CfV

Valahol az egyetem alatt kezdődött a lustaság azt hiszem. Az ált. isk-ban és gimiben még nagyon mentek a suli utáni elfoglaltságok, de Pesten mág valahogy nem sikerült rendesen beiktatni. Szolnokon még voltam az általános suli alatt vívni, majd utána táncolni is, volt rendszeres edzés. Pesten a tanulás mellett mindez elmaradt. Illetve, japán utam után, mikor megörököltem Norbi Nike futócipőjét, és elindult ez a jogging őrület (jelzem "before it was cool"), én is nekiálltam. Koránt sem oly sikeresen mint tesó, de a hétvégéken otthon a Tisza parton, vagy Pesten a Margit Szigeten próbáltam nagyjából rendszeresen elmenni. Sajnos ez maximum heti 1-et jelentett. Télen pedig természetesen elmaradt mindez, és minden tavasszal, a jobb idő beköszönte után, újra kellett építeni az a kis kondit is ami volt. Első 2 évben legalább még volt tesi óránk az egyetemen, akkor ugyan nagyon utáltuk, de azt kell modnjam visszasírtam utólag. Teljesen németben maradt el a mozgás, az új meló, nyelv, ország terhelése alatt nem igazán volt hangulatom semmihez. Miután a nagyja lement, azért a futásnak újra nekiálltam, de maradt a rendszertelenség. Volt egy kis fellángolás a fegyencedzés irányába is, de én rendkívül nehéznek tartom csak így egyedül fenntartani a motivációt és felügyelet nélkül minőségi edzést csinálni.

Bécsbe költözésem hasonlóan megbolygatta az életem, lakásépítés, új meló, stb., de ekkor már tényleg kezdett nagyon nőni "Alex" a sörpocak, és el voltam szánva, hogy valaminek nekiállok. Tudom, hogy az is kifogás csak, hogy rendszertelen az ember az élete, de azért van abban is valami, hogy ha még nincs valami megszokott sport amit csinál az ember, és közben nagy változások vannak, még nem tiszta milyen a meló, még nem állt be egyszerűen az egyensúlyi állapot, nagyon nehéz ezzel foglalkozni. Mindegy is, egyszer amikor otthon voltam, elkisértem a Kedvest egy fitneszsstúdióba (amit én kb. "utáltam" és nem tudtam elképzelni, hogy iylen helyre menjek) egy TRX órára és nagyon bejött.

Ilyesmit kerestem itt Bécsben is, de nem találtam megfelelőt. Nagyon vonzóan olcsóak a FittINN és McFIT típusú helyek, van is TRX, de nincs vezetett edzés. Ha van is, nagyon rövid, extra pénz, fos időpont. Nem iganán szimpi az sem, hogy rögtön egy évre el kell köteleződni. Ennek ellenére elgondolkodtam rajta, mert futni simán lehet, jó a hangulat, időjárásfüggetlen és előbb utóbb a többi gépet is tuti megismeri az ember. Vannak ilyen edzéstervek is elvielg amiket lehet követni, szóval nem reménytelen de azért tovább kerestem. Végül egy Crossfit oldalra bukkantam ami nagyon megtetszett. Sokaktól hallottam már amúgy is, hogy jó, ezért feladtam tisztán TRX edzés terveim és gondoltam kipróbálom.

Nekem bejött a weboldal és az volt az érzésem, hogy profik. Mondjuk rémesen drágák. Egy alkalommal el lehet menni egy próbaórára, ami csak speciálisan az ilyen kezdőknek van, kicsit mesélnek róla, hogy mi is a Xfit, és van utána egy edzés is. Mondjuk utóbbi nekem, aki nulla állóképességgel a kanapéról mentem elég hányingeres lett a végére. Ha szimpatikus volt (és kinek ne lenne szimpatikus ha szétszivatják és menni alig tud) be lehet iratkozni egy 3 hetes intenzív bevezető kurzusra. Heti 3 alkalom, ugyancsak speciálisan a kezdőknek. Szerintem nagyon jó az ötlet, ugyan nehéz volt emgoldani a heti 3 alkalmat és nagyon megterhelő is volt, de azoknak akik ilyesmit még nem csináltak rendkívül hasznos. Megtanítanak egy pár alap mozdulatot, ami rengeteget segít később, a "sima" edzéseken, hogy nem teljesen analfabéta az ember.

Neten bejelentkezős rendszer van a rendes órákra, ami nekem extra jól jön, mert bármikor lehet kvázi menni, csak annyi a megkötés nálam, hogy heti 2x mehetek, az időpontokat szépen passzintani lehet az ügyeletekhez, melóhoz, egyéb programokhoz. Szeptemberben voltam tavaly a bevezető kurzuson, és azóta, nagyjából sikerül is tartani a heti 2 edzést, ami nálam ilyen távon egy csoda. Sosem gondoltam volna, hogy egy iylen stúdiós dolog bejöhet, de nagyon élvezem. Szerintem sokat használ, Alex is eltűnőben van, továbbá elsősorban jobban érzem magam, jobb a közérzetem, hogy fel tudok jönni a lépcsőn a metróból és van valami kis alap állóképességem.


Az elején exponenciális a fejlődés, az nagyon király, midnen alkalommal új rekord, új mozdulatsorok. Később azért kicsit elmúlik ez, ugyanakkor, sunyin, észrevehetetlenül, beleszeret az ember és azt vettem észre, újabban jobban küzdök mint az elején. Sajnos egy idő után elér az ember egy fajta plafont és tényleg belassul minden. A heti két edzés király, de amennyire érdekes és jó a változó WOD minden alkalommal, annyira limitáló is. Például mikor az ember belejön egy kicsit az ugrálókötelezésbe, de a double unders még nem megy, akkor azt gyakorolni kell. Nem lehetetlen az de gyakorolni kell. Amennyiben viszont midnez csak másfél havonta jön elő egy wod-ban akkor sosem fog menni. Jó ötletnek tűnt, hogy egy-egy iylen célt kitűz magának az ember, és egyszerűen 10p-el korábban megy minden alkalommal, és kigyakorolja. De simán ezen a heti két edzésen sosem fogom megtanulni szerintem. Iylen ez, semmi sem lehet tökéletes, midnenesetre egyelőre nagyon tetszik a Xfit és nagyon örülök, hogy találtam.

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.

Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város.