Nem csak a húszéveseké a világ

Erősen áttértem a havi 1-2 posztra. Hiába, kevesebb az újdonság és több a meló, nem mindig érek rá, vagy ami még fontosabb van kedvem és erőm írni. Feladni semmiképp nem akarom, muszáj a rekordsorozatnak folytatódnia.

Szóval igazából már réges-régen de volt egy jó kis egyhetes szabim, amikor is meglátogatott a Kedves. Kütelező programként elmentünk a helyi fagyizóba, ami nagyon szuper, ezen szurkoltunk ezerrel, hogy legyen nyitva még így ősszel is. Mázlink volt, sikerült bezabálni, kétszer is. Mivel a környéken már voltunk a móltkori látogatása alkalmával, most kicsit távolabbi célokat vettünk célba. Egyik kolléga eljtette el, hogy Zürich nincs is olyan messze és végül is igaza van. Ezen felbuzdulva csináltunk egy kis vonatos kirándulást, csak így a hétvégére. Foglaltam Airbnb szállást, amivel ismét nagyon meg voltunk elégedve, a hely is tiszta, szép volt meg a vendéglátó lány is rendes volt teljesen. Abszolút flexibilisen megbeszéltük vele az érkezést meg indulást, és jó kis tippeket is adott. Egyikőnk se volt még Zürichben szóval némi netes kutatás után ahogy esik úgy puffan alapon mentünk előre és teljesen jó volt. Itt is van ilyen Welcome Card mint Berlinben, hasonlóan megéri az "ingyen" közlekedés, a sok akció. Itt még egy hajóút is benne van, amit nagyon lelkesen ki is használtunk, mindenképp megéri kipróbálni ha valaki arra jár. Másik utazásunk Karlsruheba vezetett de csak ilyen egy napos, reggel megyünk, este jövünk módszerrel. Ex némettanárnőm Eszti épp németországban kirándult, ez alkalommal őt látogattuk meg amíg a közelben volt. Megvolt a sok élménycsere, elnéztünk Ettlingenbe mert szép, ittunk jó kis kézműves sört, szóval mindent amit egy ilyen kiruccanás alatt kell. Az egészről a megszokott Flickr képsorozat itt, valamint Eszti csinált extra videót is az ő útjáról, abban is benne vagyunk.

Aztán megint dolgozni kellett, bár ez nem kellene, hogy ennyire meglepjen. Megyeget a meló, nagyon úgy érzem, hogy rá kéne venni magam az itthoni olvasásra, és szakmailag kicsit kéne fejlődni, csak persze macera midnez munka mellett, plána, hogyha senki nem rugdossa az embert. Azt érzem, hogy kicsit többet kéne műteni, valahogy még nem sikerült sokszor odajutni rendesen az asztalhoz. Persze szerencse kérdése is, hogy mikor jön olyan beteg akit lehet, épp privát biztosított e vagy nem, stb. de sokszor szervezési kérdés is, az meg zavaró. Szóval amikor van 3 olyan műtét ami kafa lenne a kezdőknek, és ott is vagyunk 3-an aznap, akkor mért egyvalaki csinálja az összeset, mért nem lehetne midnenkinek lehetőséget adni? A másik, hogy még azért mindig van kis gyomorgörcs és hiszi ha be kell menni dolgozni, ez nemtom mikor tűnik el, talán soha. Jobb mint korábban de még erősen fejleszthető. Bár nemrég, hogy beszéltem évfolyamtársakkal, akik otthon dolgoznak, kiderült azért, hogy nem egyszerűbb persze otthon sem az élet, hasonlóan nagy felelősséget sóznak az emberre és nagyon figyelni kell, mit vállal be az ember. A kollégák viszont jófejek, lassacskán kicsit összébb rázódunk, most van a Stuttgarter Wasen, ami olyan ugye mint amin voltam tavasszal, elvielg kicsit nagyobb is. Közösen ment az egész kórház, bár én csak későn értem, mert még ügyeltem is, de voltak azért ismerős arcok, aztán pedig még 3-4 masik kollégával benéztünk Stuttgartba is mert mért ne, "yolo" végülis. Sajna a második túráról lemaradtam, amikor csak a klikkesedő sebészek mentek, mert aznap már utaztam haza. Amit még sajnálok, hogy a Braun doktor elment praxisba, ő nagyon rendes volt és rengeteget segített, neki is pont szombaton volt a búcsúbulija, ilyen kerti party náluk, de én már akkor otthon voltam. Na nem panaszkodom mert az nagyon király de lehetett volna előtte való hétvégén is.

Voltam tehát otthon is, nem is keveset, vagy másfél hetet, így a szülinapom körülre volt betervezve. Mozgalmas volt azt meg kell hagyni. Ha a Timi jön, akkor legalább az első napot pihenéssel és minimális programmal töltjük, no ez most kimaradt. Sajna a gép is késett, rendesen éjszaka érkeztem, aztán a szabi első felében a rokonságot látogattuk végig minden irányban, meg sörözgettünk a Szolnok környéki bandával. Aztán félúton irány Pest, az ottani társasággal sör, végül pedig irány Eger. Bizony Eger, kitaláltuk, hogy nem kell nekünk repülni ahhoz, hogy valami jót lássunk, szép kis hazánkat is fel lehet fedezni. Összeszerveztük a haverokkal és hétvégéztünk egyet, nagyon kellemes volt, meglátogattuk a főbb nevezetességeket, iszonyatos finomakat ettünk és meg kell hagyni a bor is finom arra fele. Persze annyira tehetséges voltam, hogy a két telefontöltőnket otthagytam, szerencsére meglett és küldik postán, csak sajna így sokáig nem lesz rendes telefonom és netem és és és. Az iPhone töltő retek drága, ez mindíg meglepetésként ér valahogy, mert általában felülmúlja a várakozásaim. Ez történt most is. Ennek okán a képek (amiket én csináltam) csak később jönnek.

Ugyanitt vénülök, tesó is mindig ír szölinapos blogposztot, nos én csak hozzácsapom ehhez. Ad 1 félelmetes, hogy közelebb van a 30 mint a 20, ad 2 köszönöm midnenkinek ezúton is a köszöntéseket.

Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

Éjszakák, almák és manók.

Kezdjük a kötelességekkel, volt ugyebár egy pár kórházban töltött éjszakám. A hétfő, kedd, szerda hál istennek nem a legrosszabb esték szempontjából, főleg, hogy most az idő is vacak volt. Hétfőn viszonylag kevesebben buliznak és isznak majd verekszenek, és esőben kevesebben sportolnak, sétálganak kinn és törik össze magukat. Háromnegyed 8-kor van átadás lenn az ambulancián, aztán lehet aktivkodni. Először, általában olyan éjfélig az ambulancia a program, jönnek a betegek és el kell őket látni. Leginkább elestek, megvágták magukat vagy kifordult a bokájuk. Ezekből láttam jópárat. Volt néhány idióta persze aki tök banális, abszolút nem éjszakai sürgősségi ellátást igénylő problémával jött, de én még nem vagyok kiégve, hogy felhúzzam magam, nekem elég az alap stressz, hogy mit kezdjek vele. Igazából érdekes volt, varrogattam meg láttam jó sok esetet, fejlődök lassan. Azt mondjuk én sem értem mért 8 és éjfél között kell emberektől vért (ha csak nem tényleg valami extra) venni meg branült szúrni. De iylen 3-4-et. Mégis, eddig nem tűnt fel, hogy nincs/nem átjárható? Kicsit zavaró amikor jönnek az ambulancián folyton a betegek, közük a gyerekek is, mert ha elestek akkor őket is mi vizsgáljuk először, és akkor felhivnak félóránként (össze se gyűjtik a szentemék), hogy jaj kéne egy branül. Gyógyszerelni is kellett néha, attól mindig félek, mondjuk kétségtelen, hogylassan megtanulom az akut vérnyomáscsökkentés szereit. Azért általában 2 és 5 között sikerült aludni, mikor többet, mikor kevesebbet. Természetesen nagyon kellemes volt felkelni a fél kettőkor érkező bácsihoz, aki elvágta az elektromos vezetéket otthon, nem rázta meg, de aztán elesett a sötétben. Vagy a kissráchoz fél 5-kor, aki ki akart menni inni, de ez alkalommal ő aludt a felső részen az emeletes ágyon és úgy kettétörte a kezét, hogy még én is megmondtam röntgen nélkül. Csütörtök este már enm kell menni ilyenkor és a pénteket is megkapja az ember szabadnak. Mondjuk ez a csütörtök éppen ünnepnap volt, szóval amúgy sem kellett volna menni, ez még csak hagyján de igy nyertem egy vizitet is az egyik osztályon, hiszen napközbe is ügyeleti létszám van ilyenkor, be kell segiteni. Összességében azért igy utólag túlélhető volt és talán rám is ragadt valami.

A hét csodája természetesen, hogy megkaptam életem első fizuját, mondjuk több mint amennyit a munkám ér, szal lehet el kéne kezdeni minőséget emelni. Sokba vagyok a kürháznak, és sokat fizetek adót is minden félét, szal kezdem utálni én is a sok külföldi csóró bevándorlót aki AZ ÉN ADÓMBÓL kapja itt a támogatást. Jó amúgy mert mindig a hónap utolsó munkanapjáig megérkezik. Cserébe az ügyeletek és hétvégék csak 2 hónap csúszással vannak beleszámolva, de ez szerintem élheő.

Kezdetnek (másnap) neki is álltam elverni, vettem telefont. Nem kispályáztam almásat vettem, fehéret, nagyon jól néz ki. Igazából tesó blogját akartam lineklni, mert mintha az ő száját/billentyűzetét hagyta volna el, hogy az is a király többek között ezekben az almás cuccokban, hogy olyan kis elegáns és egyben 100%-ig praktikus, de még a csomagolás is műremek. Persze retkes sokba került, rámsóztak még mellé egy biztositást (ami mondjuk annyira tán nem hülyeség), és egy bluetooth kicsi hangfalat is (Muszáj fizetni ilyen kezdő összeget a megvásárlásnál, de ez tartozékra levásárolható. Én utáom a tokokat...). Előfizus a T-nél. Én annyira nem biztam ezekben a kis szolgáltatókban, meg nem is találtam olyan csomagot ami úgy igazán tetszett volna. T mindenhol van, tudom hova forduljak ha gyikom van, tuti a szolgáltatás úgy voltam vele jó lesz ez. Be is ultem stilusosan egy Starbucksba kibontogatni midnent és összerakni egy forrócsoki mellett. Még kell egy kis idő amig belakom meg megszokom, pléne, hogy nekem eddig csak androidom volt. De ez legyen a legnagyobb problémám. Van még jó pár tervem miket akarok venni, tényleg "kérész életű lesz ez a fizetés".

Ünneplésként voltam csütörtökön @julismuris-ékkal egy marhajó kis sörözőben, ami igazából egy sörfőzde volt korábban, csak most át van alakitva vendéglátóegységgé. Még mindig van persze saját sör, mégpedig a "Wichtel", lényegében "manó" (bát állitolag van erre még jobb magyar szó amit az este folyamán nem sikerült megtalálni). Jóféle volt nagyon, lőttem pár képet. Továbbá, ez alkalommal segitséggel ugyan, de eltulajdonitottam ismét egy poharat. Ezek a fránya külföldiek már csak ilyenek. Olyan kis helyes volt na.