Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.