Mittwoch, 23. Juli 2014

Poetry Slammerin

Nem tudok már annyi speciális, extra, érdekes dologról írni, mint a kezdetekben, mert, mint már többször említettem, elmúlt nagyon az újszerűsége az ittlétemnek. Kicsit alakul tehát a blog, amíg nem jutok el más érdekes helyre,van új munkahelyem, stb., írok pár szerintem izgalams dologról csak úgy, mert ez a játszóterem és amúgy is hol máshol.

Néha rámjön, hogy kezdem szeretni a német nyelvet is, hiszen most már cask jobban megy és szerintem nagyon nagy élmény, ha az ember egy másik nyelvre kezd ráérezni és elkezdi a kultúrát is megtapasztalni, részben tényleg a népét, részben simán dolgokat idegennyelven. Gyűlöltem az egész fost gimiben amikor csak le kellett vizsgázni belőle és soha nem tudtam mással beszélni, tv-t nézni, bármi. Hozzá kell természetesen tenni, hogy a német azért, főleg az angol után, idegesítően  macerás, a sok nyelvtannal.

Persze még mindíg tanulási fázis van. Rendszeres nyelvtani hibáim vannak, és folyton, konkrétan folyton érzem, hogy nem tudom magam rendesen kifejezni mert hiányoznak szavak. Ugyanakkor van haladás is, mert nem lepődök meg, ha így kell beszélni, és mások szerint akik részesei voltak a fejlődésemnek egész jól megy már. Legnehezebb a sima haveri beszélgetés még mindíg, egyszerően a mindennapokból hiányoznak a szavak, hiszen azért lássuk be, én főleg csak a kürházban használom a németet. 

Ami viszont a posztot ihlette, hogy van ami megy és könnyed és feldobódtam tőle, hogy megy. Sok zeneszámot értek például és ez tök kafa. Van mondjuk pár ami valamiért esélytelen, vagy fura kiejtés miatt, vagy sok szleng miatt pl., gyakran rap számoknál. A legjobb viszont, hogy a Julia Engelmann slam poetry-jét értem, szerintem igen szépen beszél, de azért kihívás is mert gyors a dolog. Ami rémísztő és király egyben, hogy referenciákat értek benne német zenekarok szövegeiből például. A német stand up comedy lenne még nagy célom de az messze van még az az érzésem.

Amit még mindíg tesztelek magamban, hogy vajon hol áll a németem az angolhoz. Mert az ment régen és most nem megy. Rendszeresen hisztizek is, hogy nem tudok váltani a kettő között. És valóban nagyon nehéznek érzem, mert újabban csak nagyon ritkán használok angolt élő beszédben és iszonyatosan nyögve nyelős. Passzívan megvan minden, és ha van időm, például írni kell, akkor még csak csak megy is de szóban rémes vagyok. Költői kérdés, hogy ment e annó tényleg jól, vagy csak van egy szép emlékem, hogy jó voltam és tényszerűen a fele sem igaz. Főleg arra jutottam, hogy nagyonb más a kettő most, németből még midníg kisebb a szókincsem de jobban tudom per pillanat használni mert benne vagyok. Igazán remélem, hogy az angol is visszajönne ha nagyon kéne. Néha azért feltűnik, hogy amellett, hogy legalább olvasni/megérteni jónak érzem az angolt még, simán nem értek sok mintent angolul sem, nem csak németül.

Macerás választani, hogy mit fejlesszek a kis időmben ami van. A filmekkel és sorozatokkal átálltam megint az angolra ha lehet, hogy megmaradjon. Persze zavar mert sok filmet németül is emgnéznék, hátha pont a mindennapi beszéd rámragadna. Olvasni ritkán tudok/van kedvem, most szépirodalmat angolul (extra lassan haladva) és gimis töri könyvet (mert az fun, kultúra és nyelvtanulás egyben) németül.

Megint idehánytam valamit amiben sok lesz a hiba és a szóismétlés és a minden, de mire eljutok a végére sosincs kedvem elolvasni megint csak azért hogy minőségi munkát adjak ki a kezemből. Igény vóna rá mélyen valahol de... Posztírás viszont csak így megy hogy ami épp bevillan leírom és kész, utána kéne rendszerezni. Midnenesetre kiteszem azért a végére Julia egyik videóját mert jó, és a lényeg, hogy ma élvezem, hogy kicsit tudok és javulok.


Keine Kommentare:

Kommentar posten