Sokat pihentem a nyáron. Bár emlékeztem mit tesznek a szüleim munkanélküli gyermekeikkel (pszichoterror) szóval taktikusan azonnal elkezdtem legalább tervezni, hogy hogyan és merre kéne menni így diploma után. Érsebészeten mondta a konzulens doktornőm, hogy lesz üres hely, de végül úgy döntöttem, nem élek a lehetőséggel. Nincs az az isten, hogy én itthon, zéró fizetésért, ilyen hangulatban, a félig leomló kórházban dolgozzak. Lehet, hogy nem túl hazafias de én nem a hazámat nem szeretem, csak nem akarok ilyen körülmények között élni. Szóval külföld lesz, amúgy is szerintem most a legjobb elnézni más országba, nem tart vissza semmi. Lassacskán meg is született egy CV, elkezdtem levelezgetni minden féle fajta fejvadász céggel, nagyjából bele is jöttem a dologba. A skandináv országokba akartam menni nagyon, de csak szakorvos kell oda meg pszichiáter szóval bukta. Angol nyelvterületre tapasztalat kell, bár nem sok de oda meg annyira nem is akarok kiköltözni. Maradt a csodás német, amit "úgy szerettem" annó. Magamat is megleptem, hogy most viszont egészen lelkesen tanulnám újra, szóval ahogy extrém sportoló ismerősöm modnaná "jó lesz ez".
Ezért is jutott eszembe, hogy kéne írni ide mert bevillant, hogy az ilyen külföldre utazó emberek szoktak tapasztalatokat írni blogban. Tehát ha bejön ez a dolog lesz végre miről blogolni. Már most nagyon félelmetes, hogy mit fogok én ott csinálni, és mennyi nehézség lesz. De ugyancsak rám nem jellemzően most még kp. örülök is a kihívásnak, igazából nagyon is izgalmas. Mondanám, hogy "stay tuned", de ez az én bejegyzésgyártási frekvenciám mellett nem okozhat túl nagy problémát amúgy sem.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen