Továbbképződés

Mint ahogy már emlitettem, jártam nemrég életem első szakmai továbbképzésén. Utólag már nyugodtan mondhatom, hogy egy egész jót sikerült kifogni; nem csak én láttam igy, hanem alapvetően a többiek is hasonlóan vélekedtek. Kicsit kalandosra sikerült a szervezés, mivel, ugyan rá volt irva a lapra egy szálláshely, kiderült, hogy csak tippnek szánták. Miután erre fény derült, péntek délután, meló közben, nekiállhattam szállást keresni hiperűr sebességgel plusz vésztartalékkal. Mákom volt, mert gyorsan válaszoltak airbnb-n és a péntek / szombat leforgása alatt sikerült az összes részletet megbeszélni. Egy tetőtéri szobát találtam, ami nagyon hangulatos volt, bőven elegendő hellyel, saját kis konyhával, sőt saját kis mosdóval, wc-vel felszerelve. Odautazni vonattal sikerült a biztonság kedvéért már vasárnap éjszaka, mert másnap reggel 9-től már kezdés volt.

Ulmer Münster

Dunapart

Ulm tömegközlekedése nem lenne bonyolult, ha a kedves google-n rajta lenne és segitene az utvonaltervező, vagy ha már nincs, legalább a saját netes programjuk nem tenne fel városon belül a müncheni gyorsvonatra. Azért sikerült odaérni. Délelőtt mindig előadások voltak, kávészünetekkel, ebéd után pedig gyakorolni lehetett az elhangzottakat. Még jó, hogy alapból nálam van a dokis kártyám, csak azzal lehetett regisztrálni. Kaptunk rendesen kaját, kávét, kis tasit, tollat, jegyzetfüzetet, repi cuccot (ha nem én fizettem volna a kurzust saját zsebből most igazán örülnék, de...) Természetesen az ebédhez is kaptunk kajajegyet a három napra.

Déli bejárat

Egészséges egyetemisták

Maga az egyetem marha nagy, igazi komplexum, lazán el lehet tévedni. Vannnak matekosok, mindenféle természettudományosok, orvosisok, mérnökök, szóval elég széles a paletta. Kivülről teljesen szoci, akkor is, ha ott nem igazán volt ilyen, az épitési stilust sikerült átvenni sajna. Belülről teljes a kettősség, pontokon igazán király és hangulatos, vannak szép kávézók, ücsörgős kis helyek, belső kertek, ultramodern számitógépekkel felszerelt termek, néhol viszont olyan aluljáró érzése van az embernek, ilyen metrós, szines székek a sok sok beton között. A menza is például nagyon kellemes, sok ablakkal, minőségi (persze menzás) kajával. Aki szeretné,  ha jó az idő kinn is elfogyaszthatja az ebédjét. A termek amikben voltunk tiszták és rendezettek voltak, minden működött. A gyakorlataink az anatómiai előadótermükben volt, na ott azért kicsuszott halkan, hogy kapják be a nyugati szinvonallal (és ez nem egy kiemelkedően jól álló egyetem vagy ilyesmi). Bemenet rendes lehetőség kezet mosni, több csappal. Külön terem lerakni a cuccaid, átöltözni. Rendes zöld köpenyek. Egy nagy terem körülbelül 7-8 asztallal, 2 plazmatévével. Rendes mennyiségű gumikesztyű, 3 méretben. Annyi sebészeti eszköz amit a megyei kórázunk már megirigyelne. Egy külön terem kivetitővel és székekkel egy szaminárium megtartására. Egy kis előadó, mint a régi időkben, ahol lépcsőkön körbe lehet állni egy asztalt, ahol a gyakorlatvezető megmutogatja a dolgokat, mindez egy plafonról lógó, joystickkal irányitható kamerán át, két falraszerelt plazmatévére is ki van vetitve, ha netán nem látnád pontosan. A szobában még plakát arról, hogy hogyan néz ki a műtét, ki hol áll, ki steril és ki nem, egy altatógép stb. Összegezve én nemtom persze milyen az igazi oktatás minősége, de a lehetőség meglenne valami igazán normálisra.  Most nem irnám le, hogy a mi "kutató-elitegyetemünkön" mi van, elégedjünk meg annyival, hogy nem ez.

Sok sok gép

Forgatag

Kávézó az egyetemen

A téma a "sürgősségi műtétek" volt, minden féle, az apróbb beavatkozásoktól néhány igazi műtétig, operativ beavatkozást elmeséltek, ami amúgy a mindennapokban előjöhet és vészhelyzetben esetleg sor kerülhet az elvégzésére. Szerintem egészen jó előadások voltak, persze volt ami csak nehezen hasznositható a mindennapokban, de a délutáni gyakorlatokkal együtt egyértelműen mondhatom, hogy hasznunkra vált. 

Ismerkedési est

A csapat vegyes volt, de inkább fiatalos, ami szerintem passzol is a kurzus témájához. Sikerült azért egy két embert megismerni, ami jó, mert hall az ember sztorikat más helyekről, megtudja, hogy ott milyen a rendszer, legyen szó a saját műtési lehetőségtől kezdve az ügyeletek beosztásáig bérmiről. Kicsit körülnéz, hogy a többiek hogyan veszik az akadályokat és jobban el tudja helyezni magát, hogy hol tart. Pontosan ennek elősegitésére volt is egyik este egy pucc kajálás Ulm városközpontjában frissensültekkel meg steakkel meg ki tudja mivel, ami na jó valljuk be azért kellemes volt.

Ifjú pár

Jól éreztük magunkat!

Voltam utána otthon is hétvégézni, voltunk esküvőn, ami nagyon szép volt és a pár is nagyon helyes volt együtt, majd pedig megtartottuk a szokásos kis pesti összeröffenést is az ismerősökkel, kellett is a kikapcsolódás. Húsvétkor idén sajna nem történt semmi, mert melóztam, minden lány érezze magát virtuálisan meglocsolva.

Nie genug

Egésznapos kirándulás lett tervezve szombatra, és elégedetten mondhatom ,hogy nagyon jól klappolni látszott a dolog, szerintem minden lényeges belefért. Nem túlzottan, de azért éppen eléggé messze sikerült Christina Stürmer koncertet találni, és nagy lelkesedéssel meg is vettem a jegyet hónapokkal ezelőtt már. Persze most kiderült, hogy lesz nemsoká Stuttgartban is, de ennek ellenére nem bántam meg, csináltam mellé egy kis kiruccanást és így már mindjárt megérte.

Mesebeli kastély

Hajnal 8-kor felkeltem és a fél 10-es vonaton már fenn is voltam Reutlingen felé. Minden rendben ment, úgy gondoltam a megnézendő kastéllyal kezdem, mert az tuti sok idő, aztán majd kiderül, mennyi idő marad Reutlingenre. Előtte azért beszaladtam a Touristainformációhoz, hátha ők tudnak valami okosat, hogy hogyan lehet eljutni oda. A google maps szerint busszal és sok sétával, mert direkt oda semmi nem megy. Mint kiderült ez stimmel is, fel kell mászni a kastélyhoz, nem adják "ingyen". Ami amúgy teljesen buli, a jelzésekkel is csak egyszer az indulásnál volt probléma, a sípálya mellett valami kis mini ösvényen indul az erdei út, ott kicsit kétségbeestem, hogy akkor most mi lesz, ötletem nincs merre induljak. Végül midnen meglett, 2 buszmegállóból is lehet menni, az egyikből rendesen fel kell mászni a másikból lazább. A lichtensteini kastély nagyon szép, tényleg mint a mesékben. Ami egyébként pont igaz is, hiszen Wilhelm Urach hercege Hauff regényét olvasva döntött úgy, hogy neki kell egy olyan kastély mint amiről olvasott, és itt az eredmény. Ha be is akart nézni az ember akkor egy fél órás idegenvezetés is csapódott, szóval okosodtam germánul is kicsit. Még jó hogy wowoztam kicsit németül és pár középkori dolog már németül is megvan.

Reutlingen

Olyan 4 fele értem vissza Reutlingenbe, ami pint tökéletes volt a gyors városnézésre. Kaptam még délelőtt kis füztkét a városrül ami alapvetően tökéletes volt. Kis várostérkép, berajzolva egy ajánlott útvonal, midnen fontos látnivalóról és épületről 2-3 mondat. Szerintem nem kell több elsőre. Pont minden belefért, még a Mekiben is tudtam telefont tölteni kicsit. Örülök, hogy sikerült, mert már annyiszor hallottam a nevet, hiszen Szolnok testvérvárosa, a giminkből mindig mentek diákok. A 6-os vonattal indultam Urachba.

Christina

Bad Urach egy 12.000 lakosú nagyon kellemes kis csendes város, igazán pazar sváb főtérrel. Kis üldögélés után és egy Falco tribute koncert következett, ahogy éreztem a fiatalságnak ez kicsit régi volt, de páran nagyon élvezték. Igazából nem is volt ám rossz, csak mi nem ismertük rendesen. Ok a Rock me Amadeus-t talán sokan tudják. Lehet persze, hogy scak én vagyok műveletlen meg nem németajkú és nekem új. Extra volt, hogy a gitáros még az eredeti banda tagja volt. Közben azért elég sokan lettünk, lett hangulatvilágítás a téren, és páran az ablakból nézték, egyszóval lett hangulat szó se róla. A kirándulás zárásaként fergeteges Christina Stürmer koncert következett, igazán jók élőben, érdemes elmenni. Volt egy kis nyári eső is közbe de mégsem gondolta meg senki magát és ment haza. Nekem volt csak kicsit kalandos a hazaút iylen utolsó buszokkal és vonatokkal, igazából nem is lett volna gáz, csak a csatlakozások voltak szörnyűek és emiatt kellett sokat várni. De ha megkésve is egyben hazaértem és el sem áztam. Win!

Flickr album mindenről.

Ilyenek voltunk

Szépek voltunk!

Hol a Duna?

Kicsit lemaradtam az irassal. Szal ott tartottunk valahol, hogy hazajutottam! Kafa volt, már nagyon vártam az életérzést, hogy Pesten nyáron mászkálhatok. Haza egyáltalán nem mentem mert hadi állapotok uralkodnak a lakásfelújitás miatt, és a szülők sem voltak otthon. Igazából jól alakult, a legtöbb dolgot, amit akartam sikerült elintézni. A haverokból sajna viszonylag kevesen értek rá, mindenhol zajlik az élet és a legtöbben nyaraltak, ösztöndijjal voltak kinn satöbbi. Azért sokakkal sikerült találkozni aminek nagyon örülök, hiszen ugyan kezdek ismerni itt egy két embert, minimum a kollégákat, de azért az igaziak még mindig otthon vannak. Voltam eskövőn is, életemben először templomi szertartáson is; ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak. Volt még dunai hajókázás, romkocsmázás, plázázás, ZP koncert, szóval igazán kellemesre sikeredett. Sajna nagyon rövidke volt... Hazavittem viszont a nagy bőröndöm odafele tele ecetes chipssel és borral meg sörrel, visszafele pedig elhoztam a számitógépem. Pár nap múlva beugrottam a Saturnba és elvertem egy rakat pénzt a kiegészitőkre meg monitorra, szóval ezt a bejegyzést már sikeresen asztali gépről írom. Minden klappolt és semmi nem tört össze útközben, persze kiadós macera volt szenvedni a bőrönddel, de mos már minden jó és szép.

Karácsony!

A végeredmény

A köv hét nem volt annyira húzós, mert végre csak segitő pozicióban voltam alkalmazva. Ugyanakkor valahogy elég fosul alakult a dolog, mert megint nem sikerült sem, mit igazán operálni és csinálni, nem is voltak olyanok amiket lehetett volna, ha volt akkor épp más volt soron vagy a rohadt telefon nem csörgött vagy stb. Ez igy elég gáz lassan mondanom kell a főnöknek, hogy nem fair az elosztás. Biztos mer' külföldi vagyok! Cserébe holnap megint a szokásos, enyém az osztály, senki nincs aki segitsen, 5 tervezett felvétel hétfőn, 5 szuris beteg minden napra, hétvégi ügyelet, éjszakák. Öreg vagyok én már ehhez...

Danke für Travvelling
vis Deutsche Bahn

A hétvége sem volt ugyanakkor unalmas, elugrottam Karlsruhe-ba a német barátainkhoz. Itt voltam annó nyelvet gyakorolni is.
Elgondolkodtatott kicsit a látogatás. Egyik oldalról, jézusom nem is volt ez olyan rég, hogy náluk töltöttem azt a hetet nyelvtanulni és mennyi minden történt azóta. Nagyon szalad az idő. Nyelvileg érezhetően fejlődtem természetesen, nem mondom még mindig hiányoznak rettentően alap dolgok, de már nem félek megszólalni, megszoktam, hogy akármi is van muszáj. Ugyanakkor persze tuti nekem vannak nagy elvárásaim, és máshonnan is azt hallottam, hogy ilyenkor mélypont van (3-4 hónap) de amellett, hogy érzem, hogy javulok, azzal is midnen egyes nap szembesülök, hogy mennyi minden hiányzik még. Valószinűleg hozzáállás kérdése, hogy az ember melyiket helyezi előtérbe. Amúgy semmi extra nem volt, életemben először utaztam rendes német vonattal, nos mindnenki szokta szidni, mint mi a MÁV-ot, de azért ez maradjunk annyiban, hogy jobb. (Persze midnenkinek a saját baja fáj.) Ugyanitt a nyelvhez kicsit visszakapcsolódva itt a videó, amiben a német vonatokról hisztiznek. Tök jó, mert nagyjából értem, és ez fejlődés, és tényleg vicces. Voltunk továbbá a Turmberg-nél, persze annak ellenére, hogy napsütésben indultam el, kafán eláztunk és fújt a szél is és én rövidgatyeszt vittem csak meg pólót. Meg grilleztünk és ettünk ott is Curry Wurst-ot és társasoztunk este. Másnap, Lofék már mentek búvárkodni én pedig haza, hogy itthon is tudjak kicsit még pihenni.

Még lógok egy betegbiztositásos cuccal is, el ne felejtsem...

Approbation

Ma volt a "nagy nap", jártam Stuttgartban leadni az approbációs dokumentumokat.

Utazás németeknél:

Az előző posztban feszegetett "Mennyibe van az élet kinn?" rovathoz csatolnám, hogy a közlekedés például drágább. Mióta nincs diákom feltűnt, hogy nálunk sem olcsó de a Deutsche Bahn még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Stuttgart olyan 10 km-re van tőlem, egy HÉV szerű elővárosi vonattal kellett bemennem a központba, átszállni, majd egy metróval kicsit tovább menni északra. A vonatok Stuttgart és Esslingen fél óránként járnak napközben, és egész éjszaka mennek óránként. Én még csak Baden-Württemberg tartományban utaztam de azt hiszem mindenhol igy van, zónákra vannak osztva a nagy városok, amellett tehát, hogy vannak különböző idősávokra szóló jegyek, ezek ára attól is változik, hogy hány zónát vesz az ember igénybe. Nekem a 3 zónás felnőtt jegyem 3,60 euró volt. Vannak persze pozitivumok is. Ugyancsak lokálisak a tapasztalataim, de mindenhol, minden gyönyörűen és értelmesen ki van irva. Régi, nem érvényes kiirást, összegrafitizett láthatatlan menetrendet, nem létező menetrendet, szétvandálkodott megállót még nem láttam. Mindenhol van a buszmegálló mellett kicsi térkép is, ezt nagyon birtam amig nem tudtam mi merre van itt Esslingenben. Jegyet automatákból lehet venni, németül és angolul áll rendelkezésre, lehet vele pluszban utazást terveztetni, mindezt kinyomtatni, infót kérni a jegyárakról és zónákról is. A képeken a metró szerű vonat van, hazafele amikor már volt kapacitásom fényképezni ilyen ment. Az elővárosi vonat amúgy hasonlit a MÁV-nak a kis piros Desiro vonatjaihoz amik a nyugati országrészbe járnak. Azok szépek itt is, a metró már annyira nem új de nem féltem azért például, hogy bármelyik pillanatban kigyullad. Stuttgartból nem láttam sokat, a fő állomáson csak a peron másik végéig kellett menni és ott volt a csatlakozás, ráadásul föld alatt ezért nem nézhettem nagyon körül. Német ismerőseink szokták szidni a német vasutat, lehet hogy csak mert én a záhony felé menő gyorshoz vagyok szokva, nekem azért tetszik, meg kell fizetni de normális. késni sem nagyon láttam még. Ok Karlsruheban igen ahol az egész város fel van túrva de az talán más.

Approbáció:

Kicsit eltévedtem (célegyenesben az utcán nem a vonatok miatt) és ugye csak fél óránként ment a vonat, laza 20 perces késéssel állitottam be a hivatalba. Szép amúgy kivülről, az utca is jó széles jól mutat szerintem. Kocka de modern. Belülről már szűkösebb, szokásos hivatali helynek tűnt sok kis irodával. Beirtam a portán magam, kaptam kis névtáblát cserébe. Mosolyogtam mert régi cégtől ott szerepeltek az ismerős arcok a listán. Negyedik emeletre mentem, kétszemélyes iroda volt a folyosó végén, jóllakott ovodás alakú 40-es úr fogadott, hogy ő az akivel telefonon tárgyaltam, meg leveleztem. Vicces kb. tegnap tudtam meg, hogy alapvetően ő az amúgy aki "vizsgáztat". Kis bájcsevej után rá is tértünk, hogy akkor odaadom a cuccaim. Elvette ami kellett neki, majd bedobta a kérdést h akkor mirol is irtam a szakdogám. Ezek után kicsit kérdezett egy két álszakmai dolgot, mint például, hogy modnjam el mi is az a trombózis, mitől lehet ilyet kapni, mit adnak rá ilyemi. Tudni kell, hogy ő nem orvos, jobban képben van persze mint sokan de azért mégse egy prof. Aztán mondta, hogy most ő is sokat beszélt meséljek már valamit, kicsit bezsélgettünk utána, hogy mi is leszek pontosan, meddig akarok itt maradni, céljaim, ilyesmi. Aztán akkor ezzel ennyi is volt, a német erkölcsi még nem érkezett meg, de hamarosan muszáj neki, aztán postázzák is a papirost jövő héten vagy utána következő héten. Segitett szerintem, hogy azért nekem volt időm németezni, kinn vagyok másfél hete (meglepően érzik amúgy már ennyinek is a hatása) és ráadásul én ezt egyedül intéztem, tehát látta, hogy enm vagyok elveszett. Nincs amúgy ez mindenhol igy, vannak tartományok ahol gonosz az approbáció, itt épp nem. Nekem tökéletes mert én tényleg itt is fogok dolgozni de például ex cégem mindenkit ide hoz, mert itt átmennek az emberek.

Kedves drága cégem:

Most már, hogy lassan szabadulok tőlük muszáj nyilvánosan is elküldenem őket melegebb éghajlatra, mert valami szánalmas amit műveltek. Az én olvasatomban a közvetitő cég azt jelenti, hogy segit nekem mind állást keresni, mint utána a papirozásnál és a beilleszkedésnél, hiszen nekem nincs tapasztalatom ezekben. A kórháznak igy drágább de nem kell cserébe a keresgetéssel foglalkoznia, valamint normális esetben gyorsabban és flottabbul megy a költözés, hamarabb kap embert, aki ráadásul képben is van. Nem ez történt...
Az elején mintha álom lett volna oylan jónak tűntek, rögtön volt hely, első telefonom után egy héttel már utaztam is. Mondták, hogy tanitanak nyelvet, alairni semmit nem kell, repjegyet fizetik utólag, dokumentumokkal segitenek, van forditojuk megoldjak, nemet erkölcsit intézik/fizetik, szóval minden kafa lesz csak menjek és szóljak minden másik ismerősömnek is, hogy velük menjenek.
Aztán kezdtek jönni a problémák, és persze mostmár utólag látom, hogy én is balfasz vagyok de ennyire azért nem.
Fő hibám, hogy sokáig elhittem, hogy ezek tudják merre hány méter, csak követni kell az utasitásokat. Renegdteg kis dolog volt. Többször igértek valamit, hogy elküldik de 4-szer kellett elmondani mire megtörtént, persze mindig elmondták, hogy "Jaj de hát már elküldtük nem? Ott kell lennie...". Megkérdeztem, hogy mik kellenek irja már le, számitottam persze valami értelems listára, kaptam cserébe 4 linket az ide vonatkozó hivatali oldalakkal, meg a német jelentkezési lapot. Hát ember köszönöm, Google is my friend ezt én is meg tudom keresni, mi lenne ha lenne egy folyamatábra, egy lista magyarul, hogy hol, mit, milyen sorrendben kell elintézni vagy ilyesmi? Ezzel foglalkoznak főállásban, erre még senki nem gondolt? Megkérdeztem, hogy miylen erkölcsi kell, bizonytalan vagyok (meg kell adni, hogy milyen okból kéri az ember ugyebár), rámondta egyikre, hogy az kafa. Persze nem. Ok én vagyok a barom azt kell megkérdezni, akinek beadom de akkor mondta volna, hogy fingja nincs. Persze neki nem fáj, de nekem plusz egy napom elment a különeljárásos ügyintézéssel, és persze majd 5000 forintom. Rohangáltam és ügyintéztem vagy egy hónapig, hogy legyen kamarai tagságom, ami a működési engedélyhez kell, ami pedig végül a jóhirnév igazoláshoz kell. Jópár napom elment ezzel és azért pár ezer forint is kellett, iylen illeték, olyan illeték és rengeteg postázás. A két dokumentum amit igényelnem kellett a cég kérése alapján ez a jóhirnév és egy konformitás igazolás a diplomámról (EU-ból EU-ba merült fel bennem azért...) Ismét én vagyok a barom persze mert a saját olvasás értésemnek nem hiszek, a konformitás enm is szerepel az igénylőlapon, a jóhirnév mellett ott van, hogy ha már dolgoztál. Persze ma kiderült, hogy egyik sem kellett. 50 000 forint volt a két dokumentum. Azt hittem stroke-ot kapok mikor leesett. Csináltam egy nyelvvizsgát is pluszba ugyebár, ok az lehet, hogy jó, hogy van mert tényleg hivatalosan B1 a másik, de ma a régi másolatát adtam be és egyetlen kérdés nem volt róla. Több mint 30 000 forint volt. A repjegy árát azóta sem kaptam vissza, először mert hogy tesóm számlájára nem kéne mert más a név, aztán a saját magyaromat adtam meg de nem jött, aztán mióta kinn vagyok szóljak ha van német számlám, arra egyszerűbb. Nagyon várom mi lesz. Mielőtt kijöttem találkoztam személyesen a hölggyel aki "segit", mondván töltösük ki együtt a német erkölcsi igénylést, hát mint aki először lát ilyet. Én többet tudtam. Végén mondja, irjam már be a cimet, el ne rontsa, ő iylenekben nem jó. No comment. Persze hozzátette, hogy igaz megigérték, hogy fizetik, ő most ezt nagyon macerásan tudná utalni/odaadni, nem sok, oldjam már meg. Itt már csak röhögni lehetett. Ilyenkor már nem hittem nekik, jeleztem, hogy ez igy nem lesz jó ám mert hitelesitett aláirás kell német hatóság által vagy konzulátus vagy speciális németekél is elfogadott itthoni jegyző. Mindez oylan 3-4 nappal utazás előtt (hiszen "ráérünk még azt intézni, frissnek kell lennie). És én magyarázom el neki, hogy mi a szitu... Persze kijöttem és megkérdeztem, megcsináltattam én kinn a hivatalnál magam. Lefordittatták midnen dokumentumom, és dicserték magukat, hogy ez mennyire kirány, egyetlenre volt szukség belőle, többit ma visszakaptam. Le volt irva értelmesen a jelentkezési lapra persze, hogy hitelesitett másolatok kellenek hivatalból. Már nem is vitáztam velük, megcsináltattam itt, kifizettem, leadtam ma. Az orvosi igazolást megint csak én szerveztem le egyedül itt a kórházban. Nagyon drága volt ez a játék az a baj, és a vicc, hogy még ők fognak pénzt kapni a kórháztól. Eddig még kellet taz az egy forditás de lassan érik, hogy nekik is elmondom kendőzetlenül a véleményem. Volt még pár apróság de igy is hosszut irtam, a kommunikaciojuk és az önfényezés az még amitől megőrülök, mert mintha tényleg elhinnék, hogy ők milyen királyak. Visszasirom az előző céget, a többiek ebből max pár lap aláirast láttak, kb. ötletük nincs mi kell, megcsinálják helyettük. És kapnak ajándékba telefont és segitenek számlát nyitni, bejelentkezni stb. Botrány ami itt megy, mondtam is mindenkinek akit ismerek, hogy ezekkel soha...