Agytréning

Maminti blogját említettem már, tőle olvastam a Lumosity-ről. Ilyen agy tréning, hogy fejlesszük képességeinket és ne legyünk idejekorán demensek. Még emlékszem, hogy tanultunk is iylenről, már, hogy az elméletről, miszerint az agy is oylan mint bármi más szervünk, ha jobban igénybe van véve, magasabb szintet ér el az életkor alapján a maximális IQ és ha más nem lassabban esik a színvonal az öregedés során. Nekem ez nagyon tetszett és belekóstoltam. Ingyenesen is használható, az elején van egy teszt ami egy indulás a programnak is, majd pedig napi 3 játékot enged. A napi több játék és statisztika csak havidíj ellenében elérhető viszont. Szerintem így is nagyon élvezetes, persze ha előfizet az ember akkor jön ki végül is, hogy hogyan teljesít. Én egy gyenge pillanatomban kiadtam rá pénzt, mert meglepően szórakoztatónak találtam és szerintem nagyon élvezetes legyőzni saját magad és persze versenyezni a többiekkel. Na nem mintha reprezentatív lenne a statisztika, hiszen csak az előfizetettek között nézi, ami pedig mégis csak feltételezi, hogy neked ez fontos és hogy voltál olyan bolond, hogy pénzt adtál ki rá. Az egy havi díj rengeteg, de vannak nagyon jó ajánlatok hoszabb időtartamra és azon kívül is például ilyen 30%-os leértékelés, ezeket érdemes kifogni. Kíváncsi leszek, egyrészt magamra, hogy kitartok e és használom e, valamint, hogy mutatok e végül is fejlődést vagy csak az időmet tolom el vele. Mondjuk a napi tapasztalat alapján lehet jobb 80 évesen már nem midnent tiszta aggyal megélni, de ez egy másik történet. Van amúgy mobilra is app, még az sem akadály, ha az ember nem jut haza, két záró között is gyorsan letudható a napi feladat.

Voltam megint koncerteken, ez néha rámjön, A Lindsey Stirling szerintem nagyon jó volt, én bírom ezt a muzsikát, a színpadkép is fontos itt hiszen táncos volt a csajszi és az is a lényeg, hogy végigszaladgálja a színpadot. Látszik, hogy még fiatal és amúgy is ez kell még az ő stílusához, ő azért sokszor poénra veszi a figurát. Teljesen más világ volt a saját bakancslistán szereplő Bryan Adams live. Én imádtam, az elején megvolt a koncert első felében a Reckless album 30-adik évfordulójára a visszaemlékezés, és noha ebben is már benne volt egy Sumemr of '69 és egy Heaven, a fellépés második felében egyszerűen sorra lettek vége a legnagyobb és legkedveltebb alkotások. Volt még pár extra dal is ami nem kerülhetett fel az albumra annó, ezekből is hallhattunk párat. Összességében azt akarom mondani, hogy szerintem tökéletesen fel volt építve a dolog, midnenki megkapta szerintem amiért jött. Ami feltűnt még, hogy persze fények meg videó a háttérben de semmi nagyon extra pucc nem volt. Sokszor fekete fehér minden, a zenekar sima feketében, semmi lángnyelv, lufi, csillogó szálló bizbasz, egyszerűen minőségi zene. Szeritnem az van, hopgy ők ezt megtehetik, és nem is hiányzott más. Végül voltam CRO-n is, ez most az új germán "raop" mánia. Igazából ez is jó volt, persze én azért inkább csak horizont tágításként megyek ilyenre, meg mert itt van és most kell.

Voltam párszor otthon is, történt midnen féle, voltunk cxsokifesztiválon, voltam lány beöltözős bulin, vágtam fát, minden volt. Most nagy változásként itt lesz a karácsony tartva és csak peri síelésként megyek haza. Nagyon izgi, kíváncsi vagyok végól, hogy sül el (jóóóól!). Hihetetlen de már az összes ajándék is megvan, ez történelmi rekord. Voltam amúgy Berlin-ben is (továbbképződni) amit még mindíg imádok.

Lacus Brigantinus

Boldogan vonatozunk!

Gróf Zeppelin.

Májusban már elfelejtettem, hogy mi történt ezért bármennyire szeretném is nem nagyon tudom leírni. Kár érte. Annyit kiokoskodtunk a kedvessel, hogy voltam május elsején otthon és majálison is és jó volt. Aztán jött a még jobb ő jött több mint két hétre. Ennyi szabim nekem sem volt de okosba őgyelet mellett 1-2 napokat kivettem és szerencsénkre volt nemzeti ünnep is, szóval összességében "olcsün" megúszva nagyon sokat voltunk együtt. Egy hétvégén éjszakáim voltak és egy napot simán dolgoztam is, úgyhogy megtapasdztaltuk milyen is ha úgy érek haza, hogy van aki vár. Végülis akár rendszeresíthetnénk is. Az itteni lét már közösen sem annyira extra, persze így hogy alig látjuk egymást nagyon élevztük, sétálgattunk, fagyizgattunk, voltunk Porsche múzeumban, csináltunk marhajó koktélokat ha már kaptam könyvet ajándékba, főzögettünk stb. Ezt is nagyon élveztük de azért az attrakció a rövidke kis 5 napos nyaralás volt a Bodensee-n, kb. "itteni Balatonon".

És volt szép hajó kedves.

Volt szép kilátás.

Vonattal mentünk tök olcsó volt ahhoz képest amire számítottam. Az itteniek által nagyon szidott, fos, szar, fos német vasúttársaság ezúttal tiszta és potnos volt minden átszállással együtt. Szokásunkhoz híven Airbnbn foglaltunk szállást, a város nyugis részén volt es japán pár adta ki. Teljesen jó élményünk volt ismét, semmi komplikáció, tiszta volt, rendes volt, a legfontosabbak rendelkezésre álltak. Wifi és mikró nem volt az mondjuk fájt, na de hát ez van. Nagy örömünkre valami adófizetés ellenében (ilyen idegenforgalmi cucc ha jól értelmeztem) ami a szállás mellé alap benne volt kaptunk "ingyé" buszbérletet az ott tartózkodás idejére. Nagyon meglepett és nagyon jól jártunk vele, egy vagyonba került volna másképp. Vettünk 3 napra ilyen élménykártyát ami igaz retek drága de még mindíg olcsóbb mint kifizetni minden belépőt és minden hajókázást. Utóbbiak ugyanis mind kafán benne vannak, így sokkal könnyedebb a nyaralás amúgy. Kaptunk persze hozzá minden féle képes prospektust és leírást, miket lehet megnézni, mik a jók. Még kis tipp is volt, hogy ha valaki csak pár napot tölt a környéken, miket melyik nap nézzen meg, hogy szervezze össze. Voltunk Sea Life Centerben, hajókáztunk orrba szájba, néztünk léghajó múzeumot Friedrichshafenben és menő középkori várat Meeresburgban. Azt hiszem közös vélemény alapján kijelenthetem a leg aranyosabb az utóbbi, az egész városka a kikötővel, várral, új kastállyal, sikátorokkal és kajáldákkal igen hangulatos. Konstanz-ban is sokat mászkáltunk, a centrum itt is rendkívül kellemes, és persze a part a városligettel a legjobb kikapcsolódás. Laknánk ezen a vidéken azt hiszem.

Rájás.

Nagy akváriumos.

Amúgy megy tovább a meló, egy részről mintha ragadna rám valami, másrész persze még mindíg van sok szituáció amit nem nagyon sikerül megoldani. Jó élmény, hogy voltam a hatodéveseknek az előadásán, emit a mi főnökünk tartott (ez alapból tartozik a hatodéves gyakorlathoz) és egész sok dolgot tudtam volna kapásból ami felmerült. Hiába ha az ember látta és találkozott vele könnyebb. Természetesen volt jó pár hibás tippem is, de maradjunk csak pozitívak.

Nagyon tervezzük már a kedvessel, hogy valahol közelebb egymáshoz keresünk valamit, elsősorban Bécs és hasonló határmenti területek jönnének szóba. Már jelentkeztem is de annyira valahogy mégsem könnyű. Nem könnyű innen és nem könnyű igazi ismeretség nélkül. Meg amúgy kiírva állásokat sem láttam. Azt hittem tapasztalattal, ráadásul germánnal ennél lényegesen egyszerűbb lesz. No mindegy nem hajt a tatár mondják nekem, csak frusztrál a sikertelenség. Pedig még esetleg szakirányt is váltanék. Még alakul. Midnenesetre ez alkalommal egyedül vágtam neki, alapvetően életemben először a dolognak. Céggel van jó meg rossz tapasztalatom is ugyebár, nem kellenek ők nekem. Bár lelombozva végignéztem, hogy kiktől lehetne segítséget kérni, az a vicces, hogy alig van aki az osztrákokhoz is szervez. Gondolom németbe egyszerűbb és amúgy többet keresnek. Ugyanitt ha valaki tud nekem helyet ne habozzon :P Attól nagyon félek, hogy lassan beosztanak ügyeletbe mint "tapasztaltabb"-at és pl általános sebészeti kérdésekről abszolút ötletem nincs. Lassan kéne másik részlegen kis időt tölteni csak így, hogy emnni tervezek nem merek jelentkezni. Vagy lehet keresek sima sebészetet bécsben és onnan ugrok megint? Ezt még megoldom...

Oberstdorf

Sikerült a horror szilveszteri munkaáradat után, kikapcsolódásként, elmennem síelni. Nem vettem ki extra napot, csak az ügyeleti blokk utáni 3,5 szabadnapomat használtam ki ilyen célra. Mindenképp ki akartam egyrészt próbálni a cuccaimat, mielőtt a februári közös sízésre kerülne a sor, meg amúgy is ha már van elérhető pálya a közelben miért ne. A felszerelésvásárlás is így éri meg csak. Minden adott volt tehát, bele is vágtam.

Nem mentem messze csak a német-osztrák határig, az ott induló Alpokkal megelégedtem. Vonattal olyan 3 óra volt. Oberstdorf a hely neve, kis, kellemes városka, természetesen a sí és a túrázás mint turisztikai attrakció ami itt dívik, megspékelve helyi sajtkülönlegességekkel és wellnessel. Minden harmadik üzlet sí-, túrafelszerelést árul vagy oktató cég. Airbnb-n szereztem szállást, annyi választék ugyan nem volt és kcisit drága volt, persze csak airbnb-hez képest. A hotel és hasonlók még ezt is felülmúlták volna. Mivel egy emberre mint mondtam drága volt, kaptam a vendéglátómtól ingyen napot ha esetleg legközelebb is jönnék, mert rendes. Tényleg az, még iPhone töltőt is kerített nekem az ismerőseitől (hiszten én oylan profi voltam, hogy otthon hagytam) és még pl. sütit és sört is hozott. Megmutatta a térképen is mi merre van, mi hogy éri meg, hova érdemes menni. Teljesen meg voltam elégedve.

A városka több kisebb síterephez is közel van, aminek kb. a fele már az osztrákoknál van. Nem voltam midnenhol, Nebelhorn a legmagasabb, de kevés pálya van és a nőci azt mondta annyira nem jó, főleg az alacsonyabban fekvő részek. Fellhorn és Kanzelwand nagyon jók, sok pályából lehet válogatni, minden szintnek vanm megfelelő, itt kezdtem és 3-adik nap is ide tértem vissza. Söllereck pici és főleg oktató pályákkal van tele kicsiknek és nagyoknak egyaránt, végül ez kimaradt. Mittelberg sem oylan nagy, itt voltam második nap, cserébe igazán jó kis pirosas pályák vannak, inkább oylan haladóknak való érzésem szerint. Ifen a legmesszebbi, igazán érdekesnek tűnt de sajna nem jutottam el végül ide. Majd legközelebb.

Féltem, hogy enm lesz hó, meg kell hagyni nem is volt sok, de mákom volt mert aznap este amikor mentem, és az első nap, pénteken, esett a hó és ez a hétvégére elég volt. Vasárnap azért már érezni lehetett, hogy jegesek az alacsonyabban fekvő és főleg a közkedvelt pályák. A felszerelés teljesen bevált, egy-két apró darabka letört, elveszett, kiszakadt, elsősorban mikor a seggemen, hátamon, fejemen, közlekedtem lefele a lejtőn, de szerintem ez belefér. A léc hasít, ahogy várható volt, ő az erősebb, én birom kevésbé. Nagyon nem vagyok profi, és nem is volt a pálya mellett olyan igazi szűz hó, de amennyire ki tudtam próbálni tényleg könnyebb vele akár páyla mellett is menni mint a tiszta pályára való lécekkel. Ez örvendetes. Próbáltam fejleszteni magam amennyire lehet, véfül oktatásra nem fizettem be, kcisit rövid volt az idő. Nagyon várom a februári tábort, ott elvileg lesz, jó lenne ha rámragadna valami. Itt most midnenki durván profinak tűnt, valószínűsítem, hogy mivel nem volt főszezon és iagzán megfelelő időjárás sem, elsősorban a benszülöttek jöttek ki, aki meg sípálya mellett él, jó, hogy nagyon tud. Ezzel vigasztalom magam midnenesetre. 

Sok kép nem készült, van pár #foreveralone felvételem amit a kamerával lőttem, ezek láthatók itt körbe, igazából rendkívül kényelmes vele simán körbenézni és csak úgy elkattintani párat. Jobbak lesznek ha rendesen be van állítva a látószög és nem takar a szemüveg persze... Ezzel el is érkeztünk a másik dolgohoz, amit mindenképp ki akartam tesztelni, a "nagy utazás előtt", a kamera. A videózás is simán ment, a távirányító hibátlanul működik és igazán egyszerű kezelni, meg praktikus. Próbáltam valami épeszű videót gyártani a felvételekből, ezt is itt lehet megnézni belinkelve, ha tehetitek HD nézzétek, ha már van. Kicsit hiányolom az iMovie előre gyártott csontvázait a videógyártáshoz, amiekt én találtam programok vagy túl egyszerűek és nem lehet velük rendesen semmit csinálni, vagy bonyolultak. PErsze ingyen akarom őket, lehet ez is a baj. Van már pár tapasztalat, hogy miket lehet eljátszani tehát a kamerával, de még nagyon sokat lehet fejlődni. Például én egyelőre csak a sisakra szerelve egyenesen próbáltam ki, egyéb helyeket is meg lehetne próbálni mondjuk. A sorozatfelvétel és hasonlókat megint csak nem nagyon teszteltem. Ami persze sokat dobott volna még a dolgon, ha többen lettünk volna és lehet a másikakat is felvenni. No majd ezt is februárban bepótoljuk. Utóbbi tanulási szempontból is nagyon kedvező lenne, a videó nem hazudik, ha bénázom, látom.

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.

Határátkelő

Mögérkeztem, Titivel a kaktusszal együtt épségben. Kalandos volt az út, állitólag már megnyitották az autópályát mire én mentem de aztán kitalálták, hogy mégsem. Jól jártam, hogy végül nem a pár nappal korábbi buszok mellett döntöttem mert azok visszafordultak vagy el sem indultak. Cserébe akik lemaradtak sokan ezzel jöttek, érdekes volt, hogy mindenki már spanci, hiszen 12-3 órát üldögéltek a sorban/parkolóban mielőtt visszafordulás lett a vége. Természetesen az alaphangulatot rögtön megadta a rendkivüli helyzet, főleg az emlitett rossz emlékekkel rendelkezőknek volt kiadós vérnyomás emelkedésük végig amig az országban voltunk. Minden féle arc volt. Egyik kedvenc "Ferenc II" (mert úgy nézett ki mint a pápa) aki fél percenként rohangált előre megosztani és kicserélni az információit a sofőrökkel. Amikor épp nem ezt tette telefonált folyamatosan és panaszkodott, vagy kiselőadást tartott kis közönségének változó témákról amelyekben persze mind elég szakértő volt. Más kedvencem a mókamester aki általános iskola alsó szintű faviccekkel szórakoztatott mindenkit. Megjelenését birtam legfőképp a bőrkabáttal, bajusszal, fél centis géppel lenyirt frizurával és egy elmaradhatatlan nagy Magyarországot ábrázoló fülbevalóval. Nem volt tahát unalmas az út.

Stuttgart külvárosi részébe érkezett a busz, egész könnyen megtaláltam a közeli HÉV-et és Karlsruhe után a jegyautomata sem okozott különösebb gondot. Azért a 2,20 eurót kicsit sajnáltam a 2 megállóra. Esslingenben is fogtam egy buszt a klinikákig mégse sétálgassak már a "cuki kis bőröndömmel" amivel kb egy sólyban voltunk. No meg az idő sem szeretett annyira, Münchenben még tavasz volt, aztán Ulm magasságában zuhogott a hó iszonyatosan, Stuttgartnál pedig esett az eső. Nagyon meg voltam elégedve a kórházzal ahogy szerveztek, kértem a gykornoki időre kaját meg szállást és mindent lerendeztek, minden levelemre 2 óran belül válaszoltak is. Kicsit megingott a dolog mikor be akartam jelentkezni a főportán és senki semmit nem tudott a jöttömről. Kis telefonálgatás után kaptam egy vendég apartmant mint az interjú alatt. Pont elkezdtem hisztizni, hogy eddig ugyesek voltak erre mi lett a dologból, amikor kb negyed oras tartozkodas utan csörrent a telefon a lakásban és ezerrel elnézést kért az illetékes és mondta h jön 10 perc és atadja a rendes szobát. Nagyon gyorsan reagált pedig nem hiszem, hogy vasárnap dél, 1 óra fele ő benn volt. Elnézett valami naptárat. Nagyon kedves volt ugyanakkor, mindent megmutatott, olyan mint egy kolesz, csak egyedül lakom a szobában. Konyha, hűtő, wc, fürdő, mosoda közös. Egy csap van viszont a szobábanlegalább lenycsét kivenni meg fogatmosni nem kell kifáradni. Be is van a legszükségesebbekkel rendezve, ágy, nagy szekrény, komód, kisasztal, iróasztal, szék, fotel, álló polc van. Kipakolásnál elfogott azért, hogy de marhára egyedül érzem magam, azóta mondjuk elvagyok nem volt energiám ilyenekkel foglalkozni. Kicsit elvesztek a cuccaim a lakásban, fejleszthető a dolog erősen. És tányért nem hoztam, szóval a Mülleres reklámújságon ettem ma. És vállfa sincs, az nem kafa. És meg kell oldanom még, hogy a falra feldobjam a naptárat meg a japán jeles lógómat. Ezek az elsődleges tervek. Sétáltam egyet a pakolás után mert sok időm volt, sajna vasárnap minden zárva volt természetesen, szóval intézni és vásárolni semmit nem tudtam. A lényeg, hogy net van azonnal, benne van a lakbérben, innentől nagy baj nem lehet.

Ebben a posztban még a szokásosnál is több elirás és érthetetlen mondat van de ma volt az első nap és én tuti vissza nem olvasom, fáradt vagyok ennyire voltam képes. Majd az első napot(kat) is leirom de az utazással együtt túl sok, az OCD-met pedig nagyon zavarta volna ha össze vissza irok.