Kitzbühel

Szabad hétvégémen nekiveselkedtem a videógyártásnak, ennek eredméyneképp íme a munkahelyes sielésünk, amiről már itt írtam. Videógyártási képesságeim azóta sem lettek sokkal kifinomultabbak, de egy új programmal, a VideoSpin-nel, legalább lehetett szöveget, stb. alátenni, ez dícséretes.

Oberstdorf

Sikerült a horror szilveszteri munkaáradat után, kikapcsolódásként, elmennem síelni. Nem vettem ki extra napot, csak az ügyeleti blokk utáni 3,5 szabadnapomat használtam ki ilyen célra. Mindenképp ki akartam egyrészt próbálni a cuccaimat, mielőtt a februári közös sízésre kerülne a sor, meg amúgy is ha már van elérhető pálya a közelben miért ne. A felszerelésvásárlás is így éri meg csak. Minden adott volt tehát, bele is vágtam.

Nem mentem messze csak a német-osztrák határig, az ott induló Alpokkal megelégedtem. Vonattal olyan 3 óra volt. Oberstdorf a hely neve, kis, kellemes városka, természetesen a sí és a túrázás mint turisztikai attrakció ami itt dívik, megspékelve helyi sajtkülönlegességekkel és wellnessel. Minden harmadik üzlet sí-, túrafelszerelést árul vagy oktató cég. Airbnb-n szereztem szállást, annyi választék ugyan nem volt és kcisit drága volt, persze csak airbnb-hez képest. A hotel és hasonlók még ezt is felülmúlták volna. Mivel egy emberre mint mondtam drága volt, kaptam a vendéglátómtól ingyen napot ha esetleg legközelebb is jönnék, mert rendes. Tényleg az, még iPhone töltőt is kerített nekem az ismerőseitől (hiszten én oylan profi voltam, hogy otthon hagytam) és még pl. sütit és sört is hozott. Megmutatta a térképen is mi merre van, mi hogy éri meg, hova érdemes menni. Teljesen meg voltam elégedve.

A városka több kisebb síterephez is közel van, aminek kb. a fele már az osztrákoknál van. Nem voltam midnenhol, Nebelhorn a legmagasabb, de kevés pálya van és a nőci azt mondta annyira nem jó, főleg az alacsonyabban fekvő részek. Fellhorn és Kanzelwand nagyon jók, sok pályából lehet válogatni, minden szintnek vanm megfelelő, itt kezdtem és 3-adik nap is ide tértem vissza. Söllereck pici és főleg oktató pályákkal van tele kicsiknek és nagyoknak egyaránt, végül ez kimaradt. Mittelberg sem oylan nagy, itt voltam második nap, cserébe igazán jó kis pirosas pályák vannak, inkább oylan haladóknak való érzésem szerint. Ifen a legmesszebbi, igazán érdekesnek tűnt de sajna nem jutottam el végül ide. Majd legközelebb.

Féltem, hogy enm lesz hó, meg kell hagyni nem is volt sok, de mákom volt mert aznap este amikor mentem, és az első nap, pénteken, esett a hó és ez a hétvégére elég volt. Vasárnap azért már érezni lehetett, hogy jegesek az alacsonyabban fekvő és főleg a közkedvelt pályák. A felszerelés teljesen bevált, egy-két apró darabka letört, elveszett, kiszakadt, elsősorban mikor a seggemen, hátamon, fejemen, közlekedtem lefele a lejtőn, de szerintem ez belefér. A léc hasít, ahogy várható volt, ő az erősebb, én birom kevésbé. Nagyon nem vagyok profi, és nem is volt a pálya mellett olyan igazi szűz hó, de amennyire ki tudtam próbálni tényleg könnyebb vele akár páyla mellett is menni mint a tiszta pályára való lécekkel. Ez örvendetes. Próbáltam fejleszteni magam amennyire lehet, véfül oktatásra nem fizettem be, kcisit rövid volt az idő. Nagyon várom a februári tábort, ott elvileg lesz, jó lenne ha rámragadna valami. Itt most midnenki durván profinak tűnt, valószínűsítem, hogy mivel nem volt főszezon és iagzán megfelelő időjárás sem, elsősorban a benszülöttek jöttek ki, aki meg sípálya mellett él, jó, hogy nagyon tud. Ezzel vigasztalom magam midnenesetre. 

Sok kép nem készült, van pár #foreveralone felvételem amit a kamerával lőttem, ezek láthatók itt körbe, igazából rendkívül kényelmes vele simán körbenézni és csak úgy elkattintani párat. Jobbak lesznek ha rendesen be van állítva a látószög és nem takar a szemüveg persze... Ezzel el is érkeztünk a másik dolgohoz, amit mindenképp ki akartam tesztelni, a "nagy utazás előtt", a kamera. A videózás is simán ment, a távirányító hibátlanul működik és igazán egyszerű kezelni, meg praktikus. Próbáltam valami épeszű videót gyártani a felvételekből, ezt is itt lehet megnézni belinkelve, ha tehetitek HD nézzétek, ha már van. Kicsit hiányolom az iMovie előre gyártott csontvázait a videógyártáshoz, amiekt én találtam programok vagy túl egyszerűek és nem lehet velük rendesen semmit csinálni, vagy bonyolultak. PErsze ingyen akarom őket, lehet ez is a baj. Van már pár tapasztalat, hogy miket lehet eljátszani tehát a kamerával, de még nagyon sokat lehet fejlődni. Például én egyelőre csak a sisakra szerelve egyenesen próbáltam ki, egyéb helyeket is meg lehetne próbálni mondjuk. A sorozatfelvétel és hasonlókat megint csak nem nagyon teszteltem. Ami persze sokat dobott volna még a dolgon, ha többen lettünk volna és lehet a másikakat is felvenni. No majd ezt is februárban bepótoljuk. Utóbbi tanulási szempontból is nagyon kedvező lenne, a videó nem hazudik, ha bénázom, látom.

Nem csak a húszéveseké a világ

Erősen áttértem a havi 1-2 posztra. Hiába, kevesebb az újdonság és több a meló, nem mindig érek rá, vagy ami még fontosabb van kedvem és erőm írni. Feladni semmiképp nem akarom, muszáj a rekordsorozatnak folytatódnia.

Szóval igazából már réges-régen de volt egy jó kis egyhetes szabim, amikor is meglátogatott a Kedves. Kütelező programként elmentünk a helyi fagyizóba, ami nagyon szuper, ezen szurkoltunk ezerrel, hogy legyen nyitva még így ősszel is. Mázlink volt, sikerült bezabálni, kétszer is. Mivel a környéken már voltunk a móltkori látogatása alkalmával, most kicsit távolabbi célokat vettünk célba. Egyik kolléga eljtette el, hogy Zürich nincs is olyan messze és végül is igaza van. Ezen felbuzdulva csináltunk egy kis vonatos kirándulást, csak így a hétvégére. Foglaltam Airbnb szállást, amivel ismét nagyon meg voltunk elégedve, a hely is tiszta, szép volt meg a vendéglátó lány is rendes volt teljesen. Abszolút flexibilisen megbeszéltük vele az érkezést meg indulást, és jó kis tippeket is adott. Egyikőnk se volt még Zürichben szóval némi netes kutatás után ahogy esik úgy puffan alapon mentünk előre és teljesen jó volt. Itt is van ilyen Welcome Card mint Berlinben, hasonlóan megéri az "ingyen" közlekedés, a sok akció. Itt még egy hajóút is benne van, amit nagyon lelkesen ki is használtunk, mindenképp megéri kipróbálni ha valaki arra jár. Másik utazásunk Karlsruheba vezetett de csak ilyen egy napos, reggel megyünk, este jövünk módszerrel. Ex némettanárnőm Eszti épp németországban kirándult, ez alkalommal őt látogattuk meg amíg a közelben volt. Megvolt a sok élménycsere, elnéztünk Ettlingenbe mert szép, ittunk jó kis kézműves sört, szóval mindent amit egy ilyen kiruccanás alatt kell. Az egészről a megszokott Flickr képsorozat itt, valamint Eszti csinált extra videót is az ő útjáról, abban is benne vagyunk.

Aztán megint dolgozni kellett, bár ez nem kellene, hogy ennyire meglepjen. Megyeget a meló, nagyon úgy érzem, hogy rá kéne venni magam az itthoni olvasásra, és szakmailag kicsit kéne fejlődni, csak persze macera midnez munka mellett, plána, hogyha senki nem rugdossa az embert. Azt érzem, hogy kicsit többet kéne műteni, valahogy még nem sikerült sokszor odajutni rendesen az asztalhoz. Persze szerencse kérdése is, hogy mikor jön olyan beteg akit lehet, épp privát biztosított e vagy nem, stb. de sokszor szervezési kérdés is, az meg zavaró. Szóval amikor van 3 olyan műtét ami kafa lenne a kezdőknek, és ott is vagyunk 3-an aznap, akkor mért egyvalaki csinálja az összeset, mért nem lehetne midnenkinek lehetőséget adni? A másik, hogy még azért mindig van kis gyomorgörcs és hiszi ha be kell menni dolgozni, ez nemtom mikor tűnik el, talán soha. Jobb mint korábban de még erősen fejleszthető. Bár nemrég, hogy beszéltem évfolyamtársakkal, akik otthon dolgoznak, kiderült azért, hogy nem egyszerűbb persze otthon sem az élet, hasonlóan nagy felelősséget sóznak az emberre és nagyon figyelni kell, mit vállal be az ember. A kollégák viszont jófejek, lassacskán kicsit összébb rázódunk, most van a Stuttgarter Wasen, ami olyan ugye mint amin voltam tavasszal, elvielg kicsit nagyobb is. Közösen ment az egész kórház, bár én csak későn értem, mert még ügyeltem is, de voltak azért ismerős arcok, aztán pedig még 3-4 masik kollégával benéztünk Stuttgartba is mert mért ne, "yolo" végülis. Sajna a második túráról lemaradtam, amikor csak a klikkesedő sebészek mentek, mert aznap már utaztam haza. Amit még sajnálok, hogy a Braun doktor elment praxisba, ő nagyon rendes volt és rengeteget segített, neki is pont szombaton volt a búcsúbulija, ilyen kerti party náluk, de én már akkor otthon voltam. Na nem panaszkodom mert az nagyon király de lehetett volna előtte való hétvégén is.

Voltam tehát otthon is, nem is keveset, vagy másfél hetet, így a szülinapom körülre volt betervezve. Mozgalmas volt azt meg kell hagyni. Ha a Timi jön, akkor legalább az első napot pihenéssel és minimális programmal töltjük, no ez most kimaradt. Sajna a gép is késett, rendesen éjszaka érkeztem, aztán a szabi első felében a rokonságot látogattuk végig minden irányban, meg sörözgettünk a Szolnok környéki bandával. Aztán félúton irány Pest, az ottani társasággal sör, végül pedig irány Eger. Bizony Eger, kitaláltuk, hogy nem kell nekünk repülni ahhoz, hogy valami jót lássunk, szép kis hazánkat is fel lehet fedezni. Összeszerveztük a haverokkal és hétvégéztünk egyet, nagyon kellemes volt, meglátogattuk a főbb nevezetességeket, iszonyatos finomakat ettünk és meg kell hagyni a bor is finom arra fele. Persze annyira tehetséges voltam, hogy a két telefontöltőnket otthagytam, szerencsére meglett és küldik postán, csak sajna így sokáig nem lesz rendes telefonom és netem és és és. Az iPhone töltő retek drága, ez mindíg meglepetésként ér valahogy, mert általában felülmúlja a várakozásaim. Ez történt most is. Ennek okán a képek (amiket én csináltam) csak később jönnek.

Ugyanitt vénülök, tesó is mindig ír szölinapos blogposztot, nos én csak hozzácsapom ehhez. Ad 1 félelmetes, hogy közelebb van a 30 mint a 20, ad 2 köszönöm midnenkinek ezúton is a köszöntéseket.

Nie genug

Egésznapos kirándulás lett tervezve szombatra, és elégedetten mondhatom ,hogy nagyon jól klappolni látszott a dolog, szerintem minden lényeges belefért. Nem túlzottan, de azért éppen eléggé messze sikerült Christina Stürmer koncertet találni, és nagy lelkesedéssel meg is vettem a jegyet hónapokkal ezelőtt már. Persze most kiderült, hogy lesz nemsoká Stuttgartban is, de ennek ellenére nem bántam meg, csináltam mellé egy kis kiruccanást és így már mindjárt megérte.

Mesebeli kastély

Hajnal 8-kor felkeltem és a fél 10-es vonaton már fenn is voltam Reutlingen felé. Minden rendben ment, úgy gondoltam a megnézendő kastéllyal kezdem, mert az tuti sok idő, aztán majd kiderül, mennyi idő marad Reutlingenre. Előtte azért beszaladtam a Touristainformációhoz, hátha ők tudnak valami okosat, hogy hogyan lehet eljutni oda. A google maps szerint busszal és sok sétával, mert direkt oda semmi nem megy. Mint kiderült ez stimmel is, fel kell mászni a kastélyhoz, nem adják "ingyen". Ami amúgy teljesen buli, a jelzésekkel is csak egyszer az indulásnál volt probléma, a sípálya mellett valami kis mini ösvényen indul az erdei út, ott kicsit kétségbeestem, hogy akkor most mi lesz, ötletem nincs merre induljak. Végül midnen meglett, 2 buszmegállóból is lehet menni, az egyikből rendesen fel kell mászni a másikból lazább. A lichtensteini kastély nagyon szép, tényleg mint a mesékben. Ami egyébként pont igaz is, hiszen Wilhelm Urach hercege Hauff regényét olvasva döntött úgy, hogy neki kell egy olyan kastély mint amiről olvasott, és itt az eredmény. Ha be is akart nézni az ember akkor egy fél órás idegenvezetés is csapódott, szóval okosodtam germánul is kicsit. Még jó hogy wowoztam kicsit németül és pár középkori dolog már németül is megvan.

Reutlingen

Olyan 4 fele értem vissza Reutlingenbe, ami pint tökéletes volt a gyors városnézésre. Kaptam még délelőtt kis füztkét a városrül ami alapvetően tökéletes volt. Kis várostérkép, berajzolva egy ajánlott útvonal, midnen fontos látnivalóról és épületről 2-3 mondat. Szerintem nem kell több elsőre. Pont minden belefért, még a Mekiben is tudtam telefont tölteni kicsit. Örülök, hogy sikerült, mert már annyiszor hallottam a nevet, hiszen Szolnok testvérvárosa, a giminkből mindig mentek diákok. A 6-os vonattal indultam Urachba.

Christina

Bad Urach egy 12.000 lakosú nagyon kellemes kis csendes város, igazán pazar sváb főtérrel. Kis üldögélés után és egy Falco tribute koncert következett, ahogy éreztem a fiatalságnak ez kicsit régi volt, de páran nagyon élvezték. Igazából nem is volt ám rossz, csak mi nem ismertük rendesen. Ok a Rock me Amadeus-t talán sokan tudják. Lehet persze, hogy scak én vagyok műveletlen meg nem németajkú és nekem új. Extra volt, hogy a gitáros még az eredeti banda tagja volt. Közben azért elég sokan lettünk, lett hangulatvilágítás a téren, és páran az ablakból nézték, egyszóval lett hangulat szó se róla. A kirándulás zárásaként fergeteges Christina Stürmer koncert következett, igazán jók élőben, érdemes elmenni. Volt egy kis nyári eső is közbe de mégsem gondolta meg senki magát és ment haza. Nekem volt csak kicsit kalandos a hazaút iylen utolsó buszokkal és vonatokkal, igazából nem is lett volna gáz, csak a csatlakozások voltak szörnyűek és emiatt kellett sokat várni. De ha megkésve is egyben hazaértem és el sem áztam. Win!

Flickr album mindenről.

Ilyenek voltunk

Szépek voltunk!

Hol a Duna?

Kicsit lemaradtam az irassal. Szal ott tartottunk valahol, hogy hazajutottam! Kafa volt, már nagyon vártam az életérzést, hogy Pesten nyáron mászkálhatok. Haza egyáltalán nem mentem mert hadi állapotok uralkodnak a lakásfelújitás miatt, és a szülők sem voltak otthon. Igazából jól alakult, a legtöbb dolgot, amit akartam sikerült elintézni. A haverokból sajna viszonylag kevesen értek rá, mindenhol zajlik az élet és a legtöbben nyaraltak, ösztöndijjal voltak kinn satöbbi. Azért sokakkal sikerült találkozni aminek nagyon örülök, hiszen ugyan kezdek ismerni itt egy két embert, minimum a kollégákat, de azért az igaziak még mindig otthon vannak. Voltam eskövőn is, életemben először templomi szertartáson is; ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak. Volt még dunai hajókázás, romkocsmázás, plázázás, ZP koncert, szóval igazán kellemesre sikeredett. Sajna nagyon rövidke volt... Hazavittem viszont a nagy bőröndöm odafele tele ecetes chipssel és borral meg sörrel, visszafele pedig elhoztam a számitógépem. Pár nap múlva beugrottam a Saturnba és elvertem egy rakat pénzt a kiegészitőkre meg monitorra, szóval ezt a bejegyzést már sikeresen asztali gépről írom. Minden klappolt és semmi nem tört össze útközben, persze kiadós macera volt szenvedni a bőrönddel, de mos már minden jó és szép.

Karácsony!

A végeredmény

A köv hét nem volt annyira húzós, mert végre csak segitő pozicióban voltam alkalmazva. Ugyanakkor valahogy elég fosul alakult a dolog, mert megint nem sikerült sem, mit igazán operálni és csinálni, nem is voltak olyanok amiket lehetett volna, ha volt akkor épp más volt soron vagy a rohadt telefon nem csörgött vagy stb. Ez igy elég gáz lassan mondanom kell a főnöknek, hogy nem fair az elosztás. Biztos mer' külföldi vagyok! Cserébe holnap megint a szokásos, enyém az osztály, senki nincs aki segitsen, 5 tervezett felvétel hétfőn, 5 szuris beteg minden napra, hétvégi ügyelet, éjszakák. Öreg vagyok én már ehhez...

Danke für Travvelling
vis Deutsche Bahn

A hétvége sem volt ugyanakkor unalmas, elugrottam Karlsruhe-ba a német barátainkhoz. Itt voltam annó nyelvet gyakorolni is.
Elgondolkodtatott kicsit a látogatás. Egyik oldalról, jézusom nem is volt ez olyan rég, hogy náluk töltöttem azt a hetet nyelvtanulni és mennyi minden történt azóta. Nagyon szalad az idő. Nyelvileg érezhetően fejlődtem természetesen, nem mondom még mindig hiányoznak rettentően alap dolgok, de már nem félek megszólalni, megszoktam, hogy akármi is van muszáj. Ugyanakkor persze tuti nekem vannak nagy elvárásaim, és máshonnan is azt hallottam, hogy ilyenkor mélypont van (3-4 hónap) de amellett, hogy érzem, hogy javulok, azzal is midnen egyes nap szembesülök, hogy mennyi minden hiányzik még. Valószinűleg hozzáállás kérdése, hogy az ember melyiket helyezi előtérbe. Amúgy semmi extra nem volt, életemben először utaztam rendes német vonattal, nos mindnenki szokta szidni, mint mi a MÁV-ot, de azért ez maradjunk annyiban, hogy jobb. (Persze midnenkinek a saját baja fáj.) Ugyanitt a nyelvhez kicsit visszakapcsolódva itt a videó, amiben a német vonatokról hisztiznek. Tök jó, mert nagyjából értem, és ez fejlődés, és tényleg vicces. Voltunk továbbá a Turmberg-nél, persze annak ellenére, hogy napsütésben indultam el, kafán eláztunk és fújt a szél is és én rövidgatyeszt vittem csak meg pólót. Meg grilleztünk és ettünk ott is Curry Wurst-ot és társasoztunk este. Másnap, Lofék már mentek búvárkodni én pedig haza, hogy itthon is tudjak kicsit még pihenni.

Még lógok egy betegbiztositásos cuccal is, el ne felejtsem...

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".

Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

Halovány fény az alagút végén

Történtek dolgok, csak ismét havi összesítésben írok.

Megelégeltem, hogy nem történik semmi, meg, hogy úgy érzem nem foglalkoznak velem és elkezdtem más céget kutatni, hátha. Persze nem szóltam az eredeti bandának akik taníttattak eddig és el is vittek egyszer interjúra, az angyali lelkem amúgy ez eléggé nyomasztotta is, elmondhatatlanul gyűlölöm az ilyet. Végül egy ismerős ajánlott egy másik közvetítős céget (Köszi!) akik nagyon lelkesen indítottak, már rögtön mondták, hogy van is egy hely ahova mehetnék. Rekord sebességgel peregtek az események, kb. egy hétfői napon beszéltem először a nővel és következő hét kedden már egy gépen ültem. Mondju kez alkalommal én (ok tesóm) fizette a repjegyet, amit majd egyszer állítólag visszaadnak. Mostmár amúgy senkiben nem bízom. és midnenki köcsög, szóval gyanúsak emiatt is de mindegy. Most nem kisérgetett senki, elsőre úgy éreztem, hogy ez nem jó de igazából sokkal királyabb. Látszik legalább, hogy nem teljesen béna és elveszett az ember és nem úgy mutatkozik be a kórházban, hogy fogja "apuci" kezét és úgy mutatják be. A hely amúgy nagyon szép, nagyobb mitn az előző, a kórház is nagyobb, alapvetően jobban jártam szerintem, talán ez a legfontosabb. Pár kép a helyről itt. A végeredmény pozitív, nekem tetszett a hely, nekik meg nagyon kell ember, szóval a professzor azt mondta mehetek. Papírformában modnjuk ez még nincs a kezemben de lekopogom és nagyon remélem, hogy nem vágnak át innen már.

Ennek örömére indul a papírok hajkurászása. Természetesen ami félre mehetett az meg is tette. Isteni például, hogy van nekem német középfokú nyelvvizsgám de nem lesz jó. Mivel régi, gimis, 2005-ös és attól, hogy középfokú csak B1-nek számít az új rendszerben. Persze behazudtam a kórháznak, hogy van nyelvvizsgám, valóságban pedig mehetek március másodikán. Hivatalosan egy hónap múlva adnak ki papírt arról, hogy sikerült és lesz róla később bizonyítvány, ha nem sikerül kisírni, hogy előbb történjen ez meg eléggé megszívom. A másik cég erre azt mondta, hogy "biztos jó az" illetve, hogy "elintézzük". Nem tudom, hogyan jártam jobban. A dokumentumok intézéséről is kérdeztem de az volt a válasz, hogy majd akkor ha van hely. Persze most vacak mert kiderült, hogy bizony kell működési engedély a jóhírnév igazoláshoz, nekem meg mivel nem kezdtem el itthon dolgozni nincs még. Utóbbi engedélyhez kamaratagság is kell, persze az sincs, mért lenne. Mire mindet megvárom 2014 lesz. Összességében van tehát fény az alagút végén csak elég messzinek tűnik.

Kikapcsolódásként elmentünk hétvégén hármasban haverokkal kirándulni, természetesen azon a napon amikor végig esett, hideg volt, köd volt. Ennek ellenére végeredményben élveztük, el is tévedtünk, de a fontos, hogy van mit mesélni. Erről is van pár flickr kép.

Alapvetően azért egyre nehezebben viselem, hogy otthon vagyok és magamnak kell beosztani az időmet és értelmet kell adni a napoknak. Az ügyintézés sokszor inkább arról szól, hogy vár az ember, hogy elkészüljön amit kért. A némettanulás elvesztette varázsát, lelassult a fejlődés és elmaradozik a motiváció. Remélhetőleg kicsit visszaadja, hogy megint új némettanárnőm lesz, hátha valami érdekes színt tud majd vinni a dologba.

Érdekes, ahhoz képest, hogy lényegében sikerült szerezni valamit végre, mégis negatív színezetű a poszt. Hűen tükrözi hozzáállásom amúgy. Nem a hellyel van baj, hanem, hogy amint hazaértem azonnal vissza sikerült süllyedni a semmittevésbe és ez zavar. Olyan messzi az első nap még, hogy nem vidít fel rendesen a lehetőség. Mindegy, mostmár kihúzom, jó lesz, és lépésről lépésre előbb utóbb csak meglesz minden papír és akkor végre kezdhetek magammal valamit. Ámen.