Nie genug

Egésznapos kirándulás lett tervezve szombatra, és elégedetten mondhatom ,hogy nagyon jól klappolni látszott a dolog, szerintem minden lényeges belefért. Nem túlzottan, de azért éppen eléggé messze sikerült Christina Stürmer koncertet találni, és nagy lelkesedéssel meg is vettem a jegyet hónapokkal ezelőtt már. Persze most kiderült, hogy lesz nemsoká Stuttgartban is, de ennek ellenére nem bántam meg, csináltam mellé egy kis kiruccanást és így már mindjárt megérte.

Mesebeli kastély

Hajnal 8-kor felkeltem és a fél 10-es vonaton már fenn is voltam Reutlingen felé. Minden rendben ment, úgy gondoltam a megnézendő kastéllyal kezdem, mert az tuti sok idő, aztán majd kiderül, mennyi idő marad Reutlingenre. Előtte azért beszaladtam a Touristainformációhoz, hátha ők tudnak valami okosat, hogy hogyan lehet eljutni oda. A google maps szerint busszal és sok sétával, mert direkt oda semmi nem megy. Mint kiderült ez stimmel is, fel kell mászni a kastélyhoz, nem adják "ingyen". Ami amúgy teljesen buli, a jelzésekkel is csak egyszer az indulásnál volt probléma, a sípálya mellett valami kis mini ösvényen indul az erdei út, ott kicsit kétségbeestem, hogy akkor most mi lesz, ötletem nincs merre induljak. Végül midnen meglett, 2 buszmegállóból is lehet menni, az egyikből rendesen fel kell mászni a másikból lazább. A lichtensteini kastély nagyon szép, tényleg mint a mesékben. Ami egyébként pont igaz is, hiszen Wilhelm Urach hercege Hauff regényét olvasva döntött úgy, hogy neki kell egy olyan kastély mint amiről olvasott, és itt az eredmény. Ha be is akart nézni az ember akkor egy fél órás idegenvezetés is csapódott, szóval okosodtam germánul is kicsit. Még jó hogy wowoztam kicsit németül és pár középkori dolog már németül is megvan.

Reutlingen

Olyan 4 fele értem vissza Reutlingenbe, ami pint tökéletes volt a gyors városnézésre. Kaptam még délelőtt kis füztkét a városrül ami alapvetően tökéletes volt. Kis várostérkép, berajzolva egy ajánlott útvonal, midnen fontos látnivalóról és épületről 2-3 mondat. Szerintem nem kell több elsőre. Pont minden belefért, még a Mekiben is tudtam telefont tölteni kicsit. Örülök, hogy sikerült, mert már annyiszor hallottam a nevet, hiszen Szolnok testvérvárosa, a giminkből mindig mentek diákok. A 6-os vonattal indultam Urachba.

Christina

Bad Urach egy 12.000 lakosú nagyon kellemes kis csendes város, igazán pazar sváb főtérrel. Kis üldögélés után és egy Falco tribute koncert következett, ahogy éreztem a fiatalságnak ez kicsit régi volt, de páran nagyon élvezték. Igazából nem is volt ám rossz, csak mi nem ismertük rendesen. Ok a Rock me Amadeus-t talán sokan tudják. Lehet persze, hogy scak én vagyok műveletlen meg nem németajkú és nekem új. Extra volt, hogy a gitáros még az eredeti banda tagja volt. Közben azért elég sokan lettünk, lett hangulatvilágítás a téren, és páran az ablakból nézték, egyszóval lett hangulat szó se róla. A kirándulás zárásaként fergeteges Christina Stürmer koncert következett, igazán jók élőben, érdemes elmenni. Volt egy kis nyári eső is közbe de mégsem gondolta meg senki magát és ment haza. Nekem volt csak kicsit kalandos a hazaút iylen utolsó buszokkal és vonatokkal, igazából nem is lett volna gáz, csak a csatlakozások voltak szörnyűek és emiatt kellett sokat várni. De ha megkésve is egyben hazaértem és el sem áztam. Win!

Flickr album mindenről.