Agytréning

Maminti blogját említettem már, tőle olvastam a Lumosity-ről. Ilyen agy tréning, hogy fejlesszük képességeinket és ne legyünk idejekorán demensek. Még emlékszem, hogy tanultunk is iylenről, már, hogy az elméletről, miszerint az agy is oylan mint bármi más szervünk, ha jobban igénybe van véve, magasabb szintet ér el az életkor alapján a maximális IQ és ha más nem lassabban esik a színvonal az öregedés során. Nekem ez nagyon tetszett és belekóstoltam. Ingyenesen is használható, az elején van egy teszt ami egy indulás a programnak is, majd pedig napi 3 játékot enged. A napi több játék és statisztika csak havidíj ellenében elérhető viszont. Szerintem így is nagyon élvezetes, persze ha előfizet az ember akkor jön ki végül is, hogy hogyan teljesít. Én egy gyenge pillanatomban kiadtam rá pénzt, mert meglepően szórakoztatónak találtam és szerintem nagyon élvezetes legyőzni saját magad és persze versenyezni a többiekkel. Na nem mintha reprezentatív lenne a statisztika, hiszen csak az előfizetettek között nézi, ami pedig mégis csak feltételezi, hogy neked ez fontos és hogy voltál olyan bolond, hogy pénzt adtál ki rá. Az egy havi díj rengeteg, de vannak nagyon jó ajánlatok hoszabb időtartamra és azon kívül is például ilyen 30%-os leértékelés, ezeket érdemes kifogni. Kíváncsi leszek, egyrészt magamra, hogy kitartok e és használom e, valamint, hogy mutatok e végül is fejlődést vagy csak az időmet tolom el vele. Mondjuk a napi tapasztalat alapján lehet jobb 80 évesen már nem midnent tiszta aggyal megélni, de ez egy másik történet. Van amúgy mobilra is app, még az sem akadály, ha az ember nem jut haza, két záró között is gyorsan letudható a napi feladat.

Voltam megint koncerteken, ez néha rámjön, A Lindsey Stirling szerintem nagyon jó volt, én bírom ezt a muzsikát, a színpadkép is fontos itt hiszen táncos volt a csajszi és az is a lényeg, hogy végigszaladgálja a színpadot. Látszik, hogy még fiatal és amúgy is ez kell még az ő stílusához, ő azért sokszor poénra veszi a figurát. Teljesen más világ volt a saját bakancslistán szereplő Bryan Adams live. Én imádtam, az elején megvolt a koncert első felében a Reckless album 30-adik évfordulójára a visszaemlékezés, és noha ebben is már benne volt egy Sumemr of '69 és egy Heaven, a fellépés második felében egyszerűen sorra lettek vége a legnagyobb és legkedveltebb alkotások. Volt még pár extra dal is ami nem kerülhetett fel az albumra annó, ezekből is hallhattunk párat. Összességében azt akarom mondani, hogy szerintem tökéletesen fel volt építve a dolog, midnenki megkapta szerintem amiért jött. Ami feltűnt még, hogy persze fények meg videó a háttérben de semmi nagyon extra pucc nem volt. Sokszor fekete fehér minden, a zenekar sima feketében, semmi lángnyelv, lufi, csillogó szálló bizbasz, egyszerűen minőségi zene. Szeritnem az van, hopgy ők ezt megtehetik, és nem is hiányzott más. Végül voltam CRO-n is, ez most az új germán "raop" mánia. Igazából ez is jó volt, persze én azért inkább csak horizont tágításként megyek ilyenre, meg mert itt van és most kell.

Voltam párszor otthon is, történt midnen féle, voltunk cxsokifesztiválon, voltam lány beöltözős bulin, vágtam fát, minden volt. Most nagy változásként itt lesz a karácsony tartva és csak peri síelésként megyek haza. Nagyon izgi, kíváncsi vagyok végól, hogy sül el (jóóóól!). Hihetetlen de már az összes ajándék is megvan, ez történelmi rekord. Voltam amúgy Berlin-ben is (továbbképződni) amit még mindíg imádok.

Kanadai projekt

Általában nehezen viselem az ünnepeket, név-, szülinapokat, mert mindig valami nagyon jót akarok és nem valami sablonosat, ugyanakkor lusta vagyok rászánni gyakran az időt, általában elfelejtem a dátumokat és nem készülök rá előre, így az utolsó pillanatban akarok csodát tenni. Stresszes egy módszer, alapvetően nem ajánlom átvenni.

Megesik néha viszont, amikor igen is van jó ötletem és sikerül is megvalósítani, azt hiszem most már biztosan mondhatom, hogy ez alkalommal így lett. Erre a weboldalra már nem tudom pontosan hogyan, pedig jó lenne a storyhoz, mindenesetre teljesen véletlen találtam egyszer rá és jól elterveztem, hogy egyszer csinálok ilyet. Persze ez akkor még inkább olyan volt, amikor lát az ember az interneten valami menőt, tetszik neki, aztán el is felejti az a vége.

Figgie Shoes, ...

Nem sikerült ez alkalommal teljesen elfelejteni, épp a Kedves névnapjára ötleteltem amikor valamiért eszembe villant ez a dolog. Alapvetően azon agyaltam, hogy most én is valami olyannal lepném meg, amin mi vagyunk ketten és a közös emlékeink. Én is kaptam már tőle fotót, amit kitehettem, naptárat, amin ő van (marhajó lett, állatjó fotókkal és bekarikázva az ünnepek, mint írtam nem véletlen), takarót a fotóinkkal (felbecsülhetetlen egy-egy hideg téli éjszakán, ha nincs velem), szóval egy s mást, amin a közös életünk van. Szerettem volna ugyan ilyet, ha lehet persze nem a fent említetteket újra és ekkor jelent meg a villanykörte a fejem felett, hogy a két tervet tökéletesen össze lehet fűzni.

versekkel...

Felvettem velük a kapcsolatot, hogy hogyan is néz ki ez a procedúra, nagyon gyorsan vissza is írt a marketinges csaj, Leah, hogy küldenek ártáblát, hogy a legjobb, ha én küldök cipőt, hogy le lehet adni a kívánságokat, hogy hogyan megy a szerződés stb. Ezek között már szerepel is a legnagyobb akadály, miszerint is kell egy menő cipő, lehetőség szerint matt bőr vagy szatén, valamint saját elképzeléseim szerint fehér, homokszín, vagy szürkés. Mindezt persze a Kedves tudta nélkül. Ki más jön ilyenkor szóba, mint a legjobb barátnő, szóltam is neki, hogy itt a harci feladat, vigye el vásárolgatni, próbáltassa fel ha lehet stb. és küldje ki nekem. Nem könnyű ilyet úgy csinálni, hogy ne tűnjön fel a célszemélynek, meg a helyes darabot is meg kell találni, tehát eltartott egy darabig, de ez úgysem egy villámprojektnek lett tervezve. Végül persze minden rendben ment, meg is kaptam helyes kis csomagban, bár nem is én lennék, megláttam közben én is egyet Stuttgartban keresgetés közben, ami annyira megfelelt a megálmodott célnak, hogy méret egyeztetés után nem bírtam ki és én is vettem egyet.

... és virágokkal.

Gyorsan visszaírtam a csapatnak, hogy akkor most hivatalosan is szeretnék rendelni. Mondták még annó, hogy a névnapos dátum túl közeli, csak a szülinapos él. Erre rákérdeztem, hogy így a késéssel is belefér e még, vagy nem, azt mondták jó lesz. Gyorsan kinyomtattam a rendelős szerződést, szerintem hülyének néztek, de betekertem vattába a cipőket, amit a kórházban amúgy a betegek sebkötözéséhez használunk, és feladtam Kanadába, ugyanis ott él a csajszi, Deborah, aki csinálja. Jól jártam, mert könnyedek a lábbelik, levélnek számított.

Amíg mindez lefutott ötleteltem, és kis listát gyártottam mi és hol legyen rajta, milyenek legyenek a színek. Végül, amikor eljött az idő, írtam egy nem rövid levelet, amiben leírtam a kívánságokat és, hogy mi az amire igazán figyeljen, mi az ami nem annyira lényeges szerintem stb. Ahogy elnéztem a képeket a többi műről és tuti a hisztisebb, macerásabb kuncsaftok közé tartoztam, mert lássuk be a legtöbben eskövőre rendeltek ilyet, és virágok, meg "I Do" van rajta és ennyi. Ilyen fantáziátlant semmiképp nem akartam. Persze sok mindent rábíztam az alkotóra, főleg azt, hogy hogyan fűzi össze ezt a káoszt, amit én mind szeretnék látni a cipőn. Kapott egy rakat képet is rólunk és a fontos részletekről, hogy legyen miből alkotni. Az elején mi vagyunk ahogyan Skypeolunk, ez volt az alap és szerintem legjobb ötlet, a szélén pedig a hely ahol először találkoztunk, a nyaralásaink, a kedvenc fagyizónk, egyszóval a közös emlékek.

Ajándékutalvány

Jött a várakozás. Nem hallottam felőlük semmit. A végén csak írtam már nekik, hogy akkor most hogy is van ez, mert kevesebb mint egy hét van és nem tudom, hogy áll a a projekt, úton van e már, mégis mi van. Ekkor jött a hideg zuhany, hogy hát sorry, de nincs ám kész, "azt írtad, hogy flexibilis vagy a dátummal kapcsolatban". Persze, hogy az vagyok, ha nem jó a július vége, akkor majd megkapja karácsonyra, de ha megígérik, hogy kész lesz, akkor utána már nem vagyok az. Szerencsére, legalább értette Leah a fogyasztói társadalmat, és nagyon elnézést kért, felajánlotta, hogy küld előre vázlatot, amit megmutathatok, vagy valami, hogy természetesen innentől prioritás az én rendelésem, extra gyors, priority cuccal adják majd fel és alap, hogy ennek költségeit ők állják. Azért ez hideg zuhany volt, jött a csináld magad ajándékgyártás és néhány apróság mellé a vázlat kivágott darabjaival ellátott (nehogy rájöjjön már) ajándékutalványt kapott a Kedves. Közben, ami szerintem változtatandó volt a vázlaton leírtam nekik és Deborah megcsinálta a végleges változatot a cipőre.

Cetli

A csomagot még éppen megkaptuk Timi két hetes látogatása végén. Az persze alap, hogy eggyel nagyobb méretet vettem, mint kellett volna. Ez kicsit be is árnyékolta a kezdeti lelkesedést, szerencsére azóta már sikerült ilyen kis átlátszó, cipőbe ragasztható sarokvédő cuccal áthidalni a problémát. Íme, ez lett a végeredmény, igazából szerintem kafa lett. Rendes volt Deborah, ha már ilyen kis eseménydús volt a projekt, kaptunk egy kis cetlit is, amiben nagyon boldog szülinapot kívánt, írta, hogy ő is nagyon élvezte a dolgot amíg festette, hogy minden jót nekünk és hasonlók. Most már csak azt nem tudom, mit fogok legközelebb adni, mert ezzel megint kimerült a tár...

A mi love storynk.

Csak kicsit csapongok...

Szal voltak itt anyumék, beriasztottam őket, hogy addig jöjjenek amíg tuti itt vagyok. Ugyan én éjszakában voltam és néha kicsit extrém sport volt napközben még túravezetni de ők megértőek voltak én meg küzdöttem és alapvetően jól kijött a dolog szerintem. Persze maguk is meglepően kis önállóak voltak, tiszta büszke vagyok rájuk. Megismerték legalább az Airbnb-t is, nekünk ismét jó a tapasztalat.

Most teljesen megölöm a kronológiát de még ez előtt amúgy voltunk a Balatonon haverékkal, nagyon jól elvoltunk. Azért a balaton az életérzés. Családi Airbnb-ként saját kis lakásunk volt (utólag is köszönet az illetékeseknek); főztünk, strandoltunk, söröztünk, társasoztunk, mászkáltznk, boboztunk ami csak kell.

Voltam közben álbeteg és elmentem meglátogatni egy kórházat Bécs mellett. Nagyon megörültem, hogy van végre valami, bármi; sajna aktuálisan nincs hely csak majd lesz lehet, elvileg, talán. Macera. Szerintem az is baj, hogy van ez a sok Turnarzt meg Sekundärassistenzarzt és ha van képzési helye a főnöknek inkább a sajátjaiból választ. Iagzából zavar, hogy nem megy elég gyorsan a dolog, persze van munkám és ok de haladjunkmár, találjak ott is jót. Most!

Munkaügyileg semmi extra nincs, csak megy tovább a mókuskerék; bejelentkeztem meg ket otvabbkepzesre egy kötelező röntgensugárzásos fosra meg ami mondjuk érdekel is egy ultrahangosra Berlinbe. Birom azt a várost, legyen az is jó! Kaptam betegtől köszönő képeslapot a múltkor, tök fura. Meg aranyos igazából. Sőt az ambulancián múltkor jégkrémet. Sokat. Léynegében tehát itt is van hálapénz hálakaja.

Tesó mutatta nemrég Maminti blogját, pszichiáter rezidens és szerintem tök jól ír meg a sztorik is nagyon izgik, rászokok asszem. Nektek is kéne.

Csak kicsit csapongok...

Poetry Slammerin

Nem tudok már annyi speciális, extra, érdekes dologról írni, mint a kezdetekben, mert, mint már többször említettem, elmúlt nagyon az újszerűsége az ittlétemnek. Kicsit alakul tehát a blog, amíg nem jutok el más érdekes helyre,van új munkahelyem, stb., írok pár szerintem izgalams dologról csak úgy, mert ez a játszóterem és amúgy is hol máshol.

Néha rámjön, hogy kezdem szeretni a német nyelvet is, hiszen most már cask jobban megy és szerintem nagyon nagy élmény, ha az ember egy másik nyelvre kezd ráérezni és elkezdi a kultúrát is megtapasztalni, részben tényleg a népét, részben simán dolgokat idegennyelven. Gyűlöltem az egész fost gimiben amikor csak le kellett vizsgázni belőle és soha nem tudtam mással beszélni, tv-t nézni, bármi. Hozzá kell természetesen tenni, hogy a német azért, főleg az angol után, idegesítően  macerás, a sok nyelvtannal.

Persze még mindíg tanulási fázis van. Rendszeres nyelvtani hibáim vannak, és folyton, konkrétan folyton érzem, hogy nem tudom magam rendesen kifejezni mert hiányoznak szavak. Ugyanakkor van haladás is, mert nem lepődök meg, ha így kell beszélni, és mások szerint akik részesei voltak a fejlődésemnek egész jól megy már. Legnehezebb a sima haveri beszélgetés még mindíg, egyszerően a mindennapokból hiányoznak a szavak, hiszen azért lássuk be, én főleg csak a kürházban használom a németet. 

Ami viszont a posztot ihlette, hogy van ami megy és könnyed és feldobódtam tőle, hogy megy. Sok zeneszámot értek például és ez tök kafa. Van mondjuk pár ami valamiért esélytelen, vagy fura kiejtés miatt, vagy sok szleng miatt pl., gyakran rap számoknál. A legjobb viszont, hogy a Julia Engelmann slam poetry-jét értem, szerintem igen szépen beszél, de azért kihívás is mert gyors a dolog. Ami rémísztő és király egyben, hogy referenciákat értek benne német zenekarok szövegeiből például. A német stand up comedy lenne még nagy célom de az messze van még az az érzésem.

Amit még mindíg tesztelek magamban, hogy vajon hol áll a németem az angolhoz. Mert az ment régen és most nem megy. Rendszeresen hisztizek is, hogy nem tudok váltani a kettő között. És valóban nagyon nehéznek érzem, mert újabban csak nagyon ritkán használok angolt élő beszédben és iszonyatosan nyögve nyelős. Passzívan megvan minden, és ha van időm, például írni kell, akkor még csak csak megy is de szóban rémes vagyok. Költői kérdés, hogy ment e annó tényleg jól, vagy csak van egy szép emlékem, hogy jó voltam és tényszerűen a fele sem igaz. Főleg arra jutottam, hogy nagyonb más a kettő most, németből még midníg kisebb a szókincsem de jobban tudom per pillanat használni mert benne vagyok. Igazán remélem, hogy az angol is visszajönne ha nagyon kéne. Néha azért feltűnik, hogy amellett, hogy legalább olvasni/megérteni jónak érzem az angolt még, simán nem értek sok mintent angolul sem, nem csak németül.

Macerás választani, hogy mit fejlesszek a kis időmben ami van. A filmekkel és sorozatokkal átálltam megint az angolra ha lehet, hogy megmaradjon. Persze zavar mert sok filmet németül is emgnéznék, hátha pont a mindennapi beszéd rámragadna. Olvasni ritkán tudok/van kedvem, most szépirodalmat angolul (extra lassan haladva) és gimis töri könyvet (mert az fun, kultúra és nyelvtanulás egyben) németül.

Megint idehánytam valamit amiben sok lesz a hiba és a szóismétlés és a minden, de mire eljutok a végére sosincs kedvem elolvasni megint csak azért hogy minőségi munkát adjak ki a kezemből. Igény vóna rá mélyen valahol de... Posztírás viszont csak így megy hogy ami épp bevillan leírom és kész, utána kéne rendszerezni. Midnenesetre kiteszem azért a végére Julia egyik videóját mert jó, és a lényeg, hogy ma élvezem, hogy kicsit tudok és javulok.

Lacus Brigantinus

Boldogan vonatozunk!

Gróf Zeppelin.

Májusban már elfelejtettem, hogy mi történt ezért bármennyire szeretném is nem nagyon tudom leírni. Kár érte. Annyit kiokoskodtunk a kedvessel, hogy voltam május elsején otthon és majálison is és jó volt. Aztán jött a még jobb ő jött több mint két hétre. Ennyi szabim nekem sem volt de okosba őgyelet mellett 1-2 napokat kivettem és szerencsénkre volt nemzeti ünnep is, szóval összességében "olcsün" megúszva nagyon sokat voltunk együtt. Egy hétvégén éjszakáim voltak és egy napot simán dolgoztam is, úgyhogy megtapasdztaltuk milyen is ha úgy érek haza, hogy van aki vár. Végülis akár rendszeresíthetnénk is. Az itteni lét már közösen sem annyira extra, persze így hogy alig látjuk egymást nagyon élevztük, sétálgattunk, fagyizgattunk, voltunk Porsche múzeumban, csináltunk marhajó koktélokat ha már kaptam könyvet ajándékba, főzögettünk stb. Ezt is nagyon élveztük de azért az attrakció a rövidke kis 5 napos nyaralás volt a Bodensee-n, kb. "itteni Balatonon".

És volt szép hajó kedves.

Volt szép kilátás.

Vonattal mentünk tök olcsó volt ahhoz képest amire számítottam. Az itteniek által nagyon szidott, fos, szar, fos német vasúttársaság ezúttal tiszta és potnos volt minden átszállással együtt. Szokásunkhoz híven Airbnbn foglaltunk szállást, a város nyugis részén volt es japán pár adta ki. Teljesen jó élményünk volt ismét, semmi komplikáció, tiszta volt, rendes volt, a legfontosabbak rendelkezésre álltak. Wifi és mikró nem volt az mondjuk fájt, na de hát ez van. Nagy örömünkre valami adófizetés ellenében (ilyen idegenforgalmi cucc ha jól értelmeztem) ami a szállás mellé alap benne volt kaptunk "ingyé" buszbérletet az ott tartózkodás idejére. Nagyon meglepett és nagyon jól jártunk vele, egy vagyonba került volna másképp. Vettünk 3 napra ilyen élménykártyát ami igaz retek drága de még mindíg olcsóbb mint kifizetni minden belépőt és minden hajókázást. Utóbbiak ugyanis mind kafán benne vannak, így sokkal könnyedebb a nyaralás amúgy. Kaptunk persze hozzá minden féle képes prospektust és leírást, miket lehet megnézni, mik a jók. Még kis tipp is volt, hogy ha valaki csak pár napot tölt a környéken, miket melyik nap nézzen meg, hogy szervezze össze. Voltunk Sea Life Centerben, hajókáztunk orrba szájba, néztünk léghajó múzeumot Friedrichshafenben és menő középkori várat Meeresburgban. Azt hiszem közös vélemény alapján kijelenthetem a leg aranyosabb az utóbbi, az egész városka a kikötővel, várral, új kastállyal, sikátorokkal és kajáldákkal igen hangulatos. Konstanz-ban is sokat mászkáltunk, a centrum itt is rendkívül kellemes, és persze a part a városligettel a legjobb kikapcsolódás. Laknánk ezen a vidéken azt hiszem.

Rájás.

Nagy akváriumos.

Amúgy megy tovább a meló, egy részről mintha ragadna rám valami, másrész persze még mindíg van sok szituáció amit nem nagyon sikerül megoldani. Jó élmény, hogy voltam a hatodéveseknek az előadásán, emit a mi főnökünk tartott (ez alapból tartozik a hatodéves gyakorlathoz) és egész sok dolgot tudtam volna kapásból ami felmerült. Hiába ha az ember látta és találkozott vele könnyebb. Természetesen volt jó pár hibás tippem is, de maradjunk csak pozitívak.

Nagyon tervezzük már a kedvessel, hogy valahol közelebb egymáshoz keresünk valamit, elsősorban Bécs és hasonló határmenti területek jönnének szóba. Már jelentkeztem is de annyira valahogy mégsem könnyű. Nem könnyű innen és nem könnyű igazi ismeretség nélkül. Meg amúgy kiírva állásokat sem láttam. Azt hittem tapasztalattal, ráadásul germánnal ennél lényegesen egyszerűbb lesz. No mindegy nem hajt a tatár mondják nekem, csak frusztrál a sikertelenség. Pedig még esetleg szakirányt is váltanék. Még alakul. Midnenesetre ez alkalommal egyedül vágtam neki, alapvetően életemben először a dolognak. Céggel van jó meg rossz tapasztalatom is ugyebár, nem kellenek ők nekem. Bár lelombozva végignéztem, hogy kiktől lehetne segítséget kérni, az a vicces, hogy alig van aki az osztrákokhoz is szervez. Gondolom németbe egyszerűbb és amúgy többet keresnek. Ugyanitt ha valaki tud nekem helyet ne habozzon :P Attól nagyon félek, hogy lassan beosztanak ügyeletbe mint "tapasztaltabb"-at és pl általános sebészeti kérdésekről abszolút ötletem nincs. Lassan kéne másik részlegen kis időt tölteni csak így, hogy emnni tervezek nem merek jelentkezni. Vagy lehet keresek sima sebészetet bécsben és onnan ugrok megint? Ezt még megoldom...

Kitzbühel

Szabad hétvégémen nekiveselkedtem a videógyártásnak, ennek eredméyneképp íme a munkahelyes sielésünk, amiről már itt írtam. Videógyártási képesságeim azóta sem lettek sokkal kifinomultabbak, de egy új programmal, a VideoSpin-nel, legalább lehetett szöveget, stb. alátenni, ez dícséretes.

Továbbképződés

Mint ahogy már emlitettem, jártam nemrég életem első szakmai továbbképzésén. Utólag már nyugodtan mondhatom, hogy egy egész jót sikerült kifogni; nem csak én láttam igy, hanem alapvetően a többiek is hasonlóan vélekedtek. Kicsit kalandosra sikerült a szervezés, mivel, ugyan rá volt irva a lapra egy szálláshely, kiderült, hogy csak tippnek szánták. Miután erre fény derült, péntek délután, meló közben, nekiállhattam szállást keresni hiperűr sebességgel plusz vésztartalékkal. Mákom volt, mert gyorsan válaszoltak airbnb-n és a péntek / szombat leforgása alatt sikerült az összes részletet megbeszélni. Egy tetőtéri szobát találtam, ami nagyon hangulatos volt, bőven elegendő hellyel, saját kis konyhával, sőt saját kis mosdóval, wc-vel felszerelve. Odautazni vonattal sikerült a biztonság kedvéért már vasárnap éjszaka, mert másnap reggel 9-től már kezdés volt.

Ulmer Münster

Dunapart

Ulm tömegközlekedése nem lenne bonyolult, ha a kedves google-n rajta lenne és segitene az utvonaltervező, vagy ha már nincs, legalább a saját netes programjuk nem tenne fel városon belül a müncheni gyorsvonatra. Azért sikerült odaérni. Délelőtt mindig előadások voltak, kávészünetekkel, ebéd után pedig gyakorolni lehetett az elhangzottakat. Még jó, hogy alapból nálam van a dokis kártyám, csak azzal lehetett regisztrálni. Kaptunk rendesen kaját, kávét, kis tasit, tollat, jegyzetfüzetet, repi cuccot (ha nem én fizettem volna a kurzust saját zsebből most igazán örülnék, de...) Természetesen az ebédhez is kaptunk kajajegyet a három napra.

Déli bejárat

Egészséges egyetemisták

Maga az egyetem marha nagy, igazi komplexum, lazán el lehet tévedni. Vannnak matekosok, mindenféle természettudományosok, orvosisok, mérnökök, szóval elég széles a paletta. Kivülről teljesen szoci, akkor is, ha ott nem igazán volt ilyen, az épitési stilust sikerült átvenni sajna. Belülről teljes a kettősség, pontokon igazán király és hangulatos, vannak szép kávézók, ücsörgős kis helyek, belső kertek, ultramodern számitógépekkel felszerelt termek, néhol viszont olyan aluljáró érzése van az embernek, ilyen metrós, szines székek a sok sok beton között. A menza is például nagyon kellemes, sok ablakkal, minőségi (persze menzás) kajával. Aki szeretné,  ha jó az idő kinn is elfogyaszthatja az ebédjét. A termek amikben voltunk tiszták és rendezettek voltak, minden működött. A gyakorlataink az anatómiai előadótermükben volt, na ott azért kicsuszott halkan, hogy kapják be a nyugati szinvonallal (és ez nem egy kiemelkedően jól álló egyetem vagy ilyesmi). Bemenet rendes lehetőség kezet mosni, több csappal. Külön terem lerakni a cuccaid, átöltözni. Rendes zöld köpenyek. Egy nagy terem körülbelül 7-8 asztallal, 2 plazmatévével. Rendes mennyiségű gumikesztyű, 3 méretben. Annyi sebészeti eszköz amit a megyei kórázunk már megirigyelne. Egy külön terem kivetitővel és székekkel egy szaminárium megtartására. Egy kis előadó, mint a régi időkben, ahol lépcsőkön körbe lehet állni egy asztalt, ahol a gyakorlatvezető megmutogatja a dolgokat, mindez egy plafonról lógó, joystickkal irányitható kamerán át, két falraszerelt plazmatévére is ki van vetitve, ha netán nem látnád pontosan. A szobában még plakát arról, hogy hogyan néz ki a műtét, ki hol áll, ki steril és ki nem, egy altatógép stb. Összegezve én nemtom persze milyen az igazi oktatás minősége, de a lehetőség meglenne valami igazán normálisra.  Most nem irnám le, hogy a mi "kutató-elitegyetemünkön" mi van, elégedjünk meg annyival, hogy nem ez.

Sok sok gép

Forgatag

Kávézó az egyetemen

A téma a "sürgősségi műtétek" volt, minden féle, az apróbb beavatkozásoktól néhány igazi műtétig, operativ beavatkozást elmeséltek, ami amúgy a mindennapokban előjöhet és vészhelyzetben esetleg sor kerülhet az elvégzésére. Szerintem egészen jó előadások voltak, persze volt ami csak nehezen hasznositható a mindennapokban, de a délutáni gyakorlatokkal együtt egyértelműen mondhatom, hogy hasznunkra vált. 

Ismerkedési est

A csapat vegyes volt, de inkább fiatalos, ami szerintem passzol is a kurzus témájához. Sikerült azért egy két embert megismerni, ami jó, mert hall az ember sztorikat más helyekről, megtudja, hogy ott milyen a rendszer, legyen szó a saját műtési lehetőségtől kezdve az ügyeletek beosztásáig bérmiről. Kicsit körülnéz, hogy a többiek hogyan veszik az akadályokat és jobban el tudja helyezni magát, hogy hol tart. Pontosan ennek elősegitésére volt is egyik este egy pucc kajálás Ulm városközpontjában frissensültekkel meg steakkel meg ki tudja mivel, ami na jó valljuk be azért kellemes volt.

Ifjú pár

Jól éreztük magunkat!

Voltam utána otthon is hétvégézni, voltunk esküvőn, ami nagyon szép volt és a pár is nagyon helyes volt együtt, majd pedig megtartottuk a szokásos kis pesti összeröffenést is az ismerősökkel, kellett is a kikapcsolódás. Húsvétkor idén sajna nem történt semmi, mert melóztam, minden lány érezze magát virtuálisan meglocsolva.

My OR!

Még jó, hogy legalább azt elmondhatom, hogy írtam már ebben az évben. Sajna ebben magam sem voltam biztos míg meg enm néztem. Történnek persze dolgok, csak én minimum már nem érzem őket annyira speciálisnak, ha van időm lusta vagyok írni ha nincs pedig nincs. De a blog marad és fontos és legyen és írok ha nem hamar akkor későn!

Timi a jégcsappal

Voltam sokat otthon februárban, egy hétig lébecoltam anyuméknál, aztán pedig elmentünk síelni végre megint a régi bandával ahogy azt kell. Volt vagy 2 év amikor nem jött össze ezért különösen örültem, hogy mindenki időt tudott szakítani rá. Az odaút katasztrofális volt, soha ennyit nem utaztunk még francia síterepre, a legjobb pedig az volt amikor lerobbant a busz kb 2 megállóval a szállás előtt, nekünk semmi infó miért. Kiderült, hogy hólánc kéne de a 100%-ig kompetens buszsofőrök nem tudták felrakni. A teljes busz egy heti cuccal és sífelszereléssel a járat buszon cipekedett fel. A szállás sem volt a legjobb, kicsi, szűk (szűkebb mint amúgy na) és sajna úgy sikerült már csak foglalni, hogy 2 felé kellett szakadni. Legközelebb ügyesebbek leszünk, de ami számít az amúgy is a csapat az meg jó volt. A síterep is kafa volt bár erősen a jobb síelőkre van kitalálva, néhány dolgot nem sikerült teljesen kihasználni, gleccseren a méteres szűzhóban nem vagyunk még teljesen magabiztosak na. Amúgy volt besíelés is Mátraszentistvánon, az is kafa volt.

Flo & Inez

A csapat másik fele.

Voltam extra síelni a kórházas csapattal is március végén, csak hétvége, 2 nap. Gondoltam nem árthat kicsit "networkingelni" és jobban megismerni a kórházban dolgozókat egy másik oldalról is. Részsiker, amúgy is introvertált személyem idegen nyelven nem teljesít jobban, de azért egyértelműen megérte. Első nap az igazi "húsvéti síelés" érzés volt, sok zöld és néha csak egy csík a pálya, de panaszra nem volt ok, voltak igazán jkó helyek még és teljes napsütésben toltuk sál és kesztyű nélkül. Másnapra a fene se gondotla de egész estés és napközbeni hüesés után a friss fél méteres szűzhóban toltuk az ipart mint a filmeken, isteni volt. Ugyanittt jegyezném meg, hogy fene a sok nyugateurópai délnémetbe akik zavarbaejtően profin síelnek, de mindenki. Videót is csináltam, meg kéne vágnmi stb. még dolgozom az ügyön. Ugyanitt tesó is emgcsinálhatná a februárit!

NagyZ

Volt vendégem is március elején Prof. Dr. med. Habil. Hr. Nagy M.D. Phd. jóbarátom meglátogatott. (van matrac aki akar jöhet, még most mielőtt elköltözöm!). Városnéztünk, főztünk, partyztunk minden volt. Még azt is sikerült megoldani, hogy benézzen velem melóba, ha már úgy is tervben van egy esetleges németországi munkavállalás. Azt hazudta, hogy jól érezte magát remélem legalább részben igaz is.

Melóban volt minden féle szokásos, jobb napok, rosszabb napok ahogy az lenni zsokott. Legutóbbi vicces eset az volt mikor a műtét második fele úgy zajlott, hogy scak a beteg volt német a műtőben, és a műtét második alapvetően nemf eltétlen egyszerűbb szakasza szak-, főorvosi felügyelet nélkül történt, Zolika mint Chef operatőr kiszedte a két beragadt csavart a spec. munkaeszközökkel maik megérkeztek és befejezte a műtétet. A főorvos hál istennek laza volt, nagyon birom jó arc de azért állítólag megelpődött kicsit mikor a műtős segéd bejelentette, hogy a szomszédban a kis retek rezidens tovább operált és kiszedte a csavarokat. Qualitätskrankenhaus. Vannak iylenek de tessék csak nyugodtan orvoshoz járni.

Sido

30 Seconds 2 Mars

Votlam halál menő koncerteken is (bárki bármit moind, csak irigyek), ezt bírom Stuttgarban, hogy elég nagy ahhoz, hogy azért nagyobb nevek is jöjjenek. Volt 30 Seconds to Mars, One Republic (arra menjetek eszméletlen a hangulat és a színpadkép is), Sido, Luxuslärm megint. Asszem koncert fan vagyok. Már van tervben Baseballs is méghozzá 77 Bombay Street-tel előtte; jóleszez!

30 Seconds 2 Mars

Hétfőtől megyek továbbképzésre, még sosem voltam ilyemsin nagyon kíváncsi leszek milyen lesz. Nem kell dolgozni szal jól indul. Majd írok arról is emrt jó témának tűnik.


P.s.: A helyesírási hibák, a vesszők hiánya és az elírások elengedhetetlen részei a stílusnak, avagy újraolvasni lusta vagyok jó lesz ez így is.

Oberstdorf

Sikerült a horror szilveszteri munkaáradat után, kikapcsolódásként, elmennem síelni. Nem vettem ki extra napot, csak az ügyeleti blokk utáni 3,5 szabadnapomat használtam ki ilyen célra. Mindenképp ki akartam egyrészt próbálni a cuccaimat, mielőtt a februári közös sízésre kerülne a sor, meg amúgy is ha már van elérhető pálya a közelben miért ne. A felszerelésvásárlás is így éri meg csak. Minden adott volt tehát, bele is vágtam.

Nem mentem messze csak a német-osztrák határig, az ott induló Alpokkal megelégedtem. Vonattal olyan 3 óra volt. Oberstdorf a hely neve, kis, kellemes városka, természetesen a sí és a túrázás mint turisztikai attrakció ami itt dívik, megspékelve helyi sajtkülönlegességekkel és wellnessel. Minden harmadik üzlet sí-, túrafelszerelést árul vagy oktató cég. Airbnb-n szereztem szállást, annyi választék ugyan nem volt és kcisit drága volt, persze csak airbnb-hez képest. A hotel és hasonlók még ezt is felülmúlták volna. Mivel egy emberre mint mondtam drága volt, kaptam a vendéglátómtól ingyen napot ha esetleg legközelebb is jönnék, mert rendes. Tényleg az, még iPhone töltőt is kerített nekem az ismerőseitől (hiszten én oylan profi voltam, hogy otthon hagytam) és még pl. sütit és sört is hozott. Megmutatta a térképen is mi merre van, mi hogy éri meg, hova érdemes menni. Teljesen meg voltam elégedve.

A városka több kisebb síterephez is közel van, aminek kb. a fele már az osztrákoknál van. Nem voltam midnenhol, Nebelhorn a legmagasabb, de kevés pálya van és a nőci azt mondta annyira nem jó, főleg az alacsonyabban fekvő részek. Fellhorn és Kanzelwand nagyon jók, sok pályából lehet válogatni, minden szintnek vanm megfelelő, itt kezdtem és 3-adik nap is ide tértem vissza. Söllereck pici és főleg oktató pályákkal van tele kicsiknek és nagyoknak egyaránt, végül ez kimaradt. Mittelberg sem oylan nagy, itt voltam második nap, cserébe igazán jó kis pirosas pályák vannak, inkább oylan haladóknak való érzésem szerint. Ifen a legmesszebbi, igazán érdekesnek tűnt de sajna nem jutottam el végül ide. Majd legközelebb.

Féltem, hogy enm lesz hó, meg kell hagyni nem is volt sok, de mákom volt mert aznap este amikor mentem, és az első nap, pénteken, esett a hó és ez a hétvégére elég volt. Vasárnap azért már érezni lehetett, hogy jegesek az alacsonyabban fekvő és főleg a közkedvelt pályák. A felszerelés teljesen bevált, egy-két apró darabka letört, elveszett, kiszakadt, elsősorban mikor a seggemen, hátamon, fejemen, közlekedtem lefele a lejtőn, de szerintem ez belefér. A léc hasít, ahogy várható volt, ő az erősebb, én birom kevésbé. Nagyon nem vagyok profi, és nem is volt a pálya mellett olyan igazi szűz hó, de amennyire ki tudtam próbálni tényleg könnyebb vele akár páyla mellett is menni mint a tiszta pályára való lécekkel. Ez örvendetes. Próbáltam fejleszteni magam amennyire lehet, véfül oktatásra nem fizettem be, kcisit rövid volt az idő. Nagyon várom a februári tábort, ott elvileg lesz, jó lenne ha rámragadna valami. Itt most midnenki durván profinak tűnt, valószínűsítem, hogy mivel nem volt főszezon és iagzán megfelelő időjárás sem, elsősorban a benszülöttek jöttek ki, aki meg sípálya mellett él, jó, hogy nagyon tud. Ezzel vigasztalom magam midnenesetre. 

Sok kép nem készült, van pár #foreveralone felvételem amit a kamerával lőttem, ezek láthatók itt körbe, igazából rendkívül kényelmes vele simán körbenézni és csak úgy elkattintani párat. Jobbak lesznek ha rendesen be van állítva a látószög és nem takar a szemüveg persze... Ezzel el is érkeztünk a másik dolgohoz, amit mindenképp ki akartam tesztelni, a "nagy utazás előtt", a kamera. A videózás is simán ment, a távirányító hibátlanul működik és igazán egyszerű kezelni, meg praktikus. Próbáltam valami épeszű videót gyártani a felvételekből, ezt is itt lehet megnézni belinkelve, ha tehetitek HD nézzétek, ha már van. Kicsit hiányolom az iMovie előre gyártott csontvázait a videógyártáshoz, amiekt én találtam programok vagy túl egyszerűek és nem lehet velük rendesen semmit csinálni, vagy bonyolultak. PErsze ingyen akarom őket, lehet ez is a baj. Van már pár tapasztalat, hogy miket lehet eljátszani tehát a kamerával, de még nagyon sokat lehet fejlődni. Például én egyelőre csak a sisakra szerelve egyenesen próbáltam ki, egyéb helyeket is meg lehetne próbálni mondjuk. A sorozatfelvétel és hasonlókat megint csak nem nagyon teszteltem. Ami persze sokat dobott volna még a dolgon, ha többen lettünk volna és lehet a másikakat is felvenni. No majd ezt is februárban bepótoljuk. Utóbbi tanulási szempontból is nagyon kedvező lenne, a videó nem hazudik, ha bénázom, látom.