Nie genug

Egésznapos kirándulás lett tervezve szombatra, és elégedetten mondhatom ,hogy nagyon jól klappolni látszott a dolog, szerintem minden lényeges belefért. Nem túlzottan, de azért éppen eléggé messze sikerült Christina Stürmer koncertet találni, és nagy lelkesedéssel meg is vettem a jegyet hónapokkal ezelőtt már. Persze most kiderült, hogy lesz nemsoká Stuttgartban is, de ennek ellenére nem bántam meg, csináltam mellé egy kis kiruccanást és így már mindjárt megérte.

Mesebeli kastély

Hajnal 8-kor felkeltem és a fél 10-es vonaton már fenn is voltam Reutlingen felé. Minden rendben ment, úgy gondoltam a megnézendő kastéllyal kezdem, mert az tuti sok idő, aztán majd kiderül, mennyi idő marad Reutlingenre. Előtte azért beszaladtam a Touristainformációhoz, hátha ők tudnak valami okosat, hogy hogyan lehet eljutni oda. A google maps szerint busszal és sok sétával, mert direkt oda semmi nem megy. Mint kiderült ez stimmel is, fel kell mászni a kastélyhoz, nem adják "ingyen". Ami amúgy teljesen buli, a jelzésekkel is csak egyszer az indulásnál volt probléma, a sípálya mellett valami kis mini ösvényen indul az erdei út, ott kicsit kétségbeestem, hogy akkor most mi lesz, ötletem nincs merre induljak. Végül midnen meglett, 2 buszmegállóból is lehet menni, az egyikből rendesen fel kell mászni a másikból lazább. A lichtensteini kastély nagyon szép, tényleg mint a mesékben. Ami egyébként pont igaz is, hiszen Wilhelm Urach hercege Hauff regényét olvasva döntött úgy, hogy neki kell egy olyan kastély mint amiről olvasott, és itt az eredmény. Ha be is akart nézni az ember akkor egy fél órás idegenvezetés is csapódott, szóval okosodtam germánul is kicsit. Még jó hogy wowoztam kicsit németül és pár középkori dolog már németül is megvan.

Reutlingen

Olyan 4 fele értem vissza Reutlingenbe, ami pint tökéletes volt a gyors városnézésre. Kaptam még délelőtt kis füztkét a városrül ami alapvetően tökéletes volt. Kis várostérkép, berajzolva egy ajánlott útvonal, midnen fontos látnivalóról és épületről 2-3 mondat. Szerintem nem kell több elsőre. Pont minden belefért, még a Mekiben is tudtam telefont tölteni kicsit. Örülök, hogy sikerült, mert már annyiszor hallottam a nevet, hiszen Szolnok testvérvárosa, a giminkből mindig mentek diákok. A 6-os vonattal indultam Urachba.

Christina

Bad Urach egy 12.000 lakosú nagyon kellemes kis csendes város, igazán pazar sváb főtérrel. Kis üldögélés után és egy Falco tribute koncert következett, ahogy éreztem a fiatalságnak ez kicsit régi volt, de páran nagyon élvezték. Igazából nem is volt ám rossz, csak mi nem ismertük rendesen. Ok a Rock me Amadeus-t talán sokan tudják. Lehet persze, hogy scak én vagyok műveletlen meg nem németajkú és nekem új. Extra volt, hogy a gitáros még az eredeti banda tagja volt. Közben azért elég sokan lettünk, lett hangulatvilágítás a téren, és páran az ablakból nézték, egyszóval lett hangulat szó se róla. A kirándulás zárásaként fergeteges Christina Stürmer koncert következett, igazán jók élőben, érdemes elmenni. Volt egy kis nyári eső is közbe de mégsem gondolta meg senki magát és ment haza. Nekem volt csak kicsit kalandos a hazaút iylen utolsó buszokkal és vonatokkal, igazából nem is lett volna gáz, csak a csatlakozások voltak szörnyűek és emiatt kellett sokat várni. De ha megkésve is egyben hazaértem és el sem áztam. Win!

Flickr album mindenről.

All The Small Things...

Sokszor gondolkodom, hogy vagyon külső szemlélőként hogyan jön le a blog, nagyon depresszív, vagy legalább vegyes? Bárhogy is legyen, most egy kicsit megpróbálok segíteni a helyzeten és a pozitív irányba billenteni a kényes egyensúlyt. Valójában írhatnékom van egyszerűen és semmi normális téma nem jut eszembe és nem történt semmi olyan különleges, amiről terjengősen értekezhetnék, következzenek hát szösszenetek az elmúlt időszakból amik feldobták a napomat.

Mint minden (geek) normális ember értelem szerűen minden lehetséges helyen megosztottam, hogy, természetesen szigorú főorvosi felügyelet mellett, műthettem egy "pertrochanter törést" (csípőtáj, combcsonttörés). Tök jó buli volt, végre értem rendesen, hogy mi történik, valóban úgy van ez, ha az ember csak egyszer is csinálta már, teljesen más szemmel nézi a dolgokat utána. Jövő héten csak segédkezem az osztályon és műtőben, hátha akad valami amit megint csinálhatok.

Láttam még Karlsruheban a játékboltban ahol voltunk ilyen "szülinapi dobozkákat". Lehet, hogy otthon is van ilyen, mindenesetre én még nem láttam, pedig tök jó ötlet.  A szülők kérhetnek egy dobozt a szülinapos szekrényen és bele lehet gyűjteni mit szeretne a gyerkőc szülinapra. A hozzátartozóknak így nem kell szenvedni a válogatással, csak bemennek és választanak valamit a dobozból. Avagy egalább a lehetőség megvan. A meglepetés elem persze erősen sérül, de a kétségbeesett rokonoknál ez nagy segítség szerintem.


Nagyon elégedett vagyok a hangfalakkal amiket újítottam, végre lehet kellemesen zenét hallgatni itthon. Mindezt a másik nagyon sikeres projektem a Spotify támogatja. Igazán tuti dolognak találom. Elő is fizettem, mert az ingyenes verzió alapján láthatóan állandóan használom. Most még többet, hiszen a telefonra is letöltöttem a kedvenceket és útközben is tart a party. A 10 euró havonta egyrészről soknak tűnik, de azonnal rendelkezésemre áll egy hatalmas zenei könyvtár, rádió, ajánló, minden. Arról nem is bezsélve, hogy ha csak a sebtiben elkészült csillagozott listámat vettem volna meg valaho,l az szerintem máris több lenne. Kivételesen az ajánló funkció is abszolút használható, sok jó zenét találtam már. A hab a tortán, hogy van várólista, lehet megadni számokat, hogy következőként játssza le, majd térjen vissza az eredeti listához. Imádom.

"@S1Q3 a spotify a legjobb dolog a szeletelt kenyer ota, az utobbi 7 honapban ugy haromszor kellett zenet torrenteznem"

 Kosuke Tamashiro ‏@KTamas 1 Sep

Ma vettem új teát, 6 féle speciális íz van benne a világ minden tájáról. Még csak a "spanyol narancsot" próbáltam ki de az isteni. Láttam még narancsos gyertyát is, tehát megvan a mai hangulatvilágítás. Találtam ma Hárslevelűt az EDEKA-ban. Apróságok, de határozottan endorfint termelnek.

Holnap Christina Stürmer koncert!

Sikerült felfognom a biciklipumpám és a gumibelső működését. Éljen a diplomás elit, csak kicsit sikerült tönkretenni a pumpát a folyamat közben. 

Végre sikerült elmenni futni.

Olyat ettem ma a sváb étteremben ebédre, hogy napokig elég lesz a gyümölcs ami itthon van, semmi más nem kell.

Nemrég néztem az új Star Trek-et és a World War Z-t és mindkettő igazán jó lett, főleg a Star Trek, teljesen fan leszek.

És talán az egyik legfontosabb: jóban vagyunk.

Ilyenek voltunk

Szépek voltunk!

Hol a Duna?

Kicsit lemaradtam az irassal. Szal ott tartottunk valahol, hogy hazajutottam! Kafa volt, már nagyon vártam az életérzést, hogy Pesten nyáron mászkálhatok. Haza egyáltalán nem mentem mert hadi állapotok uralkodnak a lakásfelújitás miatt, és a szülők sem voltak otthon. Igazából jól alakult, a legtöbb dolgot, amit akartam sikerült elintézni. A haverokból sajna viszonylag kevesen értek rá, mindenhol zajlik az élet és a legtöbben nyaraltak, ösztöndijjal voltak kinn satöbbi. Azért sokakkal sikerült találkozni aminek nagyon örülök, hiszen ugyan kezdek ismerni itt egy két embert, minimum a kollégákat, de azért az igaziak még mindig otthon vannak. Voltam eskövőn is, életemben először templomi szertartáson is; ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak. Volt még dunai hajókázás, romkocsmázás, plázázás, ZP koncert, szóval igazán kellemesre sikeredett. Sajna nagyon rövidke volt... Hazavittem viszont a nagy bőröndöm odafele tele ecetes chipssel és borral meg sörrel, visszafele pedig elhoztam a számitógépem. Pár nap múlva beugrottam a Saturnba és elvertem egy rakat pénzt a kiegészitőkre meg monitorra, szóval ezt a bejegyzést már sikeresen asztali gépről írom. Minden klappolt és semmi nem tört össze útközben, persze kiadós macera volt szenvedni a bőrönddel, de mos már minden jó és szép.

Karácsony!

A végeredmény

A köv hét nem volt annyira húzós, mert végre csak segitő pozicióban voltam alkalmazva. Ugyanakkor valahogy elég fosul alakult a dolog, mert megint nem sikerült sem, mit igazán operálni és csinálni, nem is voltak olyanok amiket lehetett volna, ha volt akkor épp más volt soron vagy a rohadt telefon nem csörgött vagy stb. Ez igy elég gáz lassan mondanom kell a főnöknek, hogy nem fair az elosztás. Biztos mer' külföldi vagyok! Cserébe holnap megint a szokásos, enyém az osztály, senki nincs aki segitsen, 5 tervezett felvétel hétfőn, 5 szuris beteg minden napra, hétvégi ügyelet, éjszakák. Öreg vagyok én már ehhez...

Danke für Travvelling
vis Deutsche Bahn

A hétvége sem volt ugyanakkor unalmas, elugrottam Karlsruhe-ba a német barátainkhoz. Itt voltam annó nyelvet gyakorolni is.
Elgondolkodtatott kicsit a látogatás. Egyik oldalról, jézusom nem is volt ez olyan rég, hogy náluk töltöttem azt a hetet nyelvtanulni és mennyi minden történt azóta. Nagyon szalad az idő. Nyelvileg érezhetően fejlődtem természetesen, nem mondom még mindig hiányoznak rettentően alap dolgok, de már nem félek megszólalni, megszoktam, hogy akármi is van muszáj. Ugyanakkor persze tuti nekem vannak nagy elvárásaim, és máshonnan is azt hallottam, hogy ilyenkor mélypont van (3-4 hónap) de amellett, hogy érzem, hogy javulok, azzal is midnen egyes nap szembesülök, hogy mennyi minden hiányzik még. Valószinűleg hozzáállás kérdése, hogy az ember melyiket helyezi előtérbe. Amúgy semmi extra nem volt, életemben először utaztam rendes német vonattal, nos mindnenki szokta szidni, mint mi a MÁV-ot, de azért ez maradjunk annyiban, hogy jobb. (Persze midnenkinek a saját baja fáj.) Ugyanitt a nyelvhez kicsit visszakapcsolódva itt a videó, amiben a német vonatokról hisztiznek. Tök jó, mert nagyjából értem, és ez fejlődés, és tényleg vicces. Voltunk továbbá a Turmberg-nél, persze annak ellenére, hogy napsütésben indultam el, kafán eláztunk és fújt a szél is és én rövidgatyeszt vittem csak meg pólót. Meg grilleztünk és ettünk ott is Curry Wurst-ot és társasoztunk este. Másnap, Lofék már mentek búvárkodni én pedig haza, hogy itthon is tudjak kicsit még pihenni.

Még lógok egy betegbiztositásos cuccal is, el ne felejtsem...

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".

Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

It's a she!

Fahrrad XXL Walcher in Esslingen

A szép Neckar

Na gondoltam nem húzom tovább, múltkor is akartam már biciklit venni, csak előjött ez a nálam szokásos inkább hisztizek mint megoldanám a problémát. Anyám mindig azt mondja "nem vagyok életrevaló". De pénteken megembereltem magam és elkezdtem keresni. Félelmem volt többek között, hogy nem értek hozzá, nem értem németül, hogy mi van, valamint, hogy ötletem nincs emrre menjek. Két helyet hallottam, az egyik Stuttgartban a piac, ahol részben új, gondolom többnyire pedig használt bringákat lehet olcsón venni. A másik egy bazi nagy, többszintes biciklibolt itt Esslingenben, Plochingen fele. Utóbbit sikerült megtalálni végül is, jelentősen könnyebben mint vártam, mert "Google is my friend" alapon azonnal kidobta a kereső. Gondoltam jó lesz ez, van igazai nagy választék és tuti megbizható új minden. Kicsit nézgelődtem az oldalon, nyaggattam tesót, nehogy tudjon már nyugiban nyaralni, hogy milyet is kéne venni. Végül eldöntöttem, hogy akkor nekem valami trekking cucc kell valószinűleg, de majd megkérdezem ott is. Kicsit visszavett mondju ka lendületemből, hogy 250 eur fele indultak a biciklik, határ persze a csillagos ég. Én elterveztem, hogy valami 3-400 fele már van egy-két jól kinéző, na majd azokat megcélzom. Ki is kerestem a Google Maps-en, hogy merre is kell menni, jellemző, hogy ilyen biciklire költök, de smucig voltam buszjegyet venni, "majd jól elsétálok" péntek van, szép az idő, itt az egész hétvégém, ráérek. Jelzem valami 6-7 km. Háromnegyed úton azért meguntam már annyira a sétálgatást, hogy leessen, ez egy hülye ötlet volt. Mindegy, láttam szép Neckart...

A bolt belülről

Kóla

Nem gyorsan, de cserébe kellően lassan elértem azért a szent célt. Meg kell hagyni igazán tiszteletre méltó "kis üzletke". Modern, kivülről kocka de belülről igazán kis igényes, minimalista sportbolt, több emeleten terpeszkedve. A bejáratnál rögtön egy kis kávézó fogad, hogy megérkezés után, vagy várakozás alatt be lehessen csapni egy frissitőt vagy sütit. Az alsó szinten mindenféle kiegészitő található, de bármi amit el lehet képzelni, a legapróbb darabkákig. A többi emeleten pedig biciklik tömege sorakozik, valamint hozzá tartozó öltözék, sisak, kesztyű, stb. Taktikusan a sorok között egy olyan másfél méter széles pálya van, ahol körbe körbe ki lehet próbálni a kiszemelt példányt. Körülbelül az eslő 15 másodperc lefogrása alatt találkoztam a leendő bringámmal. Nagyon megtetszett, olyen kis sikkes, elegáns fekete, én pont valami ilyesmit akartam. Ráadásul "Merida", ami egyike a körülbelül 2 biciklimárkának amit ismerek. A "Tolvajkergetők"-ben is emlitették, és menőnek tűnt. Be kell valljam, körülnéztem utána, de szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor vásárol, már megtalálta a kiszemelt példányt, de azért, hogy a lelke megnyugodjon körbemegy a boltban és megnézi a választékot. Persze érzi, hogy csak mutatóba teszi. Az eladó srác szerint jót néztem ki mert mivel 2012-es modell le van árazva már, ugyanakkor tök minőségi. Az még kafa lett volna ha van olyan változat is a méretemben ami elöl teleszkópos, amit ki lehet kapcsolni ha nem kell. De végülis mindegy, erdei utat igazából nem tervezek. Mint kiderült nem is volt már több belőle, még a raktáron sem, ezért a kiállitott utolsó darabot vittem el, mivel enm raktári zsir uj összerakott kaptam rá levásárolható kedvezményt. Ami nem is ártott mert úgyis kellett vennem egy zárat minimum hozzá. Levittem utána a helyi szervizükbe ahol átnézték, hogy midnen klappol e, és kérésemre fel is csavarozták a zártartó tokot. Eközben nyugisan el lehetett fogyasztani egy kólát a már emlitett kávézóban.

Merida

Freeway 9500

A hazaút jóval kellemesebben telt, hiszen az elvárásoknak megfelelően, hasit a bringa. Igazán dicséretes, hogy kiépitett bicikliút volt a városon kivül az út mellett, ok nem mindenhol a legtutibb minőségben, de volt. Utólag derült ki, hogy mivel oylan 13-14:00 óra magasságában tekertem haza, sikerült azonnal beszerezni egy kis leégést is. Ma már elégedetten jelenthetem ki, hogy nem jött le a teljes bőrfelületem, hanem egy árnyalatnyit setétedett az alkarom, ez még nekem is nehezen megemészthető infó. Toltam pár képet a csodabicikliről amikor hazaértem. Még tegnap úgy döntöttem, hogy ez nem megfelelő tesztelése a járműnek, szóval este felkerekedtem és átbicikliztem Stuttgartba. Számomra mondjuk nem volt 100%-ig egyértelmű, hogy akkor merre is van a bicikliút, sajna legtöbbször gyalogosokkal osztott járdára tették ki a táblát. Meg el is tévedtem kicsit, Bad Cannstatt-nál tettem kis kört, de ez talán igy elsőre bele is fér. Végül azért csak eljutottam a belvárosba, láttam egy két nagyon szép részét a városnak amik eddig kimaradtak. Sétálgattam utána kicsit, igazán más volt mint amikor korábban tesóval voltunk, most egy meleg nyári este volt és rengetegen voltak kinn az utcákon, egy egészen másfajta életérzés volt. Találtam egy mekit, úgyhogy a kajálás is meg lett oldva. Szégyen szemre ugyanakkor vonattal jöttem haza mert eléggé hideg lett és nem készültem rá. Meg elfáradtam. Meg kellően fáj a hátsófelem az üléstől mert nem éppen vagyok hozzászokva még. Azért megérte.

It's definately a she

Black Widow

A Mercedes jel (Stuttgart Hbf.)