Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

Egyszerűen csak "Wasen"

@julismuris

Vasútállomás

Tegnap végre kimozdultam, mondván, hogy ez már nem állapot ami itt folyik, be fog penészedni a seggem. Képzeletbeli internetes ismerősöm ajánlott további képzeletbeli barátokat akik a közelben vannak és érdemes lehetne tán felvenni velük a kapcsolatot. Tényekre leforditva @masnisgyilkos, avagy twitteres menedzserem szólt, hogy @julismuris itt él éppenséggel Stuttgartban és kövessem ha gondolom. Abszolút megérte, hiszen rögtön az elején fel is világositott, hogy a zsömle amit oly nagyon szidtam esélyesen olyan volt amit még meg kellett volna sütni sütőben, mer, hogy itt ez divat. Gondolta a fene a zsöme az zsömle, magyar ferfi ember amugyse olvas el hasznalati utasitást, ez elvi kérdés. Hamarosan felmerült a sörözés ötlete, mondtam, hogy ha jó idő lesz egyik hétvégén megoldjuk. Majdnem nem jött be, hiszen még kora délután amikor a Lidl-ben voltam még csepergett az eső, de csodák csodájára délutánra még a nap is kisütött, és nem áztunk el este sem.

Candy shop

Csapatrészlet

Maci evolúció

Stuttgart fő pályaudvarán találkoztunk, és el tömegközlekedtünk hozzájuk, mert mint utólag kiderült házibuli szerűséggel indul a dolog. Nagyon jó kis lakás amúgy, ilyenben én is szivesen laknék, még vendéglátóim is megjegyezték, hogy szerencséjük volt vele.  Kis tetőtéri, hangulatos, kulön szobák ahova el lehet vonulni, ilyen fa pult a konyha körül meg lambéria amiktől pedig nagyon otthonos lesz az egész. Kis társasággal söröztünk és ettünk, habzsi dőzsi volt meg minimum 3 nyelv. Németül, magyarul és a grúz lányok valami számomra felismerhetetlen kommunikációs formában tolták, egyszóval mindneki örült kicsit, hogy az anyanyelvét is használhatja. Felkészülésképp az est további részére meg is tanulhattam a következő nagyon fontos német szót: "Maß". Alapvetően egyebek mellett az egy literes sörös korsó (teljesben "Maßkrug"), és amúgy magának a mennyiségnek a megnevezése, ami csak újabban pont egy liter, történetileg 1,069 liter volt.  Folytatásképp pedig elindultunk a "Wasen"-re/-ba/-be.

World domination!

A Cannstatter (Stuttgarter) Wasen, egy 35 hektáros terület, ahol mindenféle rendezvényeket rendeznek, Stuttgart észak-keleti városrészén található a Neckar partján. A leglényegesebbek talán tavasszal a Stuttgarter Frühlingsfest és ősszel a Cannstatter Volksfest. Ezek minden évben vannak, közben persze sok szabadtéri koncert, sportesemény, etb. is helyet kap, vagy éppen parkolóként szolgál a Neckar Parkban rendezendő többi rendezvény számára. Mi a tavaszi fesztivált látogattuk meg, idén éppen a 75-ödiket. Meg kell hagyni tényleg nem kicsi, alapvetően vidámpark ilyenkor, nagyon fényes és rengeteg féle óriáskerék és félelmetes forgó szörnyűség áll a kedves látogatók rendelkezésére. Én mondjuk csak rájuknézek és hányinger kerülget, de ki mit szeret. Mi kis bóklászás után egy partysátorban állapodtunk meg, kellemes kis sor állt előtte de nagy szerencsénkre az egyik csapattag testvére már benn volt és haver is volt szóval bejutottunk. Hangulat az volt, az emberek 70%-a a padokon és asztalokon táncolt, átható sörszag terjengett és kellemesen megfért egymás után a "Nothing Else Matters" cimű örökzöld és a Toten Hosen legújabb slágere. Külön felhivnám a figyelmet a képeken is látható sok patrióta kockás inges, kantáros bőrnacis fiatalemberre és a hozzájuk passzoló "Dirndl"-ben (bajor/osztrák női népviselet) viritó lányokra. Ha már patriotizmus, kellemes melegséggel töltötte el szivünket, hogy mi is midnenhol ott vagyunk, láttunk lángost majszoló embereket, hiszen a magyar specialitások boltjában ezt is lehetett kapni.