Donnerstag, 28. März 2013

Approbation

Ma volt a "nagy nap", jártam Stuttgartban leadni az approbációs dokumentumokat.

Utazás németeknél:

Az előző posztban feszegetett "Mennyibe van az élet kinn?" rovathoz csatolnám, hogy a közlekedés például drágább. Mióta nincs diákom feltűnt, hogy nálunk sem olcsó de a Deutsche Bahn még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Stuttgart olyan 10 km-re van tőlem, egy HÉV szerű elővárosi vonattal kellett bemennem a központba, átszállni, majd egy metróval kicsit tovább menni északra. A vonatok Stuttgart és Esslingen fél óránként járnak napközben, és egész éjszaka mennek óránként. Én még csak Baden-Württemberg tartományban utaztam de azt hiszem mindenhol igy van, zónákra vannak osztva a nagy városok, amellett tehát, hogy vannak különböző idősávokra szóló jegyek, ezek ára attól is változik, hogy hány zónát vesz az ember igénybe. Nekem a 3 zónás felnőtt jegyem 3,60 euró volt. Vannak persze pozitivumok is. Ugyancsak lokálisak a tapasztalataim, de mindenhol, minden gyönyörűen és értelmesen ki van irva. Régi, nem érvényes kiirást, összegrafitizett láthatatlan menetrendet, nem létező menetrendet, szétvandálkodott megállót még nem láttam. Mindenhol van a buszmegálló mellett kicsi térkép is, ezt nagyon birtam amig nem tudtam mi merre van itt Esslingenben. Jegyet automatákból lehet venni, németül és angolul áll rendelkezésre, lehet vele pluszban utazást terveztetni, mindezt kinyomtatni, infót kérni a jegyárakról és zónákról is. A képeken a metró szerű vonat van, hazafele amikor már volt kapacitásom fényképezni ilyen ment. Az elővárosi vonat amúgy hasonlit a MÁV-nak a kis piros Desiro vonatjaihoz amik a nyugati országrészbe járnak. Azok szépek itt is, a metró már annyira nem új de nem féltem azért például, hogy bármelyik pillanatban kigyullad. Stuttgartból nem láttam sokat, a fő állomáson csak a peron másik végéig kellett menni és ott volt a csatlakozás, ráadásul föld alatt ezért nem nézhettem nagyon körül. Német ismerőseink szokták szidni a német vasutat, lehet hogy csak mert én a záhony felé menő gyorshoz vagyok szokva, nekem azért tetszik, meg kell fizetni de normális. késni sem nagyon láttam még. Ok Karlsruheban igen ahol az egész város fel van túrva de az talán más.


Approbáció:

Kicsit eltévedtem (célegyenesben az utcán nem a vonatok miatt) és ugye csak fél óránként ment a vonat, laza 20 perces késéssel állitottam be a hivatalba. Szép amúgy kivülről, az utca is jó széles jól mutat szerintem. Kocka de modern. Belülről már szűkösebb, szokásos hivatali helynek tűnt sok kis irodával. Beirtam a portán magam, kaptam kis névtáblát cserébe. Mosolyogtam mert régi cégtől ott szerepeltek az ismerős arcok a listán. Negyedik emeletre mentem, kétszemélyes iroda volt a folyosó végén, jóllakott ovodás alakú 40-es úr fogadott, hogy ő az akivel telefonon tárgyaltam, meg leveleztem. Vicces kb. tegnap tudtam meg, hogy alapvetően ő az amúgy aki "vizsgáztat". Kis bájcsevej után rá is tértünk, hogy akkor odaadom a cuccaim. Elvette ami kellett neki, majd bedobta a kérdést h akkor mirol is irtam a szakdogám. Ezek után kicsit kérdezett egy két álszakmai dolgot, mint például, hogy modnjam el mi is az a trombózis, mitől lehet ilyet kapni, mit adnak rá ilyemi. Tudni kell, hogy ő nem orvos, jobban képben van persze mint sokan de azért mégse egy prof. Aztán mondta, hogy most ő is sokat beszélt meséljek már valamit, kicsit bezsélgettünk utána, hogy mi is leszek pontosan, meddig akarok itt maradni, céljaim, ilyesmi. Aztán akkor ezzel ennyi is volt, a német erkölcsi még nem érkezett meg, de hamarosan muszáj neki, aztán postázzák is a papirost jövő héten vagy utána következő héten. Segitett szerintem, hogy azért nekem volt időm németezni, kinn vagyok másfél hete (meglepően érzik amúgy már ennyinek is a hatása) és ráadásul én ezt egyedül intéztem, tehát látta, hogy enm vagyok elveszett. Nincs amúgy ez mindenhol igy, vannak tartományok ahol gonosz az approbáció, itt épp nem. Nekem tökéletes mert én tényleg itt is fogok dolgozni de például ex cégem mindenkit ide hoz, mert itt átmennek az emberek.

Kedves drága cégem:

Most már, hogy lassan szabadulok tőlük muszáj nyilvánosan is elküldenem őket melegebb éghajlatra, mert valami szánalmas amit műveltek. Az én olvasatomban a közvetitő cég azt jelenti, hogy segit nekem mind állást keresni, mint utána a papirozásnál és a beilleszkedésnél, hiszen nekem nincs tapasztalatom ezekben. A kórháznak igy drágább de nem kell cserébe a keresgetéssel foglalkoznia, valamint normális esetben gyorsabban és flottabbul megy a költözés, hamarabb kap embert, aki ráadásul képben is van. Nem ez történt...
Az elején mintha álom lett volna oylan jónak tűntek, rögtön volt hely, első telefonom után egy héttel már utaztam is. Mondták, hogy tanitanak nyelvet, alairni semmit nem kell, repjegyet fizetik utólag, dokumentumokkal segitenek, van forditojuk megoldjak, nemet erkölcsit intézik/fizetik, szóval minden kafa lesz csak menjek és szóljak minden másik ismerősömnek is, hogy velük menjenek.
Aztán kezdtek jönni a problémák, és persze mostmár utólag látom, hogy én is balfasz vagyok de ennyire azért nem.
Fő hibám, hogy sokáig elhittem, hogy ezek tudják merre hány méter, csak követni kell az utasitásokat. Renegdteg kis dolog volt. Többször igértek valamit, hogy elküldik de 4-szer kellett elmondani mire megtörtént, persze mindig elmondták, hogy "Jaj de hát már elküldtük nem? Ott kell lennie...". Megkérdeztem, hogy mik kellenek irja már le, számitottam persze valami értelems listára, kaptam cserébe 4 linket az ide vonatkozó hivatali oldalakkal, meg a német jelentkezési lapot. Hát ember köszönöm, Google is my friend ezt én is meg tudom keresni, mi lenne ha lenne egy folyamatábra, egy lista magyarul, hogy hol, mit, milyen sorrendben kell elintézni vagy ilyesmi? Ezzel foglalkoznak főállásban, erre még senki nem gondolt? Megkérdeztem, hogy miylen erkölcsi kell, bizonytalan vagyok (meg kell adni, hogy milyen okból kéri az ember ugyebár), rámondta egyikre, hogy az kafa. Persze nem. Ok én vagyok a barom azt kell megkérdezni, akinek beadom de akkor mondta volna, hogy fingja nincs. Persze neki nem fáj, de nekem plusz egy napom elment a különeljárásos ügyintézéssel, és persze majd 5000 forintom. Rohangáltam és ügyintéztem vagy egy hónapig, hogy legyen kamarai tagságom, ami a működési engedélyhez kell, ami pedig végül a jóhirnév igazoláshoz kell. Jópár napom elment ezzel és azért pár ezer forint is kellett, iylen illeték, olyan illeték és rengeteg postázás. A két dokumentum amit igényelnem kellett a cég kérése alapján ez a jóhirnév és egy konformitás igazolás a diplomámról (EU-ból EU-ba merült fel bennem azért...) Ismét én vagyok a barom persze mert a saját olvasás értésemnek nem hiszek, a konformitás enm is szerepel az igénylőlapon, a jóhirnév mellett ott van, hogy ha már dolgoztál. Persze ma kiderült, hogy egyik sem kellett. 50 000 forint volt a két dokumentum. Azt hittem stroke-ot kapok mikor leesett. Csináltam egy nyelvvizsgát is pluszba ugyebár, ok az lehet, hogy jó, hogy van mert tényleg hivatalosan B1 a másik, de ma a régi másolatát adtam be és egyetlen kérdés nem volt róla. Több mint 30 000 forint volt. A repjegy árát azóta sem kaptam vissza, először mert hogy tesóm számlájára nem kéne mert más a név, aztán a saját magyaromat adtam meg de nem jött, aztán mióta kinn vagyok szóljak ha van német számlám, arra egyszerűbb. Nagyon várom mi lesz. Mielőtt kijöttem találkoztam személyesen a hölggyel aki "segit", mondván töltösük ki együtt a német erkölcsi igénylést, hát mint aki először lát ilyet. Én többet tudtam. Végén mondja, irjam már be a cimet, el ne rontsa, ő iylenekben nem jó. No comment. Persze hozzátette, hogy igaz megigérték, hogy fizetik, ő most ezt nagyon macerásan tudná utalni/odaadni, nem sok, oldjam már meg. Itt már csak röhögni lehetett. Ilyenkor már nem hittem nekik, jeleztem, hogy ez igy nem lesz jó ám mert hitelesitett aláirás kell német hatóság által vagy konzulátus vagy speciális németekél is elfogadott itthoni jegyző. Mindez oylan 3-4 nappal utazás előtt (hiszen "ráérünk még azt intézni, frissnek kell lennie). És én magyarázom el neki, hogy mi a szitu... Persze kijöttem és megkérdeztem, megcsináltattam én kinn a hivatalnál magam. Lefordittatták midnen dokumentumom, és dicserték magukat, hogy ez mennyire kirány, egyetlenre volt szukség belőle, többit ma visszakaptam. Le volt irva értelmesen a jelentkezési lapra persze, hogy hitelesitett másolatok kellenek hivatalból. Már nem is vitáztam velük, megcsináltattam itt, kifizettem, leadtam ma. Az orvosi igazolást megint csak én szerveztem le egyedül itt a kórházban. Nagyon drága volt ez a játék az a baj, és a vicc, hogy még ők fognak pénzt kapni a kórháztól. Eddig még kellet taz az egy forditás de lassan érik, hogy nekik is elmondom kendőzetlenül a véleményem. Volt még pár apróság de igy is hosszut irtam, a kommunikaciojuk és az önfényezés az még amitől megőrülök, mert mintha tényleg elhinnék, hogy ők milyen királyak. Visszasirom az előző céget, a többiek ebből max pár lap aláirast láttak, kb. ötletük nincs mi kell, megcsinálják helyettük. És kapnak ajándékba telefont és segitenek számlát nyitni, bejelentkezni stb. Botrány ami itt megy, mondtam is mindenkinek akit ismerek, hogy ezekkel soha...

Dienstag, 26. März 2013

Hétvége + Penumbra


Péntek:

Pénteken a proffal csináltunk kis operációkat és kézműtéteket. Ezeknek általában el van különitve ilyen kis műtő egység, hiszen ide csak reggel befárad a paciens és délután minden dokumentumával együtt kisétál. Rendes volt a prof, mesélt, hogy hogyan működik a rendszer, mi az asszisztens feladata, persze másodsegédcsótány munka amit csinálni kell, de valahol el kell kezdeni. Jó ha képben van az ember amúgy tényleg mert az az igazi, amikor a beteg scere alatt megirja az ember az előző lapját és elengedi az az előtti beteget haza. Majd belejövök. Ami nagyon élvezetes volt, hogy ő igazi szakmát is magyarázot, mit, miért, hogyan csinál, mire kell figyelni. Fene, nem tudtam a kéztőcsontokat, de rendes volt még mondókát is mondott ami alapján németül is megjegyezhető. A legtutibb, hogy még drótot is fúrhattam valakinek a kezébe, ez utóbbi volt kétségtelenül a nap fénypontja. Utólag csináltam pár képet.



















Bolt:

Gondoltam érdekes lehet még, hogy voltam vásárolni hétvégén és nem annyira mondható drágábbnak ez alapján Németország. Ezt vettem szombaton:


akciós 7up 1,5l - 195 + 75 üveg
pennys tej 1l 3,5% - 180
pennys por kakaó - 598
müzli - 810
2 kilós mosópor - 1080
öblitő - 586
menőbb féle zsömle - 39
kenhető sajt - 230
kicsi szetemszacsi - 207

Az árak természetesen már forintban vannak. A kajálás/kávézás pl. drágábbnak tűnt nekem de a bevásárlás szemmel láthatóan abszolút nem.

Bank:

Voltam ma bankban is, tök jó volt. Saját tanácsadóm van akit bármikor nyaggathatok. Bementem, volt idopontom, kb. másfél percet ültem a bőrfotelban és jött is Herr Miller aki türelmesen meghallgatott, midnen kérdésemre válaszolt, abszolút nem akart rábeszélni semmi hülyeségre mintha tényleg a javamat akarta vola. Vagy ennyire profi. Még a gondolatomat is kitalálta, van rögtön ilyen alszámlám is amire gyűjthetek spórolt pénzt.Meglett tehát a számlám, iylen internetes szóval a legolcsóbb amit ennél a banknál lehet, mondjuk igy is 3,90 € havonta. Ugyanakkor nagy bank, mindenki emliti ha megkérdezem hol nyissak bankszámlát, van egy rakat automatájuk, és hát ez a tanácsadás végül is nekem jó, úgysem ismerem a rendszert. Kaptam temrészetesen designos mappát, szatyrot, tollat. Ezek aztán amúgy mindenre gondoltak, van benne lefűzhető névjegytartó amibe kapom a fontos névjegyeket, külön lefűző a számláknak, naptár, szóval simán minden. Utána ott helyben be is adtam a kihozott kázpánzem, ne lopják már el. 

TéBé:

Végezetül még megosztanám a "Nők külföldön" bolg ezen posztját, külföldi tartózkodás/munka melletti TB fizetésről szól, szerintem jól összefoglalja és saját tapasztalatból mondhatom, hogy nem egyszerű összegyűjteni minden infót, néha azok sem tudják akiknek pedig nagyon kéne. Gondolom a bolg cime ellenére férfiakra is ugyan ez vonatkozik. Kivételesen ezt egy értékes fácsé megosztásnak találtam ismerőseimtől, hátha segit, ha valaki esetleg kalandba szeretne fogni a közeljövőben.

Donnerstag, 21. März 2013

Baby steps...

Kórház:

Az első nap nem sok beteget láttam. Egyik dokival bejártuk a kórház rejtett zugait és beszereztük a legfontosabb dolgokat, gondolok itt a következőkre: telefon, kulcsok, ruha, kajakártya, igénylőlapok h legyen a számítogépekhez belépő kódom. Mindenki rendes volt és segítőkész, örültem persze nagyon, hogy kisértek mert elég labirintus a dolog, meg mindent elintézni jó nagy macera. Azóta főleg osztályon vagyok, bár párszor hívtak segíteni műtőbe is. Eléggé sokk az első pár nap, fura mert nem is kérnek akkora nafy dolgot, ugyan az kell mint itthon: beteg felvétel, intézkedés ha valamit rendelni kell (transzport, áthelyezés, konzílium stb.), záró írás, meg mondjuk néha egyedül csinálja a csajszi aki ott van a vizitet amihez azért képbe kéne lenni gyógyszereléssel meg hasonlókkal. Két probléma van, egyik természetesen a nyelv, mert van olyan beteg akit piszkosul nem értek, meg hiába írnék zárót azért nekem ilyen sebességgel nemm egy a fogalmazás. A másik baj a szakma, nem épp értek az ortopédiához még és úgy nehéz. A legtutibb, hogy ez a kettő összemosódik, és vagy fogalmam nincs valamiről, vagy nem tudom elmondani. De majd lassan csak belejövök, valszeg jöv héten kapok vagy 2 kórtermet és akkor lehet próbálkozni. Problem még például, hogy itt újabban nem vehet vért és nem tehet be branült nővér, szal ezt is nekem kell majd, amit gyorsítva meg kéne tanulni mert maximum 50% a sikerarányom. Azért már pár nap alatt is van tapasztalat, ha nem rettegek, és ha esetleg tudok beszélgetni a beteggel akkor jobb az eredmény. Amitől még tartok, hogy ezen az elmaradott helyen kézzel írják az ambuláns lapokat és én azt abszolút nem tudom eolvasni. Ráadásul németül, és szakmai szóval nem éppen tudom minek kéne ott állnia, pedig az egyszerűsíti a helyzetet. Kicsit érdekes, de ilyen hétköznapi kis dolgok simán megszivatnak. Jelenleg még nem akkora gáz mert olyan vagyok mint egy hatodéves, végülis jól jártam, hogy van egy kis időm belerázódni, remélem sikerül valamit magamra szedni mielőtt rám hagyják az osztályt. Hangulatom kicsit ingadozó, néha elég depresszív, hogy mint egy óvodás oylan vagyok aki nem ért semmit, nem tudja mi hogy megy, mi merre van és semmit nem képes egyedül megoldani. Persze nagyjából jófej mindenki, de az tiszta, hogy senki nem tanulhatja meg és csinálhatja helyettem amit kell.

Approbáció:

A napi 7:15-től kb negyed/fél 5-ig terjedő meló után folyamatosan mehettem intézni valamit. Ami rajtam múlott meg is van, voltam hivatalba bejelentkezni, és mákomra ott csinálják a hitelesített másolatokat is szóval két legyet egy csapásra. Flottul elintézték nekem gyorsan azt is a kórházban, hogy mehessek üzemorvoshoz. Vettek 4 cső vért, teljesen rosszul lettem. Majdnem megfejeltem az asztalt, kivert a víz, úgy kellett beszéltetni meg utána fekhettem le. Másnapra kiderült, hogy nincs antitestem hepatitist B ellen hiába oltottak ált. isk., szóval kaptam is azonnal egy oltás is. A lényeg, hogy kaptam papirost, hogy nem vagyok eltiltva. Nagy boldogan lebeszeltem a főnökkel, hogy ma elmegyek személyesen leadom, de hiába van nyitvatartási ideje a hivatalnak vagy mi a szösz, csak megbeszélt időpontra lehet menni. Kinos mert csak jöv hétre kaptam időpontot és ad 1 kéreckedhetek el megint, ad 2 fognak örülni, hogy még mindíg nincs papirom. A cég szokás szerint kritikán aluli, nekem kell levelezni a fordítóval, hogy küldje el a dolgokat és nekem kell megírni a postacímet is neki. A repjegyem azóta is utalják, különböző kifogásokkal. Hihetetlen.

Egyéb:


Rohangáltam még az egyéb dolgokkal is. A lakásbejelentést már említettem, ezen kívül vettem egy prepaid telefont, hogy elérhető legyek, meg az itteni hivatalt is olcsóbb azért így hívni. Bankszámlát is akartam volna nyitni de nem lehetett csak egyszerűen besétálni és létrehozni egyet, kaptam időpontot h mikor menjek a tanácsadóhoz. Annyi midenesetre elmondható, hogy itt midnenhol sikerem volt, mindenki igazán nagyon rendes, kedves és segítenek. Bármilyen boltba mentem éreztem a fogyasztói társadalmat, szolgáltattak normálisan, és nem éreztem rosszul magamat a sokadik idióta kérdésem után sem. Érdekes, ez a számhúzás az ilyen helyeken itt nem tűnik divatnak, csak a hivatalban volt, máshol simán megvárják az emberek egymást.

Montag, 18. März 2013

Határátkelő

Mögérkeztem, Titivel a kaktusszal együtt épségben. Kalandos volt az út, állitólag már megnyitották az autópályát mire én mentem de aztán kitalálták, hogy mégsem. Jól jártam, hogy végül nem a pár nappal korábbi buszok mellett döntöttem mert azok visszafordultak vagy el sem indultak. Cserébe akik lemaradtak sokan ezzel jöttek, érdekes volt, hogy mindenki már spanci, hiszen 12-3 órát üldögéltek a sorban/parkolóban mielőtt visszafordulás lett a vége. Természetesen az alaphangulatot rögtön megadta a rendkivüli helyzet, főleg az emlitett rossz emlékekkel rendelkezőknek volt kiadós vérnyomás emelkedésük végig amig az országban voltunk. Minden féle arc volt. Egyik kedvenc "Ferenc II" (mert úgy nézett ki mint a pápa) aki fél percenként rohangált előre megosztani és kicserélni az információit a sofőrökkel. Amikor épp nem ezt tette telefonált folyamatosan és panaszkodott, vagy kiselőadást tartott kis közönségének változó témákról amelyekben persze mind elég szakértő volt. Más kedvencem a mókamester aki általános iskola alsó szintű faviccekkel szórakoztatott mindenkit. Megjelenését birtam legfőképp a bőrkabáttal, bajusszal, fél centis géppel lenyirt frizurával és egy elmaradhatatlan nagy Magyarországot ábrázoló fülbevalóval. Nem volt tahát unalmas az út.

Stuttgart külvárosi részébe érkezett a busz, egész könnyen megtaláltam a közeli HÉV-et és Karlsruhe után a jegyautomata sem okozott különösebb gondot. Azért a 2,20 eurót kicsit sajnáltam a 2 megállóra. Esslingenben is fogtam egy buszt a klinikákig mégse sétálgassak már a "cuki kis bőröndömmel" amivel kb egy sólyban voltunk. No meg az idő sem szeretett annyira, Münchenben még tavasz volt, aztán Ulm magasságában zuhogott a hó iszonyatosan, Stuttgartnál pedig esett az eső. Nagyon meg voltam elégedve a kórházzal ahogy szerveztek, kértem a gykornoki időre kaját meg szállást és mindent lerendeztek, minden levelemre 2 óran belül válaszoltak is. Kicsit megingott a dolog mikor be akartam jelentkezni a főportán és senki semmit nem tudott a jöttömről. Kis telefonálgatás után kaptam egy vendég apartmant mint az interjú alatt. Pont elkezdtem hisztizni, hogy eddig ugyesek voltak erre mi lett a dologból, amikor kb negyed oras tartozkodas utan csörrent a telefon a lakásban és ezerrel elnézést kért az illetékes és mondta h jön 10 perc és atadja a rendes szobát. Nagyon gyorsan reagált pedig nem hiszem, hogy vasárnap dél, 1 óra fele ő benn volt. Elnézett valami naptárat. Nagyon kedves volt ugyanakkor, mindent megmutatott, olyan mint egy kolesz, csak egyedül lakom a szobában. Konyha, hűtő, wc, fürdő, mosoda közös. Egy csap van viszont a szobábanlegalább lenycsét kivenni meg fogatmosni nem kell kifáradni. Be is van a legszükségesebbekkel rendezve, ágy, nagy szekrény, komód, kisasztal, iróasztal, szék, fotel, álló polc van. Kipakolásnál elfogott azért, hogy de marhára egyedül érzem magam, azóta mondjuk elvagyok nem volt energiám ilyenekkel foglalkozni. Kicsit elvesztek a cuccaim a lakásban, fejleszthető a dolog erősen. És tányért nem hoztam, szóval a Mülleres reklámújságon ettem ma. És vállfa sincs, az nem kafa. És meg kell oldanom még, hogy a falra feldobjam a naptárat meg a japán jeles lógómat. Ezek az elsődleges tervek. Sétáltam egyet a pakolás után mert sok időm volt, sajna vasárnap minden zárva volt természetesen, szóval intézni és vásárolni semmit nem tudtam. A lényeg, hogy net van azonnal, benne van a lakbérben, innentől nagy baj nem lehet.

Ebben a posztban még a szokásosnál is több elirás és érthetetlen mondat van de ma volt az első nap és én tuti vissza nem olvasom, fáradt vagyok ennyire voltam képes. Majd az első napot(kat) is leirom de az utazással együtt túl sok, az OCD-met pedig nagyon zavarta volna ha össze vissza irok.

Mittwoch, 6. März 2013

Draußen ist Freiheit

Vettem egy egyirányú jegyet a minap. De nem érzek semmi különöset. Már írtam elébb, hogy amint hazaértem visszazökkentem a szokásos kerékvágásba, szerintem ez maradt meg, először a buszon fogok az életemen gondolkodni. Lesz is rá időm, ismét kellemesen hosszú lesz az út de muszáj mivel olcsóbb meg főleg több cuccot lehet vinni. 16-odikán utazom, először csak ilyen gyakornok státuszba, mivel approbáció nélkül hivatalosan nem nyúlhatok beteghez. Lapjaim azóta is gyűjtöm, majd kinn fog összeállni a végleges paksaméta. Sikerült eltolni pár dolgot az adminisztráció során, nem mondom én sem vagyok elég rutinos de azt sem értem, hogy ha a cég annyi embert közvetített már ki amennyit mond mért nem tudja merre hány méter. Mert ők is mondtak hülyeséget. Én ezt sokkal jobban tudnám csinálni, még ha több országból jönnek is emberek, más és más rendszerrel, miért nincs egy-egy ember aki egy-egy országra van ráállva és azt tényleg ismeri. Meg egy flowchart, hogy mit mikor mi után hol kell intézni. Na mindegy, a lényeg, hogy szerintem ügyesebben is lehetne.

Voltam nyelvvizsgázni is, remélem sikerül, jó fos feladatok voltak, néhány meglepett. Azért remélem a vizsgarutin átsegített. Érthetetlen például számomra, hogy egy vizsgára amin a résztvevők túlnyomó többsége gimnazista, hogyan lehet olyan cikket adni átbeszélésre a szóbelin, hogy "Felemeljük e a nyugdíjkorhatárt 75 évre". Nem irigyeltem a vizsgapartneremet.

Egyetlen igazi problémám csak az egyébként, hogy Murphy törvényei szerint mióta megvan, hogy nemsokára tutibiztos megyek, találkozom emberekkel és lehetőségekkel amelyeket nem tudok értelmesen kihasználni mert megyek. Persze az előző hónapok alatt nem voltak ilyenek, vagy simán nem jöttek össze. Ezen azért némileg tényleg morcos vagyok, a többi csak hiszti.

De a lényeg, hogy mindjárt indulhat valóságban is a fő projekt, lehetek végre "nagy fehér" és jó lesz! Minden mást ami nekem még fontos pedig simán megpróbálok mellé besuvasztani és megoldom. Max. sikerül rosszabbul nem lehet járni. Most még megpróbálom élvezni itt a két hetemet ami maradt, aztán remélem elfog a szokásos lelkesedés ha már ott leszek.

Note to self: Lehet több kép vagy valami kéne, ezt én így el nem olvasnám. Majd megkérdem a tapasztaltabb blog írókat hgy csinálják.