Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Akkor most visszanyúlva a korábbi eseményekhez, voltam ugyebár otthon is. Jó drága volt mert későn sikerült csak lefoglalni, de a fontos, hogy sikerült. Szeda este ment a Germanwings direkt járata, ez igazán kafa amúgy mert munka után is el lehet érni, nem mondom kicsit kopra megy a dolog de megoldható. Egy óra alatt otthon van, 9 körül száll le, akár még aznap is lehet partyzni. VIcces volt, egy idősebb német néni ült mellettem aki életében először repült. Kicsit beszélgettünk, valami kórus tagjaként ment Magyarországra. Nagyon kis kedves volt, miután összehaverkodtunk még azt is felajánlotta, hogy hivjam fel nyugodtan (érzitek első német női telefonszám amit megszereztem!) és ugorjak át, a gyerekei mindenféle idegenvezetést csinálnak amúgy is a környéken és ha még nem néztem körül a környéken megéri ezerrel. Na majd meglátjuk. Ez alkalommal nem party volt a terv, anyumék és a Kedves várt a reptéren és autókáztunk haza a húsos makaróni irányába, ami rám is fért, mert a rohangálás közepette kajolni nem igazán sikerült normálisan.

Csütörtökön kialudtuk magunkat, kb erről szólt a nap, a sok meló után ránk is fért. Pénteken először is családlátogattam a Kedves édesapjáéknál, ilyen kerti sütögetős dolog volt, teljesen jó. Aztán továbbálltunk be a városba találkozni a Szolnokon fellelhető ismerősökkel, kis sörözés, dumálás ilyesmi. 

Szombaton pedig kellemes családi ebéd után vonatozgattunk fel Pestre, hál istennek még pótdij nelkül. Estére volt szervezve a Pesti party, sajna jött egy kis szél és szemerkélő eső ezért az utolsó pillanatban át kellett szervezni a kiülős bulit. Természetesen ennek ellenére is jól sikeredett, köszönet a résztvevőknek. 

Vasárnap már kicsit rányomta a hangulatomra a bályegét a visszautazás tudata, kajoltunk, pakolásztunk aztán könnyes búcsú a reptéren. Mivel későn foglaltam a direkt járatra már enm volt jegy szóval Swiss Airlinessel mentem Zürich-en át. Nem volt rossz, kaptam csokit és a szenya is finomabb volt, egy baj csak, hogy igy nagyon későn értem. Mázlim volt mert kopra elértem a buszt a reptéren ami bevisz Esslingenbe, nagy mák mert óránként jár. Igy is csak ilyen hajnal egy fele értem haza.

Összességében nagyon jó volt végre hazajutni, már épp kezdett végem lenni attól, hogy ennyi újdonság van, megannyi stresszes ismeretlen helyzet, ügyintézés és munka. A fos az egészben persze, hogy egyedül vagyok, és én lassan épitek azért kapcsolatokat, persze dolgozom rajta de egyik napról a másikra nem lehet igazi megbizható barátokat szerezni. Meg a Kedves is messze van és a Skype bár hasznos találmány, nem pótolja a rendes találkozást és a közös ébredést. Sajna villámgyorsan eltelt ez a pár nap és ugyebár már megirtam mibe csöppentem bele azonnal utána. Olyan ez mintha kettős életem lenne és alig van kapcsolat a kettő között. Az ez irányú megoldási terven még gondolkozom nagy erőkkel.