Műanyag zsömlének híg a leve

Műtőfolyosó

Braunol

Sajna nem tudok igazán újat modnani a munkával kapcsolatban, lassan kiderül mi is rezidensként itt a feladatok spektruma amivel találkozik az ember. Küzdök ezek elsajátitásán, egyelőre kicsit betanitott munkás szinten dolgozom, gondolkodni luxus, meg nincs kellő szakami háttér amivel lehetne. A héten osztályon voltam az elején, aztán ismét műtőben, de most kellemesebb volt, mert másféle műtéteket is láttam és csak ketten csináltuk a Braun doktorral szóval láttam is mi történik. Első negativ tapasztalatom ugyanakkor a héten, hogy rajtam poénkodtak és nem értettem. Ez igy kevéssé sportszerű. Megitélni se tudom, hogy laza ártalmatlan viccelődés ami normális mindenhol vagy komoylan gondolták, mert nem is fgyeltem, meg fel se fogtam. Csak a végén kérdezték meg h mit szólok hozzá, hat edesek, mondtam h ma még semmit... Majd legközelebb visszakapják! Illusztrációnak itt a köpenyem tartalma, kiszedtem mert csak ki kéne néha mosni. Lehet válogatni kéne mert ez a mennyiségű kacat már konkrétan nehéz. Van még pár műtős fotóm is amiket egyik délután lőttem, amikor már nem volt akkora a forgalom ebből is itt van pár. Aztán lassan vége a kórház fotózásnak mert mindenről van már. Még a végén ki kell mozdulnom ezentúl...

Eszköztár

Itt jön be a beteg

Mi itt öltözünk

Approbációm még mindig nincs, éljen az ingyenmunka. Hivorásztam őket a héten foylamatosan de felvenni luxus, végül egy e-mailre válaszoltak, hogy még dolgoznak rajta es par nap mulva erkezik. Hat jofejek, nem tudom mi ennyire nehez egy lap kinyomtatásán és aláirásán. A baj csak az, hogy igy nem kapok zsét a honap végén és nem lesz miből hazamenni meg élni. Az is vicces, hogy a jövő heti ügyeletben hogy leszek beosztva ha nem is dolgozom itt. Persze mostmár nem rajtam múlik a dolog, ami annyiból jó, hogy tényleg mondhatom ha kérdezik, hogy nincs befolyásom az eseményekre, annyiból meg fos h tenni nem tudok semmit de én szivom meg. Mindegy egyszer vége lesz ennek a baromságnak is. A repjegy zsét ugyanakkor átutalták végül, szóval megérte a harc.



A hét mélypontja az az iszonyatos fos mű zsemleoid volt amit a Pennyben vettem mert midnen más elfogyott, pedig a múltkor nagyon jól jártam az ott vásárolt pékárúval. Ez valami előre csomagolt dolog volt, nem is tudom, hogy gondoltam, hogy megveszem, de hát enm volt más. Kinyitáskor majdnem beájultam a gáztól ami kijött a csomagolásból, puha pedig kiderült azért volt mert teljesen vizes. Az ize passzolt az illathoz és a minőséghez. Én igazán smucig vagyok de kivágtama  fenébe, és egyúttal másnap felkerestem a tesó által 4sq-en feléfedezett Lidlit. Jóféle, közelebb is van mint a többi bolt és van benne pékség mint otthon Szolnokon az utca végén lévőben. Apropó hasonlóság, 100%-ig ugyan olyan mint az otthoni, jó persze tudom, hogy egy kaptafára épülnek de hogy az egyes áruféleségek is pontosan ugyan ott vannak az durva. Elfogott kicsit a honvágy azért.