Csak kicsit csapongok...

Szal voltak itt anyumék, beriasztottam őket, hogy addig jöjjenek amíg tuti itt vagyok. Ugyan én éjszakában voltam és néha kicsit extrém sport volt napközben még túravezetni de ők megértőek voltak én meg küzdöttem és alapvetően jól kijött a dolog szerintem. Persze maguk is meglepően kis önállóak voltak, tiszta büszke vagyok rájuk. Megismerték legalább az Airbnb-t is, nekünk ismét jó a tapasztalat.

Most teljesen megölöm a kronológiát de még ez előtt amúgy voltunk a Balatonon haverékkal, nagyon jól elvoltunk. Azért a balaton az életérzés. Családi Airbnb-ként saját kis lakásunk volt (utólag is köszönet az illetékeseknek); főztünk, strandoltunk, söröztünk, társasoztunk, mászkáltznk, boboztunk ami csak kell.

Voltam közben álbeteg és elmentem meglátogatni egy kórházat Bécs mellett. Nagyon megörültem, hogy van végre valami, bármi; sajna aktuálisan nincs hely csak majd lesz lehet, elvileg, talán. Macera. Szerintem az is baj, hogy van ez a sok Turnarzt meg Sekundärassistenzarzt és ha van képzési helye a főnöknek inkább a sajátjaiból választ. Iagzából zavar, hogy nem megy elég gyorsan a dolog, persze van munkám és ok de haladjunkmár, találjak ott is jót. Most!

Munkaügyileg semmi extra nincs, csak megy tovább a mókuskerék; bejelentkeztem meg ket otvabbkepzesre egy kötelező röntgensugárzásos fosra meg ami mondjuk érdekel is egy ultrahangosra Berlinbe. Birom azt a várost, legyen az is jó! Kaptam betegtől köszönő képeslapot a múltkor, tök fura. Meg aranyos igazából. Sőt az ambulancián múltkor jégkrémet. Sokat. Léynegében tehát itt is van hálapénz hálakaja.

Tesó mutatta nemrég Maminti blogját, pszichiáter rezidens és szerintem tök jól ír meg a sztorik is nagyon izgik, rászokok asszem. Nektek is kéne.

Csak kicsit csapongok...