Posts mit dem Label Deutschland werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Posts mit dem Label Deutschland werden angezeigt. Alle Posts anzeigen

Sonntag, 6. Juli 2014

Lacus Brigantinus

Boldogan vonatozunk!
Gróf Zeppelin.
Májusban már elfelejtettem, hogy mi történt ezért bármennyire szeretném is nem nagyon tudom leírni. Kár érte. Annyit kiokoskodtunk a kedvessel, hogy voltam május elsején otthon és majálison is és jó volt. Aztán jött a még jobb ő jött több mint két hétre. Ennyi szabim nekem sem volt de okosba őgyelet mellett 1-2 napokat kivettem és szerencsénkre volt nemzeti ünnep is, szóval összességében "olcsün" megúszva nagyon sokat voltunk együtt. Egy hétvégén éjszakáim voltak és egy napot simán dolgoztam is, úgyhogy megtapasdztaltuk milyen is ha úgy érek haza, hogy van aki vár. Végülis akár rendszeresíthetnénk is. Az itteni lét már közösen sem annyira extra, persze így hogy alig látjuk egymást nagyon élevztük, sétálgattunk, fagyizgattunk, voltunk Porsche múzeumban, csináltunk marhajó koktélokat ha már kaptam könyvet ajándékba, főzögettünk stb. Ezt is nagyon élveztük de azért az attrakció a rövidke kis 5 napos nyaralás volt a Bodensee-n, kb. "itteni Balatonon".

És volt szép hajó kedves.
Volt szép kilátás.
Vonattal mentünk tök olcsó volt ahhoz képest amire számítottam. Az itteniek által nagyon szidott, fos, szar, fos német vasúttársaság ezúttal tiszta és potnos volt minden átszállással együtt. Szokásunkhoz híven Airbnbn foglaltunk szállást, a város nyugis részén volt es japán pár adta ki. Teljesen jó élményünk volt ismét, semmi komplikáció, tiszta volt, rendes volt, a legfontosabbak rendelkezésre álltak. Wifi és mikró nem volt az mondjuk fájt, na de hát ez van. Nagy örömünkre valami adófizetés ellenében (ilyen idegenforgalmi cucc ha jól értelmeztem) ami a szállás mellé alap benne volt kaptunk "ingyé" buszbérletet az ott tartózkodás idejére. Nagyon meglepett és nagyon jól jártunk vele, egy vagyonba került volna másképp. Vettünk 3 napra ilyen élménykártyát ami igaz retek drága de még mindíg olcsóbb mint kifizetni minden belépőt és minden hajókázást. Utóbbiak ugyanis mind kafán benne vannak, így sokkal könnyedebb a nyaralás amúgy. Kaptunk persze hozzá minden féle képes prospektust és leírást, miket lehet megnézni, mik a jók. Még kis tipp is volt, hogy ha valaki csak pár napot tölt a környéken, miket melyik nap nézzen meg, hogy szervezze össze. Voltunk Sea Life Centerben, hajókáztunk orrba szájba, néztünk léghajó múzeumot Friedrichshafenben és menő középkori várat Meeresburgban. Azt hiszem közös vélemény alapján kijelenthetem a leg aranyosabb az utóbbi, az egész városka a kikötővel, várral, új kastállyal, sikátorokkal és kajáldákkal igen hangulatos. Konstanz-ban is sokat mászkáltunk, a centrum itt is rendkívül kellemes, és persze a part a városligettel a legjobb kikapcsolódás. Laknánk ezen a vidéken azt hiszem.

Rájás.
Nagy akváriumos.
Amúgy megy tovább a meló, egy részről mintha ragadna rám valami, másrész persze még mindíg van sok szituáció amit nem nagyon sikerül megoldani. Jó élmény, hogy voltam a hatodéveseknek az előadásán, emit a mi főnökünk tartott (ez alapból tartozik a hatodéves gyakorlathoz) és egész sok dolgot tudtam volna kapásból ami felmerült. Hiába ha az ember látta és találkozott vele könnyebb. Természetesen volt jó pár hibás tippem is, de maradjunk csak pozitívak.

Nagyon tervezzük már a kedvessel, hogy valahol közelebb egymáshoz keresünk valamit, elsősorban Bécs és hasonló határmenti területek jönnének szóba. Már jelentkeztem is de annyira valahogy mégsem könnyű. Nem könnyű innen és nem könnyű igazi ismeretség nélkül. Meg amúgy kiírva állásokat sem láttam. Azt hittem tapasztalattal, ráadásul germánnal ennél lényegesen egyszerűbb lesz. No mindegy nem hajt a tatár mondják nekem, csak frusztrál a sikertelenség. Pedig még esetleg szakirányt is váltanék. Még alakul. Midnenesetre ez alkalommal egyedül vágtam neki, alapvetően életemben először a dolognak. Céggel van jó meg rossz tapasztalatom is ugyebár, nem kellenek ők nekem. Bár lelombozva végignéztem, hogy kiktől lehetne segítséget kérni, az a vicces, hogy alig van aki az osztrákokhoz is szervez. Gondolom németbe egyszerűbb és amúgy többet keresnek. Ugyanitt ha valaki tud nekem helyet ne habozzon :P Attól nagyon félek, hogy lassan beosztanak ügyeletbe mint "tapasztaltabb"-at és pl általános sebészeti kérdésekről abszolút ötletem nincs. Lassan kéne másik részlegen kis időt tölteni csak így, hogy emnni tervezek nem merek jelentkezni. Vagy lehet keresek sima sebészetet bécsben és onnan ugrok megint? Ezt még megoldom...

Donnerstag, 28. November 2013

Winter is coming...

Hús minden mennyiségben
Ezt a posztot már egyszer elkezdtem irni ls most folytatom, szóval esélyesen összefüggéstelen és érthetetlen lesz. Ilyen az élet. Tehát:

Blackeye
Nézegettem elébb visszamenőleg a naptáram, hogy miről kéne írni, de azon felül, hogy lusta voltam nem is igazán történtek dolgok. Elkezdtem ezerrel elverni a pénzem síelős cuccokra, a környezetem kiakasztottam, vagy kérdésekkel, hogy milyet és hogy kéne, vagy azzal, hogy elejtettem mibe kerül. Mindenesetre én fontosnak ítéltem meg, mindíg is akartam saját cuccot és mostmár van is értelme talán, mert nem igazán növöm ki vagy ilyesmi. Ráadásul körbenéztem, hogy a sváb dombok között van e viszonylag könynen elérhető és nagy örömömre van, hétvégézni lehet menni, szóval most főállásban várom a havat. Kellően macera lesz azért így is rljutni a pályáig, (de jó h tehetségesen nincs jogsim meg mondjuk saját autóm se) de azért megoldható és motiváció van. A választás végül egy all mountain léc lett az Atomictól, az idei Blackeye-t vettem meg. A visszajelzések alapján igazán jóféle a kategóriában, lehet kicsit túl is lőttem vele a tudásomhoz képest de majd dolgozom az ügyön. Ugyanitt sikeredett végre kinézni és lefoglalni egy helyet síelésre a baráti csapattal, végül tök jól látszik sikeredni a dolog, midnenki jön aki akart és volt reális esélye is, hogy meg tudja oldani. Mivel a "múltkori" síeléskor annyira király lett a síelős videó, vettem az egész dologhoz kamerát is, ez volt mondjuk az utolsó csepp a pohárban költekezés szempontjából. Innentől zsíroskenyér van!

Szinhaz Bár
Apollo - Stuttgart
Ami még érdekes, hogy voltam Stuttgartban színházban és megnéztem a Tarzan című Disney musicalt. Igazán jó volt, a színpadkép nagyon profi, leesik az álla az embernek, tökéletesre össze van rakva. És azért követni is sikerült ezen a fura nyelven, szóval mondhatni, hogy megérte.


Virágoskert
Csillagok
Lokálpatriotizmus
Itt lettem volna gyerek
Ami még ide fér, hogy ma elnéztem bevásárolni és közben akarva akaratlanul is belebotlottam az adventi/karácsonyi vásárba ami tényleg nagy buli itt. Modnták már az ismerősök, hogy viszaonylag hires erre felé az itteni és érthető miért nagyon készültek az árusok rá. Nagyon igényes válogatott minden üzlet, a városhoz képest igen terjedelmes és minden van ami szem szájnak ingere. A legbulibb, hogy van ilyen középkori rész, ahol beöltözve várják az embereket, fáklyák égnek mindenütt, és midnen féle egyzserű de nagyszerű játékra is be lehet fizetni. Plusz persze a sztenderd forralt bor, maultaschen, kolbász, csoki, magvak, édességek, nyársra tűzött töltött kenyér, lepény, ruhák, faragások, lámpások, sör, bögrék, játékok, kakaó, ékszer, gyertya, füstölő, ringlispir, stb. minden mennyiségben. Az illat és a hangulat felettébb kellemes. 

Dienstag, 6. August 2013

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".

Donnerstag, 18. Juli 2013

Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk
Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér
Farkasss
Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan
Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!
Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

Mittwoch, 19. Juni 2013

007

Házigazdáink
David az ir teológushallgató
A hétvégén bátor voltam, irtam ugyebár, hogy voltunk a kollégákkal sörözni, erre rátettem egy lapáttal azzal, hogy másnap átugrottam Júliáékhoz "Maultaschenparty"-ra. Ez utóbbi kaját jelent, hasonló mint az olasz ravioli csak nagyobb és tradicionális sváb étel.  Apropója Nils (Júlia barátja) nyilatkozata volt alapvetően, mit lehet tenni a celebek köztübk járnak és ezt meg kell ünnepelni. Kihivás vasárnap inni úgy, hogy hétfőn meló jön de egyszerélünk! Kifejezetten kafa volt, ismét beszélhettem több kevesebb sikerrel végre angolul, hiszen volt ir teológus vendég, meg csoporttársak meg párok. Volt élőzene, sok sör, jó hangfal, énekelés, sok féle nyelv, kaja, karácsonyi izzósor, játék, szal minden ami egy remek estéhez kell. Összességében tehát megérte a hétfői fáradtság, persze hétfőn azért azzal szembesültem, hogy én vagyok még az osztályon sőt a keddi prof vizitet is megnyerem, és az egyben az átadás. Ohye. Már meg se kottyan... 
Sophie és Riccarda a csopitársak
A hangulatot biztositotta...











Nem volt ugyanakkor annyira szörnyő a Prof. vizit, biztos jó napja volt a főnöknek is, egész jól tűrte a hiányosságaimat. Meglepően megkönnyebbültem miután nem engem bsztatott mindenki mindennel, egészen más ez a munka mikor nyugisan csak besegitesz és nem stressz van egész nap.

És akkor az elmúlt két nap csodái következnek még. Érdekes mód két mérföldkövet is elhagytam ezen rövid időintervallumban, tudjátok olyan eseméynek mikor megállsz kicsit és elgondolkodsz magadról, életedről, stb. Az egyik az volt mikor meg kellett mutatnom a hatodéves orvostanhallgató lánykának, hogy hogyan is megy a varratszedés, és alá kellett irni a kis könyvecskéjében, hogy ez már megvolt. Önamgában semmi extra, de a tény, hogy én "tanitok" valakit az mondjuk poénos, valamint, hogy belegondoltam, éppen csak pár hónappal ezelőtt még én rohangáltam egy hasonló cetlivel, és vadásztam az aláirásokat. Akkora különbség tehát mégsincs köztünk, és mégis sok minden történt azóta azért.

"A month ago, you were in med school being taught by doctors. Today... you are the doctors."
Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

A másik pedig, hogy túlestem első műtétemen! Egy gyógyult alsólábszártöröttnél kellett kivenni a velőűrszeget meg a csavarokat. Persze nem agysebészet, de mégis az én nevem szerepel ott mint operatőr és én mostam le a területet, én kezembe volt a kés, én csavargattam, én kalapáltam, én varrtam össze mindent, szóval iagzán kafa volt. Szal azt hiszem ma jó kedvem van.

"And you think you know what you’re gonna feel like standing over that table but … that was such a high. I don’t know why anybody does drugs."
Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

Samstag, 8. Juni 2013

Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

Sonntag, 5. Mai 2013

Egyszerűen csak "Wasen"

@julismuris

Vasútállomás
Tegnap végre kimozdultam, mondván, hogy ez már nem állapot ami itt folyik, be fog penészedni a seggem. Képzeletbeli internetes ismerősöm ajánlott további képzeletbeli barátokat akik a közelben vannak és érdemes lehetne tán felvenni velük a kapcsolatot. Tényekre leforditva @masnisgyilkos, avagy twitteres menedzserem szólt, hogy @julismuris itt él éppenséggel Stuttgartban és kövessem ha gondolom. Abszolút megérte, hiszen rögtön az elején fel is világositott, hogy a zsömle amit oly nagyon szidtam esélyesen olyan volt amit még meg kellett volna sütni sütőben, mer, hogy itt ez divat. Gondolta a fene a zsöme az zsömle, magyar ferfi ember amugyse olvas el hasznalati utasitást, ez elvi kérdés. Hamarosan felmerült a sörözés ötlete, mondtam, hogy ha jó idő lesz egyik hétvégén megoldjuk. Majdnem nem jött be, hiszen még kora délután amikor a Lidl-ben voltam még csepergett az eső, de csodák csodájára délutánra még a nap is kisütött, és nem áztunk el este sem.


Candy shop
Csapatrészlet
Maci evolúció
Stuttgart fő pályaudvarán találkoztunk, és el tömegközlekedtünk hozzájuk, mert mint utólag kiderült házibuli szerűséggel indul a dolog. Nagyon jó kis lakás amúgy, ilyenben én is szivesen laknék, még vendéglátóim is megjegyezték, hogy szerencséjük volt vele.  Kis tetőtéri, hangulatos, kulön szobák ahova el lehet vonulni, ilyen fa pult a konyha körül meg lambéria amiktől pedig nagyon otthonos lesz az egész. Kis társasággal söröztünk és ettünk, habzsi dőzsi volt meg minimum 3 nyelv. Németül, magyarul és a grúz lányok valami számomra felismerhetetlen kommunikációs formában tolták, egyszóval mindneki örült kicsit, hogy az anyanyelvét is használhatja. Felkészülésképp az est további részére meg is tanulhattam a következő nagyon fontos német szót: "Maß". Alapvetően egyebek mellett az egy literes sörös korsó (teljesben "Maßkrug"), és amúgy magának a mennyiségnek a megnevezése, ami csak újabban pont egy liter, történetileg 1,069 liter volt.  Folytatásképp pedig elindultunk a "Wasen"-re/-ba/-be.

World domination!
A Cannstatter (Stuttgarter) Wasen, egy 35 hektáros terület, ahol mindenféle rendezvényeket rendeznek, Stuttgart észak-keleti városrészén található a Neckar partján. A leglényegesebbek talán tavasszal a Stuttgarter Frühlingsfest és ősszel a Cannstatter Volksfest. Ezek minden évben vannak, közben persze sok szabadtéri koncert, sportesemény, etb. is helyet kap, vagy éppen parkolóként szolgál a Neckar Parkban rendezendő többi rendezvény számára. Mi a tavaszi fesztivált látogattuk meg, idén éppen a 75-ödiket. Meg kell hagyni tényleg nem kicsi, alapvetően vidámpark ilyenkor, nagyon fényes és rengeteg féle óriáskerék és félelmetes forgó szörnyűség áll a kedves látogatók rendelkezésére. Én mondjuk csak rájuknézek és hányinger kerülget, de ki mit szeret. Mi kis bóklászás után egy partysátorban állapodtunk meg, kellemes kis sor állt előtte de nagy szerencsénkre az egyik csapattag testvére már benn volt és haver is volt szóval bejutottunk. Hangulat az volt, az emberek 70%-a a padokon és asztalokon táncolt, átható sörszag terjengett és kellemesen megfért egymás után a "Nothing Else Matters" cimű örökzöld és a Toten Hosen legújabb slágere. Külön felhivnám a figyelmet a képeken is látható sok patrióta kockás inges, kantáros bőrnacis fiatalemberre és a hozzájuk passzoló "Dirndl"-ben (bajor/osztrák női népviselet) viritó lányokra. Ha már patriotizmus, kellemes melegséggel töltötte el szivünket, hogy mi is midnenhol ott vagyunk, láttunk lángost majszoló embereket, hiszen a magyar specialitások boltjában ezt is lehetett kapni.

Dienstag, 2. April 2013

Húsvét

Össze vissza blogposzt következik.

Még múlt hét csütörtökön eltávozott az osztályról a román kolléga Én csak keveset találkoztam ilyen formán vele de igy is azt kell mondanom kár érte, jó fej volt. Érdekes volt viszont látni, milyen rituáléval megy el valaki, pláne elgondolkodtató számomra, aki éppen érkezik. Volt kaja és pezsgő!

Nagypénteken taktikusan teljes harci felszerelésben bevonultam a megbeszélésre, majd miután senki más nem jelent meg kezdtem gyanút fogni és elindultam az osztályra hátha ott lesz valaki. Nem jutottam el mondjuk odáig, mivel a liftben sikerült megtárgyalni a takaritónővel, hogy aznap bizony munkaszüneti nap van. Hoppá.

Hétvégén hirtelen felindulásból átugrott tesó, jó volt mert nem voltam 4 napig egyedül és jót turistáskodtunk. Már dokumentálva van, szóval én ettől itt eltekintenék.

Megjött az új görög kolléga, múlt heti önmagam látom. Máker viszont mert ő már dolgozott korábban szóval van tapasztalata, azt, hogy mi hol van egyszerűbb megtanulni. A számitógépes rendszerre már én tanitgattam, és felirattattam az IT továbbképzésre is, kb. ennyivel tudok többet a két hetem után.

Külföldi ügyintézés kapcsán a TB-ről már posztoltam egy jó irást, jöjjön most egy a lakhelyről. Jó kis cikk, tényleg most változott a dolog és abszolút egyet tudok érteni, hogy egész segitőkész midnenki akit kérdez az ember de igazán végül is senki sem tudja mi a helyzet akkor most. Nekem végül is nincsen bejelentve, hogy eljöttem, itt be van jelentve a német hatóságnak, hogy Esslingenben lakom most és kész. Őket nem érdekli a magyar állandó lakcimem. Akiket meg én hivtam azt mondták ha meg akarom tartani az ittenit megtarthatom és bejelenteni se kell. Káosz ami van amúgy de nem érdekel, majd kiderül lesz e ebből épp bajom.

Végezetül a locsolások és a megszerzett tojások száma: 0. Fura ez a hely...

Donnerstag, 28. März 2013

Approbation

Ma volt a "nagy nap", jártam Stuttgartban leadni az approbációs dokumentumokat.

Utazás németeknél:

Az előző posztban feszegetett "Mennyibe van az élet kinn?" rovathoz csatolnám, hogy a közlekedés például drágább. Mióta nincs diákom feltűnt, hogy nálunk sem olcsó de a Deutsche Bahn még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Stuttgart olyan 10 km-re van tőlem, egy HÉV szerű elővárosi vonattal kellett bemennem a központba, átszállni, majd egy metróval kicsit tovább menni északra. A vonatok Stuttgart és Esslingen fél óránként járnak napközben, és egész éjszaka mennek óránként. Én még csak Baden-Württemberg tartományban utaztam de azt hiszem mindenhol igy van, zónákra vannak osztva a nagy városok, amellett tehát, hogy vannak különböző idősávokra szóló jegyek, ezek ára attól is változik, hogy hány zónát vesz az ember igénybe. Nekem a 3 zónás felnőtt jegyem 3,60 euró volt. Vannak persze pozitivumok is. Ugyancsak lokálisak a tapasztalataim, de mindenhol, minden gyönyörűen és értelmesen ki van irva. Régi, nem érvényes kiirást, összegrafitizett láthatatlan menetrendet, nem létező menetrendet, szétvandálkodott megállót még nem láttam. Mindenhol van a buszmegálló mellett kicsi térkép is, ezt nagyon birtam amig nem tudtam mi merre van itt Esslingenben. Jegyet automatákból lehet venni, németül és angolul áll rendelkezésre, lehet vele pluszban utazást terveztetni, mindezt kinyomtatni, infót kérni a jegyárakról és zónákról is. A képeken a metró szerű vonat van, hazafele amikor már volt kapacitásom fényképezni ilyen ment. Az elővárosi vonat amúgy hasonlit a MÁV-nak a kis piros Desiro vonatjaihoz amik a nyugati országrészbe járnak. Azok szépek itt is, a metró már annyira nem új de nem féltem azért például, hogy bármelyik pillanatban kigyullad. Stuttgartból nem láttam sokat, a fő állomáson csak a peron másik végéig kellett menni és ott volt a csatlakozás, ráadásul föld alatt ezért nem nézhettem nagyon körül. Német ismerőseink szokták szidni a német vasutat, lehet hogy csak mert én a záhony felé menő gyorshoz vagyok szokva, nekem azért tetszik, meg kell fizetni de normális. késni sem nagyon láttam még. Ok Karlsruheban igen ahol az egész város fel van túrva de az talán más.


Approbáció:

Kicsit eltévedtem (célegyenesben az utcán nem a vonatok miatt) és ugye csak fél óránként ment a vonat, laza 20 perces késéssel állitottam be a hivatalba. Szép amúgy kivülről, az utca is jó széles jól mutat szerintem. Kocka de modern. Belülről már szűkösebb, szokásos hivatali helynek tűnt sok kis irodával. Beirtam a portán magam, kaptam kis névtáblát cserébe. Mosolyogtam mert régi cégtől ott szerepeltek az ismerős arcok a listán. Negyedik emeletre mentem, kétszemélyes iroda volt a folyosó végén, jóllakott ovodás alakú 40-es úr fogadott, hogy ő az akivel telefonon tárgyaltam, meg leveleztem. Vicces kb. tegnap tudtam meg, hogy alapvetően ő az amúgy aki "vizsgáztat". Kis bájcsevej után rá is tértünk, hogy akkor odaadom a cuccaim. Elvette ami kellett neki, majd bedobta a kérdést h akkor mirol is irtam a szakdogám. Ezek után kicsit kérdezett egy két álszakmai dolgot, mint például, hogy modnjam el mi is az a trombózis, mitől lehet ilyet kapni, mit adnak rá ilyemi. Tudni kell, hogy ő nem orvos, jobban képben van persze mint sokan de azért mégse egy prof. Aztán mondta, hogy most ő is sokat beszélt meséljek már valamit, kicsit bezsélgettünk utána, hogy mi is leszek pontosan, meddig akarok itt maradni, céljaim, ilyesmi. Aztán akkor ezzel ennyi is volt, a német erkölcsi még nem érkezett meg, de hamarosan muszáj neki, aztán postázzák is a papirost jövő héten vagy utána következő héten. Segitett szerintem, hogy azért nekem volt időm németezni, kinn vagyok másfél hete (meglepően érzik amúgy már ennyinek is a hatása) és ráadásul én ezt egyedül intéztem, tehát látta, hogy enm vagyok elveszett. Nincs amúgy ez mindenhol igy, vannak tartományok ahol gonosz az approbáció, itt épp nem. Nekem tökéletes mert én tényleg itt is fogok dolgozni de például ex cégem mindenkit ide hoz, mert itt átmennek az emberek.

Kedves drága cégem:

Most már, hogy lassan szabadulok tőlük muszáj nyilvánosan is elküldenem őket melegebb éghajlatra, mert valami szánalmas amit műveltek. Az én olvasatomban a közvetitő cég azt jelenti, hogy segit nekem mind állást keresni, mint utána a papirozásnál és a beilleszkedésnél, hiszen nekem nincs tapasztalatom ezekben. A kórháznak igy drágább de nem kell cserébe a keresgetéssel foglalkoznia, valamint normális esetben gyorsabban és flottabbul megy a költözés, hamarabb kap embert, aki ráadásul képben is van. Nem ez történt...
Az elején mintha álom lett volna oylan jónak tűntek, rögtön volt hely, első telefonom után egy héttel már utaztam is. Mondták, hogy tanitanak nyelvet, alairni semmit nem kell, repjegyet fizetik utólag, dokumentumokkal segitenek, van forditojuk megoldjak, nemet erkölcsit intézik/fizetik, szóval minden kafa lesz csak menjek és szóljak minden másik ismerősömnek is, hogy velük menjenek.
Aztán kezdtek jönni a problémák, és persze mostmár utólag látom, hogy én is balfasz vagyok de ennyire azért nem.
Fő hibám, hogy sokáig elhittem, hogy ezek tudják merre hány méter, csak követni kell az utasitásokat. Renegdteg kis dolog volt. Többször igértek valamit, hogy elküldik de 4-szer kellett elmondani mire megtörtént, persze mindig elmondták, hogy "Jaj de hát már elküldtük nem? Ott kell lennie...". Megkérdeztem, hogy mik kellenek irja már le, számitottam persze valami értelems listára, kaptam cserébe 4 linket az ide vonatkozó hivatali oldalakkal, meg a német jelentkezési lapot. Hát ember köszönöm, Google is my friend ezt én is meg tudom keresni, mi lenne ha lenne egy folyamatábra, egy lista magyarul, hogy hol, mit, milyen sorrendben kell elintézni vagy ilyesmi? Ezzel foglalkoznak főállásban, erre még senki nem gondolt? Megkérdeztem, hogy miylen erkölcsi kell, bizonytalan vagyok (meg kell adni, hogy milyen okból kéri az ember ugyebár), rámondta egyikre, hogy az kafa. Persze nem. Ok én vagyok a barom azt kell megkérdezni, akinek beadom de akkor mondta volna, hogy fingja nincs. Persze neki nem fáj, de nekem plusz egy napom elment a különeljárásos ügyintézéssel, és persze majd 5000 forintom. Rohangáltam és ügyintéztem vagy egy hónapig, hogy legyen kamarai tagságom, ami a működési engedélyhez kell, ami pedig végül a jóhirnév igazoláshoz kell. Jópár napom elment ezzel és azért pár ezer forint is kellett, iylen illeték, olyan illeték és rengeteg postázás. A két dokumentum amit igényelnem kellett a cég kérése alapján ez a jóhirnév és egy konformitás igazolás a diplomámról (EU-ból EU-ba merült fel bennem azért...) Ismét én vagyok a barom persze mert a saját olvasás értésemnek nem hiszek, a konformitás enm is szerepel az igénylőlapon, a jóhirnév mellett ott van, hogy ha már dolgoztál. Persze ma kiderült, hogy egyik sem kellett. 50 000 forint volt a két dokumentum. Azt hittem stroke-ot kapok mikor leesett. Csináltam egy nyelvvizsgát is pluszba ugyebár, ok az lehet, hogy jó, hogy van mert tényleg hivatalosan B1 a másik, de ma a régi másolatát adtam be és egyetlen kérdés nem volt róla. Több mint 30 000 forint volt. A repjegy árát azóta sem kaptam vissza, először mert hogy tesóm számlájára nem kéne mert más a név, aztán a saját magyaromat adtam meg de nem jött, aztán mióta kinn vagyok szóljak ha van német számlám, arra egyszerűbb. Nagyon várom mi lesz. Mielőtt kijöttem találkoztam személyesen a hölggyel aki "segit", mondván töltösük ki együtt a német erkölcsi igénylést, hát mint aki először lát ilyet. Én többet tudtam. Végén mondja, irjam már be a cimet, el ne rontsa, ő iylenekben nem jó. No comment. Persze hozzátette, hogy igaz megigérték, hogy fizetik, ő most ezt nagyon macerásan tudná utalni/odaadni, nem sok, oldjam már meg. Itt már csak röhögni lehetett. Ilyenkor már nem hittem nekik, jeleztem, hogy ez igy nem lesz jó ám mert hitelesitett aláirás kell német hatóság által vagy konzulátus vagy speciális németekél is elfogadott itthoni jegyző. Mindez oylan 3-4 nappal utazás előtt (hiszen "ráérünk még azt intézni, frissnek kell lennie). És én magyarázom el neki, hogy mi a szitu... Persze kijöttem és megkérdeztem, megcsináltattam én kinn a hivatalnál magam. Lefordittatták midnen dokumentumom, és dicserték magukat, hogy ez mennyire kirány, egyetlenre volt szukség belőle, többit ma visszakaptam. Le volt irva értelmesen a jelentkezési lapra persze, hogy hitelesitett másolatok kellenek hivatalból. Már nem is vitáztam velük, megcsináltattam itt, kifizettem, leadtam ma. Az orvosi igazolást megint csak én szerveztem le egyedül itt a kórházban. Nagyon drága volt ez a játék az a baj, és a vicc, hogy még ők fognak pénzt kapni a kórháztól. Eddig még kellet taz az egy forditás de lassan érik, hogy nekik is elmondom kendőzetlenül a véleményem. Volt még pár apróság de igy is hosszut irtam, a kommunikaciojuk és az önfényezés az még amitől megőrülök, mert mintha tényleg elhinnék, hogy ők milyen királyak. Visszasirom az előző céget, a többiek ebből max pár lap aláirast láttak, kb. ötletük nincs mi kell, megcsinálják helyettük. És kapnak ajándékba telefont és segitenek számlát nyitni, bejelentkezni stb. Botrány ami itt megy, mondtam is mindenkinek akit ismerek, hogy ezekkel soha...

Dienstag, 26. März 2013

Hétvége + Penumbra


Péntek:

Pénteken a proffal csináltunk kis operációkat és kézműtéteket. Ezeknek általában el van különitve ilyen kis műtő egység, hiszen ide csak reggel befárad a paciens és délután minden dokumentumával együtt kisétál. Rendes volt a prof, mesélt, hogy hogyan működik a rendszer, mi az asszisztens feladata, persze másodsegédcsótány munka amit csinálni kell, de valahol el kell kezdeni. Jó ha képben van az ember amúgy tényleg mert az az igazi, amikor a beteg scere alatt megirja az ember az előző lapját és elengedi az az előtti beteget haza. Majd belejövök. Ami nagyon élvezetes volt, hogy ő igazi szakmát is magyarázot, mit, miért, hogyan csinál, mire kell figyelni. Fene, nem tudtam a kéztőcsontokat, de rendes volt még mondókát is mondott ami alapján németül is megjegyezhető. A legtutibb, hogy még drótot is fúrhattam valakinek a kezébe, ez utóbbi volt kétségtelenül a nap fénypontja. Utólag csináltam pár képet.



















Bolt:

Gondoltam érdekes lehet még, hogy voltam vásárolni hétvégén és nem annyira mondható drágábbnak ez alapján Németország. Ezt vettem szombaton:


akciós 7up 1,5l - 195 + 75 üveg
pennys tej 1l 3,5% - 180
pennys por kakaó - 598
müzli - 810
2 kilós mosópor - 1080
öblitő - 586
menőbb féle zsömle - 39
kenhető sajt - 230
kicsi szetemszacsi - 207

Az árak természetesen már forintban vannak. A kajálás/kávézás pl. drágábbnak tűnt nekem de a bevásárlás szemmel láthatóan abszolút nem.

Bank:

Voltam ma bankban is, tök jó volt. Saját tanácsadóm van akit bármikor nyaggathatok. Bementem, volt idopontom, kb. másfél percet ültem a bőrfotelban és jött is Herr Miller aki türelmesen meghallgatott, midnen kérdésemre válaszolt, abszolút nem akart rábeszélni semmi hülyeségre mintha tényleg a javamat akarta vola. Vagy ennyire profi. Még a gondolatomat is kitalálta, van rögtön ilyen alszámlám is amire gyűjthetek spórolt pénzt.Meglett tehát a számlám, iylen internetes szóval a legolcsóbb amit ennél a banknál lehet, mondjuk igy is 3,90 € havonta. Ugyanakkor nagy bank, mindenki emliti ha megkérdezem hol nyissak bankszámlát, van egy rakat automatájuk, és hát ez a tanácsadás végül is nekem jó, úgysem ismerem a rendszert. Kaptam temrészetesen designos mappát, szatyrot, tollat. Ezek aztán amúgy mindenre gondoltak, van benne lefűzhető névjegytartó amibe kapom a fontos névjegyeket, külön lefűző a számláknak, naptár, szóval simán minden. Utána ott helyben be is adtam a kihozott kázpánzem, ne lopják már el. 

TéBé:

Végezetül még megosztanám a "Nők külföldön" bolg ezen posztját, külföldi tartózkodás/munka melletti TB fizetésről szól, szerintem jól összefoglalja és saját tapasztalatból mondhatom, hogy nem egyszerű összegyűjteni minden infót, néha azok sem tudják akiknek pedig nagyon kéne. Gondolom a bolg cime ellenére férfiakra is ugyan ez vonatkozik. Kivételesen ezt egy értékes fácsé megosztásnak találtam ismerőseimtől, hátha segit, ha valaki esetleg kalandba szeretne fogni a közeljövőben.

Donnerstag, 21. März 2013

Baby steps...

Kórház:

Az első nap nem sok beteget láttam. Egyik dokival bejártuk a kórház rejtett zugait és beszereztük a legfontosabb dolgokat, gondolok itt a következőkre: telefon, kulcsok, ruha, kajakártya, igénylőlapok h legyen a számítogépekhez belépő kódom. Mindenki rendes volt és segítőkész, örültem persze nagyon, hogy kisértek mert elég labirintus a dolog, meg mindent elintézni jó nagy macera. Azóta főleg osztályon vagyok, bár párszor hívtak segíteni műtőbe is. Eléggé sokk az első pár nap, fura mert nem is kérnek akkora nafy dolgot, ugyan az kell mint itthon: beteg felvétel, intézkedés ha valamit rendelni kell (transzport, áthelyezés, konzílium stb.), záró írás, meg mondjuk néha egyedül csinálja a csajszi aki ott van a vizitet amihez azért képbe kéne lenni gyógyszereléssel meg hasonlókkal. Két probléma van, egyik természetesen a nyelv, mert van olyan beteg akit piszkosul nem értek, meg hiába írnék zárót azért nekem ilyen sebességgel nemm egy a fogalmazás. A másik baj a szakma, nem épp értek az ortopédiához még és úgy nehéz. A legtutibb, hogy ez a kettő összemosódik, és vagy fogalmam nincs valamiről, vagy nem tudom elmondani. De majd lassan csak belejövök, valszeg jöv héten kapok vagy 2 kórtermet és akkor lehet próbálkozni. Problem még például, hogy itt újabban nem vehet vért és nem tehet be branült nővér, szal ezt is nekem kell majd, amit gyorsítva meg kéne tanulni mert maximum 50% a sikerarányom. Azért már pár nap alatt is van tapasztalat, ha nem rettegek, és ha esetleg tudok beszélgetni a beteggel akkor jobb az eredmény. Amitől még tartok, hogy ezen az elmaradott helyen kézzel írják az ambuláns lapokat és én azt abszolút nem tudom eolvasni. Ráadásul németül, és szakmai szóval nem éppen tudom minek kéne ott állnia, pedig az egyszerűsíti a helyzetet. Kicsit érdekes, de ilyen hétköznapi kis dolgok simán megszivatnak. Jelenleg még nem akkora gáz mert olyan vagyok mint egy hatodéves, végülis jól jártam, hogy van egy kis időm belerázódni, remélem sikerül valamit magamra szedni mielőtt rám hagyják az osztályt. Hangulatom kicsit ingadozó, néha elég depresszív, hogy mint egy óvodás oylan vagyok aki nem ért semmit, nem tudja mi hogy megy, mi merre van és semmit nem képes egyedül megoldani. Persze nagyjából jófej mindenki, de az tiszta, hogy senki nem tanulhatja meg és csinálhatja helyettem amit kell.

Approbáció:

A napi 7:15-től kb negyed/fél 5-ig terjedő meló után folyamatosan mehettem intézni valamit. Ami rajtam múlott meg is van, voltam hivatalba bejelentkezni, és mákomra ott csinálják a hitelesített másolatokat is szóval két legyet egy csapásra. Flottul elintézték nekem gyorsan azt is a kórházban, hogy mehessek üzemorvoshoz. Vettek 4 cső vért, teljesen rosszul lettem. Majdnem megfejeltem az asztalt, kivert a víz, úgy kellett beszéltetni meg utána fekhettem le. Másnapra kiderült, hogy nincs antitestem hepatitist B ellen hiába oltottak ált. isk., szóval kaptam is azonnal egy oltás is. A lényeg, hogy kaptam papirost, hogy nem vagyok eltiltva. Nagy boldogan lebeszeltem a főnökkel, hogy ma elmegyek személyesen leadom, de hiába van nyitvatartási ideje a hivatalnak vagy mi a szösz, csak megbeszélt időpontra lehet menni. Kinos mert csak jöv hétre kaptam időpontot és ad 1 kéreckedhetek el megint, ad 2 fognak örülni, hogy még mindíg nincs papirom. A cég szokás szerint kritikán aluli, nekem kell levelezni a fordítóval, hogy küldje el a dolgokat és nekem kell megírni a postacímet is neki. A repjegyem azóta is utalják, különböző kifogásokkal. Hihetetlen.

Egyéb:


Rohangáltam még az egyéb dolgokkal is. A lakásbejelentést már említettem, ezen kívül vettem egy prepaid telefont, hogy elérhető legyek, meg az itteni hivatalt is olcsóbb azért így hívni. Bankszámlát is akartam volna nyitni de nem lehetett csak egyszerűen besétálni és létrehozni egyet, kaptam időpontot h mikor menjek a tanácsadóhoz. Annyi midenesetre elmondható, hogy itt midnenhol sikerem volt, mindenki igazán nagyon rendes, kedves és segítenek. Bármilyen boltba mentem éreztem a fogyasztói társadalmat, szolgáltattak normálisan, és nem éreztem rosszul magamat a sokadik idióta kérdésem után sem. Érdekes, ez a számhúzás az ilyen helyeken itt nem tűnik divatnak, csak a hivatalban volt, máshol simán megvárják az emberek egymást.