I nod. I shrug. I love. I keep you safe.

“In my mind I am eloquent; I can climb intricate scaffolds of words to reach the highest cathedral ceilings and paint my thoughts. But when I open my mouth, everything collapses.”

- Isaac Marion, Warm Bodies

Aktivabb kikapcsolódást terveztem alapvetően a hétvégére, de Murphy törvényei szerint a hétköznapi nagy melegek után a hétvégén összefolyó felhőréteg fedte a várost, hűvös volt és esett. Igy nem igazán volt meg a kirándulós kedvem. Temérdek szabadidőm eltöltésére ilyenformán egy számomra újszerű kikapcsolódási formát sikerült találnom, mégpedig egy hangoskönyvet fejeztem be. Véletlen bukkantam rá a youtube-on miközben kétségbeesetten kerestem valami szórakoztatásra alkalmasat, még kicsit küzdök a letöltési problematikák megoldásával ugyanis. Őszintén szólva meglepően élvezetes a dolog, én nem is gondoltam volna. Angolul sikerült rátalálni az éppen mostanában megfilmesitett Eleven Testek cimű könyv felolvasott formájára. Kevin Kenerly nagyon szépen mondta fel a hanganyagot szerintem angolul és nem csupán tökéletesen érthetően és artikuláltan, hanem valahogy megnyugtatóan és egyfajta totális ellazitó hatással. Az egyes szereplőknél még a hangját is változtatja finoman, igy kevésbé szürke a dolog és azonnal tudja a hallgató ki is beszél éppen. Néha persze sikerült belealudni annyira kis kellemes volt de egy-egy fárasztó nap után 11 órakor ez talán nem meglepő. Külön örültem, hogy hallgathatok egy kis angolt, az erősen homályba vesző nyelvtudásomnak igazán jót tett. Érdekes mert angolul már nem tudok, németül meg még nem. De dolgozom az ügyön.


Ami pedig a könyvet illeti, nos szerintem valami fantasztikus. Annyi minden van benne izlésesen és jó arányokkal keverve, hogy nekem irtóra tetszett. Még a nyelveknél maradva, először is szerény véleményem szerint szépen van megirva. Nem emelkedik költői magasságokba amikor nem kell, lazán, könnyedén olvasható, ugyanakkor határozottan emlékszem, hogy nem egyszer akadtam meg pár pillanatra és gondolkodtam el, hogy mennyire ötletesen alkotott itt hasonlatot az iró, vagy egyszerűen ámuldoztam, hogy ezt vagy azt ilyen frappánsan én az életben nem tudnám átadni. A kezdő idézet is valószinűleg épp ezért fogott meg. Tartalmilag pedig mint emlitettem meglepően problémamentesen keveredik a filozofálgatás és az akció, a végtelenül gyengéd romantikus bekezdések és a Trónok Harcára emlékeztető naturalisztikus leirások, a posztapokaliptikus reménytelenség és az újászületés. Tényleg nagyon érdekes, ahogy előbb még az emberiséget érintő legalapvetőbb kérdéseket boncolgatja a könyv, majd pár oldallal (perccel) később már egy Twilightot megszégyenitő, mélyen megborzongató szerelmi vallomás következik. Egy szó mint száz, szerintem minden benne van ami kell, és az ötlet maga is fantasztikus, minden percét élveztem amig olvastam (hallgattam). El kell mennem moziba is azt hiszem ezek után.