Montag, 27. Mai 2013

I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.

Sonntag, 19. Mai 2013

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Akkor most visszanyúlva a korábbi eseményekhez, voltam ugyebár otthon is. Jó drága volt mert későn sikerült csak lefoglalni, de a fontos, hogy sikerült. Szeda este ment a Germanwings direkt járata, ez igazán kafa amúgy mert munka után is el lehet érni, nem mondom kicsit kopra megy a dolog de megoldható. Egy óra alatt otthon van, 9 körül száll le, akár még aznap is lehet partyzni. VIcces volt, egy idősebb német néni ült mellettem aki életében először repült. Kicsit beszélgettünk, valami kórus tagjaként ment Magyarországra. Nagyon kis kedves volt, miután összehaverkodtunk még azt is felajánlotta, hogy hivjam fel nyugodtan (érzitek első német női telefonszám amit megszereztem!) és ugorjak át, a gyerekei mindenféle idegenvezetést csinálnak amúgy is a környéken és ha még nem néztem körül a környéken megéri ezerrel. Na majd meglátjuk. Ez alkalommal nem party volt a terv, anyumék és a Kedves várt a reptéren és autókáztunk haza a húsos makaróni irányába, ami rám is fért, mert a rohangálás közepette kajolni nem igazán sikerült normálisan.



Csütörtökön kialudtuk magunkat, kb erről szólt a nap, a sok meló után ránk is fért. Pénteken először is családlátogattam a Kedves édesapjáéknál, ilyen kerti sütögetős dolog volt, teljesen jó. Aztán továbbálltunk be a városba találkozni a Szolnokon fellelhető ismerősökkel, kis sörözés, dumálás ilyesmi. 



Szombaton pedig kellemes családi ebéd után vonatozgattunk fel Pestre, hál istennek még pótdij nelkül. Estére volt szervezve a Pesti party, sajna jött egy kis szél és szemerkélő eső ezért az utolsó pillanatban át kellett szervezni a kiülős bulit. Természetesen ennek ellenére is jól sikeredett, köszönet a résztvevőknek. 











Vasárnap már kicsit rányomta a hangulatomra a bályegét a visszautazás tudata, kajoltunk, pakolásztunk aztán könnyes búcsú a reptéren. Mivel későn foglaltam a direkt járatra már enm volt jegy szóval Swiss Airlinessel mentem Zürich-en át. Nem volt rossz, kaptam csokit és a szenya is finomabb volt, egy baj csak, hogy igy nagyon későn értem. Mázlim volt mert kopra elértem a buszt a reptéren ami bevisz Esslingenbe, nagy mák mert óránként jár. Igy is csak ilyen hajnal egy fele értem haza.

Összességében nagyon jó volt végre hazajutni, már épp kezdett végem lenni attól, hogy ennyi újdonság van, megannyi stresszes ismeretlen helyzet, ügyintézés és munka. A fos az egészben persze, hogy egyedül vagyok, és én lassan épitek azért kapcsolatokat, persze dolgozom rajta de egyik napról a másikra nem lehet igazi megbizható barátokat szerezni. Meg a Kedves is messze van és a Skype bár hasznos találmány, nem pótolja a rendes találkozást és a közös ébredést. Sajna villámgyorsan eltelt ez a pár nap és ugyebár már megirtam mibe csöppentem bele azonnal utána. Olyan ez mintha kettős életem lenne és alig van kapcsolat a kettő között. Az ez irányú megoldási terven még gondolkozom nagy erőkkel.

Freitag, 17. Mai 2013

Munkanapi lidércnyomás

Sokat vártam az irással, de csak mert mozgalmasra sikeredett az elmúlt két hét. Voltam ugyebár szeretett kishazámban, ahol nem pazaroltam drága perceim blogolásra, ezen e héten pedig mélyviz alapon megkaptam az osztályt, menedzselhettem mindenkit. Lesz most egy kis időutazás kedves olvasók, mert előbb fogok az osztályról irni, az otthoni események korrekt prezentálásához kunyiznom kell ugyanis még képeket másoktól is. Akkor hát öveket becsatolni.

Igazából amúgy éreztem, hogy ez lesz. A hazajutás egyik fontos előnye volt az is, hogy innen szabadultam, és tényleg pihenés volt. A fejemben volt viszont, főleg a vége fele, hogy tuti bevetnek következő héten, nem úszom meg. Hétfő reggel nem volt túl sok kedvem bemenni a sok kellemes 9-10 órás, kedvessel kelés után, sokkolt is reggel az infó, hogy figyeljek az átadásnál mert most elsősorban nekem jön az infó. A reggeli vizit még nem volt para még közösen csináltuk. Másnap már Prof vizitnek kellett volna lennie de csak főorvosi volt, hiszen a Prof nyaral, igazabol jol jártam mert igy lazább volt, azonnal kiderult hol vannak a hiányok a felkészültségemben. Harmadnap éppenséggel egyedül viziteltem, néztek is nagyot a nővérek, hogy "te, egyedül?". Hát mondom ja, igy jartunk, en is nagyon orulok elhihetik. Igazából rendesek voltak többnyire, csak többet láttak már mint én és segitettek, egyetlen egy volt aki kicsit pöcs és látszott rajta a fájdalom, meg, hogy tisztára zavarja, hogy bénázok. Mondjuk bekaphatja mert ő sem igy született, meg nemtom mire fel hepciáskodik, ahelyett, hogy csapatmunka lenne.  Többnyire azért segitett a másik két rezidens doki, sok minden nem megy elsőre, amikor sajna egyikőjük lebetegedett és a másiknak pedig műtőben kellett lennie, egyedül maradtam.

A beteglisták átadástól péntekig
A legkülönbözőbb problémák jöttek elő. Azt mondtam újabban, hogy kevésbé a német a baj, ami igaz is, beszélek, nemérdekel, hogy hibás e, muszáj haladni. Alap esetben nem is gáz, de azért amikor komolyabb beszélgetéseket kell intézni, akár beteggel például egy műtéti beleegyező nyilatkozatot aláiratni, akár hozzátartozónak elmesélni mi a terv a szerettével, mégis csak előjön, hogy élvezném ha tudnék kicsit árnyaltabban fogalmazni. Olyan konkrétan volt, hogy a néni nekem nem akarta aláirni, hogy műtik, mondjuk az is benne volt, hogy fel se fogtam mit mond mert öreg és agyi infarktus utan van, meg kezdődő elbutulás is a diagnózisai közt szerepel, szóval isteni helyzet. Az osztályos munka fele organizatórikus, érezni kéne mi a fontos és mi nem, ha lehet delegálni dolgokat, és a teljes képet mindig szem előtt tartani. Na hát ez is kemény elsőre. Midnenkiről mindent kéne tudni. Rátett egy lapáttal, hogy az elején meg kellett szokatni midnenkivel, hogy ezen e héten valóban én vagyok osztályon és basszus nekem mondják ha valami van, mert ha nem ott állok bután, hogy pont én nem tudok valamiről. Ma pénteken pl. felhivott a kolléganő az ambulanciáról, hogy hé tökfej felvettem egy beteget hozzátok, ez ls ez van vele. Igy mindjárt más a leányzó fekvése. De a hét elején, főleg nővéri oldalról kb. semmi infó sose nem érkezett. Gyógyszerek átállitása is kicsit problemás még nekem de próbálkozom. Egyre több egyéni ötletem volt a héten. Volt ügyeletben amúgy olyan is, hogy hivtak, hogy a beteg szarul van és nagyon magas a vérnyomása mit adjanak neki. Na itt rögtön volt egy extra szivakcióm, imádok gyógyszerelni. Másik kedvencem a szociális kérdések. Az kafa, hogy mi el akarjuk engedni a beteget de tudni kell, hogy hova. Nekem kell kerdeses esetben a szociális munkásokat hivni elbeszélgetésre, és utána velük egyeztetve kitalálni mi legyen. Eltoltam pl. olyat is, hogy nem neztem meg, hogy a beteg munkabalesetet szenvedett ls siman hazaküldtem normál pedig ilyenkor teljesen más az eljárás. Zárójelentésekkel is volt baki néha, főleg ciki amikor kijavitja a főorvos de a beteg már lelépett tegnap. Alapból úgy lenne, hogy előzőnap kész zárókat javitanak ki amiket másnapra azért még át lehet alakitani. De amikor aznap vizitkor találja ki a szentem, hogy mehet a beteg akkor meg balhé van, mert nem tudom előre megmutatni. Vagy ha simán el vagyok maradva és nincs kész. Ez főleg ám a problem, hogy mindenhez 3x annyi idő kell nekem még. Egyszerű gyakorlatias problémák, hogy kit hol ér el az ember, kinek szól, mi hol van, iylenek is tarkitották a képet.  Érdekes, a pár héttel ezelőtti vérvételes problemáim kezdenek fakulni. Persze most is előfordult, hogy nem sikeredett de ez már javul.  Összefoglalva kafán sztresszeltem egész héten és sokszor ötletem nem volt mit kezdjek a szituációval, ez ebben a szakmában pont kellemtlen, de mindenki túlélte, ez a fontos. A hét második felére eljutottunk oda, hogy kórházasat álmodtam és f6 fele felriadtam és, ahelyett, hogy élveztem volna, hogy még maradhatok fetrengeni, azon filóztam, kivel mit kell csinálni. Félelmetes.

Külön élveztem, hogy egyéb dolgokat is kellett volna intéznem, egyik nap kifulladásig rohangáltam a bank, a hivatal és a posta miatt, Háziorvost még mindig nem siekrült találni, pedig nagyon szorit az idő, de munka mellett marhára nehéz bármit is elintézni, főkeg ilyen héten.

De a hiszti után térjünk rá a lényegre, hogy "túléltem vaze!" Remélem, mint ahogyan annak normálisan lennie kell, jövő héten már nem én kapom a megtiszteltetést. Főleg, hogy a hétvégi ügyelet is az enyém lesz. Megy egy kései is. A sors fintora, hogy a másik egyetemről kiesett, ebben a hónapban érkezett kolléga műthetett ilyen egyszerűt párat. Botrány!

Ugyanitt, meg kell tanulnom ezt a hátfájósoknál adandó szuri dolgot, mert majd nekem is kell csinálni és még mindig nem 100%-ig tiszta a röntgenképen, hogy mi mi.  Majd a magyar kollégával elmagyaráztatom, ő úgyis vágja nagyon a gerinces dolgokat.

Dienstag, 7. Mai 2013

Miss Sparks

Az illegális letöltést büntetik rendesen ebben a csodás országban de a stream az olyan félút és még nem volt elvileg példa rá. Mindamellett, hogy persze nem én szeretnék az első lenni, valahogy muszáj filmet néznem néha, kicsit függő vagyok na. Kinomban a neten kerestem ötletet és egy bologos 2012-es 50 legjobb film között bukkantam rá a "Ruby Sparks" cimű érdekességre. Az ajánló első két sorát olvastam el, és lényegében a "(...) a charming, heartfelt romantic comedy that is nothing less than sheer pleasure to watch from start to finish." félmondat elég is volt, hogy ezt válasszam. Éreztem, hogy jó lesz. Lehet csak ma vagyok ilyen hangulatomban de szerintem nagyon édes film, és megannyi érdekes kérdést vet fel a párkereséssel. a tökéletes partnerrel és a moralitással kapcsolatban. Mindez valami félelmetesen szerethető és mókás két főszereplő által igazi, ahogyan az idézet is irja, szivmelengető köntösben tolmácsolva. Nem tudom nálunk volt e egyáltalán moziban, az imdb csak DVD-t ir idén februárra. Ha bitlisz a sztori elnézést, hozzám most ért ide. Mindenesetre csendes magányos éjszakákra, vagy éppen a kiválaszottal összebújós könnyed délutáni szórakozásra is nagyon merném ajánlani.

Most pedig nagyon szigorúan megyek aludni, mert holnapra van egy fél osztályom. Pedig úgy reménykedtem, hogy ezt a 3 napot csak sikerül már nagyjából stresszmentesen megúszni, de persze nem. Nite!

Sonntag, 5. Mai 2013

Egyszerűen csak "Wasen"

@julismuris

Vasútállomás
Tegnap végre kimozdultam, mondván, hogy ez már nem állapot ami itt folyik, be fog penészedni a seggem. Képzeletbeli internetes ismerősöm ajánlott további képzeletbeli barátokat akik a közelben vannak és érdemes lehetne tán felvenni velük a kapcsolatot. Tényekre leforditva @masnisgyilkos, avagy twitteres menedzserem szólt, hogy @julismuris itt él éppenséggel Stuttgartban és kövessem ha gondolom. Abszolút megérte, hiszen rögtön az elején fel is világositott, hogy a zsömle amit oly nagyon szidtam esélyesen olyan volt amit még meg kellett volna sütni sütőben, mer, hogy itt ez divat. Gondolta a fene a zsöme az zsömle, magyar ferfi ember amugyse olvas el hasznalati utasitást, ez elvi kérdés. Hamarosan felmerült a sörözés ötlete, mondtam, hogy ha jó idő lesz egyik hétvégén megoldjuk. Majdnem nem jött be, hiszen még kora délután amikor a Lidl-ben voltam még csepergett az eső, de csodák csodájára délutánra még a nap is kisütött, és nem áztunk el este sem.


Candy shop
Csapatrészlet
Maci evolúció
Stuttgart fő pályaudvarán találkoztunk, és el tömegközlekedtünk hozzájuk, mert mint utólag kiderült házibuli szerűséggel indul a dolog. Nagyon jó kis lakás amúgy, ilyenben én is szivesen laknék, még vendéglátóim is megjegyezték, hogy szerencséjük volt vele.  Kis tetőtéri, hangulatos, kulön szobák ahova el lehet vonulni, ilyen fa pult a konyha körül meg lambéria amiktől pedig nagyon otthonos lesz az egész. Kis társasággal söröztünk és ettünk, habzsi dőzsi volt meg minimum 3 nyelv. Németül, magyarul és a grúz lányok valami számomra felismerhetetlen kommunikációs formában tolták, egyszóval mindneki örült kicsit, hogy az anyanyelvét is használhatja. Felkészülésképp az est további részére meg is tanulhattam a következő nagyon fontos német szót: "Maß". Alapvetően egyebek mellett az egy literes sörös korsó (teljesben "Maßkrug"), és amúgy magának a mennyiségnek a megnevezése, ami csak újabban pont egy liter, történetileg 1,069 liter volt.  Folytatásképp pedig elindultunk a "Wasen"-re/-ba/-be.

World domination!
A Cannstatter (Stuttgarter) Wasen, egy 35 hektáros terület, ahol mindenféle rendezvényeket rendeznek, Stuttgart észak-keleti városrészén található a Neckar partján. A leglényegesebbek talán tavasszal a Stuttgarter Frühlingsfest és ősszel a Cannstatter Volksfest. Ezek minden évben vannak, közben persze sok szabadtéri koncert, sportesemény, etb. is helyet kap, vagy éppen parkolóként szolgál a Neckar Parkban rendezendő többi rendezvény számára. Mi a tavaszi fesztivált látogattuk meg, idén éppen a 75-ödiket. Meg kell hagyni tényleg nem kicsi, alapvetően vidámpark ilyenkor, nagyon fényes és rengeteg féle óriáskerék és félelmetes forgó szörnyűség áll a kedves látogatók rendelkezésére. Én mondjuk csak rájuknézek és hányinger kerülget, de ki mit szeret. Mi kis bóklászás után egy partysátorban állapodtunk meg, kellemes kis sor állt előtte de nagy szerencsénkre az egyik csapattag testvére már benn volt és haver is volt szóval bejutottunk. Hangulat az volt, az emberek 70%-a a padokon és asztalokon táncolt, átható sörszag terjengett és kellemesen megfért egymás után a "Nothing Else Matters" cimű örökzöld és a Toten Hosen legújabb slágere. Külön felhivnám a figyelmet a képeken is látható sok patrióta kockás inges, kantáros bőrnacis fiatalemberre és a hozzájuk passzoló "Dirndl"-ben (bajor/osztrák női népviselet) viritó lányokra. Ha már patriotizmus, kellemes melegséggel töltötte el szivünket, hogy mi is midnenhol ott vagyunk, láttunk lángost majszoló embereket, hiszen a magyar specialitások boltjában ezt is lehetett kapni.

Donnerstag, 2. Mai 2013

Title level 6 - President

Kicsit nehézkesen indult a hét, hiszen már emlitettem, hogy milliónyi feladatot kellett megoldanom, persze a munka mellett, lopott percekben, de olybá tűnik meg fognak oldódni a dolgok. Irtam egy cetlit, hogy miket kell elintézni, midnen plusz infóval ami csak kellhet és próbáltam sorban végigmenni a tételeken.  A betegbiztositasom intéződik, van tanácsadóm akit az itteni magyar kollégák ajánlottak, hétfőn már sikerült is találkozni vele, de erről majd irok egy külön posztot mert szerintem érdekes, csak előtte a végére akarok járni teljesen. Az adóhatóságot végül elértem telefonon és jól alakult, hiszen kiderült be sem kell mennem, kiküldik. Persze a nevem betűzésével erőteljesen megküzdöttünk de sikerült, nagy örömömre ma délután ki is vehettem a postaládából a megküldött igazolást. Jött még a nyugdijbiztositótól is levél, sajna még nem az amit kértem, adatpótlást kérnek csak, mert nem irtam be, mióta is vagyok orvosi kamarai tag. Mondjuk nem meglepő, hiszen tudta a fene, még javában intézés alatt volt. A kamara amúgy is fura volt, mert állitólag automatikusan tag leszek, ha ilyen kórházféleségben elkezdek dolgozni, ebben csak az a poén, hogy maga a kórház erről nem tud, mármint, hogy ők bárhova is lejelentettek volna, ami a felvételemhez vezet. Mindegy nekem telefonban is azt modnták, hogy a kórház megoldja, és levélben is, szóval biztos igy van. Most még egyszer megpróbálom majd őket elérni, mert én azért erről a tagságról lapot nem kaptam és ötletem nincs mióta lehetek tag. Approbációmat átutaltam, a magyarországról a német számlámra utalás nagyobb kihivás volt de felhivtam éjszaka a CIB-24-et (örültek tuti) és megkérdeztem hogyan működik, kiderült, hogy simán csak bátortalan voltam, jó helyen kerestem alapvetően. Ha már bankoknál tartunk egyeztettem a banki tanácsadómmal is, miszerint kéne egy dombornyomott kártya, mert ezeknél a hazautazásoknál és bármiylen internetes rendelésnél szükséges, szóval nekiálltam intézni azt is. 14-edikéig kell szereznem egy igazolást, hogy dolgozom itt és itt, stb. Hétfőn sokktalanitó tréning lesz, kiváncsi leszek rá, amiatt is muszáj voltam midnenkivel telefonálgatni, mert persze, hogy pont aznap lett volna késői ügyeletem, ma ezt is sikerült végre elcserélni. Holnap megyek üzemorvoshoz megint, reméyneim szerint kitölt egy lapot nekem ami a biztositashoz kell (maskepp draga lenne), meg kapok ujabb oltásokat. Előre fosok, mert lehet, hogy megin vérvétel is lesz... Pluszba még hét elején leadtam az új aláirt szerződésem is és még egy tonna vackot mint pl. adatvédelem, betegjogok, midnenféle nyilatkozat, hogy nem fogok lopni csalni hazudni, hogy be fogok jelentkezni a helyi kamarába (ami mondjuk kafa hiszen allitolag nem kell ugyebár...), stb.





Egyúttal már be vagyok sózva, hogy megyek haza!