A másik oldal

Hazajutottam karácsonyra, de nem sikerült sajna megszabadulni a kórházszagtól. Szegény nagymamám elesett a múlt héten és sikerült el is törnie a karját, ennek intézésére végül és is hazaértem, még koránt sincs vége a procedúrának sőt, de amig friss az élmény gondoltam leirom miket láttam amik mások itt mint odakinn, mert engem kicsit meglepett, nem erre számitottam volna teljesen. Maximum lesz csapó kettő.

Most arról, hogy mennyire lazán adunk nyugtatókat betegeknek, hogy a háziorvos nem igazán vizsgálja felül a dolgot, hanem felirja nem nyilatkoznék. Ahogyan arról sem, hogy hogyan indult a dolog, persze előkerült hogy lassan látták el pedig "mentővel jött", hogy kinn otthagyták kb. kabát nélkül a váróban meg, hogy a doki csak igy háttal kommunikál és nem gazán tájékoztat stb., én nem voltam ott és épp elég story van már az egészségügyről. Szidni sem szeretném a helyzetet a dolgozókat nem erre megy ki, magunkat meg pláne nem akarom fényezni, mert az az egy hely, ahol aztán igazán tudom milyen a "minőségi ellátás".

Mindegy. Kórtörténet annyi, hogy elesett, volt sürgin, megvizsgálták, ellátták kötéssel hazaengedték, később még esett kellt kicsit, szóval a konzervativ terápia nem igazán jött össze. A kontroll röntgenen elmozdulás volt meg kiugrott a felkar feje a helyéről, szóval műtétet javasoltak. Bementek párszor ambulánsan ilyen műtét előtti kivizsgálásra és hétfőre lett kitűzve az időpont.

Hétfőn tehát mentünk családilag 7-re a megyei kórház baleseti sebészeti osztályára a felvételre. Nekem az első fura az organizációs probléma. Megkérdeztem egy ápolót, hogy mi legyen merre menjünk, azt mondta várjunk középen majd jön a doki. Egy olyan háromnegyed-egy óra múlva másik nővért kérdeztem meg, hogy kb. mire számithatunk, meg, hogy ma műtik elvileg ne maradjunk már el a felkészüléssel. Ekkor már azt modnták, hogy majd elöl a kezelőbe adjuk be a lapot, ha arra jár valaki, meg majd szól ő is a másik nővérnek aki a dokinak segit. Egy masik doki akit elkaptunk az instrukciók alapján ránézett a lapra, elolvasta a kezelőorvos nevét és mondta, hogy itt van a doki, ő már látta majd jönni fog. Végül olyan fél 9 fele felismert minket meg nagymamim a doki és átadta egy kollégának az esetet majd be is hivtak. Nem mondom, hogy ez nálunk tökéletesen megy, de bárki, aki be van rendelve új betegnek, benn van a számitógépes rendszerben, tudják a nővérek és az orvosok, hogy jön. Mindenki. Ha megjelenik az osztályon a beteg, a nővérek, ha más nem a saját dokumentációjukat elintézik, nem várnak semmi dokira, befektetik és majd, ha lesz az orvosnak ideje felveszi. Gyorsabban nem megy odaát sem ez fél napos program, csak a beteg benn fekszik és nem a váróban izgul, hogy mi lesz. Meg tényleg az, hogy rend van és mindenki tudja mi a rendszer.

A másik, ami nagyon fura, első kérdés mindenkinél: "Ki az orvosa?". Itt mindenkinek van orvosa, aki látta, akivel beszélt, aki műteni fogja. És minden beteg igy névhez kötve van. Tekintve, hogy mamámnak nem modnták el ki fogja csinálni, mert aki látta az nincsen a műtét napján ott ez okozott némi bonyodalmat, és kb. a doki keresett egy operatőrt és átadta, hogy mi a helyzet. Ez nekem teljesen új. Az érdekelne, hogy akkor ki vizitel az osztályon? Mindenki a sajátját csak vagy mi? Nálunk ilyen nagyon nincs. Oké a privát betegeket a főorvosok műtik és vizitelik, mert ők ezért extrát fizetnek. Van nálunk is, hogy megkérdezi a beteg, ki operálta, de azt is kb. utána. Sokan soha nem találkoznak az operációt végző orvossal. Lehet, hogy ez rossz de, igazából nálunk mintha a klinika látná el őket, nem egy-egy ember. Az mondjuk nekem kicsit érdekes és nehezen átlátható, hogy reggel még nem tudják ki mit műt és mi van. Nekünk legkésőbb a reggeli megbeszélésen eldől és hacsak nincs valami autóbaleset vagy ilyesmi áll is a program.

A vizsgáló doki rendes volt, de érdekes módon nem nagyon akart velünk hosszasan beszélgetni hozzátartozókkal, csak a mamához irányzott kérdéseket, aki pedig valljuk be érezhetően nem teljesen saját maga hozza meg ezeket a döntéseket. Kicsit megvizsgálta, megirta a lapot, hogy felveszik és utána extra kérdezni kellett. A műtétről való felvilágositás információ tartalma annyi volt miután megkérdeztem, hogy lemez. Szinte meglepődtem ezek után, hogy a kérdésemre még a röntgent is láthattuk és elmesélte mi merre van. Aztán uldögéltünk az osztályon, várva, hogy a nővéreknek legyen lélegzetvételnyi idejük egy ágyat szerezni és felvenni a mamát. Közben már épp gondolkodtam, hogy ennyire nincs dokumentálva a felvilágositás, amikor jött a doki, hogy a mamának akkor ezt a lapot még alá kéne irnia. Csak igy aláiros felével nyujtja. Na mondom itt az alkalom megnézem már. És teli találat. Ez volt a hires beleegyező nyilatkozat. Egy szót nem fűzött hozzá, hogy mi az a Philos lemez, mi az álizület, milyen rizikója van a műtétnek, semmi. Ez nem tudom, hogy a kórház sajátja vagy általános, de szerintem a mai világban eléggé gyengén van elintézve. Azt sem tudom, hogy a betegek mennyire érdeklődőek és vajon kérdeznek e ilyen esetben. Az egy dolog, hogy én értem mi volt odafirkálva, de ez nem épp a leg optimálisabb betegtájékoztatás. Én mondjuk azt is kevesellettem, amit ráirt én kisregényt irok a rizikókról és azért óvatosan meg is emlitem őket (nem mindenbe kell mélységében belemenni, a beteg max. félni fog, úgysem tudja megitélni a valós veszélyt, megragad egy szó és kész). Csodálom, hogy nem félti a seggét, ha bármi történik, ez kevés lesz a védelemhez szerintem.

Mellékleletként megtudtuk, hogy nincs wc-papir, tegnap este elfogyott a kesztyű és nemtudni honnan szereztek vmi kb. használtat és néhány kötszer is hiányzik.

Ma lesz még a műtét, kiváncsi leszek, mi lesz a következő részben.