It's a she!

Fahrrad XXL Walcher in Esslingen

A szép Neckar

Na gondoltam nem húzom tovább, múltkor is akartam már biciklit venni, csak előjött ez a nálam szokásos inkább hisztizek mint megoldanám a problémát. Anyám mindig azt mondja "nem vagyok életrevaló". De pénteken megembereltem magam és elkezdtem keresni. Félelmem volt többek között, hogy nem értek hozzá, nem értem németül, hogy mi van, valamint, hogy ötletem nincs emrre menjek. Két helyet hallottam, az egyik Stuttgartban a piac, ahol részben új, gondolom többnyire pedig használt bringákat lehet olcsón venni. A másik egy bazi nagy, többszintes biciklibolt itt Esslingenben, Plochingen fele. Utóbbit sikerült megtalálni végül is, jelentősen könnyebben mint vártam, mert "Google is my friend" alapon azonnal kidobta a kereső. Gondoltam jó lesz ez, van igazai nagy választék és tuti megbizható új minden. Kicsit nézgelődtem az oldalon, nyaggattam tesót, nehogy tudjon már nyugiban nyaralni, hogy milyet is kéne venni. Végül eldöntöttem, hogy akkor nekem valami trekking cucc kell valószinűleg, de majd megkérdezem ott is. Kicsit visszavett mondju ka lendületemből, hogy 250 eur fele indultak a biciklik, határ persze a csillagos ég. Én elterveztem, hogy valami 3-400 fele már van egy-két jól kinéző, na majd azokat megcélzom. Ki is kerestem a Google Maps-en, hogy merre is kell menni, jellemző, hogy ilyen biciklire költök, de smucig voltam buszjegyet venni, "majd jól elsétálok" péntek van, szép az idő, itt az egész hétvégém, ráérek. Jelzem valami 6-7 km. Háromnegyed úton azért meguntam már annyira a sétálgatást, hogy leessen, ez egy hülye ötlet volt. Mindegy, láttam szép Neckart...

A bolt belülről

Kóla

Nem gyorsan, de cserébe kellően lassan elértem azért a szent célt. Meg kell hagyni igazán tiszteletre méltó "kis üzletke". Modern, kivülről kocka de belülről igazán kis igényes, minimalista sportbolt, több emeleten terpeszkedve. A bejáratnál rögtön egy kis kávézó fogad, hogy megérkezés után, vagy várakozás alatt be lehessen csapni egy frissitőt vagy sütit. Az alsó szinten mindenféle kiegészitő található, de bármi amit el lehet képzelni, a legapróbb darabkákig. A többi emeleten pedig biciklik tömege sorakozik, valamint hozzá tartozó öltözék, sisak, kesztyű, stb. Taktikusan a sorok között egy olyan másfél méter széles pálya van, ahol körbe körbe ki lehet próbálni a kiszemelt példányt. Körülbelül az eslő 15 másodperc lefogrása alatt találkoztam a leendő bringámmal. Nagyon megtetszett, olyen kis sikkes, elegáns fekete, én pont valami ilyesmit akartam. Ráadásul "Merida", ami egyike a körülbelül 2 biciklimárkának amit ismerek. A "Tolvajkergetők"-ben is emlitették, és menőnek tűnt. Be kell valljam, körülnéztem utána, de szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor vásárol, már megtalálta a kiszemelt példányt, de azért, hogy a lelke megnyugodjon körbemegy a boltban és megnézi a választékot. Persze érzi, hogy csak mutatóba teszi. Az eladó srác szerint jót néztem ki mert mivel 2012-es modell le van árazva már, ugyanakkor tök minőségi. Az még kafa lett volna ha van olyan változat is a méretemben ami elöl teleszkópos, amit ki lehet kapcsolni ha nem kell. De végülis mindegy, erdei utat igazából nem tervezek. Mint kiderült nem is volt már több belőle, még a raktáron sem, ezért a kiállitott utolsó darabot vittem el, mivel enm raktári zsir uj összerakott kaptam rá levásárolható kedvezményt. Ami nem is ártott mert úgyis kellett vennem egy zárat minimum hozzá. Levittem utána a helyi szervizükbe ahol átnézték, hogy midnen klappol e, és kérésemre fel is csavarozták a zártartó tokot. Eközben nyugisan el lehetett fogyasztani egy kólát a már emlitett kávézóban.

Merida

Freeway 9500

A hazaút jóval kellemesebben telt, hiszen az elvárásoknak megfelelően, hasit a bringa. Igazán dicséretes, hogy kiépitett bicikliút volt a városon kivül az út mellett, ok nem mindenhol a legtutibb minőségben, de volt. Utólag derült ki, hogy mivel oylan 13-14:00 óra magasságában tekertem haza, sikerült azonnal beszerezni egy kis leégést is. Ma már elégedetten jelenthetem ki, hogy nem jött le a teljes bőrfelületem, hanem egy árnyalatnyit setétedett az alkarom, ez még nekem is nehezen megemészthető infó. Toltam pár képet a csodabicikliről amikor hazaértem. Még tegnap úgy döntöttem, hogy ez nem megfelelő tesztelése a járműnek, szóval este felkerekedtem és átbicikliztem Stuttgartba. Számomra mondjuk nem volt 100%-ig egyértelmű, hogy akkor merre is van a bicikliút, sajna legtöbbször gyalogosokkal osztott járdára tették ki a táblát. Meg el is tévedtem kicsit, Bad Cannstatt-nál tettem kis kört, de ez talán igy elsőre bele is fér. Végül azért csak eljutottam a belvárosba, láttam egy két nagyon szép részét a városnak amik eddig kimaradtak. Sétálgattam utána kicsit, igazán más volt mint amikor korábban tesóval voltunk, most egy meleg nyári este volt és rengetegen voltak kinn az utcákon, egy egészen másfajta életérzés volt. Találtam egy mekit, úgyhogy a kajálás is meg lett oldva. Szégyen szemre ugyanakkor vonattal jöttem haza mert eléggé hideg lett és nem készültem rá. Meg elfáradtam. Meg kellően fáj a hátsófelem az üléstől mert nem éppen vagyok hozzászokva még. Azért megérte.

It's definately a she

Black Widow

A Mercedes jel (Stuttgart Hbf.)