Notarztkus

Szóval amiről igértem, hogy írok az például a mentőskurzus. Hárman mentünk, két másik kolléga közül, az egyik olyan 3 éve dolgozik és mit írtam annó nálunk tanult. A másik már szakorvos. Bad Hofgastein-ban voltunk, állítólag ez a menő hely, a bécsi elvileg nem olyan jó. Mivel a többiek utolsó pillanatban terveztek ezért végül külön mentem én vonattal, nagyon kis kellemes a közlekedés, az egyetlen baj, hogy a vasútállomás elég messze (vagy 2 km) van a várostól. Szerencsére, odafele nagyon jó arc módon kijött az airbnb host-om elém autóval, így nem volt gond. Nagyon szép a hely, sajna sokat nem láttam belőle az egész napos kurzus és a szünetekben zuhogó eső miatt, de a hegyek lentről is impozánsak voltak. Az airbnb ugyancsak nagyon tuti volt, én voltam a nő első vendége, ennek ellenére nagyon pöpecen elő volt készítve a lakás, bazi nagy erkéllyel, stb. Síelni se lenne utolsó itt.

Maga a kurzus a helyi kongresszusi központban volt, nagy meglepetésünkre rengetegen voltak. Egy nagyjából családias 40-50 főre számítottunk, ennek ellenére 216 résztvevő volt. Az első két nap még csak előadások voltak, aztán beindultak a délutáni gyakorlati foglalkozások. Összességében tematikailag szerintem jól volt felépítve, midnen fontos részt érintettek. Természetesen voltak jobb és roszabb előadások, voltak akik ügyesen, érezhetően sok tapasztalattal csak a lényeget mondták el és ami a kis időbe belefért. Jobbaknál kapott az ember egy kis receptet, hogy mit is kéne valójában csinálni, ami az esetek 90%-ában működik és még megjegyezhető. Sajnos oylan is volt aki elveszett a részletekben. Sajnos a nekem pont fontos belgyószászatos rész ilyen volt. Ugyanakkor lehet, hogy az csak azért volt ennyire bonyolult mert ott sok volt az új infó. Nagyon változatos volt a csapat, a gyereksebésztől kezdve a belgyógyászokon át a fül-orr-gégészig minden féle fajta doki volt. Lehet a többieknek más volt a nehéz. Egy első nap délutánt mi is kihagytunk, a bevezetés a narkózisba és lélegeztetés részeket, mert no lássuk be amit egy órácskában ott elmondtak azzal már csak találkoztunk. Cserébe felültünk a síliftre és ebédeltünk a csúcson. Ilyen is kell na.

Délben és esténként persze közös kajálás és sörözgetés volt a program. Ennyit modnjuk egy évben összesen nem eszek étteremben. Az európabajnokság is kapóra jött, volt mit nézni a szünetekben.

A gyakorlati képzés erős súlypontja az újraélesztés volt. BLS és ALS orrvérzésig, persze értem én legalább ezt tudjuk ha hazamegyünk innen. Annyiból érdekes volt, hogy jóféle bábu volt és mérte a befújt levegőt, valamint a frekvenciát és mélységet a mellkaskompresszióknál, ezt nagyon jó visszajelzés. Szerencséreígy, hogy már voltunk ilyen szituációban ez nem okozott nagy gondot. Amire lehetetlen felkészíteni az embert, az persze az izgalom és a hangulat egy iylen szituációban, de azzal midnenkinek magának kell megküzdenie és csak a tapasztalat segít. Ami nagyon furcsa, hogy csak egy bábun játszunk a haverokkal és mégis elkezd az ember izgulni még a gyakorlásnál is. Volt egy óra tanulás intubálni is, ami a bábun azért elég más. Még ha nagyjából vágja is az ember hogyan történik ez, a bábun ez csak egy alap gyakorlása a műfogásoknak. Nem feltétlen nehezebb élő embert az a vicces, csak más a probléma. Volt továbbá egy kis vákummatrac, Stiff-Neck, gyerekreanimáció is. Nagy kedvenc volt még a csontba fúrt "véna", azt én is nagyon ki akartam már próbálni. Nagyon meglepő módon az esetmegbeszélések kis csoportban, amik ugyancsak a gyakorlatokhoz tartoztak, rendkívül jól sikerültek. Igazán jó eseteket raktak össze és oylan aspektusait világították meg a helyben történő döntéshozatalnak, amire nem is gondoltam volna. Le a kalappal ezekért.

A vége fele két vizsga volt. Egy gyakorlati, ahol meglepő módon reanimálni kellett. Elég lazára vették, 4-es csoportokban ment, egy valaki főnökként irányított, egy valak iasszisztált, a másik kettő pedig váltva nyomott és időt mért. Mindezt négyszer, hogy mindenki mindent csináljon. Ilyen formában elég könnyen lehetett segíteni egymásnak egy-egy félmondattal, ha valamit kihagyott volna. Talán egy-két embernek nem lett meg elsőre, el nem tudom képzelni mit lehetett elbaszni ezen. Utolsó nap volt egy teszt is, 150 kérdés, "igen / nem / nemtudom" lehetőségekkel. A hibás válasz mínusz pont. Itt is elvielg pár embernek nem sikerült. Nem volt igazándiból nehéz, figyelni kellett miket hangsúlyoznak az előadók, a témák végén a szervezők is feltettek kérdéseket, amik utána természetesen benne voltak a vizsgában is. A neten is található volt pár kérdés, ezeket mi például egy 5-ös csoporttal egyik ebéd során megvitattuk közösen.

Összességében szerintem amennyire lehetett jól össze volt rakva, persze ennyi simán nem elég ahhoz, hogy valaki vonuljon. Eget rengető újdonság nem volt az elméleti részben, ugyanakkor mivel a nagyját nem használom midnen nap, csak így hirtelen ellátni sem tudnám flottul. Nagyon jó volt újra hallani a dolgokról és összegezve átbeszélni, mégiscsak rég volt az egyetem. A gyakorlati részből leginkább az esetmegbeszélések voltak meglepő módon a fénypontok. Éppen ezeknél érezte viszont az ember, hiszen komplexebb eseteket dolgoztak fel, hogy mennyi különböző probléma adódhat és mennyire nehéz néha dönteni mi is lenne a jobb. Bennem még mindig a kettősség tombol, hogy egyik oldalról nagyon nehéz és diverz ez a meló, másik oldalról ha nagyjából stabil tök midnegy mi baja van pack and go és kész. Kinn meggyógyítani az utcán úgysem lehet senkit. Legjobban megragadt statisztika, hogy kanadában, ahol régiók szerint van ahol vannak mentőorvosok, van ahol csak mentőorvosok vannak és van ahol csak mentőápolók; a legjobb akkor a túlélés, ha kanyarba sehol sincs orvos. Túl sokat akarnak gyógyítani a betonon.

Az orvosi kamarával még most lesz a harc, arról még külön írok ha letisztul. Elvileg.

Title level 6 - President

Kicsit nehézkesen indult a hét, hiszen már emlitettem, hogy milliónyi feladatot kellett megoldanom, persze a munka mellett, lopott percekben, de olybá tűnik meg fognak oldódni a dolgok. Irtam egy cetlit, hogy miket kell elintézni, midnen plusz infóval ami csak kellhet és próbáltam sorban végigmenni a tételeken.  A betegbiztositasom intéződik, van tanácsadóm akit az itteni magyar kollégák ajánlottak, hétfőn már sikerült is találkozni vele, de erről majd irok egy külön posztot mert szerintem érdekes, csak előtte a végére akarok járni teljesen. Az adóhatóságot végül elértem telefonon és jól alakult, hiszen kiderült be sem kell mennem, kiküldik. Persze a nevem betűzésével erőteljesen megküzdöttünk de sikerült, nagy örömömre ma délután ki is vehettem a postaládából a megküldött igazolást. Jött még a nyugdijbiztositótól is levél, sajna még nem az amit kértem, adatpótlást kérnek csak, mert nem irtam be, mióta is vagyok orvosi kamarai tag. Mondjuk nem meglepő, hiszen tudta a fene, még javában intézés alatt volt. A kamara amúgy is fura volt, mert állitólag automatikusan tag leszek, ha ilyen kórházféleségben elkezdek dolgozni, ebben csak az a poén, hogy maga a kórház erről nem tud, mármint, hogy ők bárhova is lejelentettek volna, ami a felvételemhez vezet. Mindegy nekem telefonban is azt modnták, hogy a kórház megoldja, és levélben is, szóval biztos igy van. Most még egyszer megpróbálom majd őket elérni, mert én azért erről a tagságról lapot nem kaptam és ötletem nincs mióta lehetek tag. Approbációmat átutaltam, a magyarországról a német számlámra utalás nagyobb kihivás volt de felhivtam éjszaka a CIB-24-et (örültek tuti) és megkérdeztem hogyan működik, kiderült, hogy simán csak bátortalan voltam, jó helyen kerestem alapvetően. Ha már bankoknál tartunk egyeztettem a banki tanácsadómmal is, miszerint kéne egy dombornyomott kártya, mert ezeknél a hazautazásoknál és bármiylen internetes rendelésnél szükséges, szóval nekiálltam intézni azt is. 14-edikéig kell szereznem egy igazolást, hogy dolgozom itt és itt, stb. Hétfőn sokktalanitó tréning lesz, kiváncsi leszek rá, amiatt is muszáj voltam midnenkivel telefonálgatni, mert persze, hogy pont aznap lett volna késői ügyeletem, ma ezt is sikerült végre elcserélni. Holnap megyek üzemorvoshoz megint, reméyneim szerint kitölt egy lapot nekem ami a biztositashoz kell (maskepp draga lenne), meg kapok ujabb oltásokat. Előre fosok, mert lehet, hogy megin vérvétel is lesz... Pluszba még hét elején leadtam az új aláirt szerződésem is és még egy tonna vackot mint pl. adatvédelem, betegjogok, midnenféle nyilatkozat, hogy nem fogok lopni csalni hazudni, hogy be fogok jelentkezni a helyi kamarába (ami mondjuk kafa hiszen allitolag nem kell ugyebár...), stb.





Egyúttal már be vagyok sózva, hogy megyek haza!