Samstag, 1. Juni 2013

Éjszakák, almák és manók.

Kezdjük a kötelességekkel, volt ugyebár egy pár kórházban töltött éjszakám. A hétfő, kedd, szerda hál istennek nem a legrosszabb esték szempontjából, főleg, hogy most az idő is vacak volt. Hétfőn viszonylag kevesebben buliznak és isznak majd verekszenek, és esőben kevesebben sportolnak, sétálganak kinn és törik össze magukat. Háromnegyed 8-kor van átadás lenn az ambulancián, aztán lehet aktivkodni. Először, általában olyan éjfélig az ambulancia a program, jönnek a betegek és el kell őket látni. Leginkább elestek, megvágták magukat vagy kifordult a bokájuk. Ezekből láttam jópárat. Volt néhány idióta persze aki tök banális, abszolút nem éjszakai sürgősségi ellátást igénylő problémával jött, de én még nem vagyok kiégve, hogy felhúzzam magam, nekem elég az alap stressz, hogy mit kezdjek vele. Igazából érdekes volt, varrogattam meg láttam jó sok esetet, fejlődök lassan. Azt mondjuk én sem értem mért 8 és éjfél között kell emberektől vért (ha csak nem tényleg valami extra) venni meg branült szúrni. De iylen 3-4-et. Mégis, eddig nem tűnt fel, hogy nincs/nem átjárható? Kicsit zavaró amikor jönnek az ambulancián folyton a betegek, közük a gyerekek is, mert ha elestek akkor őket is mi vizsgáljuk először, és akkor felhivnak félóránként (össze se gyűjtik a szentemék), hogy jaj kéne egy branül. Gyógyszerelni is kellett néha, attól mindig félek, mondjuk kétségtelen, hogylassan megtanulom az akut vérnyomáscsökkentés szereit. Azért általában 2 és 5 között sikerült aludni, mikor többet, mikor kevesebbet. Természetesen nagyon kellemes volt felkelni a fél kettőkor érkező bácsihoz, aki elvágta az elektromos vezetéket otthon, nem rázta meg, de aztán elesett a sötétben. Vagy a kissráchoz fél 5-kor, aki ki akart menni inni, de ez alkalommal ő aludt a felső részen az emeletes ágyon és úgy kettétörte a kezét, hogy még én is megmondtam röntgen nélkül. Csütörtök este már enm kell menni ilyenkor és a pénteket is megkapja az ember szabadnak. Mondjuk ez a csütörtök éppen ünnepnap volt, szóval amúgy sem kellett volna menni, ez még csak hagyján de igy nyertem egy vizitet is az egyik osztályon, hiszen napközbe is ügyeleti létszám van ilyenkor, be kell segiteni. Összességében azért igy utólag túlélhető volt és talán rám is ragadt valami.

A hét csodája természetesen, hogy megkaptam életem első fizuját, mondjuk több mint amennyit a munkám ér, szal lehet el kéne kezdeni minőséget emelni. Sokba vagyok a kürháznak, és sokat fizetek adót is minden félét, szal kezdem utálni én is a sok külföldi csóró bevándorlót aki AZ ÉN ADÓMBÓL kapja itt a támogatást. Jó amúgy mert mindig a hónap utolsó munkanapjáig megérkezik. Cserébe az ügyeletek és hétvégék csak 2 hónap csúszással vannak beleszámolva, de ez szerintem élheő.

Kezdetnek (másnap) neki is álltam elverni, vettem telefont. Nem kispályáztam almásat vettem, fehéret, nagyon jól néz ki. Igazából tesó blogját akartam lineklni, mert mintha az ő száját/billentyűzetét hagyta volna el, hogy az is a király többek között ezekben az almás cuccokban, hogy olyan kis elegáns és egyben 100%-ig praktikus, de még a csomagolás is műremek. Persze retkes sokba került, rámsóztak még mellé egy biztositást (ami mondjuk annyira tán nem hülyeség), és egy bluetooth kicsi hangfalat is (Muszáj fizetni ilyen kezdő összeget a megvásárlásnál, de ez tartozékra levásárolható. Én utáom a tokokat...). Előfizus a T-nél. Én annyira nem biztam ezekben a kis szolgáltatókban, meg nem is találtam olyan csomagot ami úgy igazán tetszett volna. T mindenhol van, tudom hova forduljak ha gyikom van, tuti a szolgáltatás úgy voltam vele jó lesz ez. Be is ultem stilusosan egy Starbucksba kibontogatni midnent és összerakni egy forrócsoki mellett. Még kell egy kis idő amig belakom meg megszokom, pléne, hogy nekem eddig csak androidom volt. De ez legyen a legnagyobb problémám. Van még jó pár tervem miket akarok venni, tényleg "kérész életű lesz ez a fizetés".

Ünneplésként voltam csütörtökön @julismuris-ékkal egy marhajó kis sörözőben, ami igazából egy sörfőzde volt korábban, csak most át van alakitva vendéglátóegységgé. Még mindig van persze saját sör, mégpedig a "Wichtel", lényegében "manó" (bát állitolag van erre még jobb magyar szó amit az este folyamán nem sikerült megtalálni). Jóféle volt nagyon, lőttem pár képet. Továbbá, ez alkalommal segitséggel ugyan, de eltulajdonitottam ismét egy poharat. Ezek a fránya külföldiek már csak ilyenek. Olyan kis helyes volt na.








Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen