Baby steps...

Kórház:

Az első nap nem sok beteget láttam. Egyik dokival bejártuk a kórház rejtett zugait és beszereztük a legfontosabb dolgokat, gondolok itt a következőkre: telefon, kulcsok, ruha, kajakártya, igénylőlapok h legyen a számítogépekhez belépő kódom. Mindenki rendes volt és segítőkész, örültem persze nagyon, hogy kisértek mert elég labirintus a dolog, meg mindent elintézni jó nagy macera. Azóta főleg osztályon vagyok, bár párszor hívtak segíteni műtőbe is. Eléggé sokk az első pár nap, fura mert nem is kérnek akkora nafy dolgot, ugyan az kell mint itthon: beteg felvétel, intézkedés ha valamit rendelni kell (transzport, áthelyezés, konzílium stb.), záró írás, meg mondjuk néha egyedül csinálja a csajszi aki ott van a vizitet amihez azért képbe kéne lenni gyógyszereléssel meg hasonlókkal. Két probléma van, egyik természetesen a nyelv, mert van olyan beteg akit piszkosul nem értek, meg hiába írnék zárót azért nekem ilyen sebességgel nemm egy a fogalmazás. A másik baj a szakma, nem épp értek az ortopédiához még és úgy nehéz. A legtutibb, hogy ez a kettő összemosódik, és vagy fogalmam nincs valamiről, vagy nem tudom elmondani. De majd lassan csak belejövök, valszeg jöv héten kapok vagy 2 kórtermet és akkor lehet próbálkozni. Problem még például, hogy itt újabban nem vehet vért és nem tehet be branült nővér, szal ezt is nekem kell majd, amit gyorsítva meg kéne tanulni mert maximum 50% a sikerarányom. Azért már pár nap alatt is van tapasztalat, ha nem rettegek, és ha esetleg tudok beszélgetni a beteggel akkor jobb az eredmény. Amitől még tartok, hogy ezen az elmaradott helyen kézzel írják az ambuláns lapokat és én azt abszolút nem tudom eolvasni. Ráadásul németül, és szakmai szóval nem éppen tudom minek kéne ott állnia, pedig az egyszerűsíti a helyzetet. Kicsit érdekes, de ilyen hétköznapi kis dolgok simán megszivatnak. Jelenleg még nem akkora gáz mert olyan vagyok mint egy hatodéves, végülis jól jártam, hogy van egy kis időm belerázódni, remélem sikerül valamit magamra szedni mielőtt rám hagyják az osztályt. Hangulatom kicsit ingadozó, néha elég depresszív, hogy mint egy óvodás oylan vagyok aki nem ért semmit, nem tudja mi hogy megy, mi merre van és semmit nem képes egyedül megoldani. Persze nagyjából jófej mindenki, de az tiszta, hogy senki nem tanulhatja meg és csinálhatja helyettem amit kell.

Approbáció:

A napi 7:15-től kb negyed/fél 5-ig terjedő meló után folyamatosan mehettem intézni valamit. Ami rajtam múlott meg is van, voltam hivatalba bejelentkezni, és mákomra ott csinálják a hitelesített másolatokat is szóval két legyet egy csapásra. Flottul elintézték nekem gyorsan azt is a kórházban, hogy mehessek üzemorvoshoz. Vettek 4 cső vért, teljesen rosszul lettem. Majdnem megfejeltem az asztalt, kivert a víz, úgy kellett beszéltetni meg utána fekhettem le. Másnapra kiderült, hogy nincs antitestem hepatitist B ellen hiába oltottak ált. isk., szóval kaptam is azonnal egy oltás is. A lényeg, hogy kaptam papirost, hogy nem vagyok eltiltva. Nagy boldogan lebeszeltem a főnökkel, hogy ma elmegyek személyesen leadom, de hiába van nyitvatartási ideje a hivatalnak vagy mi a szösz, csak megbeszélt időpontra lehet menni. Kinos mert csak jöv hétre kaptam időpontot és ad 1 kéreckedhetek el megint, ad 2 fognak örülni, hogy még mindíg nincs papirom. A cég szokás szerint kritikán aluli, nekem kell levelezni a fordítóval, hogy küldje el a dolgokat és nekem kell megírni a postacímet is neki. A repjegyem azóta is utalják, különböző kifogásokkal. Hihetetlen.

Egyéb:

Rohangáltam még az egyéb dolgokkal is. A lakásbejelentést már említettem, ezen kívül vettem egy prepaid telefont, hogy elérhető legyek, meg az itteni hivatalt is olcsóbb azért így hívni. Bankszámlát is akartam volna nyitni de nem lehetett csak egyszerűen besétálni és létrehozni egyet, kaptam időpontot h mikor menjek a tanácsadóhoz. Annyi midenesetre elmondható, hogy itt midnenhol sikerem volt, mindenki igazán nagyon rendes, kedves és segítenek. Bármilyen boltba mentem éreztem a fogyasztói társadalmat, szolgáltattak normálisan, és nem éreztem rosszul magamat a sokadik idióta kérdésem után sem. Érdekes, ez a számhúzás az ilyen helyeken itt nem tűnik divatnak, csak a hivatalban volt, máshol simán megvárják az emberek egymást.