Egy fárasztó hét margójára

Adminisztráció

Szerződésem van ez mindenképp dicséretes, cserébe kaptam kismillió elintéznivalót. Mondjuk ha már itt tartunk ennyi erővel mondhatták volna ezt korábban is. Amikor kérdeztem, hogy mi kell azt mondta a személyzetis főnök, hogy semmi extra, töltsem ki az a dataim ezen a lapon meg hozzam az approbációt. Erre kedden kaptam egy oldalnyi vackot, hogy akkor ezt kene elintézni ha lehet a héten!!! de mindneképp a hónapban. Jófejek. Köztük ilyesmi mint bejelentkezés a nyugdijbiztositónál és igazolások, az adóhatóságtól is kell valami lap, meg rendezzek magamnak betegbiztositást is. Ha előbb modnják mondjuk lett volna esélyem. És kezdem azt is megérezni miylen kafa is ügyintézni ha minden csak munkaidőben van nyitva, egyszer mar be is szóltak hogy a beteget kéne a műtéthez beállitani, és nem telefonálni. Adóhatósághoz például remélem el tudok menni anélkül, hogy napot vennék ki mert az meg túllövés, majd megpróbálom lezsirozni. Amivel rákeféltem még, hogy pénzt csak jövő hónapban kapok mert az ehavi már le van adminisztrálva.

Ügyelet

Sokktalanito (lopott)

Megint voltam délután, és láttam érdekeset. Egy motorbalesetet szenvedett csávó jött, sajna én a sokktalanitóban (súlyos sérültek ellátására szolgáló speciális felszerelt szoba) nem voltam ott de a műtétnél már igen. Ami izgi, hogy ez sürgős rohanós műtét volt és tényleg a beteg életéért ment a küzdelem. Sokszor emlegetik, hogy emberéletek vannak az orvos kezében bla bla, persze igaz de az osztályon például azért jóval kevésvé érezni ezt, hiszen midnen viszonylag ráérősen történik, lehet segitséget kérni, többen is ránéznek a páciensre, egyszóval van védőháló. Ez esetben viszont nagyon benne volt a levegőben, nem tudom szebben mondani, egyszóval a halál. A műtő folyosón még mint a filmekben nyomta valaki a mellkasát a betegnek, ment az ujraélesztés, bemosakodás csak igy nagy vonalakban, köpenyem és kesztyűm oldjam meg magam, nem érünk rá az asszisztenst öltöztetgetni, a steril takarókat is csak úgy feldobták és már nyitva is volt a beteg hasa. Igazi versenyfutás az idővel. Nagyon sokan voltak ott amúgy, összegyűlik a nép ilyenkor, és midnenki próbál segiteni. Kicsit félelmetes is amúgy. Ezzel együtt el is ment az ügyeleti időm mire végeztünk kb. lett is 8 óra.

Német

A herceg

Akartam már régen is irni kicsit, hogy például szaknyelv ide vagy oda miért is nem érti néha az ember mi folyik körülötte. Szép sváb szó a "Schnippeldillerich", aminek például a retraktor (allitható fém kar/szerkezet ami beállitható kampót tartani) végén leffegő kis vackot nevezik, ahova beakad a kampó. Miután sikerült végre megjegyezni ezt a szépséget, rákerestem és nos ugy tűnik férfi nemiszervet jelent, azt is "idősebb korban, tehát valamelyst elhasználódottan". Szaknyelv... Amúgy maga a retraktor is alkalmanként Ernst August néven fut, ő mellesleg Hannover hercege, ha jól olvastam hülyegégei miatt került be a lapokba rendszeresen. Az elnevezés oka természetesen, hogy a retraktornak is kb. annyi esze van mint neki, avagy mindig szarul áll.

Közönségtalálkozó

Istenesen sokba került igy az utolsó pillanatban és most emiatt méginkább tartozom mindenkinek de megyek haza! Kivettem egy napot és egy itteni ünnepnappal összekötve kicsit hosszabbra is sikerült mint egy sima hétvégi villámlátogatás. Persze programmal igy is tele van máris. Jó lesz, végre látom!

I nod. I shrug. I love. I keep you safe.

“In my mind I am eloquent; I can climb intricate scaffolds of words to reach the highest cathedral ceilings and paint my thoughts. But when I open my mouth, everything collapses.”

- Isaac Marion, Warm Bodies

Aktivabb kikapcsolódást terveztem alapvetően a hétvégére, de Murphy törvényei szerint a hétköznapi nagy melegek után a hétvégén összefolyó felhőréteg fedte a várost, hűvös volt és esett. Igy nem igazán volt meg a kirándulós kedvem. Temérdek szabadidőm eltöltésére ilyenformán egy számomra újszerű kikapcsolódási formát sikerült találnom, mégpedig egy hangoskönyvet fejeztem be. Véletlen bukkantam rá a youtube-on miközben kétségbeesetten kerestem valami szórakoztatásra alkalmasat, még kicsit küzdök a letöltési problematikák megoldásával ugyanis. Őszintén szólva meglepően élvezetes a dolog, én nem is gondoltam volna. Angolul sikerült rátalálni az éppen mostanában megfilmesitett Eleven Testek cimű könyv felolvasott formájára. Kevin Kenerly nagyon szépen mondta fel a hanganyagot szerintem angolul és nem csupán tökéletesen érthetően és artikuláltan, hanem valahogy megnyugtatóan és egyfajta totális ellazitó hatással. Az egyes szereplőknél még a hangját is változtatja finoman, igy kevésbé szürke a dolog és azonnal tudja a hallgató ki is beszél éppen. Néha persze sikerült belealudni annyira kis kellemes volt de egy-egy fárasztó nap után 11 órakor ez talán nem meglepő. Külön örültem, hogy hallgathatok egy kis angolt, az erősen homályba vesző nyelvtudásomnak igazán jót tett. Érdekes mert angolul már nem tudok, németül meg még nem. De dolgozom az ügyön.


Ami pedig a könyvet illeti, nos szerintem valami fantasztikus. Annyi minden van benne izlésesen és jó arányokkal keverve, hogy nekem irtóra tetszett. Még a nyelveknél maradva, először is szerény véleményem szerint szépen van megirva. Nem emelkedik költői magasságokba amikor nem kell, lazán, könnyedén olvasható, ugyanakkor határozottan emlékszem, hogy nem egyszer akadtam meg pár pillanatra és gondolkodtam el, hogy mennyire ötletesen alkotott itt hasonlatot az iró, vagy egyszerűen ámuldoztam, hogy ezt vagy azt ilyen frappánsan én az életben nem tudnám átadni. A kezdő idézet is valószinűleg épp ezért fogott meg. Tartalmilag pedig mint emlitettem meglepően problémamentesen keveredik a filozofálgatás és az akció, a végtelenül gyengéd romantikus bekezdések és a Trónok Harcára emlékeztető naturalisztikus leirások, a posztapokaliptikus reménytelenség és az újászületés. Tényleg nagyon érdekes, ahogy előbb még az emberiséget érintő legalapvetőbb kérdéseket boncolgatja a könyv, majd pár oldallal (perccel) később már egy Twilightot megszégyenitő, mélyen megborzongató szerelmi vallomás következik. Egy szó mint száz, szerintem minden benne van ami kell, és az ötlet maga is fantasztikus, minden percét élveztem amig olvastam (hallgattam). El kell mennem moziba is azt hiszem ezek után.

Megjött...

Hát meg. (vagy forditva?) No de komolyra forditva a szót átvehettem ma a postán a levet amiben megküldték az approbációt. "Nem ment könnyen" hiszen kicsit meg is zavart a postán a nő amikor azzal kezdte a mondókáját, hogy hát azért ehhez az átvételhez alapvetően kéne egy teljes körű megbizás. Épp megpróbáltam felfogni mit akar mikor kerdezte, hogy amúgy apukámé? Aztán leesett, hogy megint 19-nek néztek és nem gondolta a név alapján, hogy én vagyok. Mellékletben látszik milyen, egész csinos. Mondjuk ennyi pénzért. Ma még nem zavar annyira, hogy csatolták hozzá a röpke 300 eurós csekket is amely rendezésére adtak 14 napot, nemsokára fog.  Az adminisztrációs rémálomnak persze nincs vége, hiszen akkor most végleges szerződés lesz, el kell igazodonom midnenféle adózásban, betegbiztositasban, otthon is intezni kell h ott nem kell ezentul fizetni meg hasonlók. De azért lassan "dőlni fog a lé", azért ez jelentős pozitivum. Csatolva az approbációhoz arról is tájékoztattak, hogy természetesen itt is tagnak kell lenni a regionális orvosi kamaránál, azt is lehet majd intézgetni...

Mindezek örömére elvertem kis pénzt és indul ma a foreveralone party ecetes chipssel és helyi borral, amihez nem birtam ki poharat is vettem. Amúgy a bor azért "Glockenspiel" (Harangjáték) mert az itteni borok néha jelentős helyi nevezetességekre, történelmi eseményekre utaló neveket viselnek. Ez éppen a régi városháza tetején lévő harangtoronyra és harangjátékra utal. Egyébként Riseling és Silvaner fajtákból készül, félédes, édes.


Akartam még irni a nyelvtudásról is de nincs kedvem majd legközelebb...

Kései élmények

A kórház este

Ma volt az első "Spätdienst"-em, továbbiakban saját mondjuk kései ügyelet (nem tudom nalunk hogy hivjak) ami azt jelenti hétköznapokon, hogy az ember a délután 4-kor lejáró hivatalos munkaidő után még aznap este 8-ig benn marad. Utána jön az igazi éjszakai ügyelet, ami 12 órás 8-tól 8-ig. Ilyenkor 3 sebész doki van benn alapvetően, rezidensek, amennyiben lehetséges mind a három különböző klinikáról (traumatológia/orthopédia, ér- mellkassebészet, általános sebészet), és mindenképpen van tapasztaltabb kolléga is. Teendőként ugye ott van a sürgősségi/ügyeleti ellátás, a fekvőbeteg osztályokon felmerülő bármilyen probléma megoldása (teszem azt a betegnek fajdalmai vannak, infarktust kap épp, kell egy branült betenni stb.) és az esetleges műtétekben segédkezés. Ugyan van beosztás szerint egy valaki aki ambulancián van ( népi nevén ugye "az ügyelet") de realitásként csapatmunka van, hiszen ha épp nincs más tennivaló mért ne segitene az ember. A főorvosoknak elvileg telefonos ügyelet van, igazán szabályozva nincs orásban itt, hogy hazamehetnek -e vagy nem, iratlan szabály, hogy maximum egy olyan fél óra alatt benn kell lenni, de ez sosem probléma azt mondták mert midnenki a közelben lakik. Főorvosból is három ügyel egyszerre, minden szakirányból egy. Szoktak amúgy benn lenni, hiszen ha műtétek vannak akkor ők csinálják.

Telefon plethora

Nekem ma tök nagy mákom volt és igazán kafára sikerült az egész. Délutáni megbeszélésről ma is lemaradtam, mert még csináltuk az egyik combcsonttörést az egyik fődokival. Utána lementem az ügyeletes telefonért, igy van megoldva, hogy nem is kell tudnia senkinek, hogy ki mikor ügyel hiszen sztenderd telefonszáma van a 3 ügyeletben lévőnek. Vicces mennyiségű telefon volt igy délután nálam: a német saját, a munkahelyi, az ügyeleti és az magyar saját, fényképezni. Az ambulancián nem volt épp roham, és szóltak az egyik osztályról, hogy kéne egy branül valakinek, ezt a feladatot természetesen azonnal megnyertem. Magán biztositásos beteg volt, attól kicsit félek mert ott nagyok az elvárások, de szerencsére sikerült megoldani a kérdést, ráadásul eslőre, szóval az inditó löket megvolt. Aztán hivott is az aznap benn lévő általános sebész fődoki, hogy menjek már segiteni laparoszkópos műtétben. Apropó ez nagyon gáz, hogy senkinek nem fogom fel a nevét a telefonban és általában ebben a korai "sokk"-ban ami a telefon felvételével jár a beosztásáról is lemaradok. Két vakbél műtét volt, hasonlóan a hazai gyakorlathoz megkaptam a kamerát (bár otthon én csak epe műtétet láttam/segédkeztem), és be kell valljam nagyon nagyon tetszett. Ezt úgy csinálnám én is. Már van amúgy pár apróbb műtét amit kezdek felfogni és olyan elérhetőnek tűnik. Nagyon jól látszott midnen és amúgy szerintme a doki is nagyon jól nyomja, flottul ment az egész és egy feles mozdulata nem volt, ha még nekem is feltűnt akkor szerintem tényleg tud. Aztán az ambulancián néztem rá két kis felületesebb sérülésre és irtam meg a lapokat hozzá. És hivtak a két másik saját osztályunkról is, hogy kell egy-egy branól ami csodák csodájára ugyancsak sikeredett, és még a betegek is jó arcok voltak. 8 fele, kicsit véletlen (igazából csak a magyar dokit kerestem aki ma a masik ügyeletes volt, amugy ez is mak, jobban segit hiszen ismer), betévedtem a megbeszélésre ahol átadják a késeiek az ügyeletet az éjszakai csapatnak, nagyon kellemes volt, kis pihenőben történik az ambulancián, igazán családias is hatan, meg laza, hiszen senkinek nincsen még professzor komplexusa. Végül mielőtt elmentem az egyik osztályon beadtam ilyen helyi érzéstelenitőt két néninek (akik éppen pont megint csak rettentó jófejek voltak) akik tértprotézist kaptak és van ilyen idegszál blokádjuk, kb. mint a gerincvelős érzéstelenitésnél, azt is bennhagyják a műtét utánra is fájdalomcsillapitani. Én sem láttam még ilyet amúgy de azt mondta a tapasztalt kollega, hogy be kell adni a kilogo csőbe aztan kalap. Ez történt. Összességében tehát szerintem nagy szenecsém volt, ami király mert legalább pozitiv az első élmény és nagyon élveztem az egészet. Olyan orvos kezdemény voltam ma.

Persze approbációt nem küldtek. Poén mert nem is dolgozom itt jogilag de én vagyok az ügyeletes... A pénzem azért lehet, hogy elkérem a maiért, mégiscsak benn voltam, intézzék el!

Műanyag zsömlének híg a leve

Műtőfolyosó

Braunol

Sajna nem tudok igazán újat modnani a munkával kapcsolatban, lassan kiderül mi is rezidensként itt a feladatok spektruma amivel találkozik az ember. Küzdök ezek elsajátitásán, egyelőre kicsit betanitott munkás szinten dolgozom, gondolkodni luxus, meg nincs kellő szakami háttér amivel lehetne. A héten osztályon voltam az elején, aztán ismét műtőben, de most kellemesebb volt, mert másféle műtéteket is láttam és csak ketten csináltuk a Braun doktorral szóval láttam is mi történik. Első negativ tapasztalatom ugyanakkor a héten, hogy rajtam poénkodtak és nem értettem. Ez igy kevéssé sportszerű. Megitélni se tudom, hogy laza ártalmatlan viccelődés ami normális mindenhol vagy komoylan gondolták, mert nem is fgyeltem, meg fel se fogtam. Csak a végén kérdezték meg h mit szólok hozzá, hat edesek, mondtam h ma még semmit... Majd legközelebb visszakapják! Illusztrációnak itt a köpenyem tartalma, kiszedtem mert csak ki kéne néha mosni. Lehet válogatni kéne mert ez a mennyiségű kacat már konkrétan nehéz. Van még pár műtős fotóm is amiket egyik délután lőttem, amikor már nem volt akkora a forgalom ebből is itt van pár. Aztán lassan vége a kórház fotózásnak mert mindenről van már. Még a végén ki kell mozdulnom ezentúl...

Eszköztár

Itt jön be a beteg

Mi itt öltözünk

Approbációm még mindig nincs, éljen az ingyenmunka. Hivorásztam őket a héten foylamatosan de felvenni luxus, végül egy e-mailre válaszoltak, hogy még dolgoznak rajta es par nap mulva erkezik. Hat jofejek, nem tudom mi ennyire nehez egy lap kinyomtatásán és aláirásán. A baj csak az, hogy igy nem kapok zsét a honap végén és nem lesz miből hazamenni meg élni. Az is vicces, hogy a jövő heti ügyeletben hogy leszek beosztva ha nem is dolgozom itt. Persze mostmár nem rajtam múlik a dolog, ami annyiból jó, hogy tényleg mondhatom ha kérdezik, hogy nincs befolyásom az eseményekre, annyiból meg fos h tenni nem tudok semmit de én szivom meg. Mindegy egyszer vége lesz ennek a baromságnak is. A repjegy zsét ugyanakkor átutalták végül, szóval megérte a harc.



A hét mélypontja az az iszonyatos fos mű zsemleoid volt amit a Pennyben vettem mert midnen más elfogyott, pedig a múltkor nagyon jól jártam az ott vásárolt pékárúval. Ez valami előre csomagolt dolog volt, nem is tudom, hogy gondoltam, hogy megveszem, de hát enm volt más. Kinyitáskor majdnem beájultam a gáztól ami kijött a csomagolásból, puha pedig kiderült azért volt mert teljesen vizes. Az ize passzolt az illathoz és a minőséghez. Én igazán smucig vagyok de kivágtama  fenébe, és egyúttal másnap felkerestem a tesó által 4sq-en feléfedezett Lidlit. Jóféle, közelebb is van mint a többi bolt és van benne pékség mint otthon Szolnokon az utca végén lévőben. Apropó hasonlóság, 100%-ig ugyan olyan mint az otthoni, jó persze tudom, hogy egy kaptafára épülnek de hogy az egyes áruféleségek is pontosan ugyan ott vannak az durva. Elfogott kicsit a honvágy azért.

Hatótávolság

Sürgősségi

Command Centre

Kicsit kevesebb az újdonság, kicsit kevésbé felek a napi törtenesektol. A heten alig lattam mondjuk beteget, altalaban a mutoben voltam raadasul csodas csipo muteteknel ahol masodasszisztalni kell, ez egyenlo azzal, hogy az ember az asztal ellenkezo oldalan all mint ahol a mutet tortenik es tartja a kampot es a beteg labat kelloen kitekert poziciokban. Nem kifejezetten izgi mert nem latok semmit szinte ami tortenik, de ketsegtelen, hogy nem igazan kivitelezheto a mutet kettecsken szoval igy jartam. Penteken jobb volt, ismet a fonokkel csinaltuk a kismuteteket, mostmar vagtem, mi is a feladatom, ugyan minosegileg meg elegge kerdeses a produktumom azert vegül is meg lett minden OP-Protokoll irva. Mar epp keszültem a hetvegere, hohy majd mosok, takaritok, lazulok, amikor pentek este megcsörrent a telefon es kerdezte a magyar kollega, hogy "Na Töki akkor melyik nap jössz be velem ügyelni, hogy gyakoroljad mert mindjart neked kell egyedül." Igazabol tök jo fej, igy latok talan par dolgot mielott jon a melyviz, raadasul igy magatol szolt. Ennek alapjan tegnap reggel 7-tol este fel 8-ig sikerült idebenn tolni az ingyenmunkat, ma mar azert delutan hazajöttem tulzasba vinni sem érdemes a dolgot. Korantsem 100 %-os az idokihasznalasom persze, sokszor cask bambulok es nezem ahogy dolgoznak, de az is segit. Azert aktivan is beszallok ha lehet persze, gyakorolni kell ugyebar a verveteleket/branülöket levenni/betenni, irtam par ambulans lapot, kicsit segitettem mutoben es a legjobb, hogy összevarrtam egy neni szajat belul aki elesett. Vegülis barmi kicsi ramragad annyival is egyszerubb lesz következo heten. Mák, hogy még szombaton fel kellett vennem a telefont a doki helyett és pont a főnök kereste volna, meglepodott hogy en vettem fel, remelhetoleg orul hogy ilyen szorgalmas uj munkaereje van. Pár kepet ma csinaltam amikor épp nyugi volt az ambulancián ilyen.

Vizsgáló

Sebellátó

Kaptam valami levelet valahonnan ami ajanlott, ilyen meno sarga atvevo szelvenyt talaltam a postaladaban, szerintem igazan kulturaltan nez ki, es meg kitöltve is ertelmesen van. Alapertelmezetten szerepel rajra egy rublika amivel meghatalmazast lehet adni valakinek, hogy felvegye, ezt peldaul különösen jo ötletnek tartom.

Nem csak a mutoben edzek nagyon, hanem probalom tartani a fegyenc edzest is, ugy tunik jol bevalt a szemelyre szabott program amit gyartottam magamnak, en mintha latnek valtozast. Kicsit nehez midnen nap ravenni magam, de az eredmenyekre gondolva azert megyeget, a heti 6 edzes viszont ugy nez ki nem fog menni. Azt vettem eszre, hogy tudom csinalni 1-2 hetig de utana valahogy osszegyulik a faradtsag es kell kicsit pihenni. A mindennapok összevisszasagaban szerintem atallok a heti 4-re, az kello flexibilitast ad a napok szervezeseben is, es van idom, hogy ujra osszeszedjem magam. Ezek a fontos dolgok, mert nem is egy-egy edzes megcsinalasa nehez kulonosen, hanem a kitartas, hogy hosszu tavon is sikeruljon. Erdekes, hogy pont nemsokkal a fegyencedzes megtalalasa utan (ami nekem külön kiraly mert pont a szamomra problemas dolgokat veszi ki a "gyuras"-bol) sikerult a Fitocracy-ra is rabukkanni ami regneteget segit nekem. Nemreg elkeszult a tudasbank is hozza erdekes infokkal, ahol olvaszam ezt a cikket arrol, hogy ez a program kulonosen a "geek"-eknek kiraly, es tokre egyet tudok erteni. Imadom amikor latom leirva, hogy mit csinaltam, tudom vezetni valahol, persze lehet ezt egy fuzetben is de nekem kell a design meg a statisztika meg a szintlepegetes meg a minden mas.

Jo is, hogy van mert lefoglal kicsit, azert en alapvetoen lassan ismerkedem es egyetlen haverom sincs meg itt szoval nincs tulzsufolva a programom sorozesekkel, mozikkal, setakkal stb. Sokat chatelek es Skypeolok cserebe az otthon maradt Kedvessel, ami egyik oldalrol nagyon kiraly, mert egyszeruen lehet tartani a kapcsolatot, masik oldalrol viszont lassuk be nagyon messze van az igazi talalkozastol. Fel kell talalni erre a spanyol viaszt es epiteni egy teleportalos gepet mert bar nagyon romantikus a dolog eleg nehez a mindennapok soran. Ennek oromere ha kapok vegre penzt, aminek ideje lenne (papir meg nem jott meg es az szamit), jov honap elejen hazamegyek hetvegezni. Mar most latom/felek, hogy hiperursebesseggel fog eltelni, de cserebe tutibiztos marhajo lesz. Ugy erzem magam mint a Davy Jones meg aztan Mr. Turner a PotC-ban....

Deny, Deny, Deny

"The key to surviving a surgical internship is denial. We deny that we're tired, we deny we are scared, we deny how badly we want to succeed, and most importantly we deny that we are in denial."

Grey's Anatomy; Deny, Deny, Deny (S02E04)

Fáradt még nem vagyok ugyan de a többi kezd ismerős lenni. Persze a mindennapokban elvesznek általában ezek a jól megfogalmazott nagy érzések és filmbe illő tipikus jelenetek de azért mégis meg lehet őket találni imitt amott. Nem is menőzni vagy hisztizni akarok egyszerűen élvezem (újra), hogy megtanit eme kedvenc sorozatom kicsit rózsaszinen látni a dolgokat. Motiváció pedig kell. Jó, hogy találtam tecsőn teljes évadokat!

Húsvét

Össze vissza blogposzt következik.

Még múlt hét csütörtökön eltávozott az osztályról a román kolléga Én csak keveset találkoztam ilyen formán vele de igy is azt kell mondanom kár érte, jó fej volt. Érdekes volt viszont látni, milyen rituáléval megy el valaki, pláne elgondolkodtató számomra, aki éppen érkezik. Volt kaja és pezsgő!

Nagypénteken taktikusan teljes harci felszerelésben bevonultam a megbeszélésre, majd miután senki más nem jelent meg kezdtem gyanút fogni és elindultam az osztályra hátha ott lesz valaki. Nem jutottam el mondjuk odáig, mivel a liftben sikerült megtárgyalni a takaritónővel, hogy aznap bizony munkaszüneti nap van. Hoppá.

Hétvégén hirtelen felindulásból átugrott tesó, jó volt mert nem voltam 4 napig egyedül és jót turistáskodtunk. Már dokumentálva van, szóval én ettől itt eltekintenék.

Megjött az új görög kolléga, múlt heti önmagam látom. Máker viszont mert ő már dolgozott korábban szóval van tapasztalata, azt, hogy mi hol van egyszerűbb megtanulni. A számitógépes rendszerre már én tanitgattam, és felirattattam az IT továbbképzésre is, kb. ennyivel tudok többet a két hetem után.

Külföldi ügyintézés kapcsán a TB-ről már posztoltam egy jó irást, jöjjön most egy a lakhelyről. Jó kis cikk, tényleg most változott a dolog és abszolút egyet tudok érteni, hogy egész segitőkész midnenki akit kérdez az ember de igazán végül is senki sem tudja mi a helyzet akkor most. Nekem végül is nincsen bejelentve, hogy eljöttem, itt be van jelentve a német hatóságnak, hogy Esslingenben lakom most és kész. Őket nem érdekli a magyar állandó lakcimem. Akiket meg én hivtam azt mondták ha meg akarom tartani az ittenit megtarthatom és bejelenteni se kell. Káosz ami van amúgy de nem érdekel, majd kiderül lesz e ebből épp bajom.

Végezetül a locsolások és a megszerzett tojások száma: 0. Fura ez a hely...