#S1Q3.at

Az ex-meló:

Expert Nail

Búcsú

Tehát felmondtam április végével. Még persze az utolsó hetekre beosztottak osztályra és ügyeleti blokkom is volt, nem meglepő módon egy hétvégi ügyeleten kívül semmit nem műthettem. Az mondjuk nagyon kafa volt, mert egy lábszártörést kellett meg velőűrszegelni ami tök király. A beteg térdénél kell bevezetni a szeget és fel kell fűzni a csontvégeket ahogy megy az ember lefele. Aztán fenn két csavar, ezek egyszerűek mert van rászerelhető célzó apparátus. A lenti 3 csavar viszont nehéz, mert nincs célzó, "szabad kézzel kell", azaz folytonos röntgen kotnroll alatt megtalálni és kifúrni úgy, hogy pont átjusson a velőűrszegen. Ilyet még sosem csináltam de meglepően jól ment, élmény volt. Túléltem tehát ezeket az utolsó napokat is, nem mondom, hogy nem volt nehéz, mert nagyon kellemetlen úgy dolgozni, hogy valahol mélyen már nem érdekel és máshol van az ember. De adtam magamra persze és nem feltűnően tettem. Végül megkaptam április második felére a szabit, persze a főnök kezd szenilis lenni és cirka háromszor kellett vele megbeszélni, még az előtte való héten sem volt rendesen beírva, hogy mehetek de kicsire nem adunk. EgyCsináltam sütit és kókuszgolyót, ezeket már reggel bevittem, igazából sikerük volt, elfogyott mind, főleg a kókuszgolyó, az igazán nagy sebességgel. Délutánra meg bevittem kis pezsgőt, hogy mégis. Midnenki nagyon rendes volt, egyedül a főnök volt béna, szokott kis beszédet modnani, most nem, ez szarul esett, de mindegy én azért rendesen megköszöntem h fejlesztettek stb. Értem én, hogy péntek délután már midnenki húzna haza, de két év nem olyan kevés, kibír 20 percet. Kollégáktól kaptam búcsúajándékot is, bécsi tájszóláshoz szótárat, kicsi anesztes zsebkönyvet, hop on hop off buszra zsét, kis bécses könyvecskét; aranyosak voltak tényleg. Igazából ezek után csak nyomtatni jártam be, leadtam mindenem, ez meglepően problémamentesen történt.
pénteki délutáni megbeszélésen volt mini "búcsúbuli".

A papírok:
Rengeteg minden kell az átjutáshoz, még jó, hogy már egyszer csináltam hasonlót és veterán vagyok. És mint írtam 3 országból. Igazából így utólag nem ugrik be semmi ami igazán nagyon problémás lett volna, csak mindent összehangolni és nem elfelejteni volt macerás. De lekopogom ezt még mert leadva még nincs, ki tudja mi derül ki. Nyelvvizsgázni is voltam, eszméletlen mennyiségű pénzbe kerül, még jó, hogy a kórház nagyvonalúan legalább ezt állja nekem.  Ehez képest mondjuk a szolgáltatás nem valami csoda. Nem volt váróterem, órákat álltunk, elfogyott a víz, és maga a vizsga is egy hivatalos levél lényegében meg 2x szituáció amiből az egyiknek értelme sem volt (sokktalanítóba kommunikáció, már bocsánat ez nem vizsgafeladat, ott simán káosz van és midnenki átordítja a másik oldalra amit muszáj). Mindegy, meglett, letudva. Mondták h látszik h már láttam német kórházat. A vicc az volt, hogy a vizsgabizottság egyik tagja épp anesztes főorvos csak másik kórházban, igazából csak a story-m érdekelte a vizsga utána már pörgött. Mondta, ha nem tetszik a hely van másik szép kórház is Bécsben. Úgy néz ki valóban hiány van.

A lakás:

Vivenotgasse

Lakást keresni legtöbbször nem élmény, hiszen általában időre kell. Engem ez eléggé kiakasztott. Sosem csináltam ilyet, sosem volt albérletem. Ráadásul 650 km-ről pláne nem vicces. Felhívom, hogy két hét múlva oda tudok repülni megnézni körberöhög. Másnak fizetni nem akartam magam keresgettem sajna az interneten rengeteg szemét van, van sok ami már nem aktuális, van aki át akar verni, sok nem válaszol. Amitől teljesen lehidaltam, hogy nem ritkán, annak ellenére, hogy nem is nekem segít, ha cég intézi a dolgot a főbérlőnek _én_ fizetek jutalékot. Ami kicsit több mint két hónap bérleti díj. Lazán ki lehet fizetni 1,5k ojrót úgy, hogy sose látod vissza és nem kaptál érte semmit lényegében. Végül sikerült azért párat lebeszélni arra a pár napra amikor átrepültem és szerencsésen sikerült is egy szerintem egész kafát találni. 57 m2 kicsit nagy nekem de ha jön a Kedves király lesz. Nagyon jó helyen van nekem, mert minden van a közelben, már bolt stb. szempontból és U6 vonal, tekintve, hogy a kórháznak is van megállója, egész gyorsan benn leszek. Bútor nincs, szóval pár nap múlva indul a kör az IKEA-ba és az OBI-ba, elverünk egy rakat zsét.

50 pluszosak

A limbó:
Mivel sikerült gyorsan lakást találni belefért, hogy haza is utazzak és nyaraljak kicsit. Április végén 3 napot Bécsben töltöttem, átvettem a lakást, nyitottam bankszámlát, vettem telefont, stb. Otthon voltam vagy másfél hetet, ilyen vihar előtti csendként. Szülők idén 60 évesek, volt kis buli is, így szerencsére sikerült résztvenni. Kisimultak a vonásaim és megpróbáltam felkészülni a sűrű programra utána.

A költözés:
Egy magyar céggel költöztem, nem volt olcsó, de nem is közelre mentem. Nem mindegy, hogy elvittek engem is, márpedig személyszállítást nem vállal mindenki. Flexibilis időpont volt, 15-22 között, így olcsóbb, mert megszervezik úgy, hogy ne üresen jöjjön az autó. Elég kalandosra sikeredett mert én visszatértem 12-én és 13-án délelőtt írt nekem a költöztető, hogy akkor a 15 péntek működne. Ami nekem nem volt meg, hogy 14-e ünnepnap itt, tehát nem tudok kijelentkezni, mert nincs hivatal és nem tudom leadni a lakást, mert senki sincs benn. Tehát egy nap alatt kellett sprintelni a hivatalba, ami csak délig volt nyitva, bepakolni a végét és mindent kitakarítani. Jó kör volt. Mivel minden kész lett utólag 14-re módosult ráadásul a költözés, még aznap kis grillpartyra mentem, egy másik kolléga búcsúzott, és estére volt rendelve az autó. Persze úton ide Belgiumból defektet kapott és a kerékkulcs is eltört, tehát mindössze pár órát késett. Tizenegy után érkezett meg és fél egyre pakoltunk be, éjszaka utaztunk és 8-9 fele érkeztem meg reggel. Végül is mindegy, még pénteken intézkedhettem így kicsit mielőtt összeestem az alváshiánytól.

A fogadtatás:
Nagyon változatosak voltak a reakciók. A kollégák egy része nagyon egyetértett, azt mondta jól választottam, érdekes lesz, sokszor nyugisabb, de benne van az izgalom, ha történik valami, azt mondták megértik és élvezni fogom. Páran kétkedőek voltak, hogy hosszú távon nem unom-e meg, nem fog-e nagyon hiányozni a műtés, a kétkezi, kreatív munka. Teljesen meglepődtem, hogy az egyik anesztes, aki kis félelmetes és nem túl extrovertált (meggyőződésem volt, hogy utál), kifakadt, hogy nemár, mért mennek el az ügyes fiatal kollégák, és, hogy ő köztudottan elég spórolós a dicsérettel, de tök tehetséges vagyok és ezt tovább kell csinálni. Köpni, nyelni nem tudtam. A nem egészségügyis ismerősök általában megértették mért, nekik főleg azt kellett részletezni mit is csinál egyáltalán az anesztes és miért akarom én ezt kipróbálni. Összességében tehát nagyon vegyesek voltak a vélemények. Én izgulok milyen lesz, persze én is félek, hogy a sokadik altatás után ez reflex lesz és unalmas, de ha ott az intenzív és a sokktalanító és a szívás ha valami komplikáltabb nem hiszem, hogy beleunok. Meglátjuk, mindig lehet váltani ha nagyon élhetetlen. A másik persze, hogy volt nem egy, aki megkérdezte nyíltan vagy kevésbé nyíltan, hogy csak magánéleti okokból váltok e; hazugság lenne persze, ha azt mondanám semmi köze hozzá, de én azt sem hiszem, hogy végig ott maradtam volna ahol, ha ez nem így alakul. Szerintem egy főváros egyetemi klinikája nem visszalépés még szakmailag sem. Az meg alap, hogy ha valami jól működik a magánéletben, esetleg változtat az ember az élet más terén is; a boldogság nem csak pénz, melóhely, stb. kérdése.

Ön itt áll:
A korai költözéssel most sok időm van igazából, szervezkedni itt, lényegében jó is így. Hétfőtől minden napra van minimum 2 feladat és elintéznivaló, csütörtökön jön a Kedves és berendezünk, festünk, aztán 28-án már indul is a mandula az új helyen. Érdekes, hogy még csak most, napokkal a költözés után kezd lassan leesni, és érződni, hogy mennyire megváltozott az életem.

I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Akkor most visszanyúlva a korábbi eseményekhez, voltam ugyebár otthon is. Jó drága volt mert későn sikerült csak lefoglalni, de a fontos, hogy sikerült. Szeda este ment a Germanwings direkt járata, ez igazán kafa amúgy mert munka után is el lehet érni, nem mondom kicsit kopra megy a dolog de megoldható. Egy óra alatt otthon van, 9 körül száll le, akár még aznap is lehet partyzni. VIcces volt, egy idősebb német néni ült mellettem aki életében először repült. Kicsit beszélgettünk, valami kórus tagjaként ment Magyarországra. Nagyon kis kedves volt, miután összehaverkodtunk még azt is felajánlotta, hogy hivjam fel nyugodtan (érzitek első német női telefonszám amit megszereztem!) és ugorjak át, a gyerekei mindenféle idegenvezetést csinálnak amúgy is a környéken és ha még nem néztem körül a környéken megéri ezerrel. Na majd meglátjuk. Ez alkalommal nem party volt a terv, anyumék és a Kedves várt a reptéren és autókáztunk haza a húsos makaróni irányába, ami rám is fért, mert a rohangálás közepette kajolni nem igazán sikerült normálisan.

Csütörtökön kialudtuk magunkat, kb erről szólt a nap, a sok meló után ránk is fért. Pénteken először is családlátogattam a Kedves édesapjáéknál, ilyen kerti sütögetős dolog volt, teljesen jó. Aztán továbbálltunk be a városba találkozni a Szolnokon fellelhető ismerősökkel, kis sörözés, dumálás ilyesmi. 

Szombaton pedig kellemes családi ebéd után vonatozgattunk fel Pestre, hál istennek még pótdij nelkül. Estére volt szervezve a Pesti party, sajna jött egy kis szél és szemerkélő eső ezért az utolsó pillanatban át kellett szervezni a kiülős bulit. Természetesen ennek ellenére is jól sikeredett, köszönet a résztvevőknek. 

Vasárnap már kicsit rányomta a hangulatomra a bályegét a visszautazás tudata, kajoltunk, pakolásztunk aztán könnyes búcsú a reptéren. Mivel későn foglaltam a direkt járatra már enm volt jegy szóval Swiss Airlinessel mentem Zürich-en át. Nem volt rossz, kaptam csokit és a szenya is finomabb volt, egy baj csak, hogy igy nagyon későn értem. Mázlim volt mert kopra elértem a buszt a reptéren ami bevisz Esslingenbe, nagy mák mert óránként jár. Igy is csak ilyen hajnal egy fele értem haza.

Összességében nagyon jó volt végre hazajutni, már épp kezdett végem lenni attól, hogy ennyi újdonság van, megannyi stresszes ismeretlen helyzet, ügyintézés és munka. A fos az egészben persze, hogy egyedül vagyok, és én lassan épitek azért kapcsolatokat, persze dolgozom rajta de egyik napról a másikra nem lehet igazi megbizható barátokat szerezni. Meg a Kedves is messze van és a Skype bár hasznos találmány, nem pótolja a rendes találkozást és a közös ébredést. Sajna villámgyorsan eltelt ez a pár nap és ugyebár már megirtam mibe csöppentem bele azonnal utána. Olyan ez mintha kettős életem lenne és alig van kapcsolat a kettő között. Az ez irányú megoldási terven még gondolkozom nagy erőkkel.

Hatótávolság

Sürgősségi

Command Centre

Kicsit kevesebb az újdonság, kicsit kevésbé felek a napi törtenesektol. A heten alig lattam mondjuk beteget, altalaban a mutoben voltam raadasul csodas csipo muteteknel ahol masodasszisztalni kell, ez egyenlo azzal, hogy az ember az asztal ellenkezo oldalan all mint ahol a mutet tortenik es tartja a kampot es a beteg labat kelloen kitekert poziciokban. Nem kifejezetten izgi mert nem latok semmit szinte ami tortenik, de ketsegtelen, hogy nem igazan kivitelezheto a mutet kettecsken szoval igy jartam. Penteken jobb volt, ismet a fonokkel csinaltuk a kismuteteket, mostmar vagtem, mi is a feladatom, ugyan minosegileg meg elegge kerdeses a produktumom azert vegül is meg lett minden OP-Protokoll irva. Mar epp keszültem a hetvegere, hohy majd mosok, takaritok, lazulok, amikor pentek este megcsörrent a telefon es kerdezte a magyar kollega, hogy "Na Töki akkor melyik nap jössz be velem ügyelni, hogy gyakoroljad mert mindjart neked kell egyedül." Igazabol tök jo fej, igy latok talan par dolgot mielott jon a melyviz, raadasul igy magatol szolt. Ennek alapjan tegnap reggel 7-tol este fel 8-ig sikerült idebenn tolni az ingyenmunkat, ma mar azert delutan hazajöttem tulzasba vinni sem érdemes a dolgot. Korantsem 100 %-os az idokihasznalasom persze, sokszor cask bambulok es nezem ahogy dolgoznak, de az is segit. Azert aktivan is beszallok ha lehet persze, gyakorolni kell ugyebar a verveteleket/branülöket levenni/betenni, irtam par ambulans lapot, kicsit segitettem mutoben es a legjobb, hogy összevarrtam egy neni szajat belul aki elesett. Vegülis barmi kicsi ramragad annyival is egyszerubb lesz következo heten. Mák, hogy még szombaton fel kellett vennem a telefont a doki helyett és pont a főnök kereste volna, meglepodott hogy en vettem fel, remelhetoleg orul hogy ilyen szorgalmas uj munkaereje van. Pár kepet ma csinaltam amikor épp nyugi volt az ambulancián ilyen.

Vizsgáló

Sebellátó

Kaptam valami levelet valahonnan ami ajanlott, ilyen meno sarga atvevo szelvenyt talaltam a postaladaban, szerintem igazan kulturaltan nez ki, es meg kitöltve is ertelmesen van. Alapertelmezetten szerepel rajra egy rublika amivel meghatalmazast lehet adni valakinek, hogy felvegye, ezt peldaul különösen jo ötletnek tartom.

Nem csak a mutoben edzek nagyon, hanem probalom tartani a fegyenc edzest is, ugy tunik jol bevalt a szemelyre szabott program amit gyartottam magamnak, en mintha latnek valtozast. Kicsit nehez midnen nap ravenni magam, de az eredmenyekre gondolva azert megyeget, a heti 6 edzes viszont ugy nez ki nem fog menni. Azt vettem eszre, hogy tudom csinalni 1-2 hetig de utana valahogy osszegyulik a faradtsag es kell kicsit pihenni. A mindennapok összevisszasagaban szerintem atallok a heti 4-re, az kello flexibilitast ad a napok szervezeseben is, es van idom, hogy ujra osszeszedjem magam. Ezek a fontos dolgok, mert nem is egy-egy edzes megcsinalasa nehez kulonosen, hanem a kitartas, hogy hosszu tavon is sikeruljon. Erdekes, hogy pont nemsokkal a fegyencedzes megtalalasa utan (ami nekem külön kiraly mert pont a szamomra problemas dolgokat veszi ki a "gyuras"-bol) sikerult a Fitocracy-ra is rabukkanni ami regneteget segit nekem. Nemreg elkeszult a tudasbank is hozza erdekes infokkal, ahol olvaszam ezt a cikket arrol, hogy ez a program kulonosen a "geek"-eknek kiraly, es tokre egyet tudok erteni. Imadom amikor latom leirva, hogy mit csinaltam, tudom vezetni valahol, persze lehet ezt egy fuzetben is de nekem kell a design meg a statisztika meg a szintlepegetes meg a minden mas.

Jo is, hogy van mert lefoglal kicsit, azert en alapvetoen lassan ismerkedem es egyetlen haverom sincs meg itt szoval nincs tulzsufolva a programom sorozesekkel, mozikkal, setakkal stb. Sokat chatelek es Skypeolok cserebe az otthon maradt Kedvessel, ami egyik oldalrol nagyon kiraly, mert egyszeruen lehet tartani a kapcsolatot, masik oldalrol viszont lassuk be nagyon messze van az igazi talalkozastol. Fel kell talalni erre a spanyol viaszt es epiteni egy teleportalos gepet mert bar nagyon romantikus a dolog eleg nehez a mindennapok soran. Ennek oromere ha kapok vegre penzt, aminek ideje lenne (papir meg nem jott meg es az szamit), jov honap elejen hazamegyek hetvegezni. Mar most latom/felek, hogy hiperursebesseggel fog eltelni, de cserebe tutibiztos marhajo lesz. Ugy erzem magam mint a Davy Jones meg aztan Mr. Turner a PotC-ban....

"Nyitsz egy blogot és írsz"

Azt mondták bármit írhatok. Már most vicces visszaolvasni azt a kemény három posztot ami sikerült megalkotnom. Úgy érzem nagyon sok minden megváltozott.

Vége a sulinak. Már csak egy államvizsga van amin igazából nem is tudom, hogy hogy lehet átmenni, úgy tűnik kb, csak szerencsével. Érdekes lesz de most már befejezzük valahogy ez nem vitás. Annyira jó lenne végezni és végre keresni, dolgozni, új életet kezdeni (nem itthon). Persze midnenki azt modnja, majd máshogy fogom gondolni, de így előtte azt hiszem ez a normális.

Többek között szingli is lettem (kezdjünk új életet). Fura régen volt ilyen, azt sem tudom mit kéne csinálni. Aktív párkeresés sosem ment, valahol korábban elekadt a szocializációs fejlődésem, most meg kicsit macerás bepótolni. Mindegy "lightning can strike" alapon dolgozom. Aztán majd lesz "sing with rapture and dance like a dervish".

Addig pedig maradnak a barátok akikből nem volt sok eddig sem és el is hanyagoltam őket kicsit az utóbbi időben. Ugyanakkor meglepően rendesek és sok igazi barát, és mintha mi sem történt volna úgy viselkedtek. Note to self. Azért úgy érzem be kell szereznem még pár újat, hogy kevesebb foreveralone este legyen.

Végső tanulsága a napnak, hogy nem iszom többet, kellenek absztinens napok (avagy már alkoholizmusba csapok át) , és valószínűleg holnapi tanulság lesz, hogy spiccesen nem postolunk.

Sinus

Rég nem írtam pedig történtek dolgok. Most még azok is indítottak blogot az ismerőseim közül akiknek eddig nem volt, úgyhogy érzem a nyomást midnen irányból, hogy abba ne hagyjam. Ezzel a harmadik bejegyzéssel már azt hiszem rekord lesz, biztos azért sikerült most mert tetszik ahogy kinéz.

A vizsgázás már nagyon messzinek tűnik, azóta mai nappal be is fejeztük a két hetes trauma gyakorlatot. Láttunk pár érdekes dolgot, de kétségtelen, hogy ennél jobban is lehetett volna csinálni. Kezdetnek az intenzívre kerültünk, ott kedvesek voltak nagyon, de egyszerű, sima eseteket nem láthattunk, ambulálni nem mehettünk, betegfelvételt, vizsgálatot nemigazán végeztünk. Egy-két nap után rájöttünk, hogy nekünk kell mászkálni ha akarunk valamit, így sikerült pár izgalmas esetet, műtétet meglesni, ezek bizonyára megmaradnak hosszútávon is. Ide már nem úgy érkeztem, hogy "jaj ez biztosan nagyon jó lesz, hatodéves gyakrolatokon csak csinálunk már valamit", nem is csalódtam akkorát. A rendszer viszont, hogy van egy lista, hogy miket kell látni és teljesíteni szerintem nagyon rossz, ahelyett hogy odafigyeltünk volna azon paráztunk, hogy midnen bekerüljön.

Dráma is volt mostanság, eléggé stresszesre siekredett a szigorlati tanulási héttel kezdődő kb. 3 hét. A vizsga, hogy nem volt szünet utána, és némi kapcsolati vita nagyon lefárasztott, de hál istennek most újra midnen rendben van azt hiszem. Ezen hypnothim időszakomban a csokoládé fogyasztásom gigászi mértékig fokozódott, remélem hosszútávú szövödmény azért nem lesz.

Elkezdtem vezetni is, ami nagyon élvezetes, az első 4 gyakorlati feladat már "megy", szivesen járok úgyhogy remélem így motiváltan nem lesz a vizsgával sem különösebb probléma.

Jövő héttől indul a rendes sebészet gyakorlat, elvárásaim már nincsenek. Most eszembe jutott még néhány dolog amiről írhatnék de mára talán ennyi elég lesz, később folytatom.