Notarztkus

Szóval amiről igértem, hogy írok az például a mentőskurzus. Hárman mentünk, két másik kolléga közül, az egyik olyan 3 éve dolgozik és mit írtam annó nálunk tanult. A másik már szakorvos. Bad Hofgastein-ban voltunk, állítólag ez a menő hely, a bécsi elvileg nem olyan jó. Mivel a többiek utolsó pillanatban terveztek ezért végül külön mentem én vonattal, nagyon kis kellemes a közlekedés, az egyetlen baj, hogy a vasútállomás elég messze (vagy 2 km) van a várostól. Szerencsére, odafele nagyon jó arc módon kijött az airbnb host-om elém autóval, így nem volt gond. Nagyon szép a hely, sajna sokat nem láttam belőle az egész napos kurzus és a szünetekben zuhogó eső miatt, de a hegyek lentről is impozánsak voltak. Az airbnb ugyancsak nagyon tuti volt, én voltam a nő első vendége, ennek ellenére nagyon pöpecen elő volt készítve a lakás, bazi nagy erkéllyel, stb. Síelni se lenne utolsó itt.

Maga a kurzus a helyi kongresszusi központban volt, nagy meglepetésünkre rengetegen voltak. Egy nagyjából családias 40-50 főre számítottunk, ennek ellenére 216 résztvevő volt. Az első két nap még csak előadások voltak, aztán beindultak a délutáni gyakorlati foglalkozások. Összességében tematikailag szerintem jól volt felépítve, midnen fontos részt érintettek. Természetesen voltak jobb és roszabb előadások, voltak akik ügyesen, érezhetően sok tapasztalattal csak a lényeget mondták el és ami a kis időbe belefért. Jobbaknál kapott az ember egy kis receptet, hogy mit is kéne valójában csinálni, ami az esetek 90%-ában működik és még megjegyezhető. Sajnos oylan is volt aki elveszett a részletekben. Sajnos a nekem pont fontos belgyószászatos rész ilyen volt. Ugyanakkor lehet, hogy az csak azért volt ennyire bonyolult mert ott sok volt az új infó. Nagyon változatos volt a csapat, a gyereksebésztől kezdve a belgyógyászokon át a fül-orr-gégészig minden féle fajta doki volt. Lehet a többieknek más volt a nehéz. Egy első nap délutánt mi is kihagytunk, a bevezetés a narkózisba és lélegeztetés részeket, mert no lássuk be amit egy órácskában ott elmondtak azzal már csak találkoztunk. Cserébe felültünk a síliftre és ebédeltünk a csúcson. Ilyen is kell na.

Délben és esténként persze közös kajálás és sörözgetés volt a program. Ennyit modnjuk egy évben összesen nem eszek étteremben. Az európabajnokság is kapóra jött, volt mit nézni a szünetekben.

A gyakorlati képzés erős súlypontja az újraélesztés volt. BLS és ALS orrvérzésig, persze értem én legalább ezt tudjuk ha hazamegyünk innen. Annyiból érdekes volt, hogy jóféle bábu volt és mérte a befújt levegőt, valamint a frekvenciát és mélységet a mellkaskompresszióknál, ezt nagyon jó visszajelzés. Szerencséreígy, hogy már voltunk ilyen szituációban ez nem okozott nagy gondot. Amire lehetetlen felkészíteni az embert, az persze az izgalom és a hangulat egy iylen szituációban, de azzal midnenkinek magának kell megküzdenie és csak a tapasztalat segít. Ami nagyon furcsa, hogy csak egy bábun játszunk a haverokkal és mégis elkezd az ember izgulni még a gyakorlásnál is. Volt egy óra tanulás intubálni is, ami a bábun azért elég más. Még ha nagyjából vágja is az ember hogyan történik ez, a bábun ez csak egy alap gyakorlása a műfogásoknak. Nem feltétlen nehezebb élő embert az a vicces, csak más a probléma. Volt továbbá egy kis vákummatrac, Stiff-Neck, gyerekreanimáció is. Nagy kedvenc volt még a csontba fúrt "véna", azt én is nagyon ki akartam már próbálni. Nagyon meglepő módon az esetmegbeszélések kis csoportban, amik ugyancsak a gyakorlatokhoz tartoztak, rendkívül jól sikerültek. Igazán jó eseteket raktak össze és oylan aspektusait világították meg a helyben történő döntéshozatalnak, amire nem is gondoltam volna. Le a kalappal ezekért.

A vége fele két vizsga volt. Egy gyakorlati, ahol meglepő módon reanimálni kellett. Elég lazára vették, 4-es csoportokban ment, egy valaki főnökként irányított, egy valak iasszisztált, a másik kettő pedig váltva nyomott és időt mért. Mindezt négyszer, hogy mindenki mindent csináljon. Ilyen formában elég könnyen lehetett segíteni egymásnak egy-egy félmondattal, ha valamit kihagyott volna. Talán egy-két embernek nem lett meg elsőre, el nem tudom képzelni mit lehetett elbaszni ezen. Utolsó nap volt egy teszt is, 150 kérdés, "igen / nem / nemtudom" lehetőségekkel. A hibás válasz mínusz pont. Itt is elvielg pár embernek nem sikerült. Nem volt igazándiból nehéz, figyelni kellett miket hangsúlyoznak az előadók, a témák végén a szervezők is feltettek kérdéseket, amik utána természetesen benne voltak a vizsgában is. A neten is található volt pár kérdés, ezeket mi például egy 5-ös csoporttal egyik ebéd során megvitattuk közösen.

Összességében szerintem amennyire lehetett jól össze volt rakva, persze ennyi simán nem elég ahhoz, hogy valaki vonuljon. Eget rengető újdonság nem volt az elméleti részben, ugyanakkor mivel a nagyját nem használom midnen nap, csak így hirtelen ellátni sem tudnám flottul. Nagyon jó volt újra hallani a dolgokról és összegezve átbeszélni, mégiscsak rég volt az egyetem. A gyakorlati részből leginkább az esetmegbeszélések voltak meglepő módon a fénypontok. Éppen ezeknél érezte viszont az ember, hiszen komplexebb eseteket dolgoztak fel, hogy mennyi különböző probléma adódhat és mennyire nehéz néha dönteni mi is lenne a jobb. Bennem még mindig a kettősség tombol, hogy egyik oldalról nagyon nehéz és diverz ez a meló, másik oldalról ha nagyjából stabil tök midnegy mi baja van pack and go és kész. Kinn meggyógyítani az utcán úgysem lehet senkit. Legjobban megragadt statisztika, hogy kanadában, ahol régiók szerint van ahol vannak mentőorvosok, van ahol csak mentőorvosok vannak és van ahol csak mentőápolók; a legjobb akkor a túlélés, ha kanyarba sehol sincs orvos. Túl sokat akarnak gyógyítani a betonon.

Az orvosi kamarával még most lesz a harc, arról még külön írok ha letisztul. Elvileg.

Agytréning

Maminti blogját említettem már, tőle olvastam a Lumosity-ről. Ilyen agy tréning, hogy fejlesszük képességeinket és ne legyünk idejekorán demensek. Még emlékszem, hogy tanultunk is iylenről, már, hogy az elméletről, miszerint az agy is oylan mint bármi más szervünk, ha jobban igénybe van véve, magasabb szintet ér el az életkor alapján a maximális IQ és ha más nem lassabban esik a színvonal az öregedés során. Nekem ez nagyon tetszett és belekóstoltam. Ingyenesen is használható, az elején van egy teszt ami egy indulás a programnak is, majd pedig napi 3 játékot enged. A napi több játék és statisztika csak havidíj ellenében elérhető viszont. Szerintem így is nagyon élvezetes, persze ha előfizet az ember akkor jön ki végül is, hogy hogyan teljesít. Én egy gyenge pillanatomban kiadtam rá pénzt, mert meglepően szórakoztatónak találtam és szerintem nagyon élvezetes legyőzni saját magad és persze versenyezni a többiekkel. Na nem mintha reprezentatív lenne a statisztika, hiszen csak az előfizetettek között nézi, ami pedig mégis csak feltételezi, hogy neked ez fontos és hogy voltál olyan bolond, hogy pénzt adtál ki rá. Az egy havi díj rengeteg, de vannak nagyon jó ajánlatok hoszabb időtartamra és azon kívül is például ilyen 30%-os leértékelés, ezeket érdemes kifogni. Kíváncsi leszek, egyrészt magamra, hogy kitartok e és használom e, valamint, hogy mutatok e végül is fejlődést vagy csak az időmet tolom el vele. Mondjuk a napi tapasztalat alapján lehet jobb 80 évesen már nem midnent tiszta aggyal megélni, de ez egy másik történet. Van amúgy mobilra is app, még az sem akadály, ha az ember nem jut haza, két záró között is gyorsan letudható a napi feladat.

Voltam megint koncerteken, ez néha rámjön, A Lindsey Stirling szerintem nagyon jó volt, én bírom ezt a muzsikát, a színpadkép is fontos itt hiszen táncos volt a csajszi és az is a lényeg, hogy végigszaladgálja a színpadot. Látszik, hogy még fiatal és amúgy is ez kell még az ő stílusához, ő azért sokszor poénra veszi a figurát. Teljesen más világ volt a saját bakancslistán szereplő Bryan Adams live. Én imádtam, az elején megvolt a koncert első felében a Reckless album 30-adik évfordulójára a visszaemlékezés, és noha ebben is már benne volt egy Sumemr of '69 és egy Heaven, a fellépés második felében egyszerűen sorra lettek vége a legnagyobb és legkedveltebb alkotások. Volt még pár extra dal is ami nem kerülhetett fel az albumra annó, ezekből is hallhattunk párat. Összességében azt akarom mondani, hogy szerintem tökéletesen fel volt építve a dolog, midnenki megkapta szerintem amiért jött. Ami feltűnt még, hogy persze fények meg videó a háttérben de semmi nagyon extra pucc nem volt. Sokszor fekete fehér minden, a zenekar sima feketében, semmi lángnyelv, lufi, csillogó szálló bizbasz, egyszerűen minőségi zene. Szeritnem az van, hopgy ők ezt megtehetik, és nem is hiányzott más. Végül voltam CRO-n is, ez most az új germán "raop" mánia. Igazából ez is jó volt, persze én azért inkább csak horizont tágításként megyek ilyenre, meg mert itt van és most kell.

Voltam párszor otthon is, történt midnen féle, voltunk cxsokifesztiválon, voltam lány beöltözős bulin, vágtam fát, minden volt. Most nagy változásként itt lesz a karácsony tartva és csak peri síelésként megyek haza. Nagyon izgi, kíváncsi vagyok végól, hogy sül el (jóóóól!). Hihetetlen de már az összes ajándék is megvan, ez történelmi rekord. Voltam amúgy Berlin-ben is (továbbképződni) amit még mindíg imádok.

Továbbképződés

Mint ahogy már emlitettem, jártam nemrég életem első szakmai továbbképzésén. Utólag már nyugodtan mondhatom, hogy egy egész jót sikerült kifogni; nem csak én láttam igy, hanem alapvetően a többiek is hasonlóan vélekedtek. Kicsit kalandosra sikerült a szervezés, mivel, ugyan rá volt irva a lapra egy szálláshely, kiderült, hogy csak tippnek szánták. Miután erre fény derült, péntek délután, meló közben, nekiállhattam szállást keresni hiperűr sebességgel plusz vésztartalékkal. Mákom volt, mert gyorsan válaszoltak airbnb-n és a péntek / szombat leforgása alatt sikerült az összes részletet megbeszélni. Egy tetőtéri szobát találtam, ami nagyon hangulatos volt, bőven elegendő hellyel, saját kis konyhával, sőt saját kis mosdóval, wc-vel felszerelve. Odautazni vonattal sikerült a biztonság kedvéért már vasárnap éjszaka, mert másnap reggel 9-től már kezdés volt.

Ulmer Münster

Dunapart

Ulm tömegközlekedése nem lenne bonyolult, ha a kedves google-n rajta lenne és segitene az utvonaltervező, vagy ha már nincs, legalább a saját netes programjuk nem tenne fel városon belül a müncheni gyorsvonatra. Azért sikerült odaérni. Délelőtt mindig előadások voltak, kávészünetekkel, ebéd után pedig gyakorolni lehetett az elhangzottakat. Még jó, hogy alapból nálam van a dokis kártyám, csak azzal lehetett regisztrálni. Kaptunk rendesen kaját, kávét, kis tasit, tollat, jegyzetfüzetet, repi cuccot (ha nem én fizettem volna a kurzust saját zsebből most igazán örülnék, de...) Természetesen az ebédhez is kaptunk kajajegyet a három napra.

Déli bejárat

Egészséges egyetemisták

Maga az egyetem marha nagy, igazi komplexum, lazán el lehet tévedni. Vannnak matekosok, mindenféle természettudományosok, orvosisok, mérnökök, szóval elég széles a paletta. Kivülről teljesen szoci, akkor is, ha ott nem igazán volt ilyen, az épitési stilust sikerült átvenni sajna. Belülről teljes a kettősség, pontokon igazán király és hangulatos, vannak szép kávézók, ücsörgős kis helyek, belső kertek, ultramodern számitógépekkel felszerelt termek, néhol viszont olyan aluljáró érzése van az embernek, ilyen metrós, szines székek a sok sok beton között. A menza is például nagyon kellemes, sok ablakkal, minőségi (persze menzás) kajával. Aki szeretné,  ha jó az idő kinn is elfogyaszthatja az ebédjét. A termek amikben voltunk tiszták és rendezettek voltak, minden működött. A gyakorlataink az anatómiai előadótermükben volt, na ott azért kicsuszott halkan, hogy kapják be a nyugati szinvonallal (és ez nem egy kiemelkedően jól álló egyetem vagy ilyesmi). Bemenet rendes lehetőség kezet mosni, több csappal. Külön terem lerakni a cuccaid, átöltözni. Rendes zöld köpenyek. Egy nagy terem körülbelül 7-8 asztallal, 2 plazmatévével. Rendes mennyiségű gumikesztyű, 3 méretben. Annyi sebészeti eszköz amit a megyei kórázunk már megirigyelne. Egy külön terem kivetitővel és székekkel egy szaminárium megtartására. Egy kis előadó, mint a régi időkben, ahol lépcsőkön körbe lehet állni egy asztalt, ahol a gyakorlatvezető megmutogatja a dolgokat, mindez egy plafonról lógó, joystickkal irányitható kamerán át, két falraszerelt plazmatévére is ki van vetitve, ha netán nem látnád pontosan. A szobában még plakát arról, hogy hogyan néz ki a műtét, ki hol áll, ki steril és ki nem, egy altatógép stb. Összegezve én nemtom persze milyen az igazi oktatás minősége, de a lehetőség meglenne valami igazán normálisra.  Most nem irnám le, hogy a mi "kutató-elitegyetemünkön" mi van, elégedjünk meg annyival, hogy nem ez.

Sok sok gép

Forgatag

Kávézó az egyetemen

A téma a "sürgősségi műtétek" volt, minden féle, az apróbb beavatkozásoktól néhány igazi műtétig, operativ beavatkozást elmeséltek, ami amúgy a mindennapokban előjöhet és vészhelyzetben esetleg sor kerülhet az elvégzésére. Szerintem egészen jó előadások voltak, persze volt ami csak nehezen hasznositható a mindennapokban, de a délutáni gyakorlatokkal együtt egyértelműen mondhatom, hogy hasznunkra vált. 

Ismerkedési est

A csapat vegyes volt, de inkább fiatalos, ami szerintem passzol is a kurzus témájához. Sikerült azért egy két embert megismerni, ami jó, mert hall az ember sztorikat más helyekről, megtudja, hogy ott milyen a rendszer, legyen szó a saját műtési lehetőségtől kezdve az ügyeletek beosztásáig bérmiről. Kicsit körülnéz, hogy a többiek hogyan veszik az akadályokat és jobban el tudja helyezni magát, hogy hol tart. Pontosan ennek elősegitésére volt is egyik este egy pucc kajálás Ulm városközpontjában frissensültekkel meg steakkel meg ki tudja mivel, ami na jó valljuk be azért kellemes volt.

Ifjú pár

Jól éreztük magunkat!

Voltam utána otthon is hétvégézni, voltunk esküvőn, ami nagyon szép volt és a pár is nagyon helyes volt együtt, majd pedig megtartottuk a szokásos kis pesti összeröffenést is az ismerősökkel, kellett is a kikapcsolódás. Húsvétkor idén sajna nem történt semmi, mert melóztam, minden lány érezze magát virtuálisan meglocsolva.

My OR!

Még jó, hogy legalább azt elmondhatom, hogy írtam már ebben az évben. Sajna ebben magam sem voltam biztos míg meg enm néztem. Történnek persze dolgok, csak én minimum már nem érzem őket annyira speciálisnak, ha van időm lusta vagyok írni ha nincs pedig nincs. De a blog marad és fontos és legyen és írok ha nem hamar akkor későn!

Timi a jégcsappal

Voltam sokat otthon februárban, egy hétig lébecoltam anyuméknál, aztán pedig elmentünk síelni végre megint a régi bandával ahogy azt kell. Volt vagy 2 év amikor nem jött össze ezért különösen örültem, hogy mindenki időt tudott szakítani rá. Az odaút katasztrofális volt, soha ennyit nem utaztunk még francia síterepre, a legjobb pedig az volt amikor lerobbant a busz kb 2 megállóval a szállás előtt, nekünk semmi infó miért. Kiderült, hogy hólánc kéne de a 100%-ig kompetens buszsofőrök nem tudták felrakni. A teljes busz egy heti cuccal és sífelszereléssel a járat buszon cipekedett fel. A szállás sem volt a legjobb, kicsi, szűk (szűkebb mint amúgy na) és sajna úgy sikerült már csak foglalni, hogy 2 felé kellett szakadni. Legközelebb ügyesebbek leszünk, de ami számít az amúgy is a csapat az meg jó volt. A síterep is kafa volt bár erősen a jobb síelőkre van kitalálva, néhány dolgot nem sikerült teljesen kihasználni, gleccseren a méteres szűzhóban nem vagyunk még teljesen magabiztosak na. Amúgy volt besíelés is Mátraszentistvánon, az is kafa volt.

Flo & Inez

A csapat másik fele.

Voltam extra síelni a kórházas csapattal is március végén, csak hétvége, 2 nap. Gondoltam nem árthat kicsit "networkingelni" és jobban megismerni a kórházban dolgozókat egy másik oldalról is. Részsiker, amúgy is introvertált személyem idegen nyelven nem teljesít jobban, de azért egyértelműen megérte. Első nap az igazi "húsvéti síelés" érzés volt, sok zöld és néha csak egy csík a pálya, de panaszra nem volt ok, voltak igazán jkó helyek még és teljes napsütésben toltuk sál és kesztyű nélkül. Másnapra a fene se gondotla de egész estés és napközbeni hüesés után a friss fél méteres szűzhóban toltuk az ipart mint a filmeken, isteni volt. Ugyanittt jegyezném meg, hogy fene a sok nyugateurópai délnémetbe akik zavarbaejtően profin síelnek, de mindenki. Videót is csináltam, meg kéne vágnmi stb. még dolgozom az ügyön. Ugyanitt tesó is emgcsinálhatná a februárit!

NagyZ

Volt vendégem is március elején Prof. Dr. med. Habil. Hr. Nagy M.D. Phd. jóbarátom meglátogatott. (van matrac aki akar jöhet, még most mielőtt elköltözöm!). Városnéztünk, főztünk, partyztunk minden volt. Még azt is sikerült megoldani, hogy benézzen velem melóba, ha már úgy is tervben van egy esetleges németországi munkavállalás. Azt hazudta, hogy jól érezte magát remélem legalább részben igaz is.

Melóban volt minden féle szokásos, jobb napok, rosszabb napok ahogy az lenni zsokott. Legutóbbi vicces eset az volt mikor a műtét második fele úgy zajlott, hogy scak a beteg volt német a műtőben, és a műtét második alapvetően nemf eltétlen egyszerűbb szakasza szak-, főorvosi felügyelet nélkül történt, Zolika mint Chef operatőr kiszedte a két beragadt csavart a spec. munkaeszközökkel maik megérkeztek és befejezte a műtétet. A főorvos hál istennek laza volt, nagyon birom jó arc de azért állítólag megelpődött kicsit mikor a műtős segéd bejelentette, hogy a szomszédban a kis retek rezidens tovább operált és kiszedte a csavarokat. Qualitätskrankenhaus. Vannak iylenek de tessék csak nyugodtan orvoshoz járni.

Sido

30 Seconds 2 Mars

Votlam halál menő koncerteken is (bárki bármit moind, csak irigyek), ezt bírom Stuttgarban, hogy elég nagy ahhoz, hogy azért nagyobb nevek is jöjjenek. Volt 30 Seconds to Mars, One Republic (arra menjetek eszméletlen a hangulat és a színpadkép is), Sido, Luxuslärm megint. Asszem koncert fan vagyok. Már van tervben Baseballs is méghozzá 77 Bombay Street-tel előtte; jóleszez!

30 Seconds 2 Mars

Hétfőtől megyek továbbképzésre, még sosem voltam ilyemsin nagyon kíváncsi leszek milyen lesz. Nem kell dolgozni szal jól indul. Majd írok arról is emrt jó témának tűnik.


P.s.: A helyesírási hibák, a vesszők hiánya és az elírások elengedhetetlen részei a stílusnak, avagy újraolvasni lusta vagyok jó lesz ez így is.