I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.