007

Házigazdáink

David az ir teológushallgató

A hétvégén bátor voltam, irtam ugyebár, hogy voltunk a kollégákkal sörözni, erre rátettem egy lapáttal azzal, hogy másnap átugrottam Júliáékhoz "Maultaschenparty"-ra. Ez utóbbi kaját jelent, hasonló mint az olasz ravioli csak nagyobb és tradicionális sváb étel.  Apropója Nils (Júlia barátja) nyilatkozata volt alapvetően, mit lehet tenni a celebek köztübk járnak és ezt meg kell ünnepelni. Kihivás vasárnap inni úgy, hogy hétfőn meló jön de egyszerélünk! Kifejezetten kafa volt, ismét beszélhettem több kevesebb sikerrel végre angolul, hiszen volt ir teológus vendég, meg csoporttársak meg párok. Volt élőzene, sok sör, jó hangfal, énekelés, sok féle nyelv, kaja, karácsonyi izzósor, játék, szal minden ami egy remek estéhez kell. Összességében tehát megérte a hétfői fáradtság, persze hétfőn azért azzal szembesültem, hogy én vagyok még az osztályon sőt a keddi prof vizitet is megnyerem, és az egyben az átadás. Ohye. Már meg se kottyan... 

Sophie és Riccarda a csopitársak

A hangulatot biztositotta...

Nem volt ugyanakkor annyira szörnyő a Prof. vizit, biztos jó napja volt a főnöknek is, egész jól tűrte a hiányosságaimat. Meglepően megkönnyebbültem miután nem engem bsztatott mindenki mindennel, egészen más ez a munka mikor nyugisan csak besegitesz és nem stressz van egész nap.

És akkor az elmúlt két nap csodái következnek még. Érdekes mód két mérföldkövet is elhagytam ezen rövid időintervallumban, tudjátok olyan eseméynek mikor megállsz kicsit és elgondolkodsz magadról, életedről, stb. Az egyik az volt mikor meg kellett mutatnom a hatodéves orvostanhallgató lánykának, hogy hogyan is megy a varratszedés, és alá kellett irni a kis könyvecskéjében, hogy ez már megvolt. Önamgában semmi extra, de a tény, hogy én "tanitok" valakit az mondjuk poénos, valamint, hogy belegondoltam, éppen csak pár hónappal ezelőtt még én rohangáltam egy hasonló cetlivel, és vadásztam az aláirásokat. Akkora különbség tehát mégsincs köztünk, és mégis sok minden történt azóta azért.

"A month ago, you were in med school being taught by doctors. Today... you are the doctors."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

A másik pedig, hogy túlestem első műtétemen! Egy gyógyult alsólábszártöröttnél kellett kivenni a velőűrszeget meg a csavarokat. Persze nem agysebészet, de mégis az én nevem szerepel ott mint operatőr és én mostam le a területet, én kezembe volt a kés, én csavargattam, én kalapáltam, én varrtam össze mindent, szóval iagzán kafa volt. Szal azt hiszem ma jó kedvem van.

"And you think you know what you’re gonna feel like standing over that table but … that was such a high. I don’t know why anybody does drugs."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város. 

Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

Éjszakák, almák és manók.

Kezdjük a kötelességekkel, volt ugyebár egy pár kórházban töltött éjszakám. A hétfő, kedd, szerda hál istennek nem a legrosszabb esték szempontjából, főleg, hogy most az idő is vacak volt. Hétfőn viszonylag kevesebben buliznak és isznak majd verekszenek, és esőben kevesebben sportolnak, sétálganak kinn és törik össze magukat. Háromnegyed 8-kor van átadás lenn az ambulancián, aztán lehet aktivkodni. Először, általában olyan éjfélig az ambulancia a program, jönnek a betegek és el kell őket látni. Leginkább elestek, megvágták magukat vagy kifordult a bokájuk. Ezekből láttam jópárat. Volt néhány idióta persze aki tök banális, abszolút nem éjszakai sürgősségi ellátást igénylő problémával jött, de én még nem vagyok kiégve, hogy felhúzzam magam, nekem elég az alap stressz, hogy mit kezdjek vele. Igazából érdekes volt, varrogattam meg láttam jó sok esetet, fejlődök lassan. Azt mondjuk én sem értem mért 8 és éjfél között kell emberektől vért (ha csak nem tényleg valami extra) venni meg branült szúrni. De iylen 3-4-et. Mégis, eddig nem tűnt fel, hogy nincs/nem átjárható? Kicsit zavaró amikor jönnek az ambulancián folyton a betegek, közük a gyerekek is, mert ha elestek akkor őket is mi vizsgáljuk először, és akkor felhivnak félóránként (össze se gyűjtik a szentemék), hogy jaj kéne egy branül. Gyógyszerelni is kellett néha, attól mindig félek, mondjuk kétségtelen, hogylassan megtanulom az akut vérnyomáscsökkentés szereit. Azért általában 2 és 5 között sikerült aludni, mikor többet, mikor kevesebbet. Természetesen nagyon kellemes volt felkelni a fél kettőkor érkező bácsihoz, aki elvágta az elektromos vezetéket otthon, nem rázta meg, de aztán elesett a sötétben. Vagy a kissráchoz fél 5-kor, aki ki akart menni inni, de ez alkalommal ő aludt a felső részen az emeletes ágyon és úgy kettétörte a kezét, hogy még én is megmondtam röntgen nélkül. Csütörtök este már enm kell menni ilyenkor és a pénteket is megkapja az ember szabadnak. Mondjuk ez a csütörtök éppen ünnepnap volt, szóval amúgy sem kellett volna menni, ez még csak hagyján de igy nyertem egy vizitet is az egyik osztályon, hiszen napközbe is ügyeleti létszám van ilyenkor, be kell segiteni. Összességében azért igy utólag túlélhető volt és talán rám is ragadt valami.

A hét csodája természetesen, hogy megkaptam életem első fizuját, mondjuk több mint amennyit a munkám ér, szal lehet el kéne kezdeni minőséget emelni. Sokba vagyok a kürháznak, és sokat fizetek adót is minden félét, szal kezdem utálni én is a sok külföldi csóró bevándorlót aki AZ ÉN ADÓMBÓL kapja itt a támogatást. Jó amúgy mert mindig a hónap utolsó munkanapjáig megérkezik. Cserébe az ügyeletek és hétvégék csak 2 hónap csúszással vannak beleszámolva, de ez szerintem élheő.

Kezdetnek (másnap) neki is álltam elverni, vettem telefont. Nem kispályáztam almásat vettem, fehéret, nagyon jól néz ki. Igazából tesó blogját akartam lineklni, mert mintha az ő száját/billentyűzetét hagyta volna el, hogy az is a király többek között ezekben az almás cuccokban, hogy olyan kis elegáns és egyben 100%-ig praktikus, de még a csomagolás is műremek. Persze retkes sokba került, rámsóztak még mellé egy biztositást (ami mondjuk annyira tán nem hülyeség), és egy bluetooth kicsi hangfalat is (Muszáj fizetni ilyen kezdő összeget a megvásárlásnál, de ez tartozékra levásárolható. Én utáom a tokokat...). Előfizus a T-nél. Én annyira nem biztam ezekben a kis szolgáltatókban, meg nem is találtam olyan csomagot ami úgy igazán tetszett volna. T mindenhol van, tudom hova forduljak ha gyikom van, tuti a szolgáltatás úgy voltam vele jó lesz ez. Be is ultem stilusosan egy Starbucksba kibontogatni midnent és összerakni egy forrócsoki mellett. Még kell egy kis idő amig belakom meg megszokom, pléne, hogy nekem eddig csak androidom volt. De ez legyen a legnagyobb problémám. Van még jó pár tervem miket akarok venni, tényleg "kérész életű lesz ez a fizetés".

Ünneplésként voltam csütörtökön @julismuris-ékkal egy marhajó kis sörözőben, ami igazából egy sörfőzde volt korábban, csak most át van alakitva vendéglátóegységgé. Még mindig van persze saját sör, mégpedig a "Wichtel", lényegében "manó" (bát állitolag van erre még jobb magyar szó amit az este folyamán nem sikerült megtalálni). Jóféle volt nagyon, lőttem pár képet. Továbbá, ez alkalommal segitséggel ugyan, de eltulajdonitottam ismét egy poharat. Ezek a fránya külföldiek már csak ilyenek. Olyan kis helyes volt na.