A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".

Puccos hangzavar

Lassan nem kéne ezeket mesélnem mert mindenki unni fogja de még utoljára megosztom, hogy annyira lököttek jönnek néha ügyeletre. Szóval biztos elindultam már én is a lejtőn és kezdek kiégni és nem tisztelem a beteget és nem érzek vele együtt stb., stb. de azért van határ. Szóval azért azzal bejönni háromnegyed éjfélkor a sürgősségi sebészeti ambulanciára, hogy tegnap megcsipett egy bogár és ma kicsit fel van dagadva meg viszket, az pöppet tragikomikus. Szerintem. Pedig én még türelmes vagyok igy az elején és el se mondtam neki a véleményem. De ő mért nem ken rá fenisztilt és alszik mint minden rendes ember? Na mindegy. A hétvége hosszú volt, mozgalmas, stresszes, fárasztó bla, bla, bla mint mindig. Lassan ezt sem irom le többet az igazi kemény mag olvasó már tudja milyen úgyis. Túléltem az a fontos. Két emlitésre méltó esemény volt az egyik es sokktalaniton át érkezett csávó aki valahogy uvegajtón esett át vagy mi és bele a törött üveglapba és úgy szétvágta a karját, hpgy hónaljtól könyékig sikerült kb. az összes lényeges eret és ideget és izmot átszelni. Maga az érkezés is izgi volt, mert itt tényleg annyira vérzett, hogy látszott, hogy nem lehet tökölni, meg utána kicsit a műtőbe is bejutottam, érdekes volt. A másik nem ennyire drámai, sikerült megtudni, hogy a privát betegek osztályán van egy hűtő joghurttal meg gyümölcslével stb. Éjszakai ügyeletben sikerült megtámadni, mondván ennyi fos után ami itt volt simán megérdemeljük. Igazunk van!

A hosszúhétvége kellemesen és marha gyorsan telik. Voltam Luxuslärm koncerten! Még a nyelvtanulós hónapok alatt találtam rájuk, a nézettség alapján (itt mindenesetre) kp. hiresnek tűnnek. Akartam ugye németül zenét hallgatni, hátha rámragad valami. Szóval nekem rémlett a zenekar és van is az én izlésemnek megfelelő pár számuk, úgyhogy nagyon megörültem mikor láttam, hogy lesz a közelben koncert. Igazából nem is emlékszem hirtelen hol találtam meg, midnenesetre itt Herrenbergben délre volt a "48er Festival", azonal kaptam az alkalmon mert tudtam, hogy közel van, ez ugyanis az S1-nek (HÉV) a végállomása amivel Stuttgartba is utazom. Nekem a Mutelights nevű csapat is nagyon szimpi volt, emészthető, semmi extra, angol, nekem bejön. Van már egy videójuk is fenn az oldalon tessék csak megézni és szeretni. A lényeg persze a Luxuslärm volt, addigra be is népesedett a terület, igazi koncert feeling volt és azért ők is ügyesek már és tudnak hangulatot csinálni. Jó kis helyem volt a második, harmadik sor magasságában, éljen az időben érkezés. További képek flickr-en. Sajna nem vagyok pro, sok a homályos de a feltételekre fogom. Akartam pólót venni de nem néz ki jól, maradt a poszer, úgyis tök üres a szobám a fehér falak viritanak, majd szerzek még ilyeneket. Amúgy is sör árban volt (0,3l ráadásul), hülyének is megéri.

007

Házigazdáink

David az ir teológushallgató

A hétvégén bátor voltam, irtam ugyebár, hogy voltunk a kollégákkal sörözni, erre rátettem egy lapáttal azzal, hogy másnap átugrottam Júliáékhoz "Maultaschenparty"-ra. Ez utóbbi kaját jelent, hasonló mint az olasz ravioli csak nagyobb és tradicionális sváb étel.  Apropója Nils (Júlia barátja) nyilatkozata volt alapvetően, mit lehet tenni a celebek köztübk járnak és ezt meg kell ünnepelni. Kihivás vasárnap inni úgy, hogy hétfőn meló jön de egyszerélünk! Kifejezetten kafa volt, ismét beszélhettem több kevesebb sikerrel végre angolul, hiszen volt ir teológus vendég, meg csoporttársak meg párok. Volt élőzene, sok sör, jó hangfal, énekelés, sok féle nyelv, kaja, karácsonyi izzósor, játék, szal minden ami egy remek estéhez kell. Összességében tehát megérte a hétfői fáradtság, persze hétfőn azért azzal szembesültem, hogy én vagyok még az osztályon sőt a keddi prof vizitet is megnyerem, és az egyben az átadás. Ohye. Már meg se kottyan... 

Sophie és Riccarda a csopitársak

A hangulatot biztositotta...

Nem volt ugyanakkor annyira szörnyő a Prof. vizit, biztos jó napja volt a főnöknek is, egész jól tűrte a hiányosságaimat. Meglepően megkönnyebbültem miután nem engem bsztatott mindenki mindennel, egészen más ez a munka mikor nyugisan csak besegitesz és nem stressz van egész nap.

És akkor az elmúlt két nap csodái következnek még. Érdekes mód két mérföldkövet is elhagytam ezen rövid időintervallumban, tudjátok olyan eseméynek mikor megállsz kicsit és elgondolkodsz magadról, életedről, stb. Az egyik az volt mikor meg kellett mutatnom a hatodéves orvostanhallgató lánykának, hogy hogyan is megy a varratszedés, és alá kellett irni a kis könyvecskéjében, hogy ez már megvolt. Önamgában semmi extra, de a tény, hogy én "tanitok" valakit az mondjuk poénos, valamint, hogy belegondoltam, éppen csak pár hónappal ezelőtt még én rohangáltam egy hasonló cetlivel, és vadásztam az aláirásokat. Akkora különbség tehát mégsincs köztünk, és mégis sok minden történt azóta azért.

"A month ago, you were in med school being taught by doctors. Today... you are the doctors."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

A másik pedig, hogy túlestem első műtétemen! Egy gyógyult alsólábszártöröttnél kellett kivenni a velőűrszeget meg a csavarokat. Persze nem agysebészet, de mégis az én nevem szerepel ott mint operatőr és én mostam le a területet, én kezembe volt a kés, én csavargattam, én kalapáltam, én varrtam össze mindent, szóval iagzán kafa volt. Szal azt hiszem ma jó kedvem van.

"And you think you know what you’re gonna feel like standing over that table but … that was such a high. I don’t know why anybody does drugs."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város. 

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Akkor most visszanyúlva a korábbi eseményekhez, voltam ugyebár otthon is. Jó drága volt mert későn sikerült csak lefoglalni, de a fontos, hogy sikerült. Szeda este ment a Germanwings direkt járata, ez igazán kafa amúgy mert munka után is el lehet érni, nem mondom kicsit kopra megy a dolog de megoldható. Egy óra alatt otthon van, 9 körül száll le, akár még aznap is lehet partyzni. VIcces volt, egy idősebb német néni ült mellettem aki életében először repült. Kicsit beszélgettünk, valami kórus tagjaként ment Magyarországra. Nagyon kis kedves volt, miután összehaverkodtunk még azt is felajánlotta, hogy hivjam fel nyugodtan (érzitek első német női telefonszám amit megszereztem!) és ugorjak át, a gyerekei mindenféle idegenvezetést csinálnak amúgy is a környéken és ha még nem néztem körül a környéken megéri ezerrel. Na majd meglátjuk. Ez alkalommal nem party volt a terv, anyumék és a Kedves várt a reptéren és autókáztunk haza a húsos makaróni irányába, ami rám is fért, mert a rohangálás közepette kajolni nem igazán sikerült normálisan.

Csütörtökön kialudtuk magunkat, kb erről szólt a nap, a sok meló után ránk is fért. Pénteken először is családlátogattam a Kedves édesapjáéknál, ilyen kerti sütögetős dolog volt, teljesen jó. Aztán továbbálltunk be a városba találkozni a Szolnokon fellelhető ismerősökkel, kis sörözés, dumálás ilyesmi. 

Szombaton pedig kellemes családi ebéd után vonatozgattunk fel Pestre, hál istennek még pótdij nelkül. Estére volt szervezve a Pesti party, sajna jött egy kis szél és szemerkélő eső ezért az utolsó pillanatban át kellett szervezni a kiülős bulit. Természetesen ennek ellenére is jól sikeredett, köszönet a résztvevőknek. 

Vasárnap már kicsit rányomta a hangulatomra a bályegét a visszautazás tudata, kajoltunk, pakolásztunk aztán könnyes búcsú a reptéren. Mivel későn foglaltam a direkt járatra már enm volt jegy szóval Swiss Airlinessel mentem Zürich-en át. Nem volt rossz, kaptam csokit és a szenya is finomabb volt, egy baj csak, hogy igy nagyon későn értem. Mázlim volt mert kopra elértem a buszt a reptéren ami bevisz Esslingenbe, nagy mák mert óránként jár. Igy is csak ilyen hajnal egy fele értem haza.

Összességében nagyon jó volt végre hazajutni, már épp kezdett végem lenni attól, hogy ennyi újdonság van, megannyi stresszes ismeretlen helyzet, ügyintézés és munka. A fos az egészben persze, hogy egyedül vagyok, és én lassan épitek azért kapcsolatokat, persze dolgozom rajta de egyik napról a másikra nem lehet igazi megbizható barátokat szerezni. Meg a Kedves is messze van és a Skype bár hasznos találmány, nem pótolja a rendes találkozást és a közös ébredést. Sajna villámgyorsan eltelt ez a pár nap és ugyebár már megirtam mibe csöppentem bele azonnal utána. Olyan ez mintha kettős életem lenne és alig van kapcsolat a kettő között. Az ez irányú megoldási terven még gondolkozom nagy erőkkel.

Egyszerűen csak "Wasen"

@julismuris

Vasútállomás

Tegnap végre kimozdultam, mondván, hogy ez már nem állapot ami itt folyik, be fog penészedni a seggem. Képzeletbeli internetes ismerősöm ajánlott további képzeletbeli barátokat akik a közelben vannak és érdemes lehetne tán felvenni velük a kapcsolatot. Tényekre leforditva @masnisgyilkos, avagy twitteres menedzserem szólt, hogy @julismuris itt él éppenséggel Stuttgartban és kövessem ha gondolom. Abszolút megérte, hiszen rögtön az elején fel is világositott, hogy a zsömle amit oly nagyon szidtam esélyesen olyan volt amit még meg kellett volna sütni sütőben, mer, hogy itt ez divat. Gondolta a fene a zsöme az zsömle, magyar ferfi ember amugyse olvas el hasznalati utasitást, ez elvi kérdés. Hamarosan felmerült a sörözés ötlete, mondtam, hogy ha jó idő lesz egyik hétvégén megoldjuk. Majdnem nem jött be, hiszen még kora délután amikor a Lidl-ben voltam még csepergett az eső, de csodák csodájára délutánra még a nap is kisütött, és nem áztunk el este sem.

Candy shop

Csapatrészlet

Maci evolúció

Stuttgart fő pályaudvarán találkoztunk, és el tömegközlekedtünk hozzájuk, mert mint utólag kiderült házibuli szerűséggel indul a dolog. Nagyon jó kis lakás amúgy, ilyenben én is szivesen laknék, még vendéglátóim is megjegyezték, hogy szerencséjük volt vele.  Kis tetőtéri, hangulatos, kulön szobák ahova el lehet vonulni, ilyen fa pult a konyha körül meg lambéria amiktől pedig nagyon otthonos lesz az egész. Kis társasággal söröztünk és ettünk, habzsi dőzsi volt meg minimum 3 nyelv. Németül, magyarul és a grúz lányok valami számomra felismerhetetlen kommunikációs formában tolták, egyszóval mindneki örült kicsit, hogy az anyanyelvét is használhatja. Felkészülésképp az est további részére meg is tanulhattam a következő nagyon fontos német szót: "Maß". Alapvetően egyebek mellett az egy literes sörös korsó (teljesben "Maßkrug"), és amúgy magának a mennyiségnek a megnevezése, ami csak újabban pont egy liter, történetileg 1,069 liter volt.  Folytatásképp pedig elindultunk a "Wasen"-re/-ba/-be.

World domination!

A Cannstatter (Stuttgarter) Wasen, egy 35 hektáros terület, ahol mindenféle rendezvényeket rendeznek, Stuttgart észak-keleti városrészén található a Neckar partján. A leglényegesebbek talán tavasszal a Stuttgarter Frühlingsfest és ősszel a Cannstatter Volksfest. Ezek minden évben vannak, közben persze sok szabadtéri koncert, sportesemény, etb. is helyet kap, vagy éppen parkolóként szolgál a Neckar Parkban rendezendő többi rendezvény számára. Mi a tavaszi fesztivált látogattuk meg, idén éppen a 75-ödiket. Meg kell hagyni tényleg nem kicsi, alapvetően vidámpark ilyenkor, nagyon fényes és rengeteg féle óriáskerék és félelmetes forgó szörnyűség áll a kedves látogatók rendelkezésére. Én mondjuk csak rájuknézek és hányinger kerülget, de ki mit szeret. Mi kis bóklászás után egy partysátorban állapodtunk meg, kellemes kis sor állt előtte de nagy szerencsénkre az egyik csapattag testvére már benn volt és haver is volt szóval bejutottunk. Hangulat az volt, az emberek 70%-a a padokon és asztalokon táncolt, átható sörszag terjengett és kellemesen megfért egymás után a "Nothing Else Matters" cimű örökzöld és a Toten Hosen legújabb slágere. Külön felhivnám a figyelmet a képeken is látható sok patrióta kockás inges, kantáros bőrnacis fiatalemberre és a hozzájuk passzoló "Dirndl"-ben (bajor/osztrák női népviselet) viritó lányokra. Ha már patriotizmus, kellemes melegséggel töltötte el szivünket, hogy mi is midnenhol ott vagyunk, láttunk lángost majszoló embereket, hiszen a magyar specialitások boltjában ezt is lehetett kapni.