Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

It's a she!

Fahrrad XXL Walcher in Esslingen

A szép Neckar

Na gondoltam nem húzom tovább, múltkor is akartam már biciklit venni, csak előjött ez a nálam szokásos inkább hisztizek mint megoldanám a problémát. Anyám mindig azt mondja "nem vagyok életrevaló". De pénteken megembereltem magam és elkezdtem keresni. Félelmem volt többek között, hogy nem értek hozzá, nem értem németül, hogy mi van, valamint, hogy ötletem nincs emrre menjek. Két helyet hallottam, az egyik Stuttgartban a piac, ahol részben új, gondolom többnyire pedig használt bringákat lehet olcsón venni. A másik egy bazi nagy, többszintes biciklibolt itt Esslingenben, Plochingen fele. Utóbbit sikerült megtalálni végül is, jelentősen könnyebben mint vártam, mert "Google is my friend" alapon azonnal kidobta a kereső. Gondoltam jó lesz ez, van igazai nagy választék és tuti megbizható új minden. Kicsit nézgelődtem az oldalon, nyaggattam tesót, nehogy tudjon már nyugiban nyaralni, hogy milyet is kéne venni. Végül eldöntöttem, hogy akkor nekem valami trekking cucc kell valószinűleg, de majd megkérdezem ott is. Kicsit visszavett mondju ka lendületemből, hogy 250 eur fele indultak a biciklik, határ persze a csillagos ég. Én elterveztem, hogy valami 3-400 fele már van egy-két jól kinéző, na majd azokat megcélzom. Ki is kerestem a Google Maps-en, hogy merre is kell menni, jellemző, hogy ilyen biciklire költök, de smucig voltam buszjegyet venni, "majd jól elsétálok" péntek van, szép az idő, itt az egész hétvégém, ráérek. Jelzem valami 6-7 km. Háromnegyed úton azért meguntam már annyira a sétálgatást, hogy leessen, ez egy hülye ötlet volt. Mindegy, láttam szép Neckart...

A bolt belülről

Kóla

Nem gyorsan, de cserébe kellően lassan elértem azért a szent célt. Meg kell hagyni igazán tiszteletre méltó "kis üzletke". Modern, kivülről kocka de belülről igazán kis igényes, minimalista sportbolt, több emeleten terpeszkedve. A bejáratnál rögtön egy kis kávézó fogad, hogy megérkezés után, vagy várakozás alatt be lehessen csapni egy frissitőt vagy sütit. Az alsó szinten mindenféle kiegészitő található, de bármi amit el lehet képzelni, a legapróbb darabkákig. A többi emeleten pedig biciklik tömege sorakozik, valamint hozzá tartozó öltözék, sisak, kesztyű, stb. Taktikusan a sorok között egy olyan másfél méter széles pálya van, ahol körbe körbe ki lehet próbálni a kiszemelt példányt. Körülbelül az eslő 15 másodperc lefogrása alatt találkoztam a leendő bringámmal. Nagyon megtetszett, olyen kis sikkes, elegáns fekete, én pont valami ilyesmit akartam. Ráadásul "Merida", ami egyike a körülbelül 2 biciklimárkának amit ismerek. A "Tolvajkergetők"-ben is emlitették, és menőnek tűnt. Be kell valljam, körülnéztem utána, de szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor vásárol, már megtalálta a kiszemelt példányt, de azért, hogy a lelke megnyugodjon körbemegy a boltban és megnézi a választékot. Persze érzi, hogy csak mutatóba teszi. Az eladó srác szerint jót néztem ki mert mivel 2012-es modell le van árazva már, ugyanakkor tök minőségi. Az még kafa lett volna ha van olyan változat is a méretemben ami elöl teleszkópos, amit ki lehet kapcsolni ha nem kell. De végülis mindegy, erdei utat igazából nem tervezek. Mint kiderült nem is volt már több belőle, még a raktáron sem, ezért a kiállitott utolsó darabot vittem el, mivel enm raktári zsir uj összerakott kaptam rá levásárolható kedvezményt. Ami nem is ártott mert úgyis kellett vennem egy zárat minimum hozzá. Levittem utána a helyi szervizükbe ahol átnézték, hogy midnen klappol e, és kérésemre fel is csavarozták a zártartó tokot. Eközben nyugisan el lehetett fogyasztani egy kólát a már emlitett kávézóban.

Merida

Freeway 9500

A hazaút jóval kellemesebben telt, hiszen az elvárásoknak megfelelően, hasit a bringa. Igazán dicséretes, hogy kiépitett bicikliút volt a városon kivül az út mellett, ok nem mindenhol a legtutibb minőségben, de volt. Utólag derült ki, hogy mivel oylan 13-14:00 óra magasságában tekertem haza, sikerült azonnal beszerezni egy kis leégést is. Ma már elégedetten jelenthetem ki, hogy nem jött le a teljes bőrfelületem, hanem egy árnyalatnyit setétedett az alkarom, ez még nekem is nehezen megemészthető infó. Toltam pár képet a csodabicikliről amikor hazaértem. Még tegnap úgy döntöttem, hogy ez nem megfelelő tesztelése a járműnek, szóval este felkerekedtem és átbicikliztem Stuttgartba. Számomra mondjuk nem volt 100%-ig egyértelmű, hogy akkor merre is van a bicikliút, sajna legtöbbször gyalogosokkal osztott járdára tették ki a táblát. Meg el is tévedtem kicsit, Bad Cannstatt-nál tettem kis kört, de ez talán igy elsőre bele is fér. Végül azért csak eljutottam a belvárosba, láttam egy két nagyon szép részét a városnak amik eddig kimaradtak. Sétálgattam utána kicsit, igazán más volt mint amikor korábban tesóval voltunk, most egy meleg nyári este volt és rengetegen voltak kinn az utcákon, egy egészen másfajta életérzés volt. Találtam egy mekit, úgyhogy a kajálás is meg lett oldva. Szégyen szemre ugyanakkor vonattal jöttem haza mert eléggé hideg lett és nem készültem rá. Meg elfáradtam. Meg kellően fáj a hátsófelem az üléstől mert nem éppen vagyok hozzászokva még. Azért megérte.

It's definately a she

Black Widow

A Mercedes jel (Stuttgart Hbf.)

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.