#S1Q3.at

Az ex-meló:

Expert Nail

Búcsú

Tehát felmondtam április végével. Még persze az utolsó hetekre beosztottak osztályra és ügyeleti blokkom is volt, nem meglepő módon egy hétvégi ügyeleten kívül semmit nem műthettem. Az mondjuk nagyon kafa volt, mert egy lábszártörést kellett meg velőűrszegelni ami tök király. A beteg térdénél kell bevezetni a szeget és fel kell fűzni a csontvégeket ahogy megy az ember lefele. Aztán fenn két csavar, ezek egyszerűek mert van rászerelhető célzó apparátus. A lenti 3 csavar viszont nehéz, mert nincs célzó, "szabad kézzel kell", azaz folytonos röntgen kotnroll alatt megtalálni és kifúrni úgy, hogy pont átjusson a velőűrszegen. Ilyet még sosem csináltam de meglepően jól ment, élmény volt. Túléltem tehát ezeket az utolsó napokat is, nem mondom, hogy nem volt nehéz, mert nagyon kellemetlen úgy dolgozni, hogy valahol mélyen már nem érdekel és máshol van az ember. De adtam magamra persze és nem feltűnően tettem. Végül megkaptam április második felére a szabit, persze a főnök kezd szenilis lenni és cirka háromszor kellett vele megbeszélni, még az előtte való héten sem volt rendesen beírva, hogy mehetek de kicsire nem adunk. EgyCsináltam sütit és kókuszgolyót, ezeket már reggel bevittem, igazából sikerük volt, elfogyott mind, főleg a kókuszgolyó, az igazán nagy sebességgel. Délutánra meg bevittem kis pezsgőt, hogy mégis. Midnenki nagyon rendes volt, egyedül a főnök volt béna, szokott kis beszédet modnani, most nem, ez szarul esett, de mindegy én azért rendesen megköszöntem h fejlesztettek stb. Értem én, hogy péntek délután már midnenki húzna haza, de két év nem olyan kevés, kibír 20 percet. Kollégáktól kaptam búcsúajándékot is, bécsi tájszóláshoz szótárat, kicsi anesztes zsebkönyvet, hop on hop off buszra zsét, kis bécses könyvecskét; aranyosak voltak tényleg. Igazából ezek után csak nyomtatni jártam be, leadtam mindenem, ez meglepően problémamentesen történt.
pénteki délutáni megbeszélésen volt mini "búcsúbuli".

A papírok:
Rengeteg minden kell az átjutáshoz, még jó, hogy már egyszer csináltam hasonlót és veterán vagyok. És mint írtam 3 országból. Igazából így utólag nem ugrik be semmi ami igazán nagyon problémás lett volna, csak mindent összehangolni és nem elfelejteni volt macerás. De lekopogom ezt még mert leadva még nincs, ki tudja mi derül ki. Nyelvvizsgázni is voltam, eszméletlen mennyiségű pénzbe kerül, még jó, hogy a kórház nagyvonalúan legalább ezt állja nekem.  Ehez képest mondjuk a szolgáltatás nem valami csoda. Nem volt váróterem, órákat álltunk, elfogyott a víz, és maga a vizsga is egy hivatalos levél lényegében meg 2x szituáció amiből az egyiknek értelme sem volt (sokktalanítóba kommunikáció, már bocsánat ez nem vizsgafeladat, ott simán káosz van és midnenki átordítja a másik oldalra amit muszáj). Mindegy, meglett, letudva. Mondták h látszik h már láttam német kórházat. A vicc az volt, hogy a vizsgabizottság egyik tagja épp anesztes főorvos csak másik kórházban, igazából csak a story-m érdekelte a vizsga utána már pörgött. Mondta, ha nem tetszik a hely van másik szép kórház is Bécsben. Úgy néz ki valóban hiány van.

A lakás:

Vivenotgasse

Lakást keresni legtöbbször nem élmény, hiszen általában időre kell. Engem ez eléggé kiakasztott. Sosem csináltam ilyet, sosem volt albérletem. Ráadásul 650 km-ről pláne nem vicces. Felhívom, hogy két hét múlva oda tudok repülni megnézni körberöhög. Másnak fizetni nem akartam magam keresgettem sajna az interneten rengeteg szemét van, van sok ami már nem aktuális, van aki át akar verni, sok nem válaszol. Amitől teljesen lehidaltam, hogy nem ritkán, annak ellenére, hogy nem is nekem segít, ha cég intézi a dolgot a főbérlőnek _én_ fizetek jutalékot. Ami kicsit több mint két hónap bérleti díj. Lazán ki lehet fizetni 1,5k ojrót úgy, hogy sose látod vissza és nem kaptál érte semmit lényegében. Végül sikerült azért párat lebeszélni arra a pár napra amikor átrepültem és szerencsésen sikerült is egy szerintem egész kafát találni. 57 m2 kicsit nagy nekem de ha jön a Kedves király lesz. Nagyon jó helyen van nekem, mert minden van a közelben, már bolt stb. szempontból és U6 vonal, tekintve, hogy a kórháznak is van megállója, egész gyorsan benn leszek. Bútor nincs, szóval pár nap múlva indul a kör az IKEA-ba és az OBI-ba, elverünk egy rakat zsét.

50 pluszosak

A limbó:
Mivel sikerült gyorsan lakást találni belefért, hogy haza is utazzak és nyaraljak kicsit. Április végén 3 napot Bécsben töltöttem, átvettem a lakást, nyitottam bankszámlát, vettem telefont, stb. Otthon voltam vagy másfél hetet, ilyen vihar előtti csendként. Szülők idén 60 évesek, volt kis buli is, így szerencsére sikerült résztvenni. Kisimultak a vonásaim és megpróbáltam felkészülni a sűrű programra utána.

A költözés:
Egy magyar céggel költöztem, nem volt olcsó, de nem is közelre mentem. Nem mindegy, hogy elvittek engem is, márpedig személyszállítást nem vállal mindenki. Flexibilis időpont volt, 15-22 között, így olcsóbb, mert megszervezik úgy, hogy ne üresen jöjjön az autó. Elég kalandosra sikeredett mert én visszatértem 12-én és 13-án délelőtt írt nekem a költöztető, hogy akkor a 15 péntek működne. Ami nekem nem volt meg, hogy 14-e ünnepnap itt, tehát nem tudok kijelentkezni, mert nincs hivatal és nem tudom leadni a lakást, mert senki sincs benn. Tehát egy nap alatt kellett sprintelni a hivatalba, ami csak délig volt nyitva, bepakolni a végét és mindent kitakarítani. Jó kör volt. Mivel minden kész lett utólag 14-re módosult ráadásul a költözés, még aznap kis grillpartyra mentem, egy másik kolléga búcsúzott, és estére volt rendelve az autó. Persze úton ide Belgiumból defektet kapott és a kerékkulcs is eltört, tehát mindössze pár órát késett. Tizenegy után érkezett meg és fél egyre pakoltunk be, éjszaka utaztunk és 8-9 fele érkeztem meg reggel. Végül is mindegy, még pénteken intézkedhettem így kicsit mielőtt összeestem az alváshiánytól.

A fogadtatás:
Nagyon változatosak voltak a reakciók. A kollégák egy része nagyon egyetértett, azt mondta jól választottam, érdekes lesz, sokszor nyugisabb, de benne van az izgalom, ha történik valami, azt mondták megértik és élvezni fogom. Páran kétkedőek voltak, hogy hosszú távon nem unom-e meg, nem fog-e nagyon hiányozni a műtés, a kétkezi, kreatív munka. Teljesen meglepődtem, hogy az egyik anesztes, aki kis félelmetes és nem túl extrovertált (meggyőződésem volt, hogy utál), kifakadt, hogy nemár, mért mennek el az ügyes fiatal kollégák, és, hogy ő köztudottan elég spórolós a dicsérettel, de tök tehetséges vagyok és ezt tovább kell csinálni. Köpni, nyelni nem tudtam. A nem egészségügyis ismerősök általában megértették mért, nekik főleg azt kellett részletezni mit is csinál egyáltalán az anesztes és miért akarom én ezt kipróbálni. Összességében tehát nagyon vegyesek voltak a vélemények. Én izgulok milyen lesz, persze én is félek, hogy a sokadik altatás után ez reflex lesz és unalmas, de ha ott az intenzív és a sokktalanító és a szívás ha valami komplikáltabb nem hiszem, hogy beleunok. Meglátjuk, mindig lehet váltani ha nagyon élhetetlen. A másik persze, hogy volt nem egy, aki megkérdezte nyíltan vagy kevésbé nyíltan, hogy csak magánéleti okokból váltok e; hazugság lenne persze, ha azt mondanám semmi köze hozzá, de én azt sem hiszem, hogy végig ott maradtam volna ahol, ha ez nem így alakul. Szerintem egy főváros egyetemi klinikája nem visszalépés még szakmailag sem. Az meg alap, hogy ha valami jól működik a magánéletben, esetleg változtat az ember az élet más terén is; a boldogság nem csak pénz, melóhely, stb. kérdése.

Ön itt áll:
A korai költözéssel most sok időm van igazából, szervezkedni itt, lényegében jó is így. Hétfőtől minden napra van minimum 2 feladat és elintéznivaló, csütörtökön jön a Kedves és berendezünk, festünk, aztán 28-án már indul is a mandula az új helyen. Érdekes, hogy még csak most, napokkal a költözés után kezd lassan leesni, és érződni, hogy mennyire megváltozott az életem.

Dreams

Az ünnepek alatt kivételesen nagyon élveztem, hogy gyűjthettem ajándékokat a családnak, főleg, hogy ez alkalommal, rendesen postán el is küldhettem őket, hiszen a Kedves meglátogatott és életemben először nem otthon ünnepeltem a karácsonyt. Szeritnem nagyon kis élvezetes volt, volt menő fánk és midnent beosztottunk, megdumáltunk, hogy jó legyen. Volt kaja, pia, díszítgetés, összességében igazán jól telt. Olyan jól, hogy természetesen nem is írtam blogot, mert volt jobb program. Utána sem írtam blogot mivel jött a szokásos szilveszteri ügyeleti blokk rengeteg szívással. Aztán amint vége lett a sok ügyeletnek mentem is haza, majdnem egy hónapra. Közben mondjuk egy hét csapatos síelés is volt, ami szerintem jól sikerült, a csapat mindig változik kicsit de szerintem elégedettek lehetünk, mind a pályák, mind a lakhely is nagyon minőségiek és nekünk valók voltak. Amint visszaértem megint meló és ügyeletek jöttek természetesen.

Az igazi, kis életemet jobban felkavaró események csak pár hete indultak be. Míg otthon voltam is folyamatosan nézegettem az állásokat Bécs környékén és talán írtam talán nem kacérkodtam már korábban is a szakirányváltás gondolatával. Megláttam a telelés vége felé több aneszteziológusi állást a Bécsi egyetemi klinikán és tekintve, hogy ez a terület mindig is tetszett, csak félelmetesnek tartottam a sok gyóygszer és intenzívterápia és sürgősségi dolgok miatt, végül mégis beadtam a jelentkezést. Meglepő sebességgel, egy hét alatt válaszoltak is egy hétfői napon, hogy csütörtökön akkor tudnék e menni interjúzni. Éppen jól jöt tki mert az ügyeleti blokkok miatt volt kis szabadidőm, tehár kaptam az alkalmon és gyorsba összeraktunk a Kedvessel egy Bécsi kirándulást. Nagyon rendesek, pozitívak, pontosak! voltak és abszolút az jött le, hogy benne vannak a dolgoban csak érdeklődjem meg mi kell ahhoz, hogy ausztriában tudjak dolgozni és mikor tudnék kezdeni. Pénteken körbetelefonáltam és írtam nekik, hétfőn már jött is a válasz, hogy akkor június egytől fel tudnák ajánlani a helyet. Nagyon várom a dolgot, szeritnem ritka izgalmas, persze előről kell kezdeni egy kicsit a szakmai részt, pont mikor nyugisabb lett volna már, de ez kihívás és főleg tényleg érdekes is. Ha nagyon nem jön be még visszamehetek sebészkedni, őgy is kell némi intenzíves tapasztalat, pl. a képződéshez. A kórház amúgy hatalmas nagy, az eljese mint egy bevásárlóközpont, postával, spar-ral, sőr még Starbucks is van. Tekintve, hogy egyetemi klinika kutatnak is rendesen, meg is lett villantva, hogy nekiállhatok a PhD-mnak.

Most van pár hónapom elintézni a rettentő mennyiségű adminisztratív feladatot, 3 országban. És amekkora kis mocskok mehetek nyelvvizsgázni, mert még nem voltam elégszer. De 3 év német nyelvű orvoskodás után tekintenek el tőle, nekem meg kettő van. Csodás. Mindenesetre már kp. veterán vagyok, mind nyelvvizsgázásból, mind adminiszrációs vackokból, szóval ezen nem múlik. Életemben először fel is mondtam ma. Már vettem egy könyvet is az amazonról, 3 nap alatt megjött, olvasom ezerrel, hiszen azt mondták kb. két hónapom lesz megtáltosodni és utána húzhatok egyedül altatni... Szép lesz.

Vajon most le kéne cserélni a hátteret!?

Agytréning

Maminti blogját említettem már, tőle olvastam a Lumosity-ről. Ilyen agy tréning, hogy fejlesszük képességeinket és ne legyünk idejekorán demensek. Még emlékszem, hogy tanultunk is iylenről, már, hogy az elméletről, miszerint az agy is oylan mint bármi más szervünk, ha jobban igénybe van véve, magasabb szintet ér el az életkor alapján a maximális IQ és ha más nem lassabban esik a színvonal az öregedés során. Nekem ez nagyon tetszett és belekóstoltam. Ingyenesen is használható, az elején van egy teszt ami egy indulás a programnak is, majd pedig napi 3 játékot enged. A napi több játék és statisztika csak havidíj ellenében elérhető viszont. Szerintem így is nagyon élvezetes, persze ha előfizet az ember akkor jön ki végül is, hogy hogyan teljesít. Én egy gyenge pillanatomban kiadtam rá pénzt, mert meglepően szórakoztatónak találtam és szerintem nagyon élvezetes legyőzni saját magad és persze versenyezni a többiekkel. Na nem mintha reprezentatív lenne a statisztika, hiszen csak az előfizetettek között nézi, ami pedig mégis csak feltételezi, hogy neked ez fontos és hogy voltál olyan bolond, hogy pénzt adtál ki rá. Az egy havi díj rengeteg, de vannak nagyon jó ajánlatok hoszabb időtartamra és azon kívül is például ilyen 30%-os leértékelés, ezeket érdemes kifogni. Kíváncsi leszek, egyrészt magamra, hogy kitartok e és használom e, valamint, hogy mutatok e végül is fejlődést vagy csak az időmet tolom el vele. Mondjuk a napi tapasztalat alapján lehet jobb 80 évesen már nem midnent tiszta aggyal megélni, de ez egy másik történet. Van amúgy mobilra is app, még az sem akadály, ha az ember nem jut haza, két záró között is gyorsan letudható a napi feladat.

Voltam megint koncerteken, ez néha rámjön, A Lindsey Stirling szerintem nagyon jó volt, én bírom ezt a muzsikát, a színpadkép is fontos itt hiszen táncos volt a csajszi és az is a lényeg, hogy végigszaladgálja a színpadot. Látszik, hogy még fiatal és amúgy is ez kell még az ő stílusához, ő azért sokszor poénra veszi a figurát. Teljesen más világ volt a saját bakancslistán szereplő Bryan Adams live. Én imádtam, az elején megvolt a koncert első felében a Reckless album 30-adik évfordulójára a visszaemlékezés, és noha ebben is már benne volt egy Sumemr of '69 és egy Heaven, a fellépés második felében egyszerűen sorra lettek vége a legnagyobb és legkedveltebb alkotások. Volt még pár extra dal is ami nem kerülhetett fel az albumra annó, ezekből is hallhattunk párat. Összességében azt akarom mondani, hogy szerintem tökéletesen fel volt építve a dolog, midnenki megkapta szerintem amiért jött. Ami feltűnt még, hogy persze fények meg videó a háttérben de semmi nagyon extra pucc nem volt. Sokszor fekete fehér minden, a zenekar sima feketében, semmi lángnyelv, lufi, csillogó szálló bizbasz, egyszerűen minőségi zene. Szeritnem az van, hopgy ők ezt megtehetik, és nem is hiányzott más. Végül voltam CRO-n is, ez most az új germán "raop" mánia. Igazából ez is jó volt, persze én azért inkább csak horizont tágításként megyek ilyenre, meg mert itt van és most kell.

Voltam párszor otthon is, történt midnen féle, voltunk cxsokifesztiválon, voltam lány beöltözős bulin, vágtam fát, minden volt. Most nagy változásként itt lesz a karácsony tartva és csak peri síelésként megyek haza. Nagyon izgi, kíváncsi vagyok végól, hogy sül el (jóóóól!). Hihetetlen de már az összes ajándék is megvan, ez történelmi rekord. Voltam amúgy Berlin-ben is (továbbképződni) amit még mindíg imádok.

Csak kicsit csapongok...

Szal voltak itt anyumék, beriasztottam őket, hogy addig jöjjenek amíg tuti itt vagyok. Ugyan én éjszakában voltam és néha kicsit extrém sport volt napközben még túravezetni de ők megértőek voltak én meg küzdöttem és alapvetően jól kijött a dolog szerintem. Persze maguk is meglepően kis önállóak voltak, tiszta büszke vagyok rájuk. Megismerték legalább az Airbnb-t is, nekünk ismét jó a tapasztalat.

Most teljesen megölöm a kronológiát de még ez előtt amúgy voltunk a Balatonon haverékkal, nagyon jól elvoltunk. Azért a balaton az életérzés. Családi Airbnb-ként saját kis lakásunk volt (utólag is köszönet az illetékeseknek); főztünk, strandoltunk, söröztünk, társasoztunk, mászkáltznk, boboztunk ami csak kell.

Voltam közben álbeteg és elmentem meglátogatni egy kórházat Bécs mellett. Nagyon megörültem, hogy van végre valami, bármi; sajna aktuálisan nincs hely csak majd lesz lehet, elvileg, talán. Macera. Szerintem az is baj, hogy van ez a sok Turnarzt meg Sekundärassistenzarzt és ha van képzési helye a főnöknek inkább a sajátjaiból választ. Iagzából zavar, hogy nem megy elég gyorsan a dolog, persze van munkám és ok de haladjunkmár, találjak ott is jót. Most!

Munkaügyileg semmi extra nincs, csak megy tovább a mókuskerék; bejelentkeztem meg ket otvabbkepzesre egy kötelező röntgensugárzásos fosra meg ami mondjuk érdekel is egy ultrahangosra Berlinbe. Birom azt a várost, legyen az is jó! Kaptam betegtől köszönő képeslapot a múltkor, tök fura. Meg aranyos igazából. Sőt az ambulancián múltkor jégkrémet. Sokat. Léynegében tehát itt is van hálapénz hálakaja.

Tesó mutatta nemrég Maminti blogját, pszichiáter rezidens és szerintem tök jól ír meg a sztorik is nagyon izgik, rászokok asszem. Nektek is kéne.

Csak kicsit csapongok...

Továbbképződés

Mint ahogy már emlitettem, jártam nemrég életem első szakmai továbbképzésén. Utólag már nyugodtan mondhatom, hogy egy egész jót sikerült kifogni; nem csak én láttam igy, hanem alapvetően a többiek is hasonlóan vélekedtek. Kicsit kalandosra sikerült a szervezés, mivel, ugyan rá volt irva a lapra egy szálláshely, kiderült, hogy csak tippnek szánták. Miután erre fény derült, péntek délután, meló közben, nekiállhattam szállást keresni hiperűr sebességgel plusz vésztartalékkal. Mákom volt, mert gyorsan válaszoltak airbnb-n és a péntek / szombat leforgása alatt sikerült az összes részletet megbeszélni. Egy tetőtéri szobát találtam, ami nagyon hangulatos volt, bőven elegendő hellyel, saját kis konyhával, sőt saját kis mosdóval, wc-vel felszerelve. Odautazni vonattal sikerült a biztonság kedvéért már vasárnap éjszaka, mert másnap reggel 9-től már kezdés volt.

Ulmer Münster

Dunapart

Ulm tömegközlekedése nem lenne bonyolult, ha a kedves google-n rajta lenne és segitene az utvonaltervező, vagy ha már nincs, legalább a saját netes programjuk nem tenne fel városon belül a müncheni gyorsvonatra. Azért sikerült odaérni. Délelőtt mindig előadások voltak, kávészünetekkel, ebéd után pedig gyakorolni lehetett az elhangzottakat. Még jó, hogy alapból nálam van a dokis kártyám, csak azzal lehetett regisztrálni. Kaptunk rendesen kaját, kávét, kis tasit, tollat, jegyzetfüzetet, repi cuccot (ha nem én fizettem volna a kurzust saját zsebből most igazán örülnék, de...) Természetesen az ebédhez is kaptunk kajajegyet a három napra.

Déli bejárat

Egészséges egyetemisták

Maga az egyetem marha nagy, igazi komplexum, lazán el lehet tévedni. Vannnak matekosok, mindenféle természettudományosok, orvosisok, mérnökök, szóval elég széles a paletta. Kivülről teljesen szoci, akkor is, ha ott nem igazán volt ilyen, az épitési stilust sikerült átvenni sajna. Belülről teljes a kettősség, pontokon igazán király és hangulatos, vannak szép kávézók, ücsörgős kis helyek, belső kertek, ultramodern számitógépekkel felszerelt termek, néhol viszont olyan aluljáró érzése van az embernek, ilyen metrós, szines székek a sok sok beton között. A menza is például nagyon kellemes, sok ablakkal, minőségi (persze menzás) kajával. Aki szeretné,  ha jó az idő kinn is elfogyaszthatja az ebédjét. A termek amikben voltunk tiszták és rendezettek voltak, minden működött. A gyakorlataink az anatómiai előadótermükben volt, na ott azért kicsuszott halkan, hogy kapják be a nyugati szinvonallal (és ez nem egy kiemelkedően jól álló egyetem vagy ilyesmi). Bemenet rendes lehetőség kezet mosni, több csappal. Külön terem lerakni a cuccaid, átöltözni. Rendes zöld köpenyek. Egy nagy terem körülbelül 7-8 asztallal, 2 plazmatévével. Rendes mennyiségű gumikesztyű, 3 méretben. Annyi sebészeti eszköz amit a megyei kórázunk már megirigyelne. Egy külön terem kivetitővel és székekkel egy szaminárium megtartására. Egy kis előadó, mint a régi időkben, ahol lépcsőkön körbe lehet állni egy asztalt, ahol a gyakorlatvezető megmutogatja a dolgokat, mindez egy plafonról lógó, joystickkal irányitható kamerán át, két falraszerelt plazmatévére is ki van vetitve, ha netán nem látnád pontosan. A szobában még plakát arról, hogy hogyan néz ki a műtét, ki hol áll, ki steril és ki nem, egy altatógép stb. Összegezve én nemtom persze milyen az igazi oktatás minősége, de a lehetőség meglenne valami igazán normálisra.  Most nem irnám le, hogy a mi "kutató-elitegyetemünkön" mi van, elégedjünk meg annyival, hogy nem ez.

Sok sok gép

Forgatag

Kávézó az egyetemen

A téma a "sürgősségi műtétek" volt, minden féle, az apróbb beavatkozásoktól néhány igazi műtétig, operativ beavatkozást elmeséltek, ami amúgy a mindennapokban előjöhet és vészhelyzetben esetleg sor kerülhet az elvégzésére. Szerintem egészen jó előadások voltak, persze volt ami csak nehezen hasznositható a mindennapokban, de a délutáni gyakorlatokkal együtt egyértelműen mondhatom, hogy hasznunkra vált. 

Ismerkedési est

A csapat vegyes volt, de inkább fiatalos, ami szerintem passzol is a kurzus témájához. Sikerült azért egy két embert megismerni, ami jó, mert hall az ember sztorikat más helyekről, megtudja, hogy ott milyen a rendszer, legyen szó a saját műtési lehetőségtől kezdve az ügyeletek beosztásáig bérmiről. Kicsit körülnéz, hogy a többiek hogyan veszik az akadályokat és jobban el tudja helyezni magát, hogy hol tart. Pontosan ennek elősegitésére volt is egyik este egy pucc kajálás Ulm városközpontjában frissensültekkel meg steakkel meg ki tudja mivel, ami na jó valljuk be azért kellemes volt.

Ifjú pár

Jól éreztük magunkat!

Voltam utána otthon is hétvégézni, voltunk esküvőn, ami nagyon szép volt és a pár is nagyon helyes volt együtt, majd pedig megtartottuk a szokásos kis pesti összeröffenést is az ismerősökkel, kellett is a kikapcsolódás. Húsvétkor idén sajna nem történt semmi, mert melóztam, minden lány érezze magát virtuálisan meglocsolva.

My OR!

Még jó, hogy legalább azt elmondhatom, hogy írtam már ebben az évben. Sajna ebben magam sem voltam biztos míg meg enm néztem. Történnek persze dolgok, csak én minimum már nem érzem őket annyira speciálisnak, ha van időm lusta vagyok írni ha nincs pedig nincs. De a blog marad és fontos és legyen és írok ha nem hamar akkor későn!

Timi a jégcsappal

Voltam sokat otthon februárban, egy hétig lébecoltam anyuméknál, aztán pedig elmentünk síelni végre megint a régi bandával ahogy azt kell. Volt vagy 2 év amikor nem jött össze ezért különösen örültem, hogy mindenki időt tudott szakítani rá. Az odaút katasztrofális volt, soha ennyit nem utaztunk még francia síterepre, a legjobb pedig az volt amikor lerobbant a busz kb 2 megállóval a szállás előtt, nekünk semmi infó miért. Kiderült, hogy hólánc kéne de a 100%-ig kompetens buszsofőrök nem tudták felrakni. A teljes busz egy heti cuccal és sífelszereléssel a járat buszon cipekedett fel. A szállás sem volt a legjobb, kicsi, szűk (szűkebb mint amúgy na) és sajna úgy sikerült már csak foglalni, hogy 2 felé kellett szakadni. Legközelebb ügyesebbek leszünk, de ami számít az amúgy is a csapat az meg jó volt. A síterep is kafa volt bár erősen a jobb síelőkre van kitalálva, néhány dolgot nem sikerült teljesen kihasználni, gleccseren a méteres szűzhóban nem vagyunk még teljesen magabiztosak na. Amúgy volt besíelés is Mátraszentistvánon, az is kafa volt.

Flo & Inez

A csapat másik fele.

Voltam extra síelni a kórházas csapattal is március végén, csak hétvége, 2 nap. Gondoltam nem árthat kicsit "networkingelni" és jobban megismerni a kórházban dolgozókat egy másik oldalról is. Részsiker, amúgy is introvertált személyem idegen nyelven nem teljesít jobban, de azért egyértelműen megérte. Első nap az igazi "húsvéti síelés" érzés volt, sok zöld és néha csak egy csík a pálya, de panaszra nem volt ok, voltak igazán jkó helyek még és teljes napsütésben toltuk sál és kesztyű nélkül. Másnapra a fene se gondotla de egész estés és napközbeni hüesés után a friss fél méteres szűzhóban toltuk az ipart mint a filmeken, isteni volt. Ugyanittt jegyezném meg, hogy fene a sok nyugateurópai délnémetbe akik zavarbaejtően profin síelnek, de mindenki. Videót is csináltam, meg kéne vágnmi stb. még dolgozom az ügyön. Ugyanitt tesó is emgcsinálhatná a februárit!

NagyZ

Volt vendégem is március elején Prof. Dr. med. Habil. Hr. Nagy M.D. Phd. jóbarátom meglátogatott. (van matrac aki akar jöhet, még most mielőtt elköltözöm!). Városnéztünk, főztünk, partyztunk minden volt. Még azt is sikerült megoldani, hogy benézzen velem melóba, ha már úgy is tervben van egy esetleges németországi munkavállalás. Azt hazudta, hogy jól érezte magát remélem legalább részben igaz is.

Melóban volt minden féle szokásos, jobb napok, rosszabb napok ahogy az lenni zsokott. Legutóbbi vicces eset az volt mikor a műtét második fele úgy zajlott, hogy scak a beteg volt német a műtőben, és a műtét második alapvetően nemf eltétlen egyszerűbb szakasza szak-, főorvosi felügyelet nélkül történt, Zolika mint Chef operatőr kiszedte a két beragadt csavart a spec. munkaeszközökkel maik megérkeztek és befejezte a műtétet. A főorvos hál istennek laza volt, nagyon birom jó arc de azért állítólag megelpődött kicsit mikor a műtős segéd bejelentette, hogy a szomszédban a kis retek rezidens tovább operált és kiszedte a csavarokat. Qualitätskrankenhaus. Vannak iylenek de tessék csak nyugodtan orvoshoz járni.

Sido

30 Seconds 2 Mars

Votlam halál menő koncerteken is (bárki bármit moind, csak irigyek), ezt bírom Stuttgarban, hogy elég nagy ahhoz, hogy azért nagyobb nevek is jöjjenek. Volt 30 Seconds to Mars, One Republic (arra menjetek eszméletlen a hangulat és a színpadkép is), Sido, Luxuslärm megint. Asszem koncert fan vagyok. Már van tervben Baseballs is méghozzá 77 Bombay Street-tel előtte; jóleszez!

30 Seconds 2 Mars

Hétfőtől megyek továbbképzésre, még sosem voltam ilyemsin nagyon kíváncsi leszek milyen lesz. Nem kell dolgozni szal jól indul. Majd írok arról is emrt jó témának tűnik.


P.s.: A helyesírási hibák, a vesszők hiánya és az elírások elengedhetetlen részei a stílusnak, avagy újraolvasni lusta vagyok jó lesz ez így is.

A másik oldal

Hazajutottam karácsonyra, de nem sikerült sajna megszabadulni a kórházszagtól. Szegény nagymamám elesett a múlt héten és sikerült el is törnie a karját, ennek intézésére végül és is hazaértem, még koránt sincs vége a procedúrának sőt, de amig friss az élmény gondoltam leirom miket láttam amik mások itt mint odakinn, mert engem kicsit meglepett, nem erre számitottam volna teljesen. Maximum lesz csapó kettő.

Most arról, hogy mennyire lazán adunk nyugtatókat betegeknek, hogy a háziorvos nem igazán vizsgálja felül a dolgot, hanem felirja nem nyilatkoznék. Ahogyan arról sem, hogy hogyan indult a dolog, persze előkerült hogy lassan látták el pedig "mentővel jött", hogy kinn otthagyták kb. kabát nélkül a váróban meg, hogy a doki csak igy háttal kommunikál és nem gazán tájékoztat stb., én nem voltam ott és épp elég story van már az egészségügyről. Szidni sem szeretném a helyzetet a dolgozókat nem erre megy ki, magunkat meg pláne nem akarom fényezni, mert az az egy hely, ahol aztán igazán tudom milyen a "minőségi ellátás".

Mindegy. Kórtörténet annyi, hogy elesett, volt sürgin, megvizsgálták, ellátták kötéssel hazaengedték, később még esett kellt kicsit, szóval a konzervativ terápia nem igazán jött össze. A kontroll röntgenen elmozdulás volt meg kiugrott a felkar feje a helyéről, szóval műtétet javasoltak. Bementek párszor ambulánsan ilyen műtét előtti kivizsgálásra és hétfőre lett kitűzve az időpont.

Hétfőn tehát mentünk családilag 7-re a megyei kórház baleseti sebészeti osztályára a felvételre. Nekem az első fura az organizációs probléma. Megkérdeztem egy ápolót, hogy mi legyen merre menjünk, azt mondta várjunk középen majd jön a doki. Egy olyan háromnegyed-egy óra múlva másik nővért kérdeztem meg, hogy kb. mire számithatunk, meg, hogy ma műtik elvileg ne maradjunk már el a felkészüléssel. Ekkor már azt modnták, hogy majd elöl a kezelőbe adjuk be a lapot, ha arra jár valaki, meg majd szól ő is a másik nővérnek aki a dokinak segit. Egy masik doki akit elkaptunk az instrukciók alapján ránézett a lapra, elolvasta a kezelőorvos nevét és mondta, hogy itt van a doki, ő már látta majd jönni fog. Végül olyan fél 9 fele felismert minket meg nagymamim a doki és átadta egy kollégának az esetet majd be is hivtak. Nem mondom, hogy ez nálunk tökéletesen megy, de bárki, aki be van rendelve új betegnek, benn van a számitógépes rendszerben, tudják a nővérek és az orvosok, hogy jön. Mindenki. Ha megjelenik az osztályon a beteg, a nővérek, ha más nem a saját dokumentációjukat elintézik, nem várnak semmi dokira, befektetik és majd, ha lesz az orvosnak ideje felveszi. Gyorsabban nem megy odaát sem ez fél napos program, csak a beteg benn fekszik és nem a váróban izgul, hogy mi lesz. Meg tényleg az, hogy rend van és mindenki tudja mi a rendszer.

A másik, ami nagyon fura, első kérdés mindenkinél: "Ki az orvosa?". Itt mindenkinek van orvosa, aki látta, akivel beszélt, aki műteni fogja. És minden beteg igy névhez kötve van. Tekintve, hogy mamámnak nem modnták el ki fogja csinálni, mert aki látta az nincsen a műtét napján ott ez okozott némi bonyodalmat, és kb. a doki keresett egy operatőrt és átadta, hogy mi a helyzet. Ez nekem teljesen új. Az érdekelne, hogy akkor ki vizitel az osztályon? Mindenki a sajátját csak vagy mi? Nálunk ilyen nagyon nincs. Oké a privát betegeket a főorvosok műtik és vizitelik, mert ők ezért extrát fizetnek. Van nálunk is, hogy megkérdezi a beteg, ki operálta, de azt is kb. utána. Sokan soha nem találkoznak az operációt végző orvossal. Lehet, hogy ez rossz de, igazából nálunk mintha a klinika látná el őket, nem egy-egy ember. Az mondjuk nekem kicsit érdekes és nehezen átlátható, hogy reggel még nem tudják ki mit műt és mi van. Nekünk legkésőbb a reggeli megbeszélésen eldől és hacsak nincs valami autóbaleset vagy ilyesmi áll is a program.

A vizsgáló doki rendes volt, de érdekes módon nem nagyon akart velünk hosszasan beszélgetni hozzátartozókkal, csak a mamához irányzott kérdéseket, aki pedig valljuk be érezhetően nem teljesen saját maga hozza meg ezeket a döntéseket. Kicsit megvizsgálta, megirta a lapot, hogy felveszik és utána extra kérdezni kellett. A műtétről való felvilágositás információ tartalma annyi volt miután megkérdeztem, hogy lemez. Szinte meglepődtem ezek után, hogy a kérdésemre még a röntgent is láthattuk és elmesélte mi merre van. Aztán uldögéltünk az osztályon, várva, hogy a nővéreknek legyen lélegzetvételnyi idejük egy ágyat szerezni és felvenni a mamát. Közben már épp gondolkodtam, hogy ennyire nincs dokumentálva a felvilágositás, amikor jött a doki, hogy a mamának akkor ezt a lapot még alá kéne irnia. Csak igy aláiros felével nyujtja. Na mondom itt az alkalom megnézem már. És teli találat. Ez volt a hires beleegyező nyilatkozat. Egy szót nem fűzött hozzá, hogy mi az a Philos lemez, mi az álizület, milyen rizikója van a műtétnek, semmi. Ez nem tudom, hogy a kórház sajátja vagy általános, de szerintem a mai világban eléggé gyengén van elintézve. Azt sem tudom, hogy a betegek mennyire érdeklődőek és vajon kérdeznek e ilyen esetben. Az egy dolog, hogy én értem mi volt odafirkálva, de ez nem épp a leg optimálisabb betegtájékoztatás. Én mondjuk azt is kevesellettem, amit ráirt én kisregényt irok a rizikókról és azért óvatosan meg is emlitem őket (nem mindenbe kell mélységében belemenni, a beteg max. félni fog, úgysem tudja megitélni a valós veszélyt, megragad egy szó és kész). Csodálom, hogy nem félti a seggét, ha bármi történik, ez kevés lesz a védelemhez szerintem.

Mellékleletként megtudtuk, hogy nincs wc-papir, tegnap este elfogyott a kesztyű és nemtudni honnan szereztek vmi kb. használtat és néhány kötszer is hiányzik.

Ma lesz még a műtét, kiváncsi leszek, mi lesz a következő részben.

Nem csak a húszéveseké a világ

Erősen áttértem a havi 1-2 posztra. Hiába, kevesebb az újdonság és több a meló, nem mindig érek rá, vagy ami még fontosabb van kedvem és erőm írni. Feladni semmiképp nem akarom, muszáj a rekordsorozatnak folytatódnia.

Szóval igazából már réges-régen de volt egy jó kis egyhetes szabim, amikor is meglátogatott a Kedves. Kütelező programként elmentünk a helyi fagyizóba, ami nagyon szuper, ezen szurkoltunk ezerrel, hogy legyen nyitva még így ősszel is. Mázlink volt, sikerült bezabálni, kétszer is. Mivel a környéken már voltunk a móltkori látogatása alkalmával, most kicsit távolabbi célokat vettünk célba. Egyik kolléga eljtette el, hogy Zürich nincs is olyan messze és végül is igaza van. Ezen felbuzdulva csináltunk egy kis vonatos kirándulást, csak így a hétvégére. Foglaltam Airbnb szállást, amivel ismét nagyon meg voltunk elégedve, a hely is tiszta, szép volt meg a vendéglátó lány is rendes volt teljesen. Abszolút flexibilisen megbeszéltük vele az érkezést meg indulást, és jó kis tippeket is adott. Egyikőnk se volt még Zürichben szóval némi netes kutatás után ahogy esik úgy puffan alapon mentünk előre és teljesen jó volt. Itt is van ilyen Welcome Card mint Berlinben, hasonlóan megéri az "ingyen" közlekedés, a sok akció. Itt még egy hajóút is benne van, amit nagyon lelkesen ki is használtunk, mindenképp megéri kipróbálni ha valaki arra jár. Másik utazásunk Karlsruheba vezetett de csak ilyen egy napos, reggel megyünk, este jövünk módszerrel. Ex némettanárnőm Eszti épp németországban kirándult, ez alkalommal őt látogattuk meg amíg a közelben volt. Megvolt a sok élménycsere, elnéztünk Ettlingenbe mert szép, ittunk jó kis kézműves sört, szóval mindent amit egy ilyen kiruccanás alatt kell. Az egészről a megszokott Flickr képsorozat itt, valamint Eszti csinált extra videót is az ő útjáról, abban is benne vagyunk.

Aztán megint dolgozni kellett, bár ez nem kellene, hogy ennyire meglepjen. Megyeget a meló, nagyon úgy érzem, hogy rá kéne venni magam az itthoni olvasásra, és szakmailag kicsit kéne fejlődni, csak persze macera midnez munka mellett, plána, hogyha senki nem rugdossa az embert. Azt érzem, hogy kicsit többet kéne műteni, valahogy még nem sikerült sokszor odajutni rendesen az asztalhoz. Persze szerencse kérdése is, hogy mikor jön olyan beteg akit lehet, épp privát biztosított e vagy nem, stb. de sokszor szervezési kérdés is, az meg zavaró. Szóval amikor van 3 olyan műtét ami kafa lenne a kezdőknek, és ott is vagyunk 3-an aznap, akkor mért egyvalaki csinálja az összeset, mért nem lehetne midnenkinek lehetőséget adni? A másik, hogy még azért mindig van kis gyomorgörcs és hiszi ha be kell menni dolgozni, ez nemtom mikor tűnik el, talán soha. Jobb mint korábban de még erősen fejleszthető. Bár nemrég, hogy beszéltem évfolyamtársakkal, akik otthon dolgoznak, kiderült azért, hogy nem egyszerűbb persze otthon sem az élet, hasonlóan nagy felelősséget sóznak az emberre és nagyon figyelni kell, mit vállal be az ember. A kollégák viszont jófejek, lassacskán kicsit összébb rázódunk, most van a Stuttgarter Wasen, ami olyan ugye mint amin voltam tavasszal, elvielg kicsit nagyobb is. Közösen ment az egész kórház, bár én csak későn értem, mert még ügyeltem is, de voltak azért ismerős arcok, aztán pedig még 3-4 masik kollégával benéztünk Stuttgartba is mert mért ne, "yolo" végülis. Sajna a második túráról lemaradtam, amikor csak a klikkesedő sebészek mentek, mert aznap már utaztam haza. Amit még sajnálok, hogy a Braun doktor elment praxisba, ő nagyon rendes volt és rengeteget segített, neki is pont szombaton volt a búcsúbulija, ilyen kerti party náluk, de én már akkor otthon voltam. Na nem panaszkodom mert az nagyon király de lehetett volna előtte való hétvégén is.

Voltam tehát otthon is, nem is keveset, vagy másfél hetet, így a szülinapom körülre volt betervezve. Mozgalmas volt azt meg kell hagyni. Ha a Timi jön, akkor legalább az első napot pihenéssel és minimális programmal töltjük, no ez most kimaradt. Sajna a gép is késett, rendesen éjszaka érkeztem, aztán a szabi első felében a rokonságot látogattuk végig minden irányban, meg sörözgettünk a Szolnok környéki bandával. Aztán félúton irány Pest, az ottani társasággal sör, végül pedig irány Eger. Bizony Eger, kitaláltuk, hogy nem kell nekünk repülni ahhoz, hogy valami jót lássunk, szép kis hazánkat is fel lehet fedezni. Összeszerveztük a haverokkal és hétvégéztünk egyet, nagyon kellemes volt, meglátogattuk a főbb nevezetességeket, iszonyatos finomakat ettünk és meg kell hagyni a bor is finom arra fele. Persze annyira tehetséges voltam, hogy a két telefontöltőnket otthagytam, szerencsére meglett és küldik postán, csak sajna így sokáig nem lesz rendes telefonom és netem és és és. Az iPhone töltő retek drága, ez mindíg meglepetésként ér valahogy, mert általában felülmúlja a várakozásaim. Ez történt most is. Ennek okán a képek (amiket én csináltam) csak később jönnek.

Ugyanitt vénülök, tesó is mindig ír szölinapos blogposztot, nos én csak hozzácsapom ehhez. Ad 1 félelmetes, hogy közelebb van a 30 mint a 20, ad 2 köszönöm midnenkinek ezúton is a köszöntéseket.

Ilyenek voltunk

Szépek voltunk!

Hol a Duna?

Kicsit lemaradtam az irassal. Szal ott tartottunk valahol, hogy hazajutottam! Kafa volt, már nagyon vártam az életérzést, hogy Pesten nyáron mászkálhatok. Haza egyáltalán nem mentem mert hadi állapotok uralkodnak a lakásfelújitás miatt, és a szülők sem voltak otthon. Igazából jól alakult, a legtöbb dolgot, amit akartam sikerült elintézni. A haverokból sajna viszonylag kevesen értek rá, mindenhol zajlik az élet és a legtöbben nyaraltak, ösztöndijjal voltak kinn satöbbi. Azért sokakkal sikerült találkozni aminek nagyon örülök, hiszen ugyan kezdek ismerni itt egy két embert, minimum a kollégákat, de azért az igaziak még mindig otthon vannak. Voltam eskövőn is, életemben először templomi szertartáson is; ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak. Volt még dunai hajókázás, romkocsmázás, plázázás, ZP koncert, szóval igazán kellemesre sikeredett. Sajna nagyon rövidke volt... Hazavittem viszont a nagy bőröndöm odafele tele ecetes chipssel és borral meg sörrel, visszafele pedig elhoztam a számitógépem. Pár nap múlva beugrottam a Saturnba és elvertem egy rakat pénzt a kiegészitőkre meg monitorra, szóval ezt a bejegyzést már sikeresen asztali gépről írom. Minden klappolt és semmi nem tört össze útközben, persze kiadós macera volt szenvedni a bőrönddel, de mos már minden jó és szép.

Karácsony!

A végeredmény

A köv hét nem volt annyira húzós, mert végre csak segitő pozicióban voltam alkalmazva. Ugyanakkor valahogy elég fosul alakult a dolog, mert megint nem sikerült sem, mit igazán operálni és csinálni, nem is voltak olyanok amiket lehetett volna, ha volt akkor épp más volt soron vagy a rohadt telefon nem csörgött vagy stb. Ez igy elég gáz lassan mondanom kell a főnöknek, hogy nem fair az elosztás. Biztos mer' külföldi vagyok! Cserébe holnap megint a szokásos, enyém az osztály, senki nincs aki segitsen, 5 tervezett felvétel hétfőn, 5 szuris beteg minden napra, hétvégi ügyelet, éjszakák. Öreg vagyok én már ehhez...

Danke für Travvelling
vis Deutsche Bahn

A hétvége sem volt ugyanakkor unalmas, elugrottam Karlsruhe-ba a német barátainkhoz. Itt voltam annó nyelvet gyakorolni is.
Elgondolkodtatott kicsit a látogatás. Egyik oldalról, jézusom nem is volt ez olyan rég, hogy náluk töltöttem azt a hetet nyelvtanulni és mennyi minden történt azóta. Nagyon szalad az idő. Nyelvileg érezhetően fejlődtem természetesen, nem mondom még mindig hiányoznak rettentően alap dolgok, de már nem félek megszólalni, megszoktam, hogy akármi is van muszáj. Ugyanakkor persze tuti nekem vannak nagy elvárásaim, és máshonnan is azt hallottam, hogy ilyenkor mélypont van (3-4 hónap) de amellett, hogy érzem, hogy javulok, azzal is midnen egyes nap szembesülök, hogy mennyi minden hiányzik még. Valószinűleg hozzáállás kérdése, hogy az ember melyiket helyezi előtérbe. Amúgy semmi extra nem volt, életemben először utaztam rendes német vonattal, nos mindnenki szokta szidni, mint mi a MÁV-ot, de azért ez maradjunk annyiban, hogy jobb. (Persze midnenkinek a saját baja fáj.) Ugyanitt a nyelvhez kicsit visszakapcsolódva itt a videó, amiben a német vonatokról hisztiznek. Tök jó, mert nagyjából értem, és ez fejlődés, és tényleg vicces. Voltunk továbbá a Turmberg-nél, persze annak ellenére, hogy napsütésben indultam el, kafán eláztunk és fújt a szél is és én rövidgatyeszt vittem csak meg pólót. Meg grilleztünk és ettünk ott is Curry Wurst-ot és társasoztunk este. Másnap, Lofék már mentek búvárkodni én pedig haza, hogy itthon is tudjak kicsit még pihenni.

Még lógok egy betegbiztositásos cuccal is, el ne felejtsem...

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".