűzött hozzá, hogy mi az a Philos lemez, mi az álizület, milyen rizikója van a műtétnek, semmi. Ez nem tudom, hogy a kórház sajátja vagy általános, de szerintem a mai világban eléggé gyengén van elintézve. Azt sem tudom, hogy a betegek mennyire érdeklődőek és vajon kérdeznek e ilyen esetben. Az egy dolog, hogy én értem mi volt odafirkálva, de ez nem épp a leg optimálisabb betegtájékoztatás. Én mondjuk azt is kevesellettem, amit ráirt én kisregényt irok a rizikókról és azért óvatosan meg is emlitem őket (nem mindenbe kell mélységében belemenni, a beteg max. félni fog, úgysem tudja megitélni a valós veszélyt, megragad egy szó és kész). Csodálom, hogy nem félti a seggét, ha bármi történik, ez kevés lesz a védelemhez szerintem.

Mellékleletként megtudtuk, hogy nincs wc-papir, tegnap este elfogyott a kesztyű és nemtudni honnan szereztek vmi kb. használtat és néhány kötszer is hiányzik.

Ma lesz még a műtét, kiváncsi leszek, mi lesz a következő részben.

Inv plox!

Ilyen ha valaki eljön meglátogatni. Amit amúgy simán lehet, van matrac, nem kényelmes annyira cserébe ingyé van. Be lehet jelentkezni nyugodtan, legalább nem unatkozom az üres hétvégéken.

This is my OR!

This is your arena

Ezt valamiért külön akartam leírni. Miután szóltam, hogy tök nem fair, hogy mások többet próbálkozhatnak műteni mint én, kicsit javult a helyzet és volt szerencsém egy kér kis dolgot csinálni. Számomra érdekesek a tapasztalatok, nem egészen csak azok a nehézségek amire mindenki elsőre gondol. Talám valakinek fura, mésba belevágni, nekem ezzel éppen nincs gondom, de talám egyértelmű, hogy meg kell tanulni varrni, az eszközöket használni, elsőre azt sem tudja az ember hol a vége amit meg kell fogni. Ha csak nézed oylan egyértelmű, de mint mindíg itt is amint a kezedbe adják hirtelen mégsem megy oylan flottul a dolog.

Amit igazán meg akartam osztani mint magvas gondolat az viszont a következő. A címben szereplő mondat megannyiszor elhangzik kedvenc Grey's-emben ez talán másnak is feltűnt aki nézi. Miközben feltételezem, hogy ott ez csak hatásvadász fordulat, újabban elgondolkodtam rajta, hogy nem alaptalan. A műtőben tényleg az operatőr az isten. Persze az altatóorvos még komoly befolyással bír, hiszen hiába áll tökéletesen a velőűrszeg ha a beteg már nem tudja majd használni, de alapvetően a műtétet végző klinikai nagy fehér van a műtőben a tápláléklánc tetején. Ez most olyan bagatelnek és egyértelműnek tűnik, az is midnaddig amíg nem lettem hirtelen én az operatőr. A fentebb említett szerep ilyenkor összeütközik a kezdő bizonytalanságáva és tapasztalatlanságával és pontokon meglepően komikus a helyzet.

I would have been a really good postal worker.

Asszistensként teljesen átérzem, hogy azért vagyok, hogy segítsek. Csak azért. Nem nekem kell látni, az operatőrnek kell látni. Nem nekem kell hogy kényelmes legyen, hanem neki. Ha látom, hogy nem jól áll a lámpa megigazítom, hogy neki ideális legyen. Ha beállítja a kezem valahogy úgymaradok, azt teszem amit mond. És működik a rendszer. Mindenki a műtőben azon serénykedik, hogy az operatőr kényelmesen, a legjobb körülmények között a lehető legjobb eredménnyel tudja elvégezni a műtltet. Ez kezdőként szerintem lehetetlen. Annyira lefoglalja az embert az, hogy nem tudja igazán azt sem, hogy mit csinál, hogy mi merre van, hogy minden egyszínű rózsaszín, hogy vérzik, hogy midnenki rá vár, hogy haladjon, hogy mi a következő lépés, hogy ciki e megkérdezni, hogy "most miaf legyen?", stb. stb. - a végén az eredmény, hogy teljesen kéynelmetlenül, begörnyedve, sötétben, próbálkozik valamit csinálni amit gondol, hogy kéne, persze még annál is nehezebb mint amúgy lenne hiszen még csak a körülmények sem stimmelnek. De egyszerűen nincs kapacitása az embernek arra, hogy ezekre azonnal gondoljon, és valahogy nincs meg az önbizalma, hogy valóban irányítson, ahogy ebben a státuszban kéne. Szerintem oylan mint a vezetés, egy idő után autómatikusan jön de az elején túl sok az információ egyszerre.

Let's have some fun.

Mindenesetre élmény, és tök "jó" félni előtte, hogy menni fog e, tök érdekes közben megcsinálni és rendkívül menőnek érzi magát az ember utána, hogy meg tudott csiálni valamit. Csak ez az utóbbiakban részletezett helyzet így megragadt és én éppen nem erre számítottam, hogy nehézség lesz. Lehet persze, hogy másoknál más merül fel, erről érdemes lenne emgkérdezni a kollégákat talán.

Winter is coming...

Hús minden mennyiségben

Ezt a posztot már egyszer elkezdtem irni ls most folytatom, szóval esélyesen összefüggéstelen és érthetetlen lesz. Ilyen az élet. Tehát:

Blackeye

Nézegettem elébb visszamenőleg a naptáram, hogy miről kéne írni, de azon felül, hogy lusta voltam nem is igazán történtek dolgok. Elkezdtem ezerrel elverni a pénzem síelős cuccokra, a környezetem kiakasztottam, vagy kérdésekkel, hogy milyet és hogy kéne, vagy azzal, hogy elejtettem mibe kerül. Mindenesetre én fontosnak ítéltem meg, mindíg is akartam saját cuccot és mostmár van is értelme talán, mert nem igazán növöm ki vagy ilyesmi. Ráadásul körbenéztem, hogy a sváb dombok között van e viszonylag könynen elérhető és nagy örömömre van, hétvégézni lehet menni, szóval most főállásban várom a havat. Kellően macera lesz azért így is rljutni a pályáig, (de jó h tehetségesen nincs jogsim meg mondjuk saját autóm se) de azért megoldható és motiváció van. A választás végül egy all mountain léc lett az Atomictól, az idei Blackeye-t vettem meg. A visszajelzések alapján igazán jóféle a kategóriában, lehet kicsit túl is lőttem vele a tudásomhoz képest de majd dolgozom az ügyön. Ugyanitt sikeredett végre kinézni és lefoglalni egy helyet síelésre a baráti csapattal, végül tök jól látszik sikeredni a dolog, midnenki jön aki akart és volt reális esélye is, hogy meg tudja oldani. Mivel a "múltkori" síeléskor annyira király lett a síelős videó, vettem az egész dologhoz kamerát is, ez volt mondjuk az utolsó csepp a pohárban költekezés szempontjából. Innentől zsíroskenyér van!

Szinhaz Bár

Apollo - Stuttgart

Ami még érdekes, hogy voltam Stuttgartban színházban és megnéztem a Tarzan című Disney musicalt. Igazán jó volt, a színpadkép nagyon profi, leesik az álla az embernek, tökéletesre össze van rakva. És azért követni is sikerült ezen a fura nyelven, szóval mondhatni, hogy megérte.

Virágoskert

Csillagok

Lokálpatriotizmus

Itt lettem volna gyerek

Ami még ide fér, hogy ma elnéztem bevásárolni és közben akarva akaratlanul is belebotlottam az adventi/karácsonyi vásárba ami tényleg nagy buli itt. Modnták már az ismerősök, hogy viszaonylag hires erre felé az itteni és érthető miért nagyon készültek az árusok rá. Nagyon igényes válogatott minden üzlet, a városhoz képest igen terjedelmes és minden van ami szem szájnak ingere. A legbulibb, hogy van ilyen középkori rész, ahol beöltözve várják az embereket, fáklyák égnek mindenütt, és midnen féle egyzserű de nagyszerű játékra is be lehet fizetni. Plusz persze a sztenderd forralt bor, maultaschen, kolbász, csoki, magvak, édességek, nyársra tűzött töltött kenyér, lepény, ruhák, faragások, lámpások, sör, bögrék, játékok, kakaó, ékszer, gyertya, füstölő, ringlispir, stb. minden mennyiségben. Az illat és a hangulat felettébb kellemes. 

Nem csak a húszéveseké a világ

Erősen áttértem a havi 1-2 posztra. Hiába, kevesebb az újdonság és több a meló, nem mindig érek rá, vagy ami még fontosabb van kedvem és erőm írni. Feladni semmiképp nem akarom, muszáj a rekordsorozatnak folytatódnia.

Szóval igazából már réges-régen de volt egy jó kis egyhetes szabim, amikor is meglátogatott a Kedves. Kütelező programként elmentünk a helyi fagyizóba, ami nagyon szuper, ezen szurkoltunk ezerrel, hogy legyen nyitva még így ősszel is. Mázlink volt, sikerült bezabálni, kétszer is. Mivel a környéken már voltunk a móltkori látogatása alkalmával, most kicsit távolabbi célokat vettünk célba. Egyik kolléga eljtette el, hogy Zürich nincs is olyan messze és végül is igaza van. Ezen felbuzdulva csináltunk egy kis vonatos kirándulást, csak így a hétvégére. Foglaltam Airbnb szállást, amivel ismét nagyon meg voltunk elégedve, a hely is tiszta, szép volt meg a vendéglátó lány is rendes volt teljesen. Abszolút flexibilisen megbeszéltük vele az érkezést meg indulást, és jó kis tippeket is adott. Egyikőnk se volt még Zürichben szóval némi netes kutatás után ahogy esik úgy puffan alapon mentünk előre és teljesen jó volt. Itt is van ilyen Welcome Card mint Berlinben, hasonlóan megéri az "ingyen" közlekedés, a sok akció. Itt még egy hajóút is benne van, amit nagyon lelkesen ki is használtunk, mindenképp megéri kipróbálni ha valaki arra jár. Másik utazásunk Karlsruheba vezetett de csak ilyen egy napos, reggel megyünk, este jövünk módszerrel. Ex némettanárnőm Eszti épp németországban kirándult, ez alkalommal őt látogattuk meg amíg a közelben volt. Megvolt a sok élménycsere, elnéztünk Ettlingenbe mert szép, ittunk jó kis kézműves sört, szóval mindent amit egy ilyen kiruccanás alatt kell. Az egészről a megszokott Flickr képsorozat itt, valamint Eszti csinált extra videót is az ő útjáról, abban is benne vagyunk.

Aztán megint dolgozni kellett, bár ez nem kellene, hogy ennyire meglepjen. Megyeget a meló, nagyon úgy érzem, hogy rá kéne venni magam az itthoni olvasásra, és szakmailag kicsit kéne fejlődni, csak persze macera midnez munka mellett, plána, hogyha senki nem rugdossa az embert. Azt érzem, hogy kicsit többet kéne műteni, valahogy még nem sikerült sokszor odajutni rendesen az asztalhoz. Persze szerencse kérdése is, hogy mikor jön olyan beteg akit lehet, épp privát biztosított e vagy nem, stb. de sokszor szervezési kérdés is, az meg zavaró. Szóval amikor van 3 olyan műtét ami kafa lenne a kezdőknek, és ott is vagyunk 3-an aznap, akkor mért egyvalaki csinálja az összeset, mért nem lehetne midnenkinek lehetőséget adni? A másik, hogy még azért mindig van kis gyomorgörcs és hiszi ha be kell menni dolgozni, ez nemtom mikor tűnik el, talán soha. Jobb mint korábban de még erősen fejleszthető. Bár nemrég, hogy beszéltem évfolyamtársakkal, akik otthon dolgoznak, kiderült azért, hogy nem egyszerűbb persze otthon sem az élet, hasonlóan nagy felelősséget sóznak az emberre és nagyon figyelni kell, mit vállal be az ember. A kollégák viszont jófejek, lassacskán kicsit összébb rázódunk, most van a Stuttgarter Wasen, ami olyan ugye mint amin voltam tavasszal, elvielg kicsit nagyobb is. Közösen ment az egész kórház, bár én csak későn értem, mert még ügyeltem is, de voltak azért ismerős arcok, aztán pedig még 3-4 masik kollégával benéztünk Stuttgartba is mert mért ne, "yolo" végülis. Sajna a második túráról lemaradtam, amikor csak a klikkesedő sebészek mentek, mert aznap már utaztam haza. Amit még sajnálok, hogy a Braun doktor elment praxisba, ő nagyon rendes volt és rengeteget segített, neki is pont szombaton volt a búcsúbulija, ilyen kerti party náluk, de én már akkor otthon voltam. Na nem panaszkodom mert az nagyon király de lehetett volna előtte való hétvégén is.

Voltam tehát otthon is, nem is keveset, vagy másfél hetet, így a szülinapom körülre volt betervezve. Mozgalmas volt azt meg kell hagyni. Ha a Timi jön, akkor legalább az első napot pihenéssel és minimális programmal töltjük, no ez most kimaradt. Sajna a gép is késett, rendesen éjszaka érkeztem, aztán a szabi első felében a rokonságot látogattuk végig minden irányban, meg sörözgettünk a Szolnok környéki bandával. Aztán félúton irány Pest, az ottani társasággal sör, végül pedig irány Eger. Bizony Eger, kitaláltuk, hogy nem kell nekünk repülni ahhoz, hogy valami jót lássunk, szép kis hazánkat is fel lehet fedezni. Összeszerveztük a haverokkal és hétvégéztünk egyet, nagyon kellemes volt, meglátogattuk a főbb nevezetességeket, iszonyatos finomakat ettünk és meg kell hagyni a bor is finom arra fele. Persze annyira tehetséges voltam, hogy a két telefontöltőnket otthagytam, szerencsére meglett és küldik postán, csak sajna így sokáig nem lesz rendes telefonom és netem és és és. Az iPhone töltő retek drága, ez mindíg meglepetésként ér valahogy, mert általában felülmúlja a várakozásaim. Ez történt most is. Ennek okán a képek (amiket én csináltam) csak később jönnek.

Ugyanitt vénülök, tesó is mindig ír szölinapos blogposztot, nos én csak hozzácsapom ehhez. Ad 1 félelmetes, hogy közelebb van a 30 mint a 20, ad 2 köszönöm midnenkinek ezúton is a köszöntéseket.

Nie genug

Egésznapos kirándulás lett tervezve szombatra, és elégedetten mondhatom ,hogy nagyon jól klappolni látszott a dolog, szerintem minden lényeges belefért. Nem túlzottan, de azért éppen eléggé messze sikerült Christina Stürmer koncertet találni, és nagy lelkesedéssel meg is vettem a jegyet hónapokkal ezelőtt már. Persze most kiderült, hogy lesz nemsoká Stuttgartban is, de ennek ellenére nem bántam meg, csináltam mellé egy kis kiruccanást és így már mindjárt megérte.

Mesebeli kastély

Hajnal 8-kor felkeltem és a fél 10-es vonaton már fenn is voltam Reutlingen felé. Minden rendben ment, úgy gondoltam a megnézendő kastéllyal kezdem, mert az tuti sok idő, aztán majd kiderül, mennyi idő marad Reutlingenre. Előtte azért beszaladtam a Touristainformációhoz, hátha ők tudnak valami okosat, hogy hogyan lehet eljutni oda. A google maps szerint busszal és sok sétával, mert direkt oda semmi nem megy. Mint kiderült ez stimmel is, fel kell mászni a kastélyhoz, nem adják "ingyen". Ami amúgy teljesen buli, a jelzésekkel is csak egyszer az indulásnál volt probléma, a sípálya mellett valami kis mini ösvényen indul az erdei út, ott kicsit kétségbeestem, hogy akkor most mi lesz, ötletem nincs merre induljak. Végül midnen meglett, 2 buszmegállóból is lehet menni, az egyikből rendesen fel kell mászni a másikból lazább. A lichtensteini kastély nagyon szép, tényleg mint a mesékben. Ami egyébként pont igaz is, hiszen Wilhelm Urach hercege Hauff regényét olvasva döntött úgy, hogy neki kell egy olyan kastély mint amiről olvasott, és itt az eredmény. Ha be is akart nézni az ember akkor egy fél órás idegenvezetés is csapódott, szóval okosodtam germánul is kicsit. Még jó hogy wowoztam kicsit németül és pár középkori dolog már németül is megvan.

Reutlingen

Olyan 4 fele értem vissza Reutlingenbe, ami pint tökéletes volt a gyors városnézésre. Kaptam még délelőtt kis füztkét a városrül ami alapvetően tökéletes volt. Kis várostérkép, berajzolva egy ajánlott útvonal, midnen fontos látnivalóról és épületről 2-3 mondat. Szerintem nem kell több elsőre. Pont minden belefért, még a Mekiben is tudtam telefont tölteni kicsit. Örülök, hogy sikerült, mert már annyiszor hallottam a nevet, hiszen Szolnok testvérvárosa, a giminkből mindig mentek diákok. A 6-os vonattal indultam Urachba.

Christina

Bad Urach egy 12.000 lakosú nagyon kellemes kis csendes város, igazán pazar sváb főtérrel. Kis üldögélés után és egy Falco tribute koncert következett, ahogy éreztem a fiatalságnak ez kicsit régi volt, de páran nagyon élvezték. Igazából nem is volt ám rossz, csak mi nem ismertük rendesen. Ok a Rock me Amadeus-t talán sokan tudják. Lehet persze, hogy scak én vagyok műveletlen meg nem németajkú és nekem új. Extra volt, hogy a gitáros még az eredeti banda tagja volt. Közben azért elég sokan lettünk, lett hangulatvilágítás a téren, és páran az ablakból nézték, egyszóval lett hangulat szó se róla. A kirándulás zárásaként fergeteges Christina Stürmer koncert következett, igazán jók élőben, érdemes elmenni. Volt egy kis nyári eső is közbe de mégsem gondolta meg senki magát és ment haza. Nekem volt csak kicsit kalandos a hazaút iylen utolsó buszokkal és vonatokkal, igazából nem is lett volna gáz, csak a csatlakozások voltak szörnyűek és emiatt kellett sokat várni. De ha megkésve is egyben hazaértem és el sem áztam. Win!

Flickr album mindenről.

All The Small Things...

Sokszor gondolkodom, hogy vagyon külső szemlélőként hogyan jön le a blog, nagyon depresszív, vagy legalább vegyes? Bárhogy is legyen, most egy kicsit megpróbálok segíteni a helyzeten és a pozitív irányba billenteni a kényes egyensúlyt. Valójában írhatnékom van egyszerűen és semmi normális téma nem jut eszembe és nem történt semmi olyan különleges, amiről terjengősen értekezhetnék, következzenek hát szösszenetek az elmúlt időszakból amik feldobták a napomat.

Mint minden (geek) normális ember értelem szerűen minden lehetséges helyen megosztottam, hogy, természetesen szigorú főorvosi felügyelet mellett, műthettem egy "pertrochanter törést" (csípőtáj, combcsonttörés). Tök jó buli volt, végre értem rendesen, hogy mi történik, valóban úgy van ez, ha az ember csak egyszer is csinálta már, teljesen más szemmel nézi a dolgokat utána. Jövő héten csak segédkezem az osztályon és műtőben, hátha akad valami amit megint csinálhatok.

Láttam még Karlsruheban a játékboltban ahol voltunk ilyen "szülinapi dobozkákat". Lehet, hogy otthon is van ilyen, mindenesetre én még nem láttam, pedig tök jó ötlet.  A szülők kérhetnek egy dobozt a szülinapos szekrényen és bele lehet gyűjteni mit szeretne a gyerkőc szülinapra. A hozzátartozóknak így nem kell szenvedni a válogatással, csak bemennek és választanak valamit a dobozból. Avagy egalább a lehetőség megvan. A meglepetés elem persze erősen sérül, de a kétségbeesett rokonoknál ez nagy segítség szerintem.


Nagyon elégedett vagyok a hangfalakkal amiket újítottam, végre lehet kellemesen zenét hallgatni itthon. Mindezt a másik nagyon sikeres projektem a Spotify támogatja. Igazán tuti dolognak találom. Elő is fizettem, mert az ingyenes verzió alapján láthatóan állandóan használom. Most még többet, hiszen a telefonra is letöltöttem a kedvenceket és útközben is tart a party. A 10 euró havonta egyrészről soknak tűnik, de azonnal rendelkezésemre áll egy hatalmas zenei könyvtár, rádió, ajánló, minden. Arról nem is bezsélve, hogy ha csak a sebtiben elkészült csillagozott listámat vettem volna meg valaho,l az szerintem máris több lenne. Kivételesen az ajánló funkció is abszolút használható, sok jó zenét találtam már. A hab a tortán, hogy van várólista, lehet megadni számokat, hogy következőként játssza le, majd térjen vissza az eredeti listához. Imádom.

"@S1Q3 a spotify a legjobb dolog a szeletelt kenyer ota, az utobbi 7 honapban ugy haromszor kellett zenet torrenteznem"

 Kosuke Tamashiro ‏@KTamas 1 Sep

Ma vettem új teát, 6 féle speciális íz van benne a világ minden tájáról. Még csak a "spanyol narancsot" próbáltam ki de az isteni. Láttam még narancsos gyertyát is, tehát megvan a mai hangulatvilágítás. Találtam ma Hárslevelűt az EDEKA-ban. Apróságok, de határozottan endorfint termelnek.

Holnap Christina Stürmer koncert!

Sikerült felfognom a biciklipumpám és a gumibelső működését. Éljen a diplomás elit, csak kicsit sikerült tönkretenni a pumpát a folyamat közben. 

Végre sikerült elmenni futni.

Olyat ettem ma a sváb étteremben ebédre, hogy napokig elég lesz a gyümölcs ami itthon van, semmi más nem kell.

Nemrég néztem az új Star Trek-et és a World War Z-t és mindkettő igazán jó lett, főleg a Star Trek, teljesen fan leszek.

És talán az egyik legfontosabb: jóban vagyunk.

Ilyenek voltunk

Szépek voltunk!

Hol a Duna?

Kicsit lemaradtam az irassal. Szal ott tartottunk valahol, hogy hazajutottam! Kafa volt, már nagyon vártam az életérzést, hogy Pesten nyáron mászkálhatok. Haza egyáltalán nem mentem mert hadi állapotok uralkodnak a lakásfelújitás miatt, és a szülők sem voltak otthon. Igazából jól alakult, a legtöbb dolgot, amit akartam sikerült elintézni. A haverokból sajna viszonylag kevesen értek rá, mindenhol zajlik az élet és a legtöbben nyaraltak, ösztöndijjal voltak kinn satöbbi. Azért sokakkal sikerült találkozni aminek nagyon örülök, hiszen ugyan kezdek ismerni itt egy két embert, minimum a kollégákat, de azért az igaziak még mindig otthon vannak. Voltam eskövőn is, életemben először templomi szertartáson is; ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak. Volt még dunai hajókázás, romkocsmázás, plázázás, ZP koncert, szóval igazán kellemesre sikeredett. Sajna nagyon rövidke volt... Hazavittem viszont a nagy bőröndöm odafele tele ecetes chipssel és borral meg sörrel, visszafele pedig elhoztam a számitógépem. Pár nap múlva beugrottam a Saturnba és elvertem egy rakat pénzt a kiegészitőkre meg monitorra, szóval ezt a bejegyzést már sikeresen asztali gépről írom. Minden klappolt és semmi nem tört össze útközben, persze kiadós macera volt szenvedni a bőrönddel, de mos már minden jó és szép.

Karácsony!

A végeredmény

A köv hét nem volt annyira húzós, mert végre csak segitő pozicióban voltam alkalmazva. Ugyanakkor valahogy elég fosul alakult a dolog, mert megint nem sikerült sem, mit igazán operálni és csinálni, nem is voltak olyanok amiket lehetett volna, ha volt akkor épp más volt soron vagy a rohadt telefon nem csörgött vagy stb. Ez igy elég gáz lassan mondanom kell a főnöknek, hogy nem fair az elosztás. Biztos mer' külföldi vagyok! Cserébe holnap megint a szokásos, enyém az osztály, senki nincs aki segitsen, 5 tervezett felvétel hétfőn, 5 szuris beteg minden napra, hétvégi ügyelet, éjszakák. Öreg vagyok én már ehhez...

Danke für Travvelling
vis Deutsche Bahn

A hétvége sem volt ugyanakkor unalmas, elugrottam Karlsruhe-ba a német barátainkhoz. Itt voltam annó nyelvet gyakorolni is.
Elgondolkodtatott kicsit a látogatás. Egyik oldalról, jézusom nem is volt ez olyan rég, hogy náluk töltöttem azt a hetet nyelvtanulni és mennyi minden történt azóta. Nagyon szalad az idő. Nyelvileg érezhetően fejlődtem természetesen, nem mondom még mindig hiányoznak rettentően alap dolgok, de már nem félek megszólalni, megszoktam, hogy akármi is van muszáj. Ugyanakkor persze tuti nekem vannak nagy elvárásaim, és máshonnan is azt hallottam, hogy ilyenkor mélypont van (3-4 hónap) de amellett, hogy érzem, hogy javulok, azzal is midnen egyes nap szembesülök, hogy mennyi minden hiányzik még. Valószinűleg hozzáállás kérdése, hogy az ember melyiket helyezi előtérbe. Amúgy semmi extra nem volt, életemben először utaztam rendes német vonattal, nos mindnenki szokta szidni, mint mi a MÁV-ot, de azért ez maradjunk annyiban, hogy jobb. (Persze midnenkinek a saját baja fáj.) Ugyanitt a nyelvhez kicsit visszakapcsolódva itt a videó, amiben a német vonatokról hisztiznek. Tök jó, mert nagyjából értem, és ez fejlődés, és tényleg vicces. Voltunk továbbá a Turmberg-nél, persze annak ellenére, hogy napsütésben indultam el, kafán eláztunk és fújt a szél is és én rövidgatyeszt vittem csak meg pólót. Meg grilleztünk és ettünk ott is Curry Wurst-ot és társasoztunk este. Másnap, Lofék már mentek búvárkodni én pedig haza, hogy itthon is tudjak kicsit még pihenni.

Még lógok egy betegbiztositásos cuccal is, el ne felejtsem...

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".

Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

It's a she!

Fahrrad XXL Walcher in Esslingen

A szép Neckar

Na gondoltam nem húzom tovább, múltkor is akartam már biciklit venni, csak előjött ez a nálam szokásos inkább hisztizek mint megoldanám a problémát. Anyám mindig azt mondja "nem vagyok életrevaló". De pénteken megembereltem magam és elkezdtem keresni. Félelmem volt többek között, hogy nem értek hozzá, nem értem németül, hogy mi van, valamint, hogy ötletem nincs emrre menjek. Két helyet hallottam, az egyik Stuttgartban a piac, ahol részben új, gondolom többnyire pedig használt bringákat lehet olcsón venni. A másik egy bazi nagy, többszintes biciklibolt itt Esslingenben, Plochingen fele. Utóbbit sikerült megtalálni végül is, jelentősen könnyebben mint vártam, mert "Google is my friend" alapon azonnal kidobta a kereső. Gondoltam jó lesz ez, van igazai nagy választék és tuti megbizható új minden. Kicsit nézgelődtem az oldalon, nyaggattam tesót, nehogy tudjon már nyugiban nyaralni, hogy milyet is kéne venni. Végül eldöntöttem, hogy akkor nekem valami trekking cucc kell valószinűleg, de majd megkérdezem ott is. Kicsit visszavett mondju ka lendületemből, hogy 250 eur fele indultak a biciklik, határ persze a csillagos ég. Én elterveztem, hogy valami 3-400 fele már van egy-két jól kinéző, na majd azokat megcélzom. Ki is kerestem a Google Maps-en, hogy merre is kell menni, jellemző, hogy ilyen biciklire költök, de smucig voltam buszjegyet venni, "majd jól elsétálok" péntek van, szép az idő, itt az egész hétvégém, ráérek. Jelzem valami 6-7 km. Háromnegyed úton azért meguntam már annyira a sétálgatást, hogy leessen, ez egy hülye ötlet volt. Mindegy, láttam szép Neckart...

A bolt belülről

Kóla

Nem gyorsan, de cserébe kellően lassan elértem azért a szent célt. Meg kell hagyni igazán tiszteletre méltó "kis üzletke". Modern, kivülről kocka de belülről igazán kis igényes, minimalista sportbolt, több emeleten terpeszkedve. A bejáratnál rögtön egy kis kávézó fogad, hogy megérkezés után, vagy várakozás alatt be lehessen csapni egy frissitőt vagy sütit. Az alsó szinten mindenféle kiegészitő található, de bármi amit el lehet képzelni, a legapróbb darabkákig. A többi emeleten pedig biciklik tömege sorakozik, valamint hozzá tartozó öltözék, sisak, kesztyű, stb. Taktikusan a sorok között egy olyan másfél méter széles pálya van, ahol körbe körbe ki lehet próbálni a kiszemelt példányt. Körülbelül az eslő 15 másodperc lefogrása alatt találkoztam a leendő bringámmal. Nagyon megtetszett, olyen kis sikkes, elegáns fekete, én pont valami ilyesmit akartam. Ráadásul "Merida", ami egyike a körülbelül 2 biciklimárkának amit ismerek. A "Tolvajkergetők"-ben is emlitették, és menőnek tűnt. Be kell valljam, körülnéztem utána, de szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor vásárol, már megtalálta a kiszemelt példányt, de azért, hogy a lelke megnyugodjon körbemegy a boltban és megnézi a választékot. Persze érzi, hogy csak mutatóba teszi. Az eladó srác szerint jót néztem ki mert mivel 2012-es modell le van árazva már, ugyanakkor tök minőségi. Az még kafa lett volna ha van olyan változat is a méretemben ami elöl teleszkópos, amit ki lehet kapcsolni ha nem kell. De végülis mindegy, erdei utat igazából nem tervezek. Mint kiderült nem is volt már több belőle, még a raktáron sem, ezért a kiállitott utolsó darabot vittem el, mivel enm raktári zsir uj összerakott kaptam rá levásárolható kedvezményt. Ami nem is ártott mert úgyis kellett vennem egy zárat minimum hozzá. Levittem utána a helyi szervizükbe ahol átnézték, hogy midnen klappol e, és kérésemre fel is csavarozták a zártartó tokot. Eközben nyugisan el lehetett fogyasztani egy kólát a már emlitett kávézóban.

Merida

Freeway 9500

A hazaút jóval kellemesebben telt, hiszen az elvárásoknak megfelelően, hasit a bringa. Igazán dicséretes, hogy kiépitett bicikliút volt a városon kivül az út mellett, ok nem mindenhol a legtutibb minőségben, de volt. Utólag derült ki, hogy mivel oylan 13-14:00 óra magasságában tekertem haza, sikerült azonnal beszerezni egy kis leégést is. Ma már elégedetten jelenthetem ki, hogy nem jött le a teljes bőrfelületem, hanem egy árnyalatnyit setétedett az alkarom, ez még nekem is nehezen megemészthető infó. Toltam pár képet a csodabicikliről amikor hazaértem. Még tegnap úgy döntöttem, hogy ez nem megfelelő tesztelése a járműnek, szóval este felkerekedtem és átbicikliztem Stuttgartba. Számomra mondjuk nem volt 100%-ig egyértelmű, hogy akkor merre is van a bicikliút, sajna legtöbbször gyalogosokkal osztott járdára tették ki a táblát. Meg el is tévedtem kicsit, Bad Cannstatt-nál tettem kis kört, de ez talán igy elsőre bele is fér. Végül azért csak eljutottam a belvárosba, láttam egy két nagyon szép részét a városnak amik eddig kimaradtak. Sétálgattam utána kicsit, igazán más volt mint amikor korábban tesóval voltunk, most egy meleg nyári este volt és rengetegen voltak kinn az utcákon, egy egészen másfajta életérzés volt. Találtam egy mekit, úgyhogy a kajálás is meg lett oldva. Szégyen szemre ugyanakkor vonattal jöttem haza mert eléggé hideg lett és nem készültem rá. Meg elfáradtam. Meg kellően fáj a hátsófelem az üléstől mert nem éppen vagyok hozzászokva még. Azért megérte.

It's definately a she

Black Widow

A Mercedes jel (Stuttgart Hbf.)

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.