Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.

Éjszakák, almák és manók.

Kezdjük a kötelességekkel, volt ugyebár egy pár kórházban töltött éjszakám. A hétfő, kedd, szerda hál istennek nem a legrosszabb esték szempontjából, főleg, hogy most az idő is vacak volt. Hétfőn viszonylag kevesebben buliznak és isznak majd verekszenek, és esőben kevesebben sportolnak, sétálganak kinn és törik össze magukat. Háromnegyed 8-kor van átadás lenn az ambulancián, aztán lehet aktivkodni. Először, általában olyan éjfélig az ambulancia a program, jönnek a betegek és el kell őket látni. Leginkább elestek, megvágták magukat vagy kifordult a bokájuk. Ezekből láttam jópárat. Volt néhány idióta persze aki tök banális, abszolút nem éjszakai sürgősségi ellátást igénylő problémával jött, de én még nem vagyok kiégve, hogy felhúzzam magam, nekem elég az alap stressz, hogy mit kezdjek vele. Igazából érdekes volt, varrogattam meg láttam jó sok esetet, fejlődök lassan. Azt mondjuk én sem értem mért 8 és éjfél között kell emberektől vért (ha csak nem tényleg valami extra) venni meg branült szúrni. De iylen 3-4-et. Mégis, eddig nem tűnt fel, hogy nincs/nem átjárható? Kicsit zavaró amikor jönnek az ambulancián folyton a betegek, közük a gyerekek is, mert ha elestek akkor őket is mi vizsgáljuk először, és akkor felhivnak félóránként (össze se gyűjtik a szentemék), hogy jaj kéne egy branül. Gyógyszerelni is kellett néha, attól mindig félek, mondjuk kétségtelen, hogylassan megtanulom az akut vérnyomáscsökkentés szereit. Azért általában 2 és 5 között sikerült aludni, mikor többet, mikor kevesebbet. Természetesen nagyon kellemes volt felkelni a fél kettőkor érkező bácsihoz, aki elvágta az elektromos vezetéket otthon, nem rázta meg, de aztán elesett a sötétben. Vagy a kissráchoz fél 5-kor, aki ki akart menni inni, de ez alkalommal ő aludt a felső részen az emeletes ágyon és úgy kettétörte a kezét, hogy még én is megmondtam röntgen nélkül. Csütörtök este már enm kell menni ilyenkor és a pénteket is megkapja az ember szabadnak. Mondjuk ez a csütörtök éppen ünnepnap volt, szóval amúgy sem kellett volna menni, ez még csak hagyján de igy nyertem egy vizitet is az egyik osztályon, hiszen napközbe is ügyeleti létszám van ilyenkor, be kell segiteni. Összességében azért igy utólag túlélhető volt és talán rám is ragadt valami.

A hét csodája természetesen, hogy megkaptam életem első fizuját, mondjuk több mint amennyit a munkám ér, szal lehet el kéne kezdeni minőséget emelni. Sokba vagyok a kürháznak, és sokat fizetek adót is minden félét, szal kezdem utálni én is a sok külföldi csóró bevándorlót aki AZ ÉN ADÓMBÓL kapja itt a támogatást. Jó amúgy mert mindig a hónap utolsó munkanapjáig megérkezik. Cserébe az ügyeletek és hétvégék csak 2 hónap csúszással vannak beleszámolva, de ez szerintem élheő.

Kezdetnek (másnap) neki is álltam elverni, vettem telefont. Nem kispályáztam almásat vettem, fehéret, nagyon jól néz ki. Igazából tesó blogját akartam lineklni, mert mintha az ő száját/billentyűzetét hagyta volna el, hogy az is a király többek között ezekben az almás cuccokban, hogy olyan kis elegáns és egyben 100%-ig praktikus, de még a csomagolás is műremek. Persze retkes sokba került, rámsóztak még mellé egy biztositást (ami mondjuk annyira tán nem hülyeség), és egy bluetooth kicsi hangfalat is (Muszáj fizetni ilyen kezdő összeget a megvásárlásnál, de ez tartozékra levásárolható. Én utáom a tokokat...). Előfizus a T-nél. Én annyira nem biztam ezekben a kis szolgáltatókban, meg nem is találtam olyan csomagot ami úgy igazán tetszett volna. T mindenhol van, tudom hova forduljak ha gyikom van, tuti a szolgáltatás úgy voltam vele jó lesz ez. Be is ultem stilusosan egy Starbucksba kibontogatni midnent és összerakni egy forrócsoki mellett. Még kell egy kis idő amig belakom meg megszokom, pléne, hogy nekem eddig csak androidom volt. De ez legyen a legnagyobb problémám. Van még jó pár tervem miket akarok venni, tényleg "kérész életű lesz ez a fizetés".

Ünneplésként voltam csütörtökön @julismuris-ékkal egy marhajó kis sörözőben, ami igazából egy sörfőzde volt korábban, csak most át van alakitva vendéglátóegységgé. Még mindig van persze saját sör, mégpedig a "Wichtel", lényegében "manó" (bát állitolag van erre még jobb magyar szó amit az este folyamán nem sikerült megtalálni). Jóféle volt nagyon, lőttem pár képet. Továbbá, ez alkalommal segitséggel ugyan, de eltulajdonitottam ismét egy poharat. Ezek a fránya külföldiek már csak ilyenek. Olyan kis helyes volt na.

Egy fárasztó hét margójára

Adminisztráció

Szerződésem van ez mindenképp dicséretes, cserébe kaptam kismillió elintéznivalót. Mondjuk ha már itt tartunk ennyi erővel mondhatták volna ezt korábban is. Amikor kérdeztem, hogy mi kell azt mondta a személyzetis főnök, hogy semmi extra, töltsem ki az a dataim ezen a lapon meg hozzam az approbációt. Erre kedden kaptam egy oldalnyi vackot, hogy akkor ezt kene elintézni ha lehet a héten!!! de mindneképp a hónapban. Jófejek. Köztük ilyesmi mint bejelentkezés a nyugdijbiztositónál és igazolások, az adóhatóságtól is kell valami lap, meg rendezzek magamnak betegbiztositást is. Ha előbb modnják mondjuk lett volna esélyem. És kezdem azt is megérezni miylen kafa is ügyintézni ha minden csak munkaidőben van nyitva, egyszer mar be is szóltak hogy a beteget kéne a műtéthez beállitani, és nem telefonálni. Adóhatósághoz például remélem el tudok menni anélkül, hogy napot vennék ki mert az meg túllövés, majd megpróbálom lezsirozni. Amivel rákeféltem még, hogy pénzt csak jövő hónapban kapok mert az ehavi már le van adminisztrálva.

Ügyelet

Sokktalanito (lopott)

Megint voltam délután, és láttam érdekeset. Egy motorbalesetet szenvedett csávó jött, sajna én a sokktalanitóban (súlyos sérültek ellátására szolgáló speciális felszerelt szoba) nem voltam ott de a műtétnél már igen. Ami izgi, hogy ez sürgős rohanós műtét volt és tényleg a beteg életéért ment a küzdelem. Sokszor emlegetik, hogy emberéletek vannak az orvos kezében bla bla, persze igaz de az osztályon például azért jóval kevésvé érezni ezt, hiszen midnen viszonylag ráérősen történik, lehet segitséget kérni, többen is ránéznek a páciensre, egyszóval van védőháló. Ez esetben viszont nagyon benne volt a levegőben, nem tudom szebben mondani, egyszóval a halál. A műtő folyosón még mint a filmekben nyomta valaki a mellkasát a betegnek, ment az ujraélesztés, bemosakodás csak igy nagy vonalakban, köpenyem és kesztyűm oldjam meg magam, nem érünk rá az asszisztenst öltöztetgetni, a steril takarókat is csak úgy feldobták és már nyitva is volt a beteg hasa. Igazi versenyfutás az idővel. Nagyon sokan voltak ott amúgy, összegyűlik a nép ilyenkor, és midnenki próbál segiteni. Kicsit félelmetes is amúgy. Ezzel együtt el is ment az ügyeleti időm mire végeztünk kb. lett is 8 óra.

Német

A herceg

Akartam már régen is irni kicsit, hogy például szaknyelv ide vagy oda miért is nem érti néha az ember mi folyik körülötte. Szép sváb szó a "Schnippeldillerich", aminek például a retraktor (allitható fém kar/szerkezet ami beállitható kampót tartani) végén leffegő kis vackot nevezik, ahova beakad a kampó. Miután sikerült végre megjegyezni ezt a szépséget, rákerestem és nos ugy tűnik férfi nemiszervet jelent, azt is "idősebb korban, tehát valamelyst elhasználódottan". Szaknyelv... Amúgy maga a retraktor is alkalmanként Ernst August néven fut, ő mellesleg Hannover hercege, ha jól olvastam hülyegégei miatt került be a lapokba rendszeresen. Az elnevezés oka természetesen, hogy a retraktornak is kb. annyi esze van mint neki, avagy mindig szarul áll.

Közönségtalálkozó

Istenesen sokba került igy az utolsó pillanatban és most emiatt méginkább tartozom mindenkinek de megyek haza! Kivettem egy napot és egy itteni ünnepnappal összekötve kicsit hosszabbra is sikerült mint egy sima hétvégi villámlátogatás. Persze programmal igy is tele van máris. Jó lesz, végre látom!

Kései élmények

A kórház este

Ma volt az első "Spätdienst"-em, továbbiakban saját mondjuk kései ügyelet (nem tudom nalunk hogy hivjak) ami azt jelenti hétköznapokon, hogy az ember a délután 4-kor lejáró hivatalos munkaidő után még aznap este 8-ig benn marad. Utána jön az igazi éjszakai ügyelet, ami 12 órás 8-tól 8-ig. Ilyenkor 3 sebész doki van benn alapvetően, rezidensek, amennyiben lehetséges mind a három különböző klinikáról (traumatológia/orthopédia, ér- mellkassebészet, általános sebészet), és mindenképpen van tapasztaltabb kolléga is. Teendőként ugye ott van a sürgősségi/ügyeleti ellátás, a fekvőbeteg osztályokon felmerülő bármilyen probléma megoldása (teszem azt a betegnek fajdalmai vannak, infarktust kap épp, kell egy branült betenni stb.) és az esetleges műtétekben segédkezés. Ugyan van beosztás szerint egy valaki aki ambulancián van ( népi nevén ugye "az ügyelet") de realitásként csapatmunka van, hiszen ha épp nincs más tennivaló mért ne segitene az ember. A főorvosoknak elvileg telefonos ügyelet van, igazán szabályozva nincs orásban itt, hogy hazamehetnek -e vagy nem, iratlan szabály, hogy maximum egy olyan fél óra alatt benn kell lenni, de ez sosem probléma azt mondták mert midnenki a közelben lakik. Főorvosból is három ügyel egyszerre, minden szakirányból egy. Szoktak amúgy benn lenni, hiszen ha műtétek vannak akkor ők csinálják.

Telefon plethora

Nekem ma tök nagy mákom volt és igazán kafára sikerült az egész. Délutáni megbeszélésről ma is lemaradtam, mert még csináltuk az egyik combcsonttörést az egyik fődokival. Utána lementem az ügyeletes telefonért, igy van megoldva, hogy nem is kell tudnia senkinek, hogy ki mikor ügyel hiszen sztenderd telefonszáma van a 3 ügyeletben lévőnek. Vicces mennyiségű telefon volt igy délután nálam: a német saját, a munkahelyi, az ügyeleti és az magyar saját, fényképezni. Az ambulancián nem volt épp roham, és szóltak az egyik osztályról, hogy kéne egy branül valakinek, ezt a feladatot természetesen azonnal megnyertem. Magán biztositásos beteg volt, attól kicsit félek mert ott nagyok az elvárások, de szerencsére sikerült megoldani a kérdést, ráadásul eslőre, szóval az inditó löket megvolt. Aztán hivott is az aznap benn lévő általános sebész fődoki, hogy menjek már segiteni laparoszkópos műtétben. Apropó ez nagyon gáz, hogy senkinek nem fogom fel a nevét a telefonban és általában ebben a korai "sokk"-ban ami a telefon felvételével jár a beosztásáról is lemaradok. Két vakbél műtét volt, hasonlóan a hazai gyakorlathoz megkaptam a kamerát (bár otthon én csak epe műtétet láttam/segédkeztem), és be kell valljam nagyon nagyon tetszett. Ezt úgy csinálnám én is. Már van amúgy pár apróbb műtét amit kezdek felfogni és olyan elérhetőnek tűnik. Nagyon jól látszott midnen és amúgy szerintme a doki is nagyon jól nyomja, flottul ment az egész és egy feles mozdulata nem volt, ha még nekem is feltűnt akkor szerintem tényleg tud. Aztán az ambulancián néztem rá két kis felületesebb sérülésre és irtam meg a lapokat hozzá. És hivtak a két másik saját osztályunkról is, hogy kell egy-egy branól ami csodák csodájára ugyancsak sikeredett, és még a betegek is jó arcok voltak. 8 fele, kicsit véletlen (igazából csak a magyar dokit kerestem aki ma a masik ügyeletes volt, amugy ez is mak, jobban segit hiszen ismer), betévedtem a megbeszélésre ahol átadják a késeiek az ügyeletet az éjszakai csapatnak, nagyon kellemes volt, kis pihenőben történik az ambulancián, igazán családias is hatan, meg laza, hiszen senkinek nincsen még professzor komplexusa. Végül mielőtt elmentem az egyik osztályon beadtam ilyen helyi érzéstelenitőt két néninek (akik éppen pont megint csak rettentó jófejek voltak) akik tértprotézist kaptak és van ilyen idegszál blokádjuk, kb. mint a gerincvelős érzéstelenitésnél, azt is bennhagyják a műtét utánra is fájdalomcsillapitani. Én sem láttam még ilyet amúgy de azt mondta a tapasztalt kollega, hogy be kell adni a kilogo csőbe aztan kalap. Ez történt. Összességében tehát szerintem nagy szenecsém volt, ami király mert legalább pozitiv az első élmény és nagyon élveztem az egészet. Olyan orvos kezdemény voltam ma.

Persze approbációt nem küldtek. Poén mert nem is dolgozom itt jogilag de én vagyok az ügyeletes... A pénzem azért lehet, hogy elkérem a maiért, mégiscsak benn voltam, intézzék el!