Csak kicsit csapongok...

Szal voltak itt anyumék, beriasztottam őket, hogy addig jöjjenek amíg tuti itt vagyok. Ugyan én éjszakában voltam és néha kicsit extrém sport volt napközben még túravezetni de ők megértőek voltak én meg küzdöttem és alapvetően jól kijött a dolog szerintem. Persze maguk is meglepően kis önállóak voltak, tiszta büszke vagyok rájuk. Megismerték legalább az Airbnb-t is, nekünk ismét jó a tapasztalat.

Most teljesen megölöm a kronológiát de még ez előtt amúgy voltunk a Balatonon haverékkal, nagyon jól elvoltunk. Azért a balaton az életérzés. Családi Airbnb-ként saját kis lakásunk volt (utólag is köszönet az illetékeseknek); főztünk, strandoltunk, söröztünk, társasoztunk, mászkáltznk, boboztunk ami csak kell.

Voltam közben álbeteg és elmentem meglátogatni egy kórházat Bécs mellett. Nagyon megörültem, hogy van végre valami, bármi; sajna aktuálisan nincs hely csak majd lesz lehet, elvileg, talán. Macera. Szerintem az is baj, hogy van ez a sok Turnarzt meg Sekundärassistenzarzt és ha van képzési helye a főnöknek inkább a sajátjaiból választ. Iagzából zavar, hogy nem megy elég gyorsan a dolog, persze van munkám és ok de haladjunkmár, találjak ott is jót. Most!

Munkaügyileg semmi extra nincs, csak megy tovább a mókuskerék; bejelentkeztem meg ket otvabbkepzesre egy kötelező röntgensugárzásos fosra meg ami mondjuk érdekel is egy ultrahangosra Berlinbe. Birom azt a várost, legyen az is jó! Kaptam betegtől köszönő képeslapot a múltkor, tök fura. Meg aranyos igazából. Sőt az ambulancián múltkor jégkrémet. Sokat. Léynegében tehát itt is van hálapénz hálakaja.

Tesó mutatta nemrég Maminti blogját, pszichiáter rezidens és szerintem tök jól ír meg a sztorik is nagyon izgik, rászokok asszem. Nektek is kéne.

Csak kicsit csapongok...

Lacus Brigantinus

Boldogan vonatozunk!

Gróf Zeppelin.

Májusban már elfelejtettem, hogy mi történt ezért bármennyire szeretném is nem nagyon tudom leírni. Kár érte. Annyit kiokoskodtunk a kedvessel, hogy voltam május elsején otthon és majálison is és jó volt. Aztán jött a még jobb ő jött több mint két hétre. Ennyi szabim nekem sem volt de okosba őgyelet mellett 1-2 napokat kivettem és szerencsénkre volt nemzeti ünnep is, szóval összességében "olcsün" megúszva nagyon sokat voltunk együtt. Egy hétvégén éjszakáim voltak és egy napot simán dolgoztam is, úgyhogy megtapasdztaltuk milyen is ha úgy érek haza, hogy van aki vár. Végülis akár rendszeresíthetnénk is. Az itteni lét már közösen sem annyira extra, persze így hogy alig látjuk egymást nagyon élevztük, sétálgattunk, fagyizgattunk, voltunk Porsche múzeumban, csináltunk marhajó koktélokat ha már kaptam könyvet ajándékba, főzögettünk stb. Ezt is nagyon élveztük de azért az attrakció a rövidke kis 5 napos nyaralás volt a Bodensee-n, kb. "itteni Balatonon".

És volt szép hajó kedves.

Volt szép kilátás.

Vonattal mentünk tök olcsó volt ahhoz képest amire számítottam. Az itteniek által nagyon szidott, fos, szar, fos német vasúttársaság ezúttal tiszta és potnos volt minden átszállással együtt. Szokásunkhoz híven Airbnbn foglaltunk szállást, a város nyugis részén volt es japán pár adta ki. Teljesen jó élményünk volt ismét, semmi komplikáció, tiszta volt, rendes volt, a legfontosabbak rendelkezésre álltak. Wifi és mikró nem volt az mondjuk fájt, na de hát ez van. Nagy örömünkre valami adófizetés ellenében (ilyen idegenforgalmi cucc ha jól értelmeztem) ami a szállás mellé alap benne volt kaptunk "ingyé" buszbérletet az ott tartózkodás idejére. Nagyon meglepett és nagyon jól jártunk vele, egy vagyonba került volna másképp. Vettünk 3 napra ilyen élménykártyát ami igaz retek drága de még mindíg olcsóbb mint kifizetni minden belépőt és minden hajókázást. Utóbbiak ugyanis mind kafán benne vannak, így sokkal könnyedebb a nyaralás amúgy. Kaptunk persze hozzá minden féle képes prospektust és leírást, miket lehet megnézni, mik a jók. Még kis tipp is volt, hogy ha valaki csak pár napot tölt a környéken, miket melyik nap nézzen meg, hogy szervezze össze. Voltunk Sea Life Centerben, hajókáztunk orrba szájba, néztünk léghajó múzeumot Friedrichshafenben és menő középkori várat Meeresburgban. Azt hiszem közös vélemény alapján kijelenthetem a leg aranyosabb az utóbbi, az egész városka a kikötővel, várral, új kastállyal, sikátorokkal és kajáldákkal igen hangulatos. Konstanz-ban is sokat mászkáltunk, a centrum itt is rendkívül kellemes, és persze a part a városligettel a legjobb kikapcsolódás. Laknánk ezen a vidéken azt hiszem.

Rájás.

Nagy akváriumos.

Amúgy megy tovább a meló, egy részről mintha ragadna rám valami, másrész persze még mindíg van sok szituáció amit nem nagyon sikerül megoldani. Jó élmény, hogy voltam a hatodéveseknek az előadásán, emit a mi főnökünk tartott (ez alapból tartozik a hatodéves gyakorlathoz) és egész sok dolgot tudtam volna kapásból ami felmerült. Hiába ha az ember látta és találkozott vele könnyebb. Természetesen volt jó pár hibás tippem is, de maradjunk csak pozitívak.

Nagyon tervezzük már a kedvessel, hogy valahol közelebb egymáshoz keresünk valamit, elsősorban Bécs és hasonló határmenti területek jönnének szóba. Már jelentkeztem is de annyira valahogy mégsem könnyű. Nem könnyű innen és nem könnyű igazi ismeretség nélkül. Meg amúgy kiírva állásokat sem láttam. Azt hittem tapasztalattal, ráadásul germánnal ennél lényegesen egyszerűbb lesz. No mindegy nem hajt a tatár mondják nekem, csak frusztrál a sikertelenség. Pedig még esetleg szakirányt is váltanék. Még alakul. Midnenesetre ez alkalommal egyedül vágtam neki, alapvetően életemben először a dolognak. Céggel van jó meg rossz tapasztalatom is ugyebár, nem kellenek ők nekem. Bár lelombozva végignéztem, hogy kiktől lehetne segítséget kérni, az a vicces, hogy alig van aki az osztrákokhoz is szervez. Gondolom németbe egyszerűbb és amúgy többet keresnek. Ugyanitt ha valaki tud nekem helyet ne habozzon :P Attól nagyon félek, hogy lassan beosztanak ügyeletbe mint "tapasztaltabb"-at és pl általános sebészeti kérdésekről abszolút ötletem nincs. Lassan kéne másik részlegen kis időt tölteni csak így, hogy emnni tervezek nem merek jelentkezni. Vagy lehet keresek sima sebészetet bécsben és onnan ugrok megint? Ezt még megoldom...

Inv plox!

Ilyen ha valaki eljön meglátogatni. Amit amúgy simán lehet, van matrac, nem kényelmes annyira cserébe ingyé van. Be lehet jelentkezni nyugodtan, legalább nem unatkozom az üres hétvégéken.

Winter is coming...

Hús minden mennyiségben

Ezt a posztot már egyszer elkezdtem irni ls most folytatom, szóval esélyesen összefüggéstelen és érthetetlen lesz. Ilyen az élet. Tehát:

Blackeye

Nézegettem elébb visszamenőleg a naptáram, hogy miről kéne írni, de azon felül, hogy lusta voltam nem is igazán történtek dolgok. Elkezdtem ezerrel elverni a pénzem síelős cuccokra, a környezetem kiakasztottam, vagy kérdésekkel, hogy milyet és hogy kéne, vagy azzal, hogy elejtettem mibe kerül. Mindenesetre én fontosnak ítéltem meg, mindíg is akartam saját cuccot és mostmár van is értelme talán, mert nem igazán növöm ki vagy ilyesmi. Ráadásul körbenéztem, hogy a sváb dombok között van e viszonylag könynen elérhető és nagy örömömre van, hétvégézni lehet menni, szóval most főállásban várom a havat. Kellően macera lesz azért így is rljutni a pályáig, (de jó h tehetségesen nincs jogsim meg mondjuk saját autóm se) de azért megoldható és motiváció van. A választás végül egy all mountain léc lett az Atomictól, az idei Blackeye-t vettem meg. A visszajelzések alapján igazán jóféle a kategóriában, lehet kicsit túl is lőttem vele a tudásomhoz képest de majd dolgozom az ügyön. Ugyanitt sikeredett végre kinézni és lefoglalni egy helyet síelésre a baráti csapattal, végül tök jól látszik sikeredni a dolog, midnenki jön aki akart és volt reális esélye is, hogy meg tudja oldani. Mivel a "múltkori" síeléskor annyira király lett a síelős videó, vettem az egész dologhoz kamerát is, ez volt mondjuk az utolsó csepp a pohárban költekezés szempontjából. Innentől zsíroskenyér van!

Szinhaz Bár

Apollo - Stuttgart

Ami még érdekes, hogy voltam Stuttgartban színházban és megnéztem a Tarzan című Disney musicalt. Igazán jó volt, a színpadkép nagyon profi, leesik az álla az embernek, tökéletesre össze van rakva. És azért követni is sikerült ezen a fura nyelven, szóval mondhatni, hogy megérte.

Virágoskert

Csillagok

Lokálpatriotizmus

Itt lettem volna gyerek

Ami még ide fér, hogy ma elnéztem bevásárolni és közben akarva akaratlanul is belebotlottam az adventi/karácsonyi vásárba ami tényleg nagy buli itt. Modnták már az ismerősök, hogy viszaonylag hires erre felé az itteni és érthető miért nagyon készültek az árusok rá. Nagyon igényes válogatott minden üzlet, a városhoz képest igen terjedelmes és minden van ami szem szájnak ingere. A legbulibb, hogy van ilyen középkori rész, ahol beöltözve várják az embereket, fáklyák égnek mindenütt, és midnen féle egyzserű de nagyszerű játékra is be lehet fizetni. Plusz persze a sztenderd forralt bor, maultaschen, kolbász, csoki, magvak, édességek, nyársra tűzött töltött kenyér, lepény, ruhák, faragások, lámpások, sör, bögrék, játékok, kakaó, ékszer, gyertya, füstölő, ringlispir, stb. minden mennyiségben. Az illat és a hangulat felettébb kellemes. 

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.

Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város. 

Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.

Megjött...

Hát meg. (vagy forditva?) No de komolyra forditva a szót átvehettem ma a postán a levet amiben megküldték az approbációt. "Nem ment könnyen" hiszen kicsit meg is zavart a postán a nő amikor azzal kezdte a mondókáját, hogy hát azért ehhez az átvételhez alapvetően kéne egy teljes körű megbizás. Épp megpróbáltam felfogni mit akar mikor kerdezte, hogy amúgy apukámé? Aztán leesett, hogy megint 19-nek néztek és nem gondolta a név alapján, hogy én vagyok. Mellékletben látszik milyen, egész csinos. Mondjuk ennyi pénzért. Ma még nem zavar annyira, hogy csatolták hozzá a röpke 300 eurós csekket is amely rendezésére adtak 14 napot, nemsokára fog.  Az adminisztrációs rémálomnak persze nincs vége, hiszen akkor most végleges szerződés lesz, el kell igazodonom midnenféle adózásban, betegbiztositasban, otthon is intezni kell h ott nem kell ezentul fizetni meg hasonlók. De azért lassan "dőlni fog a lé", azért ez jelentős pozitivum. Csatolva az approbációhoz arról is tájékoztattak, hogy természetesen itt is tagnak kell lenni a regionális orvosi kamaránál, azt is lehet majd intézgetni...

Mindezek örömére elvertem kis pénzt és indul ma a foreveralone party ecetes chipssel és helyi borral, amihez nem birtam ki poharat is vettem. Amúgy a bor azért "Glockenspiel" (Harangjáték) mert az itteni borok néha jelentős helyi nevezetességekre, történelmi eseményekre utaló neveket viselnek. Ez éppen a régi városháza tetején lévő harangtoronyra és harangjátékra utal. Egyébként Riseling és Silvaner fajtákból készül, félédes, édes.


Akartam még irni a nyelvtudásról is de nincs kedvem majd legközelebb...

Húsvét

Össze vissza blogposzt következik.

Még múlt hét csütörtökön eltávozott az osztályról a román kolléga Én csak keveset találkoztam ilyen formán vele de igy is azt kell mondanom kár érte, jó fej volt. Érdekes volt viszont látni, milyen rituáléval megy el valaki, pláne elgondolkodtató számomra, aki éppen érkezik. Volt kaja és pezsgő!

Nagypénteken taktikusan teljes harci felszerelésben bevonultam a megbeszélésre, majd miután senki más nem jelent meg kezdtem gyanút fogni és elindultam az osztályra hátha ott lesz valaki. Nem jutottam el mondjuk odáig, mivel a liftben sikerült megtárgyalni a takaritónővel, hogy aznap bizony munkaszüneti nap van. Hoppá.

Hétvégén hirtelen felindulásból átugrott tesó, jó volt mert nem voltam 4 napig egyedül és jót turistáskodtunk. Már dokumentálva van, szóval én ettől itt eltekintenék.

Megjött az új görög kolléga, múlt heti önmagam látom. Máker viszont mert ő már dolgozott korábban szóval van tapasztalata, azt, hogy mi hol van egyszerűbb megtanulni. A számitógépes rendszerre már én tanitgattam, és felirattattam az IT továbbképzésre is, kb. ennyivel tudok többet a két hetem után.

Külföldi ügyintézés kapcsán a TB-ről már posztoltam egy jó irást, jöjjön most egy a lakhelyről. Jó kis cikk, tényleg most változott a dolog és abszolút egyet tudok érteni, hogy egész segitőkész midnenki akit kérdez az ember de igazán végül is senki sem tudja mi a helyzet akkor most. Nekem végül is nincsen bejelentve, hogy eljöttem, itt be van jelentve a német hatóságnak, hogy Esslingenben lakom most és kész. Őket nem érdekli a magyar állandó lakcimem. Akiket meg én hivtam azt mondták ha meg akarom tartani az ittenit megtarthatom és bejelenteni se kell. Káosz ami van amúgy de nem érdekel, majd kiderül lesz e ebből épp bajom.

Végezetül a locsolások és a megszerzett tojások száma: 0. Fura ez a hely...

Határátkelő

Mögérkeztem, Titivel a kaktusszal együtt épségben. Kalandos volt az út, állitólag már megnyitották az autópályát mire én mentem de aztán kitalálták, hogy mégsem. Jól jártam, hogy végül nem a pár nappal korábbi buszok mellett döntöttem mert azok visszafordultak vagy el sem indultak. Cserébe akik lemaradtak sokan ezzel jöttek, érdekes volt, hogy mindenki már spanci, hiszen 12-3 órát üldögéltek a sorban/parkolóban mielőtt visszafordulás lett a vége. Természetesen az alaphangulatot rögtön megadta a rendkivüli helyzet, főleg az emlitett rossz emlékekkel rendelkezőknek volt kiadós vérnyomás emelkedésük végig amig az országban voltunk. Minden féle arc volt. Egyik kedvenc "Ferenc II" (mert úgy nézett ki mint a pápa) aki fél percenként rohangált előre megosztani és kicserélni az információit a sofőrökkel. Amikor épp nem ezt tette telefonált folyamatosan és panaszkodott, vagy kiselőadást tartott kis közönségének változó témákról amelyekben persze mind elég szakértő volt. Más kedvencem a mókamester aki általános iskola alsó szintű faviccekkel szórakoztatott mindenkit. Megjelenését birtam legfőképp a bőrkabáttal, bajusszal, fél centis géppel lenyirt frizurával és egy elmaradhatatlan nagy Magyarországot ábrázoló fülbevalóval. Nem volt tahát unalmas az út.

Stuttgart külvárosi részébe érkezett a busz, egész könnyen megtaláltam a közeli HÉV-et és Karlsruhe után a jegyautomata sem okozott különösebb gondot. Azért a 2,20 eurót kicsit sajnáltam a 2 megállóra. Esslingenben is fogtam egy buszt a klinikákig mégse sétálgassak már a "cuki kis bőröndömmel" amivel kb egy sólyban voltunk. No meg az idő sem szeretett annyira, Münchenben még tavasz volt, aztán Ulm magasságában zuhogott a hó iszonyatosan, Stuttgartnál pedig esett az eső. Nagyon meg voltam elégedve a kórházzal ahogy szerveztek, kértem a gykornoki időre kaját meg szállást és mindent lerendeztek, minden levelemre 2 óran belül válaszoltak is. Kicsit megingott a dolog mikor be akartam jelentkezni a főportán és senki semmit nem tudott a jöttömről. Kis telefonálgatás után kaptam egy vendég apartmant mint az interjú alatt. Pont elkezdtem hisztizni, hogy eddig ugyesek voltak erre mi lett a dologból, amikor kb negyed oras tartozkodas utan csörrent a telefon a lakásban és ezerrel elnézést kért az illetékes és mondta h jön 10 perc és atadja a rendes szobát. Nagyon gyorsan reagált pedig nem hiszem, hogy vasárnap dél, 1 óra fele ő benn volt. Elnézett valami naptárat. Nagyon kedves volt ugyanakkor, mindent megmutatott, olyan mint egy kolesz, csak egyedül lakom a szobában. Konyha, hűtő, wc, fürdő, mosoda közös. Egy csap van viszont a szobábanlegalább lenycsét kivenni meg fogatmosni nem kell kifáradni. Be is van a legszükségesebbekkel rendezve, ágy, nagy szekrény, komód, kisasztal, iróasztal, szék, fotel, álló polc van. Kipakolásnál elfogott azért, hogy de marhára egyedül érzem magam, azóta mondjuk elvagyok nem volt energiám ilyenekkel foglalkozni. Kicsit elvesztek a cuccaim a lakásban, fejleszthető a dolog erősen. És tányért nem hoztam, szóval a Mülleres reklámújságon ettem ma. És vállfa sincs, az nem kafa. És meg kell oldanom még, hogy a falra feldobjam a naptárat meg a japán jeles lógómat. Ezek az elsődleges tervek. Sétáltam egyet a pakolás után mert sok időm volt, sajna vasárnap minden zárva volt természetesen, szóval intézni és vásárolni semmit nem tudtam. A lényeg, hogy net van azonnal, benne van a lakbérben, innentől nagy baj nem lehet.

Ebben a posztban még a szokásosnál is több elirás és érthetetlen mondat van de ma volt az első nap és én tuti vissza nem olvasom, fáradt vagyok ennyire voltam képes. Majd az első napot(kat) is leirom de az utazással együtt túl sok, az OCD-met pedig nagyon zavarta volna ha össze vissza irok.

Halovány fény az alagút végén

Történtek dolgok, csak ismét havi összesítésben írok.

Megelégeltem, hogy nem történik semmi, meg, hogy úgy érzem nem foglalkoznak velem és elkezdtem más céget kutatni, hátha. Persze nem szóltam az eredeti bandának akik taníttattak eddig és el is vittek egyszer interjúra, az angyali lelkem amúgy ez eléggé nyomasztotta is, elmondhatatlanul gyűlölöm az ilyet. Végül egy ismerős ajánlott egy másik közvetítős céget (Köszi!) akik nagyon lelkesen indítottak, már rögtön mondták, hogy van is egy hely ahova mehetnék. Rekord sebességgel peregtek az események, kb. egy hétfői napon beszéltem először a nővel és következő hét kedden már egy gépen ültem. Mondju kez alkalommal én (ok tesóm) fizette a repjegyet, amit majd egyszer állítólag visszaadnak. Mostmár amúgy senkiben nem bízom. és midnenki köcsög, szóval gyanúsak emiatt is de mindegy. Most nem kisérgetett senki, elsőre úgy éreztem, hogy ez nem jó de igazából sokkal királyabb. Látszik legalább, hogy nem teljesen béna és elveszett az ember és nem úgy mutatkozik be a kórházban, hogy fogja "apuci" kezét és úgy mutatják be. A hely amúgy nagyon szép, nagyobb mitn az előző, a kórház is nagyobb, alapvetően jobban jártam szerintem, talán ez a legfontosabb. Pár kép a helyről itt. A végeredmény pozitív, nekem tetszett a hely, nekik meg nagyon kell ember, szóval a professzor azt mondta mehetek. Papírformában modnjuk ez még nincs a kezemben de lekopogom és nagyon remélem, hogy nem vágnak át innen már.

Ennek örömére indul a papírok hajkurászása. Természetesen ami félre mehetett az meg is tette. Isteni például, hogy van nekem német középfokú nyelvvizsgám de nem lesz jó. Mivel régi, gimis, 2005-ös és attól, hogy középfokú csak B1-nek számít az új rendszerben. Persze behazudtam a kórháznak, hogy van nyelvvizsgám, valóságban pedig mehetek március másodikán. Hivatalosan egy hónap múlva adnak ki papírt arról, hogy sikerült és lesz róla később bizonyítvány, ha nem sikerül kisírni, hogy előbb történjen ez meg eléggé megszívom. A másik cég erre azt mondta, hogy "biztos jó az" illetve, hogy "elintézzük". Nem tudom, hogyan jártam jobban. A dokumentumok intézéséről is kérdeztem de az volt a válasz, hogy majd akkor ha van hely. Persze most vacak mert kiderült, hogy bizony kell működési engedély a jóhírnév igazoláshoz, nekem meg mivel nem kezdtem el itthon dolgozni nincs még. Utóbbi engedélyhez kamaratagság is kell, persze az sincs, mért lenne. Mire mindet megvárom 2014 lesz. Összességében van tehát fény az alagút végén csak elég messzinek tűnik.

Kikapcsolódásként elmentünk hétvégén hármasban haverokkal kirándulni, természetesen azon a napon amikor végig esett, hideg volt, köd volt. Ennek ellenére végeredményben élveztük, el is tévedtünk, de a fontos, hogy van mit mesélni. Erről is van pár flickr kép.

Alapvetően azért egyre nehezebben viselem, hogy otthon vagyok és magamnak kell beosztani az időmet és értelmet kell adni a napoknak. Az ügyintézés sokszor inkább arról szól, hogy vár az ember, hogy elkészüljön amit kért. A némettanulás elvesztette varázsát, lelassult a fejlődés és elmaradozik a motiváció. Remélhetőleg kicsit visszaadja, hogy megint új némettanárnőm lesz, hátha valami érdekes színt tud majd vinni a dologba.

Érdekes, ahhoz képest, hogy lényegében sikerült szerezni valamit végre, mégis negatív színezetű a poszt. Hűen tükrözi hozzáállásom amúgy. Nem a hellyel van baj, hanem, hogy amint hazaértem azonnal vissza sikerült süllyedni a semmittevésbe és ez zavar. Olyan messzi az első nap még, hogy nem vidít fel rendesen a lehetőség. Mindegy, mostmár kihúzom, jó lesz, és lépésről lépésre előbb utóbb csak meglesz minden papír és akkor végre kezdhetek magammal valamit. Ámen.