Minden ideköt

Kimaradt egy kicsi. Van ez így na. De ültem a kádban, vasárnap este, ügyelet előtt, Jim-mel (nem érti félre -.-) és gondoltam most van kedvem. Akkor cask így random dolgokkal tovább:


Neha még mindíg megnézem a kormány minden ideköt videóját. Mert szerintem amúgy jó. A második szörnyű, abban cask partyznak, meg kb. azt mutatja, amit a külföldiek, egyetemistaként, pénzesen csinálhatnak Pesten. De az első jó, ert a családot mutatja, a szülőket, a megszokott környezetet és a közös életet, olyannal aki teljesen megért. Vannak természetesen a kommentek, amiekt nem szabad elolvasni, de cask megakad rajta az ember szeme. Persze megy a gyalázkodás, hogy fos a video és, hogy senkit semi nem köt ide. És nekem nem is az elvándorlással van bajom, én is csinálom, cask a hozzáállással. Minek kell minden fronton és portálon szidni az országot? Így? Van szerintem helye és formálya ennek. Van különbség a gyalázkodás és az építő kritika között. Szerintem nagyon szomorú, ha úgy érzik emberek, már semi sem köti őket a hazájukhoz. Én ezt tökre nem így élem meg. Én is eljöttem, mert lássuk be messze nem tudnám azt elérni otthon, mint itt, és én is cask egyszer élek na. De bennem meg lenne a vágy nagyon is, hogy otthon dolgozzak. Biztos írtam is már, hogy sokkal mélyebb és job a kommunikáció az anyanelvemen és amúgy is szerintem jó lenne, ha otthon is meg lehetne csinálni amit itt. És azért nem luxus, cask élhető. Mindenesetre nem szeretem ha cask a szidás megy. A másik ami szerintem nagyon szomorú, ezen "vitáztam" a twitteren, hogy néhányan szívesen állampolgárságot váltanának a kinn élők közül. Nekem valahol itt van például a lélektani határ, hogy ezt nagyon ne. Ez egy olyan szimbolikus lépés, szerintem nem kifejezetten sok gyakorlati előnnyel, amit sose tennék, ha cask nem muszáj nagyon valami speciális miatt. Miért akarnak a fiataljaink, még ha kinn is élnek egy ideje, léynegében "nem magyarok" lenni? Tanulság nincs, cask ez elszomorít és néha kötözködöm emiatt emberekkel, hogy gondolják meg mit csinálnak.

A meló megy, igazából kafa. Még mindig úgy érzem, hogy kevesebbet dolgozom, de ez sajna  atapasztalattal el fog tűnni. A kezdőket nem kínozzák ügyeletben, mert nekik segíteni kell még és inkább a tapasztaltakat szivatják, azokhoz nem kell felkelnie a szupervíziónak. Izgi és amint kicsit belenyugodnék, hogy na megy ez lassan, jön valami ami visszaránt kicsit, hogy azért nem úgy van az. Fura, mert amint megvan a "mi részünk" alszik a beteg, benn az artéria, véna, midnen, rend van és megy az autopilóta  tényleg unalmas és kb. facebookozni lehet egy-egy egyszerű esetnél. De az elején, végén meg a nagy műtéteknél, nagyon beteg pácianseknél megy a küzdés. Neha úgy érzem mondjuk, hogy fogy a felügyelet és a motiváció, hog ytanítsanak, szal elgondolkodik az ember néha félúton, hogy valóban jó e a mit most csinálok vagy tré. Majd próbálok fejlődni, de meló mellett otthon szakmát olvasni fáááááj.

A lakás be van rendezve nagyjából és marhajó és nagyon örülök, hogy nem berendezettet válaszottunk, mert így oylan amiylet mi akartunk és tanultam rengeteg hasznos dolgot. Dec elején jön a lény és marhajó lesz!

És úgy mostanra fáradtam el. Ay edzéses gondolatok majd legközelebb.

#S1Q3.at

Az ex-meló:

Expert Nail

Búcsú

Tehát felmondtam április végével. Még persze az utolsó hetekre beosztottak osztályra és ügyeleti blokkom is volt, nem meglepő módon egy hétvégi ügyeleten kívül semmit nem műthettem. Az mondjuk nagyon kafa volt, mert egy lábszártörést kellett meg velőűrszegelni ami tök király. A beteg térdénél kell bevezetni a szeget és fel kell fűzni a csontvégeket ahogy megy az ember lefele. Aztán fenn két csavar, ezek egyszerűek mert van rászerelhető célzó apparátus. A lenti 3 csavar viszont nehéz, mert nincs célzó, "szabad kézzel kell", azaz folytonos röntgen kotnroll alatt megtalálni és kifúrni úgy, hogy pont átjusson a velőűrszegen. Ilyet még sosem csináltam de meglepően jól ment, élmény volt. Túléltem tehát ezeket az utolsó napokat is, nem mondom, hogy nem volt nehéz, mert nagyon kellemetlen úgy dolgozni, hogy valahol mélyen már nem érdekel és máshol van az ember. De adtam magamra persze és nem feltűnően tettem. Végül megkaptam április második felére a szabit, persze a főnök kezd szenilis lenni és cirka háromszor kellett vele megbeszélni, még az előtte való héten sem volt rendesen beírva, hogy mehetek de kicsire nem adunk. EgyCsináltam sütit és kókuszgolyót, ezeket már reggel bevittem, igazából sikerük volt, elfogyott mind, főleg a kókuszgolyó, az igazán nagy sebességgel. Délutánra meg bevittem kis pezsgőt, hogy mégis. Midnenki nagyon rendes volt, egyedül a főnök volt béna, szokott kis beszédet modnani, most nem, ez szarul esett, de mindegy én azért rendesen megköszöntem h fejlesztettek stb. Értem én, hogy péntek délután már midnenki húzna haza, de két év nem olyan kevés, kibír 20 percet. Kollégáktól kaptam búcsúajándékot is, bécsi tájszóláshoz szótárat, kicsi anesztes zsebkönyvet, hop on hop off buszra zsét, kis bécses könyvecskét; aranyosak voltak tényleg. Igazából ezek után csak nyomtatni jártam be, leadtam mindenem, ez meglepően problémamentesen történt.
pénteki délutáni megbeszélésen volt mini "búcsúbuli".

A papírok:
Rengeteg minden kell az átjutáshoz, még jó, hogy már egyszer csináltam hasonlót és veterán vagyok. És mint írtam 3 országból. Igazából így utólag nem ugrik be semmi ami igazán nagyon problémás lett volna, csak mindent összehangolni és nem elfelejteni volt macerás. De lekopogom ezt még mert leadva még nincs, ki tudja mi derül ki. Nyelvvizsgázni is voltam, eszméletlen mennyiségű pénzbe kerül, még jó, hogy a kórház nagyvonalúan legalább ezt állja nekem.  Ehez képest mondjuk a szolgáltatás nem valami csoda. Nem volt váróterem, órákat álltunk, elfogyott a víz, és maga a vizsga is egy hivatalos levél lényegében meg 2x szituáció amiből az egyiknek értelme sem volt (sokktalanítóba kommunikáció, már bocsánat ez nem vizsgafeladat, ott simán káosz van és midnenki átordítja a másik oldalra amit muszáj). Mindegy, meglett, letudva. Mondták h látszik h már láttam német kórházat. A vicc az volt, hogy a vizsgabizottság egyik tagja épp anesztes főorvos csak másik kórházban, igazából csak a story-m érdekelte a vizsga utána már pörgött. Mondta, ha nem tetszik a hely van másik szép kórház is Bécsben. Úgy néz ki valóban hiány van.

A lakás:

Vivenotgasse

Lakást keresni legtöbbször nem élmény, hiszen általában időre kell. Engem ez eléggé kiakasztott. Sosem csináltam ilyet, sosem volt albérletem. Ráadásul 650 km-ről pláne nem vicces. Felhívom, hogy két hét múlva oda tudok repülni megnézni körberöhög. Másnak fizetni nem akartam magam keresgettem sajna az interneten rengeteg szemét van, van sok ami már nem aktuális, van aki át akar verni, sok nem válaszol. Amitől teljesen lehidaltam, hogy nem ritkán, annak ellenére, hogy nem is nekem segít, ha cég intézi a dolgot a főbérlőnek _én_ fizetek jutalékot. Ami kicsit több mint két hónap bérleti díj. Lazán ki lehet fizetni 1,5k ojrót úgy, hogy sose látod vissza és nem kaptál érte semmit lényegében. Végül sikerült azért párat lebeszélni arra a pár napra amikor átrepültem és szerencsésen sikerült is egy szerintem egész kafát találni. 57 m2 kicsit nagy nekem de ha jön a Kedves király lesz. Nagyon jó helyen van nekem, mert minden van a közelben, már bolt stb. szempontból és U6 vonal, tekintve, hogy a kórháznak is van megállója, egész gyorsan benn leszek. Bútor nincs, szóval pár nap múlva indul a kör az IKEA-ba és az OBI-ba, elverünk egy rakat zsét.

50 pluszosak

A limbó:
Mivel sikerült gyorsan lakást találni belefért, hogy haza is utazzak és nyaraljak kicsit. Április végén 3 napot Bécsben töltöttem, átvettem a lakást, nyitottam bankszámlát, vettem telefont, stb. Otthon voltam vagy másfél hetet, ilyen vihar előtti csendként. Szülők idén 60 évesek, volt kis buli is, így szerencsére sikerült résztvenni. Kisimultak a vonásaim és megpróbáltam felkészülni a sűrű programra utána.

A költözés:
Egy magyar céggel költöztem, nem volt olcsó, de nem is közelre mentem. Nem mindegy, hogy elvittek engem is, márpedig személyszállítást nem vállal mindenki. Flexibilis időpont volt, 15-22 között, így olcsóbb, mert megszervezik úgy, hogy ne üresen jöjjön az autó. Elég kalandosra sikeredett mert én visszatértem 12-én és 13-án délelőtt írt nekem a költöztető, hogy akkor a 15 péntek működne. Ami nekem nem volt meg, hogy 14-e ünnepnap itt, tehát nem tudok kijelentkezni, mert nincs hivatal és nem tudom leadni a lakást, mert senki sincs benn. Tehát egy nap alatt kellett sprintelni a hivatalba, ami csak délig volt nyitva, bepakolni a végét és mindent kitakarítani. Jó kör volt. Mivel minden kész lett utólag 14-re módosult ráadásul a költözés, még aznap kis grillpartyra mentem, egy másik kolléga búcsúzott, és estére volt rendelve az autó. Persze úton ide Belgiumból defektet kapott és a kerékkulcs is eltört, tehát mindössze pár órát késett. Tizenegy után érkezett meg és fél egyre pakoltunk be, éjszaka utaztunk és 8-9 fele érkeztem meg reggel. Végül is mindegy, még pénteken intézkedhettem így kicsit mielőtt összeestem az alváshiánytól.

A fogadtatás:
Nagyon változatosak voltak a reakciók. A kollégák egy része nagyon egyetértett, azt mondta jól választottam, érdekes lesz, sokszor nyugisabb, de benne van az izgalom, ha történik valami, azt mondták megértik és élvezni fogom. Páran kétkedőek voltak, hogy hosszú távon nem unom-e meg, nem fog-e nagyon hiányozni a műtés, a kétkezi, kreatív munka. Teljesen meglepődtem, hogy az egyik anesztes, aki kis félelmetes és nem túl extrovertált (meggyőződésem volt, hogy utál), kifakadt, hogy nemár, mért mennek el az ügyes fiatal kollégák, és, hogy ő köztudottan elég spórolós a dicsérettel, de tök tehetséges vagyok és ezt tovább kell csinálni. Köpni, nyelni nem tudtam. A nem egészségügyis ismerősök általában megértették mért, nekik főleg azt kellett részletezni mit is csinál egyáltalán az anesztes és miért akarom én ezt kipróbálni. Összességében tehát nagyon vegyesek voltak a vélemények. Én izgulok milyen lesz, persze én is félek, hogy a sokadik altatás után ez reflex lesz és unalmas, de ha ott az intenzív és a sokktalanító és a szívás ha valami komplikáltabb nem hiszem, hogy beleunok. Meglátjuk, mindig lehet váltani ha nagyon élhetetlen. A másik persze, hogy volt nem egy, aki megkérdezte nyíltan vagy kevésbé nyíltan, hogy csak magánéleti okokból váltok e; hazugság lenne persze, ha azt mondanám semmi köze hozzá, de én azt sem hiszem, hogy végig ott maradtam volna ahol, ha ez nem így alakul. Szerintem egy főváros egyetemi klinikája nem visszalépés még szakmailag sem. Az meg alap, hogy ha valami jól működik a magánéletben, esetleg változtat az ember az élet más terén is; a boldogság nem csak pénz, melóhely, stb. kérdése.

Ön itt áll:
A korai költözéssel most sok időm van igazából, szervezkedni itt, lényegében jó is így. Hétfőtől minden napra van minimum 2 feladat és elintéznivaló, csütörtökön jön a Kedves és berendezünk, festünk, aztán 28-án már indul is a mandula az új helyen. Érdekes, hogy még csak most, napokkal a költözés után kezd lassan leesni, és érződni, hogy mennyire megváltozott az életem.

This is my OR!

This is your arena

Ezt valamiért külön akartam leírni. Miután szóltam, hogy tök nem fair, hogy mások többet próbálkozhatnak műteni mint én, kicsit javult a helyzet és volt szerencsém egy kér kis dolgot csinálni. Számomra érdekesek a tapasztalatok, nem egészen csak azok a nehézségek amire mindenki elsőre gondol. Talám valakinek fura, mésba belevágni, nekem ezzel éppen nincs gondom, de talám egyértelmű, hogy meg kell tanulni varrni, az eszközöket használni, elsőre azt sem tudja az ember hol a vége amit meg kell fogni. Ha csak nézed oylan egyértelmű, de mint mindíg itt is amint a kezedbe adják hirtelen mégsem megy oylan flottul a dolog.

Amit igazán meg akartam osztani mint magvas gondolat az viszont a következő. A címben szereplő mondat megannyiszor elhangzik kedvenc Grey's-emben ez talán másnak is feltűnt aki nézi. Miközben feltételezem, hogy ott ez csak hatásvadász fordulat, újabban elgondolkodtam rajta, hogy nem alaptalan. A műtőben tényleg az operatőr az isten. Persze az altatóorvos még komoly befolyással bír, hiszen hiába áll tökéletesen a velőűrszeg ha a beteg már nem tudja majd használni, de alapvetően a műtétet végző klinikai nagy fehér van a műtőben a tápláléklánc tetején. Ez most olyan bagatelnek és egyértelműnek tűnik, az is midnaddig amíg nem lettem hirtelen én az operatőr. A fentebb említett szerep ilyenkor összeütközik a kezdő bizonytalanságáva és tapasztalatlanságával és pontokon meglepően komikus a helyzet.

I would have been a really good postal worker.

Asszistensként teljesen átérzem, hogy azért vagyok, hogy segítsek. Csak azért. Nem nekem kell látni, az operatőrnek kell látni. Nem nekem kell hogy kényelmes legyen, hanem neki. Ha látom, hogy nem jól áll a lámpa megigazítom, hogy neki ideális legyen. Ha beállítja a kezem valahogy úgymaradok, azt teszem amit mond. És működik a rendszer. Mindenki a műtőben azon serénykedik, hogy az operatőr kényelmesen, a legjobb körülmények között a lehető legjobb eredménnyel tudja elvégezni a műtltet. Ez kezdőként szerintem lehetetlen. Annyira lefoglalja az embert az, hogy nem tudja igazán azt sem, hogy mit csinál, hogy mi merre van, hogy minden egyszínű rózsaszín, hogy vérzik, hogy midnenki rá vár, hogy haladjon, hogy mi a következő lépés, hogy ciki e megkérdezni, hogy "most miaf legyen?", stb. stb. - a végén az eredmény, hogy teljesen kéynelmetlenül, begörnyedve, sötétben, próbálkozik valamit csinálni amit gondol, hogy kéne, persze még annál is nehezebb mint amúgy lenne hiszen még csak a körülmények sem stimmelnek. De egyszerűen nincs kapacitása az embernek arra, hogy ezekre azonnal gondoljon, és valahogy nincs meg az önbizalma, hogy valóban irányítson, ahogy ebben a státuszban kéne. Szerintem oylan mint a vezetés, egy idő után autómatikusan jön de az elején túl sok az információ egyszerre.

Let's have some fun.

Mindenesetre élmény, és tök "jó" félni előtte, hogy menni fog e, tök érdekes közben megcsinálni és rendkívül menőnek érzi magát az ember utána, hogy meg tudott csiálni valamit. Csak ez az utóbbiakban részletezett helyzet így megragadt és én éppen nem erre számítottam, hogy nehézség lesz. Lehet persze, hogy másoknál más merül fel, erről érdemes lenne emgkérdezni a kollégákat talán.

Winter is coming...

Hús minden mennyiségben

Ezt a posztot már egyszer elkezdtem irni ls most folytatom, szóval esélyesen összefüggéstelen és érthetetlen lesz. Ilyen az élet. Tehát:

Blackeye

Nézegettem elébb visszamenőleg a naptáram, hogy miről kéne írni, de azon felül, hogy lusta voltam nem is igazán történtek dolgok. Elkezdtem ezerrel elverni a pénzem síelős cuccokra, a környezetem kiakasztottam, vagy kérdésekkel, hogy milyet és hogy kéne, vagy azzal, hogy elejtettem mibe kerül. Mindenesetre én fontosnak ítéltem meg, mindíg is akartam saját cuccot és mostmár van is értelme talán, mert nem igazán növöm ki vagy ilyesmi. Ráadásul körbenéztem, hogy a sváb dombok között van e viszonylag könynen elérhető és nagy örömömre van, hétvégézni lehet menni, szóval most főállásban várom a havat. Kellően macera lesz azért így is rljutni a pályáig, (de jó h tehetségesen nincs jogsim meg mondjuk saját autóm se) de azért megoldható és motiváció van. A választás végül egy all mountain léc lett az Atomictól, az idei Blackeye-t vettem meg. A visszajelzések alapján igazán jóféle a kategóriában, lehet kicsit túl is lőttem vele a tudásomhoz képest de majd dolgozom az ügyön. Ugyanitt sikeredett végre kinézni és lefoglalni egy helyet síelésre a baráti csapattal, végül tök jól látszik sikeredni a dolog, midnenki jön aki akart és volt reális esélye is, hogy meg tudja oldani. Mivel a "múltkori" síeléskor annyira király lett a síelős videó, vettem az egész dologhoz kamerát is, ez volt mondjuk az utolsó csepp a pohárban költekezés szempontjából. Innentől zsíroskenyér van!

Szinhaz Bár

Apollo - Stuttgart

Ami még érdekes, hogy voltam Stuttgartban színházban és megnéztem a Tarzan című Disney musicalt. Igazán jó volt, a színpadkép nagyon profi, leesik az álla az embernek, tökéletesre össze van rakva. És azért követni is sikerült ezen a fura nyelven, szóval mondhatni, hogy megérte.

Virágoskert

Csillagok

Lokálpatriotizmus

Itt lettem volna gyerek

Ami még ide fér, hogy ma elnéztem bevásárolni és közben akarva akaratlanul is belebotlottam az adventi/karácsonyi vásárba ami tényleg nagy buli itt. Modnták már az ismerősök, hogy viszaonylag hires erre felé az itteni és érthető miért nagyon készültek az árusok rá. Nagyon igényes válogatott minden üzlet, a városhoz képest igen terjedelmes és minden van ami szem szájnak ingere. A legbulibb, hogy van ilyen középkori rész, ahol beöltözve várják az embereket, fáklyák égnek mindenütt, és midnen féle egyzserű de nagyszerű játékra is be lehet fizetni. Plusz persze a sztenderd forralt bor, maultaschen, kolbász, csoki, magvak, édességek, nyársra tűzött töltött kenyér, lepény, ruhák, faragások, lámpások, sör, bögrék, játékok, kakaó, ékszer, gyertya, füstölő, ringlispir, stb. minden mennyiségben. Az illat és a hangulat felettébb kellemes. 

All The Small Things...

Sokszor gondolkodom, hogy vagyon külső szemlélőként hogyan jön le a blog, nagyon depresszív, vagy legalább vegyes? Bárhogy is legyen, most egy kicsit megpróbálok segíteni a helyzeten és a pozitív irányba billenteni a kényes egyensúlyt. Valójában írhatnékom van egyszerűen és semmi normális téma nem jut eszembe és nem történt semmi olyan különleges, amiről terjengősen értekezhetnék, következzenek hát szösszenetek az elmúlt időszakból amik feldobták a napomat.

Mint minden (geek) normális ember értelem szerűen minden lehetséges helyen megosztottam, hogy, természetesen szigorú főorvosi felügyelet mellett, műthettem egy "pertrochanter törést" (csípőtáj, combcsonttörés). Tök jó buli volt, végre értem rendesen, hogy mi történik, valóban úgy van ez, ha az ember csak egyszer is csinálta már, teljesen más szemmel nézi a dolgokat utána. Jövő héten csak segédkezem az osztályon és műtőben, hátha akad valami amit megint csinálhatok.

Láttam még Karlsruheban a játékboltban ahol voltunk ilyen "szülinapi dobozkákat". Lehet, hogy otthon is van ilyen, mindenesetre én még nem láttam, pedig tök jó ötlet.  A szülők kérhetnek egy dobozt a szülinapos szekrényen és bele lehet gyűjteni mit szeretne a gyerkőc szülinapra. A hozzátartozóknak így nem kell szenvedni a válogatással, csak bemennek és választanak valamit a dobozból. Avagy egalább a lehetőség megvan. A meglepetés elem persze erősen sérül, de a kétségbeesett rokonoknál ez nagy segítség szerintem.


Nagyon elégedett vagyok a hangfalakkal amiket újítottam, végre lehet kellemesen zenét hallgatni itthon. Mindezt a másik nagyon sikeres projektem a Spotify támogatja. Igazán tuti dolognak találom. Elő is fizettem, mert az ingyenes verzió alapján láthatóan állandóan használom. Most még többet, hiszen a telefonra is letöltöttem a kedvenceket és útközben is tart a party. A 10 euró havonta egyrészről soknak tűnik, de azonnal rendelkezésemre áll egy hatalmas zenei könyvtár, rádió, ajánló, minden. Arról nem is bezsélve, hogy ha csak a sebtiben elkészült csillagozott listámat vettem volna meg valaho,l az szerintem máris több lenne. Kivételesen az ajánló funkció is abszolút használható, sok jó zenét találtam már. A hab a tortán, hogy van várólista, lehet megadni számokat, hogy következőként játssza le, majd térjen vissza az eredeti listához. Imádom.

"@S1Q3 a spotify a legjobb dolog a szeletelt kenyer ota, az utobbi 7 honapban ugy haromszor kellett zenet torrenteznem"

 Kosuke Tamashiro ‏@KTamas 1 Sep

Ma vettem új teát, 6 féle speciális íz van benne a világ minden tájáról. Még csak a "spanyol narancsot" próbáltam ki de az isteni. Láttam még narancsos gyertyát is, tehát megvan a mai hangulatvilágítás. Találtam ma Hárslevelűt az EDEKA-ban. Apróságok, de határozottan endorfint termelnek.

Holnap Christina Stürmer koncert!

Sikerült felfognom a biciklipumpám és a gumibelső működését. Éljen a diplomás elit, csak kicsit sikerült tönkretenni a pumpát a folyamat közben. 

Végre sikerült elmenni futni.

Olyat ettem ma a sváb étteremben ebédre, hogy napokig elég lesz a gyümölcs ami itthon van, semmi más nem kell.

Nemrég néztem az új Star Trek-et és a World War Z-t és mindkettő igazán jó lett, főleg a Star Trek, teljesen fan leszek.

És talán az egyik legfontosabb: jóban vagyunk.

007

Házigazdáink

David az ir teológushallgató

A hétvégén bátor voltam, irtam ugyebár, hogy voltunk a kollégákkal sörözni, erre rátettem egy lapáttal azzal, hogy másnap átugrottam Júliáékhoz "Maultaschenparty"-ra. Ez utóbbi kaját jelent, hasonló mint az olasz ravioli csak nagyobb és tradicionális sváb étel.  Apropója Nils (Júlia barátja) nyilatkozata volt alapvetően, mit lehet tenni a celebek köztübk járnak és ezt meg kell ünnepelni. Kihivás vasárnap inni úgy, hogy hétfőn meló jön de egyszerélünk! Kifejezetten kafa volt, ismét beszélhettem több kevesebb sikerrel végre angolul, hiszen volt ir teológus vendég, meg csoporttársak meg párok. Volt élőzene, sok sör, jó hangfal, énekelés, sok féle nyelv, kaja, karácsonyi izzósor, játék, szal minden ami egy remek estéhez kell. Összességében tehát megérte a hétfői fáradtság, persze hétfőn azért azzal szembesültem, hogy én vagyok még az osztályon sőt a keddi prof vizitet is megnyerem, és az egyben az átadás. Ohye. Már meg se kottyan... 

Sophie és Riccarda a csopitársak

A hangulatot biztositotta...

Nem volt ugyanakkor annyira szörnyő a Prof. vizit, biztos jó napja volt a főnöknek is, egész jól tűrte a hiányosságaimat. Meglepően megkönnyebbültem miután nem engem bsztatott mindenki mindennel, egészen más ez a munka mikor nyugisan csak besegitesz és nem stressz van egész nap.

És akkor az elmúlt két nap csodái következnek még. Érdekes mód két mérföldkövet is elhagytam ezen rövid időintervallumban, tudjátok olyan eseméynek mikor megállsz kicsit és elgondolkodsz magadról, életedről, stb. Az egyik az volt mikor meg kellett mutatnom a hatodéves orvostanhallgató lánykának, hogy hogyan is megy a varratszedés, és alá kellett irni a kis könyvecskéjében, hogy ez már megvolt. Önamgában semmi extra, de a tény, hogy én "tanitok" valakit az mondjuk poénos, valamint, hogy belegondoltam, éppen csak pár hónappal ezelőtt még én rohangáltam egy hasonló cetlivel, és vadásztam az aláirásokat. Akkora különbség tehát mégsincs köztünk, és mégis sok minden történt azóta azért.

"A month ago, you were in med school being taught by doctors. Today... you are the doctors."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

A másik pedig, hogy túlestem első műtétemen! Egy gyógyult alsólábszártöröttnél kellett kivenni a velőűrszeget meg a csavarokat. Persze nem agysebészet, de mégis az én nevem szerepel ott mint operatőr és én mostam le a területet, én kezembe volt a kés, én csavargattam, én kalapáltam, én varrtam össze mindent, szóval iagzán kafa volt. Szal azt hiszem ma jó kedvem van.

"And you think you know what you’re gonna feel like standing over that table but … that was such a high. I don’t know why anybody does drugs."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Akkor most visszanyúlva a korábbi eseményekhez, voltam ugyebár otthon is. Jó drága volt mert későn sikerült csak lefoglalni, de a fontos, hogy sikerült. Szeda este ment a Germanwings direkt járata, ez igazán kafa amúgy mert munka után is el lehet érni, nem mondom kicsit kopra megy a dolog de megoldható. Egy óra alatt otthon van, 9 körül száll le, akár még aznap is lehet partyzni. VIcces volt, egy idősebb német néni ült mellettem aki életében először repült. Kicsit beszélgettünk, valami kórus tagjaként ment Magyarországra. Nagyon kis kedves volt, miután összehaverkodtunk még azt is felajánlotta, hogy hivjam fel nyugodtan (érzitek első német női telefonszám amit megszereztem!) és ugorjak át, a gyerekei mindenféle idegenvezetést csinálnak amúgy is a környéken és ha még nem néztem körül a környéken megéri ezerrel. Na majd meglátjuk. Ez alkalommal nem party volt a terv, anyumék és a Kedves várt a reptéren és autókáztunk haza a húsos makaróni irányába, ami rám is fért, mert a rohangálás közepette kajolni nem igazán sikerült normálisan.

Csütörtökön kialudtuk magunkat, kb erről szólt a nap, a sok meló után ránk is fért. Pénteken először is családlátogattam a Kedves édesapjáéknál, ilyen kerti sütögetős dolog volt, teljesen jó. Aztán továbbálltunk be a városba találkozni a Szolnokon fellelhető ismerősökkel, kis sörözés, dumálás ilyesmi. 

Szombaton pedig kellemes családi ebéd után vonatozgattunk fel Pestre, hál istennek még pótdij nelkül. Estére volt szervezve a Pesti party, sajna jött egy kis szél és szemerkélő eső ezért az utolsó pillanatban át kellett szervezni a kiülős bulit. Természetesen ennek ellenére is jól sikeredett, köszönet a résztvevőknek. 

Vasárnap már kicsit rányomta a hangulatomra a bályegét a visszautazás tudata, kajoltunk, pakolásztunk aztán könnyes búcsú a reptéren. Mivel későn foglaltam a direkt járatra már enm volt jegy szóval Swiss Airlinessel mentem Zürich-en át. Nem volt rossz, kaptam csokit és a szenya is finomabb volt, egy baj csak, hogy igy nagyon későn értem. Mázlim volt mert kopra elértem a buszt a reptéren ami bevisz Esslingenbe, nagy mák mert óránként jár. Igy is csak ilyen hajnal egy fele értem haza.

Összességében nagyon jó volt végre hazajutni, már épp kezdett végem lenni attól, hogy ennyi újdonság van, megannyi stresszes ismeretlen helyzet, ügyintézés és munka. A fos az egészben persze, hogy egyedül vagyok, és én lassan épitek azért kapcsolatokat, persze dolgozom rajta de egyik napról a másikra nem lehet igazi megbizható barátokat szerezni. Meg a Kedves is messze van és a Skype bár hasznos találmány, nem pótolja a rendes találkozást és a közös ébredést. Sajna villámgyorsan eltelt ez a pár nap és ugyebár már megirtam mibe csöppentem bele azonnal utána. Olyan ez mintha kettős életem lenne és alig van kapcsolat a kettő között. Az ez irányú megoldási terven még gondolkozom nagy erőkkel.

Egy fárasztó hét margójára

Adminisztráció

Szerződésem van ez mindenképp dicséretes, cserébe kaptam kismillió elintéznivalót. Mondjuk ha már itt tartunk ennyi erővel mondhatták volna ezt korábban is. Amikor kérdeztem, hogy mi kell azt mondta a személyzetis főnök, hogy semmi extra, töltsem ki az a dataim ezen a lapon meg hozzam az approbációt. Erre kedden kaptam egy oldalnyi vackot, hogy akkor ezt kene elintézni ha lehet a héten!!! de mindneképp a hónapban. Jófejek. Köztük ilyesmi mint bejelentkezés a nyugdijbiztositónál és igazolások, az adóhatóságtól is kell valami lap, meg rendezzek magamnak betegbiztositást is. Ha előbb modnják mondjuk lett volna esélyem. És kezdem azt is megérezni miylen kafa is ügyintézni ha minden csak munkaidőben van nyitva, egyszer mar be is szóltak hogy a beteget kéne a műtéthez beállitani, és nem telefonálni. Adóhatósághoz például remélem el tudok menni anélkül, hogy napot vennék ki mert az meg túllövés, majd megpróbálom lezsirozni. Amivel rákeféltem még, hogy pénzt csak jövő hónapban kapok mert az ehavi már le van adminisztrálva.

Ügyelet

Sokktalanito (lopott)

Megint voltam délután, és láttam érdekeset. Egy motorbalesetet szenvedett csávó jött, sajna én a sokktalanitóban (súlyos sérültek ellátására szolgáló speciális felszerelt szoba) nem voltam ott de a műtétnél már igen. Ami izgi, hogy ez sürgős rohanós műtét volt és tényleg a beteg életéért ment a küzdelem. Sokszor emlegetik, hogy emberéletek vannak az orvos kezében bla bla, persze igaz de az osztályon például azért jóval kevésvé érezni ezt, hiszen midnen viszonylag ráérősen történik, lehet segitséget kérni, többen is ránéznek a páciensre, egyszóval van védőháló. Ez esetben viszont nagyon benne volt a levegőben, nem tudom szebben mondani, egyszóval a halál. A műtő folyosón még mint a filmekben nyomta valaki a mellkasát a betegnek, ment az ujraélesztés, bemosakodás csak igy nagy vonalakban, köpenyem és kesztyűm oldjam meg magam, nem érünk rá az asszisztenst öltöztetgetni, a steril takarókat is csak úgy feldobták és már nyitva is volt a beteg hasa. Igazi versenyfutás az idővel. Nagyon sokan voltak ott amúgy, összegyűlik a nép ilyenkor, és midnenki próbál segiteni. Kicsit félelmetes is amúgy. Ezzel együtt el is ment az ügyeleti időm mire végeztünk kb. lett is 8 óra.

Német

A herceg

Akartam már régen is irni kicsit, hogy például szaknyelv ide vagy oda miért is nem érti néha az ember mi folyik körülötte. Szép sváb szó a "Schnippeldillerich", aminek például a retraktor (allitható fém kar/szerkezet ami beállitható kampót tartani) végén leffegő kis vackot nevezik, ahova beakad a kampó. Miután sikerült végre megjegyezni ezt a szépséget, rákerestem és nos ugy tűnik férfi nemiszervet jelent, azt is "idősebb korban, tehát valamelyst elhasználódottan". Szaknyelv... Amúgy maga a retraktor is alkalmanként Ernst August néven fut, ő mellesleg Hannover hercege, ha jól olvastam hülyegégei miatt került be a lapokba rendszeresen. Az elnevezés oka természetesen, hogy a retraktornak is kb. annyi esze van mint neki, avagy mindig szarul áll.

Közönségtalálkozó

Istenesen sokba került igy az utolsó pillanatban és most emiatt méginkább tartozom mindenkinek de megyek haza! Kivettem egy napot és egy itteni ünnepnappal összekötve kicsit hosszabbra is sikerült mint egy sima hétvégi villámlátogatás. Persze programmal igy is tele van máris. Jó lesz, végre látom!

I nod. I shrug. I love. I keep you safe.

“In my mind I am eloquent; I can climb intricate scaffolds of words to reach the highest cathedral ceilings and paint my thoughts. But when I open my mouth, everything collapses.”

- Isaac Marion, Warm Bodies

Aktivabb kikapcsolódást terveztem alapvetően a hétvégére, de Murphy törvényei szerint a hétköznapi nagy melegek után a hétvégén összefolyó felhőréteg fedte a várost, hűvös volt és esett. Igy nem igazán volt meg a kirándulós kedvem. Temérdek szabadidőm eltöltésére ilyenformán egy számomra újszerű kikapcsolódási formát sikerült találnom, mégpedig egy hangoskönyvet fejeztem be. Véletlen bukkantam rá a youtube-on miközben kétségbeesetten kerestem valami szórakoztatásra alkalmasat, még kicsit küzdök a letöltési problematikák megoldásával ugyanis. Őszintén szólva meglepően élvezetes a dolog, én nem is gondoltam volna. Angolul sikerült rátalálni az éppen mostanában megfilmesitett Eleven Testek cimű könyv felolvasott formájára. Kevin Kenerly nagyon szépen mondta fel a hanganyagot szerintem angolul és nem csupán tökéletesen érthetően és artikuláltan, hanem valahogy megnyugtatóan és egyfajta totális ellazitó hatással. Az egyes szereplőknél még a hangját is változtatja finoman, igy kevésbé szürke a dolog és azonnal tudja a hallgató ki is beszél éppen. Néha persze sikerült belealudni annyira kis kellemes volt de egy-egy fárasztó nap után 11 órakor ez talán nem meglepő. Külön örültem, hogy hallgathatok egy kis angolt, az erősen homályba vesző nyelvtudásomnak igazán jót tett. Érdekes mert angolul már nem tudok, németül meg még nem. De dolgozom az ügyön.


Ami pedig a könyvet illeti, nos szerintem valami fantasztikus. Annyi minden van benne izlésesen és jó arányokkal keverve, hogy nekem irtóra tetszett. Még a nyelveknél maradva, először is szerény véleményem szerint szépen van megirva. Nem emelkedik költői magasságokba amikor nem kell, lazán, könnyedén olvasható, ugyanakkor határozottan emlékszem, hogy nem egyszer akadtam meg pár pillanatra és gondolkodtam el, hogy mennyire ötletesen alkotott itt hasonlatot az iró, vagy egyszerűen ámuldoztam, hogy ezt vagy azt ilyen frappánsan én az életben nem tudnám átadni. A kezdő idézet is valószinűleg épp ezért fogott meg. Tartalmilag pedig mint emlitettem meglepően problémamentesen keveredik a filozofálgatás és az akció, a végtelenül gyengéd romantikus bekezdések és a Trónok Harcára emlékeztető naturalisztikus leirások, a posztapokaliptikus reménytelenség és az újászületés. Tényleg nagyon érdekes, ahogy előbb még az emberiséget érintő legalapvetőbb kérdéseket boncolgatja a könyv, majd pár oldallal (perccel) később már egy Twilightot megszégyenitő, mélyen megborzongató szerelmi vallomás következik. Egy szó mint száz, szerintem minden benne van ami kell, és az ötlet maga is fantasztikus, minden percét élveztem amig olvastam (hallgattam). El kell mennem moziba is azt hiszem ezek után.

Hatótávolság

Sürgősségi

Command Centre

Kicsit kevesebb az újdonság, kicsit kevésbé felek a napi törtenesektol. A heten alig lattam mondjuk beteget, altalaban a mutoben voltam raadasul csodas csipo muteteknel ahol masodasszisztalni kell, ez egyenlo azzal, hogy az ember az asztal ellenkezo oldalan all mint ahol a mutet tortenik es tartja a kampot es a beteg labat kelloen kitekert poziciokban. Nem kifejezetten izgi mert nem latok semmit szinte ami tortenik, de ketsegtelen, hogy nem igazan kivitelezheto a mutet kettecsken szoval igy jartam. Penteken jobb volt, ismet a fonokkel csinaltuk a kismuteteket, mostmar vagtem, mi is a feladatom, ugyan minosegileg meg elegge kerdeses a produktumom azert vegül is meg lett minden OP-Protokoll irva. Mar epp keszültem a hetvegere, hohy majd mosok, takaritok, lazulok, amikor pentek este megcsörrent a telefon es kerdezte a magyar kollega, hogy "Na Töki akkor melyik nap jössz be velem ügyelni, hogy gyakoroljad mert mindjart neked kell egyedül." Igazabol tök jo fej, igy latok talan par dolgot mielott jon a melyviz, raadasul igy magatol szolt. Ennek alapjan tegnap reggel 7-tol este fel 8-ig sikerült idebenn tolni az ingyenmunkat, ma mar azert delutan hazajöttem tulzasba vinni sem érdemes a dolgot. Korantsem 100 %-os az idokihasznalasom persze, sokszor cask bambulok es nezem ahogy dolgoznak, de az is segit. Azert aktivan is beszallok ha lehet persze, gyakorolni kell ugyebar a verveteleket/branülöket levenni/betenni, irtam par ambulans lapot, kicsit segitettem mutoben es a legjobb, hogy összevarrtam egy neni szajat belul aki elesett. Vegülis barmi kicsi ramragad annyival is egyszerubb lesz következo heten. Mák, hogy még szombaton fel kellett vennem a telefont a doki helyett és pont a főnök kereste volna, meglepodott hogy en vettem fel, remelhetoleg orul hogy ilyen szorgalmas uj munkaereje van. Pár kepet ma csinaltam amikor épp nyugi volt az ambulancián ilyen.

Vizsgáló

Sebellátó

Kaptam valami levelet valahonnan ami ajanlott, ilyen meno sarga atvevo szelvenyt talaltam a postaladaban, szerintem igazan kulturaltan nez ki, es meg kitöltve is ertelmesen van. Alapertelmezetten szerepel rajra egy rublika amivel meghatalmazast lehet adni valakinek, hogy felvegye, ezt peldaul különösen jo ötletnek tartom.

Nem csak a mutoben edzek nagyon, hanem probalom tartani a fegyenc edzest is, ugy tunik jol bevalt a szemelyre szabott program amit gyartottam magamnak, en mintha latnek valtozast. Kicsit nehez midnen nap ravenni magam, de az eredmenyekre gondolva azert megyeget, a heti 6 edzes viszont ugy nez ki nem fog menni. Azt vettem eszre, hogy tudom csinalni 1-2 hetig de utana valahogy osszegyulik a faradtsag es kell kicsit pihenni. A mindennapok összevisszasagaban szerintem atallok a heti 4-re, az kello flexibilitast ad a napok szervezeseben is, es van idom, hogy ujra osszeszedjem magam. Ezek a fontos dolgok, mert nem is egy-egy edzes megcsinalasa nehez kulonosen, hanem a kitartas, hogy hosszu tavon is sikeruljon. Erdekes, hogy pont nemsokkal a fegyencedzes megtalalasa utan (ami nekem külön kiraly mert pont a szamomra problemas dolgokat veszi ki a "gyuras"-bol) sikerult a Fitocracy-ra is rabukkanni ami regneteget segit nekem. Nemreg elkeszult a tudasbank is hozza erdekes infokkal, ahol olvaszam ezt a cikket arrol, hogy ez a program kulonosen a "geek"-eknek kiraly, es tokre egyet tudok erteni. Imadom amikor latom leirva, hogy mit csinaltam, tudom vezetni valahol, persze lehet ezt egy fuzetben is de nekem kell a design meg a statisztika meg a szintlepegetes meg a minden mas.

Jo is, hogy van mert lefoglal kicsit, azert en alapvetoen lassan ismerkedem es egyetlen haverom sincs meg itt szoval nincs tulzsufolva a programom sorozesekkel, mozikkal, setakkal stb. Sokat chatelek es Skypeolok cserebe az otthon maradt Kedvessel, ami egyik oldalrol nagyon kiraly, mert egyszeruen lehet tartani a kapcsolatot, masik oldalrol viszont lassuk be nagyon messze van az igazi talalkozastol. Fel kell talalni erre a spanyol viaszt es epiteni egy teleportalos gepet mert bar nagyon romantikus a dolog eleg nehez a mindennapok soran. Ennek oromere ha kapok vegre penzt, aminek ideje lenne (papir meg nem jott meg es az szamit), jov honap elejen hazamegyek hetvegezni. Mar most latom/felek, hogy hiperursebesseggel fog eltelni, de cserebe tutibiztos marhajo lesz. Ugy erzem magam mint a Davy Jones meg aztan Mr. Turner a PotC-ban....