Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város.