Notarztkus

Szóval amiről igértem, hogy írok az például a mentőskurzus. Hárman mentünk, két másik kolléga közül, az egyik olyan 3 éve dolgozik és mit írtam annó nálunk tanult. A másik már szakorvos. Bad Hofgastein-ban voltunk, állítólag ez a menő hely, a bécsi elvileg nem olyan jó. Mivel a többiek utolsó pillanatban terveztek ezért végül külön mentem én vonattal, nagyon kis kellemes a közlekedés, az egyetlen baj, hogy a vasútállomás elég messze (vagy 2 km) van a várostól. Szerencsére, odafele nagyon jó arc módon kijött az airbnb host-om elém autóval, így nem volt gond. Nagyon szép a hely, sajna sokat nem láttam belőle az egész napos kurzus és a szünetekben zuhogó eső miatt, de a hegyek lentről is impozánsak voltak. Az airbnb ugyancsak nagyon tuti volt, én voltam a nő első vendége, ennek ellenére nagyon pöpecen elő volt készítve a lakás, bazi nagy erkéllyel, stb. Síelni se lenne utolsó itt.

Maga a kurzus a helyi kongresszusi központban volt, nagy meglepetésünkre rengetegen voltak. Egy nagyjából családias 40-50 főre számítottunk, ennek ellenére 216 résztvevő volt. Az első két nap még csak előadások voltak, aztán beindultak a délutáni gyakorlati foglalkozások. Összességében tematikailag szerintem jól volt felépítve, midnen fontos részt érintettek. Természetesen voltak jobb és roszabb előadások, voltak akik ügyesen, érezhetően sok tapasztalattal csak a lényeget mondták el és ami a kis időbe belefért. Jobbaknál kapott az ember egy kis receptet, hogy mit is kéne valójában csinálni, ami az esetek 90%-ában működik és még megjegyezhető. Sajnos oylan is volt aki elveszett a részletekben. Sajnos a nekem pont fontos belgyószászatos rész ilyen volt. Ugyanakkor lehet, hogy az csak azért volt ennyire bonyolult mert ott sok volt az új infó. Nagyon változatos volt a csapat, a gyereksebésztől kezdve a belgyógyászokon át a fül-orr-gégészig minden féle fajta doki volt. Lehet a többieknek más volt a nehéz. Egy első nap délutánt mi is kihagytunk, a bevezetés a narkózisba és lélegeztetés részeket, mert no lássuk be amit egy órácskában ott elmondtak azzal már csak találkoztunk. Cserébe felültünk a síliftre és ebédeltünk a csúcson. Ilyen is kell na.

Délben és esténként persze közös kajálás és sörözgetés volt a program. Ennyit modnjuk egy évben összesen nem eszek étteremben. Az európabajnokság is kapóra jött, volt mit nézni a szünetekben.

A gyakorlati képzés erős súlypontja az újraélesztés volt. BLS és ALS orrvérzésig, persze értem én legalább ezt tudjuk ha hazamegyünk innen. Annyiból érdekes volt, hogy jóféle bábu volt és mérte a befújt levegőt, valamint a frekvenciát és mélységet a mellkaskompresszióknál, ezt nagyon jó visszajelzés. Szerencséreígy, hogy már voltunk ilyen szituációban ez nem okozott nagy gondot. Amire lehetetlen felkészíteni az embert, az persze az izgalom és a hangulat egy iylen szituációban, de azzal midnenkinek magának kell megküzdenie és csak a tapasztalat segít. Ami nagyon furcsa, hogy csak egy bábun játszunk a haverokkal és mégis elkezd az ember izgulni még a gyakorlásnál is. Volt egy óra tanulás intubálni is, ami a bábun azért elég más. Még ha nagyjából vágja is az ember hogyan történik ez, a bábun ez csak egy alap gyakorlása a műfogásoknak. Nem feltétlen nehezebb élő embert az a vicces, csak más a probléma. Volt továbbá egy kis vákummatrac, Stiff-Neck, gyerekreanimáció is. Nagy kedvenc volt még a csontba fúrt "véna", azt én is nagyon ki akartam már próbálni. Nagyon meglepő módon az esetmegbeszélések kis csoportban, amik ugyancsak a gyakorlatokhoz tartoztak, rendkívül jól sikerültek. Igazán jó eseteket raktak össze és oylan aspektusait világították meg a helyben történő döntéshozatalnak, amire nem is gondoltam volna. Le a kalappal ezekért.

A vége fele két vizsga volt. Egy gyakorlati, ahol meglepő módon reanimálni kellett. Elég lazára vették, 4-es csoportokban ment, egy valaki főnökként irányított, egy valak iasszisztált, a másik kettő pedig váltva nyomott és időt mért. Mindezt négyszer, hogy mindenki mindent csináljon. Ilyen formában elég könnyen lehetett segíteni egymásnak egy-egy félmondattal, ha valamit kihagyott volna. Talán egy-két embernek nem lett meg elsőre, el nem tudom képzelni mit lehetett elbaszni ezen. Utolsó nap volt egy teszt is, 150 kérdés, "igen / nem / nemtudom" lehetőségekkel. A hibás válasz mínusz pont. Itt is elvielg pár embernek nem sikerült. Nem volt igazándiból nehéz, figyelni kellett miket hangsúlyoznak az előadók, a témák végén a szervezők is feltettek kérdéseket, amik utána természetesen benne voltak a vizsgában is. A neten is található volt pár kérdés, ezeket mi például egy 5-ös csoporttal egyik ebéd során megvitattuk közösen.

Összességében szerintem amennyire lehetett jól össze volt rakva, persze ennyi simán nem elég ahhoz, hogy valaki vonuljon. Eget rengető újdonság nem volt az elméleti részben, ugyanakkor mivel a nagyját nem használom midnen nap, csak így hirtelen ellátni sem tudnám flottul. Nagyon jó volt újra hallani a dolgokról és összegezve átbeszélni, mégiscsak rég volt az egyetem. A gyakorlati részből leginkább az esetmegbeszélések voltak meglepő módon a fénypontok. Éppen ezeknél érezte viszont az ember, hiszen komplexebb eseteket dolgoztak fel, hogy mennyi különböző probléma adódhat és mennyire nehéz néha dönteni mi is lenne a jobb. Bennem még mindig a kettősség tombol, hogy egyik oldalról nagyon nehéz és diverz ez a meló, másik oldalról ha nagyjából stabil tök midnegy mi baja van pack and go és kész. Kinn meggyógyítani az utcán úgysem lehet senkit. Legjobban megragadt statisztika, hogy kanadában, ahol régiók szerint van ahol vannak mentőorvosok, van ahol csak mentőorvosok vannak és van ahol csak mentőápolók; a legjobb akkor a túlélés, ha kanyarba sehol sincs orvos. Túl sokat akarnak gyógyítani a betonon.

Az orvosi kamarával még most lesz a harc, arról még külön írok ha letisztul. Elvileg.

Lacus Brigantinus

Boldogan vonatozunk!

Gróf Zeppelin.

Májusban már elfelejtettem, hogy mi történt ezért bármennyire szeretném is nem nagyon tudom leírni. Kár érte. Annyit kiokoskodtunk a kedvessel, hogy voltam május elsején otthon és majálison is és jó volt. Aztán jött a még jobb ő jött több mint két hétre. Ennyi szabim nekem sem volt de okosba őgyelet mellett 1-2 napokat kivettem és szerencsénkre volt nemzeti ünnep is, szóval összességében "olcsün" megúszva nagyon sokat voltunk együtt. Egy hétvégén éjszakáim voltak és egy napot simán dolgoztam is, úgyhogy megtapasdztaltuk milyen is ha úgy érek haza, hogy van aki vár. Végülis akár rendszeresíthetnénk is. Az itteni lét már közösen sem annyira extra, persze így hogy alig látjuk egymást nagyon élevztük, sétálgattunk, fagyizgattunk, voltunk Porsche múzeumban, csináltunk marhajó koktélokat ha már kaptam könyvet ajándékba, főzögettünk stb. Ezt is nagyon élveztük de azért az attrakció a rövidke kis 5 napos nyaralás volt a Bodensee-n, kb. "itteni Balatonon".

És volt szép hajó kedves.

Volt szép kilátás.

Vonattal mentünk tök olcsó volt ahhoz képest amire számítottam. Az itteniek által nagyon szidott, fos, szar, fos német vasúttársaság ezúttal tiszta és potnos volt minden átszállással együtt. Szokásunkhoz híven Airbnbn foglaltunk szállást, a város nyugis részén volt es japán pár adta ki. Teljesen jó élményünk volt ismét, semmi komplikáció, tiszta volt, rendes volt, a legfontosabbak rendelkezésre álltak. Wifi és mikró nem volt az mondjuk fájt, na de hát ez van. Nagy örömünkre valami adófizetés ellenében (ilyen idegenforgalmi cucc ha jól értelmeztem) ami a szállás mellé alap benne volt kaptunk "ingyé" buszbérletet az ott tartózkodás idejére. Nagyon meglepett és nagyon jól jártunk vele, egy vagyonba került volna másképp. Vettünk 3 napra ilyen élménykártyát ami igaz retek drága de még mindíg olcsóbb mint kifizetni minden belépőt és minden hajókázást. Utóbbiak ugyanis mind kafán benne vannak, így sokkal könnyedebb a nyaralás amúgy. Kaptunk persze hozzá minden féle képes prospektust és leírást, miket lehet megnézni, mik a jók. Még kis tipp is volt, hogy ha valaki csak pár napot tölt a környéken, miket melyik nap nézzen meg, hogy szervezze össze. Voltunk Sea Life Centerben, hajókáztunk orrba szájba, néztünk léghajó múzeumot Friedrichshafenben és menő középkori várat Meeresburgban. Azt hiszem közös vélemény alapján kijelenthetem a leg aranyosabb az utóbbi, az egész városka a kikötővel, várral, új kastállyal, sikátorokkal és kajáldákkal igen hangulatos. Konstanz-ban is sokat mászkáltunk, a centrum itt is rendkívül kellemes, és persze a part a városligettel a legjobb kikapcsolódás. Laknánk ezen a vidéken azt hiszem.

Rájás.

Nagy akváriumos.

Amúgy megy tovább a meló, egy részről mintha ragadna rám valami, másrész persze még mindíg van sok szituáció amit nem nagyon sikerül megoldani. Jó élmény, hogy voltam a hatodéveseknek az előadásán, emit a mi főnökünk tartott (ez alapból tartozik a hatodéves gyakorlathoz) és egész sok dolgot tudtam volna kapásból ami felmerült. Hiába ha az ember látta és találkozott vele könnyebb. Természetesen volt jó pár hibás tippem is, de maradjunk csak pozitívak.

Nagyon tervezzük már a kedvessel, hogy valahol közelebb egymáshoz keresünk valamit, elsősorban Bécs és hasonló határmenti területek jönnének szóba. Már jelentkeztem is de annyira valahogy mégsem könnyű. Nem könnyű innen és nem könnyű igazi ismeretség nélkül. Meg amúgy kiírva állásokat sem láttam. Azt hittem tapasztalattal, ráadásul germánnal ennél lényegesen egyszerűbb lesz. No mindegy nem hajt a tatár mondják nekem, csak frusztrál a sikertelenség. Pedig még esetleg szakirányt is váltanék. Még alakul. Midnenesetre ez alkalommal egyedül vágtam neki, alapvetően életemben először a dolognak. Céggel van jó meg rossz tapasztalatom is ugyebár, nem kellenek ők nekem. Bár lelombozva végignéztem, hogy kiktől lehetne segítséget kérni, az a vicces, hogy alig van aki az osztrákokhoz is szervez. Gondolom németbe egyszerűbb és amúgy többet keresnek. Ugyanitt ha valaki tud nekem helyet ne habozzon :P Attól nagyon félek, hogy lassan beosztanak ügyeletbe mint "tapasztaltabb"-at és pl általános sebészeti kérdésekről abszolút ötletem nincs. Lassan kéne másik részlegen kis időt tölteni csak így, hogy emnni tervezek nem merek jelentkezni. Vagy lehet keresek sima sebészetet bécsben és onnan ugrok megint? Ezt még megoldom...

Továbbképződés

Mint ahogy már emlitettem, jártam nemrég életem első szakmai továbbképzésén. Utólag már nyugodtan mondhatom, hogy egy egész jót sikerült kifogni; nem csak én láttam igy, hanem alapvetően a többiek is hasonlóan vélekedtek. Kicsit kalandosra sikerült a szervezés, mivel, ugyan rá volt irva a lapra egy szálláshely, kiderült, hogy csak tippnek szánták. Miután erre fény derült, péntek délután, meló közben, nekiállhattam szállást keresni hiperűr sebességgel plusz vésztartalékkal. Mákom volt, mert gyorsan válaszoltak airbnb-n és a péntek / szombat leforgása alatt sikerült az összes részletet megbeszélni. Egy tetőtéri szobát találtam, ami nagyon hangulatos volt, bőven elegendő hellyel, saját kis konyhával, sőt saját kis mosdóval, wc-vel felszerelve. Odautazni vonattal sikerült a biztonság kedvéért már vasárnap éjszaka, mert másnap reggel 9-től már kezdés volt.

Ulmer Münster

Dunapart

Ulm tömegközlekedése nem lenne bonyolult, ha a kedves google-n rajta lenne és segitene az utvonaltervező, vagy ha már nincs, legalább a saját netes programjuk nem tenne fel városon belül a müncheni gyorsvonatra. Azért sikerült odaérni. Délelőtt mindig előadások voltak, kávészünetekkel, ebéd után pedig gyakorolni lehetett az elhangzottakat. Még jó, hogy alapból nálam van a dokis kártyám, csak azzal lehetett regisztrálni. Kaptunk rendesen kaját, kávét, kis tasit, tollat, jegyzetfüzetet, repi cuccot (ha nem én fizettem volna a kurzust saját zsebből most igazán örülnék, de...) Természetesen az ebédhez is kaptunk kajajegyet a három napra.

Déli bejárat

Egészséges egyetemisták

Maga az egyetem marha nagy, igazi komplexum, lazán el lehet tévedni. Vannnak matekosok, mindenféle természettudományosok, orvosisok, mérnökök, szóval elég széles a paletta. Kivülről teljesen szoci, akkor is, ha ott nem igazán volt ilyen, az épitési stilust sikerült átvenni sajna. Belülről teljes a kettősség, pontokon igazán király és hangulatos, vannak szép kávézók, ücsörgős kis helyek, belső kertek, ultramodern számitógépekkel felszerelt termek, néhol viszont olyan aluljáró érzése van az embernek, ilyen metrós, szines székek a sok sok beton között. A menza is például nagyon kellemes, sok ablakkal, minőségi (persze menzás) kajával. Aki szeretné,  ha jó az idő kinn is elfogyaszthatja az ebédjét. A termek amikben voltunk tiszták és rendezettek voltak, minden működött. A gyakorlataink az anatómiai előadótermükben volt, na ott azért kicsuszott halkan, hogy kapják be a nyugati szinvonallal (és ez nem egy kiemelkedően jól álló egyetem vagy ilyesmi). Bemenet rendes lehetőség kezet mosni, több csappal. Külön terem lerakni a cuccaid, átöltözni. Rendes zöld köpenyek. Egy nagy terem körülbelül 7-8 asztallal, 2 plazmatévével. Rendes mennyiségű gumikesztyű, 3 méretben. Annyi sebészeti eszköz amit a megyei kórázunk már megirigyelne. Egy külön terem kivetitővel és székekkel egy szaminárium megtartására. Egy kis előadó, mint a régi időkben, ahol lépcsőkön körbe lehet állni egy asztalt, ahol a gyakorlatvezető megmutogatja a dolgokat, mindez egy plafonról lógó, joystickkal irányitható kamerán át, két falraszerelt plazmatévére is ki van vetitve, ha netán nem látnád pontosan. A szobában még plakát arról, hogy hogyan néz ki a műtét, ki hol áll, ki steril és ki nem, egy altatógép stb. Összegezve én nemtom persze milyen az igazi oktatás minősége, de a lehetőség meglenne valami igazán normálisra.  Most nem irnám le, hogy a mi "kutató-elitegyetemünkön" mi van, elégedjünk meg annyival, hogy nem ez.

Sok sok gép

Forgatag

Kávézó az egyetemen

A téma a "sürgősségi műtétek" volt, minden féle, az apróbb beavatkozásoktól néhány igazi műtétig, operativ beavatkozást elmeséltek, ami amúgy a mindennapokban előjöhet és vészhelyzetben esetleg sor kerülhet az elvégzésére. Szerintem egészen jó előadások voltak, persze volt ami csak nehezen hasznositható a mindennapokban, de a délutáni gyakorlatokkal együtt egyértelműen mondhatom, hogy hasznunkra vált. 

Ismerkedési est

A csapat vegyes volt, de inkább fiatalos, ami szerintem passzol is a kurzus témájához. Sikerült azért egy két embert megismerni, ami jó, mert hall az ember sztorikat más helyekről, megtudja, hogy ott milyen a rendszer, legyen szó a saját műtési lehetőségtől kezdve az ügyeletek beosztásáig bérmiről. Kicsit körülnéz, hogy a többiek hogyan veszik az akadályokat és jobban el tudja helyezni magát, hogy hol tart. Pontosan ennek elősegitésére volt is egyik este egy pucc kajálás Ulm városközpontjában frissensültekkel meg steakkel meg ki tudja mivel, ami na jó valljuk be azért kellemes volt.

Ifjú pár

Jól éreztük magunkat!

Voltam utána otthon is hétvégézni, voltunk esküvőn, ami nagyon szép volt és a pár is nagyon helyes volt együtt, majd pedig megtartottuk a szokásos kis pesti összeröffenést is az ismerősökkel, kellett is a kikapcsolódás. Húsvétkor idén sajna nem történt semmi, mert melóztam, minden lány érezze magát virtuálisan meglocsolva.

Oberstdorf

Sikerült a horror szilveszteri munkaáradat után, kikapcsolódásként, elmennem síelni. Nem vettem ki extra napot, csak az ügyeleti blokk utáni 3,5 szabadnapomat használtam ki ilyen célra. Mindenképp ki akartam egyrészt próbálni a cuccaimat, mielőtt a februári közös sízésre kerülne a sor, meg amúgy is ha már van elérhető pálya a közelben miért ne. A felszerelésvásárlás is így éri meg csak. Minden adott volt tehát, bele is vágtam.

Nem mentem messze csak a német-osztrák határig, az ott induló Alpokkal megelégedtem. Vonattal olyan 3 óra volt. Oberstdorf a hely neve, kis, kellemes városka, természetesen a sí és a túrázás mint turisztikai attrakció ami itt dívik, megspékelve helyi sajtkülönlegességekkel és wellnessel. Minden harmadik üzlet sí-, túrafelszerelést árul vagy oktató cég. Airbnb-n szereztem szállást, annyi választék ugyan nem volt és kcisit drága volt, persze csak airbnb-hez képest. A hotel és hasonlók még ezt is felülmúlták volna. Mivel egy emberre mint mondtam drága volt, kaptam a vendéglátómtól ingyen napot ha esetleg legközelebb is jönnék, mert rendes. Tényleg az, még iPhone töltőt is kerített nekem az ismerőseitől (hiszten én oylan profi voltam, hogy otthon hagytam) és még pl. sütit és sört is hozott. Megmutatta a térképen is mi merre van, mi hogy éri meg, hova érdemes menni. Teljesen meg voltam elégedve.

A városka több kisebb síterephez is közel van, aminek kb. a fele már az osztrákoknál van. Nem voltam midnenhol, Nebelhorn a legmagasabb, de kevés pálya van és a nőci azt mondta annyira nem jó, főleg az alacsonyabban fekvő részek. Fellhorn és Kanzelwand nagyon jók, sok pályából lehet válogatni, minden szintnek vanm megfelelő, itt kezdtem és 3-adik nap is ide tértem vissza. Söllereck pici és főleg oktató pályákkal van tele kicsiknek és nagyoknak egyaránt, végül ez kimaradt. Mittelberg sem oylan nagy, itt voltam második nap, cserébe igazán jó kis pirosas pályák vannak, inkább oylan haladóknak való érzésem szerint. Ifen a legmesszebbi, igazán érdekesnek tűnt de sajna nem jutottam el végül ide. Majd legközelebb.

Féltem, hogy enm lesz hó, meg kell hagyni nem is volt sok, de mákom volt mert aznap este amikor mentem, és az első nap, pénteken, esett a hó és ez a hétvégére elég volt. Vasárnap azért már érezni lehetett, hogy jegesek az alacsonyabban fekvő és főleg a közkedvelt pályák. A felszerelés teljesen bevált, egy-két apró darabka letört, elveszett, kiszakadt, elsősorban mikor a seggemen, hátamon, fejemen, közlekedtem lefele a lejtőn, de szerintem ez belefér. A léc hasít, ahogy várható volt, ő az erősebb, én birom kevésbé. Nagyon nem vagyok profi, és nem is volt a pálya mellett olyan igazi szűz hó, de amennyire ki tudtam próbálni tényleg könnyebb vele akár páyla mellett is menni mint a tiszta pályára való lécekkel. Ez örvendetes. Próbáltam fejleszteni magam amennyire lehet, véfül oktatásra nem fizettem be, kcisit rövid volt az idő. Nagyon várom a februári tábort, ott elvileg lesz, jó lenne ha rámragadna valami. Itt most midnenki durván profinak tűnt, valószínűsítem, hogy mivel nem volt főszezon és iagzán megfelelő időjárás sem, elsősorban a benszülöttek jöttek ki, aki meg sípálya mellett él, jó, hogy nagyon tud. Ezzel vigasztalom magam midnenesetre. 

Sok kép nem készült, van pár #foreveralone felvételem amit a kamerával lőttem, ezek láthatók itt körbe, igazából rendkívül kényelmes vele simán körbenézni és csak úgy elkattintani párat. Jobbak lesznek ha rendesen be van állítva a látószög és nem takar a szemüveg persze... Ezzel el is érkeztünk a másik dolgohoz, amit mindenképp ki akartam tesztelni, a "nagy utazás előtt", a kamera. A videózás is simán ment, a távirányító hibátlanul működik és igazán egyszerű kezelni, meg praktikus. Próbáltam valami épeszű videót gyártani a felvételekből, ezt is itt lehet megnézni belinkelve, ha tehetitek HD nézzétek, ha már van. Kicsit hiányolom az iMovie előre gyártott csontvázait a videógyártáshoz, amiekt én találtam programok vagy túl egyszerűek és nem lehet velük rendesen semmit csinálni, vagy bonyolultak. PErsze ingyen akarom őket, lehet ez is a baj. Van már pár tapasztalat, hogy miket lehet eljátszani tehát a kamerával, de még nagyon sokat lehet fejlődni. Például én egyelőre csak a sisakra szerelve egyenesen próbáltam ki, egyéb helyeket is meg lehetne próbálni mondjuk. A sorozatfelvétel és hasonlókat megint csak nem nagyon teszteltem. Ami persze sokat dobott volna még a dolgon, ha többen lettünk volna és lehet a másikakat is felvenni. No majd ezt is februárban bepótoljuk. Utóbbi tanulási szempontból is nagyon kedvező lenne, a videó nem hazudik, ha bénázom, látom.

Nem csak a húszéveseké a világ

Erősen áttértem a havi 1-2 posztra. Hiába, kevesebb az újdonság és több a meló, nem mindig érek rá, vagy ami még fontosabb van kedvem és erőm írni. Feladni semmiképp nem akarom, muszáj a rekordsorozatnak folytatódnia.

Szóval igazából már réges-régen de volt egy jó kis egyhetes szabim, amikor is meglátogatott a Kedves. Kütelező programként elmentünk a helyi fagyizóba, ami nagyon szuper, ezen szurkoltunk ezerrel, hogy legyen nyitva még így ősszel is. Mázlink volt, sikerült bezabálni, kétszer is. Mivel a környéken már voltunk a móltkori látogatása alkalmával, most kicsit távolabbi célokat vettünk célba. Egyik kolléga eljtette el, hogy Zürich nincs is olyan messze és végül is igaza van. Ezen felbuzdulva csináltunk egy kis vonatos kirándulást, csak így a hétvégére. Foglaltam Airbnb szállást, amivel ismét nagyon meg voltunk elégedve, a hely is tiszta, szép volt meg a vendéglátó lány is rendes volt teljesen. Abszolút flexibilisen megbeszéltük vele az érkezést meg indulást, és jó kis tippeket is adott. Egyikőnk se volt még Zürichben szóval némi netes kutatás után ahogy esik úgy puffan alapon mentünk előre és teljesen jó volt. Itt is van ilyen Welcome Card mint Berlinben, hasonlóan megéri az "ingyen" közlekedés, a sok akció. Itt még egy hajóút is benne van, amit nagyon lelkesen ki is használtunk, mindenképp megéri kipróbálni ha valaki arra jár. Másik utazásunk Karlsruheba vezetett de csak ilyen egy napos, reggel megyünk, este jövünk módszerrel. Ex némettanárnőm Eszti épp németországban kirándult, ez alkalommal őt látogattuk meg amíg a közelben volt. Megvolt a sok élménycsere, elnéztünk Ettlingenbe mert szép, ittunk jó kis kézműves sört, szóval mindent amit egy ilyen kiruccanás alatt kell. Az egészről a megszokott Flickr képsorozat itt, valamint Eszti csinált extra videót is az ő útjáról, abban is benne vagyunk.

Aztán megint dolgozni kellett, bár ez nem kellene, hogy ennyire meglepjen. Megyeget a meló, nagyon úgy érzem, hogy rá kéne venni magam az itthoni olvasásra, és szakmailag kicsit kéne fejlődni, csak persze macera midnez munka mellett, plána, hogyha senki nem rugdossa az embert. Azt érzem, hogy kicsit többet kéne műteni, valahogy még nem sikerült sokszor odajutni rendesen az asztalhoz. Persze szerencse kérdése is, hogy mikor jön olyan beteg akit lehet, épp privát biztosított e vagy nem, stb. de sokszor szervezési kérdés is, az meg zavaró. Szóval amikor van 3 olyan műtét ami kafa lenne a kezdőknek, és ott is vagyunk 3-an aznap, akkor mért egyvalaki csinálja az összeset, mért nem lehetne midnenkinek lehetőséget adni? A másik, hogy még azért mindig van kis gyomorgörcs és hiszi ha be kell menni dolgozni, ez nemtom mikor tűnik el, talán soha. Jobb mint korábban de még erősen fejleszthető. Bár nemrég, hogy beszéltem évfolyamtársakkal, akik otthon dolgoznak, kiderült azért, hogy nem egyszerűbb persze otthon sem az élet, hasonlóan nagy felelősséget sóznak az emberre és nagyon figyelni kell, mit vállal be az ember. A kollégák viszont jófejek, lassacskán kicsit összébb rázódunk, most van a Stuttgarter Wasen, ami olyan ugye mint amin voltam tavasszal, elvielg kicsit nagyobb is. Közösen ment az egész kórház, bár én csak későn értem, mert még ügyeltem is, de voltak azért ismerős arcok, aztán pedig még 3-4 masik kollégával benéztünk Stuttgartba is mert mért ne, "yolo" végülis. Sajna a második túráról lemaradtam, amikor csak a klikkesedő sebészek mentek, mert aznap már utaztam haza. Amit még sajnálok, hogy a Braun doktor elment praxisba, ő nagyon rendes volt és rengeteget segített, neki is pont szombaton volt a búcsúbulija, ilyen kerti party náluk, de én már akkor otthon voltam. Na nem panaszkodom mert az nagyon király de lehetett volna előtte való hétvégén is.

Voltam tehát otthon is, nem is keveset, vagy másfél hetet, így a szülinapom körülre volt betervezve. Mozgalmas volt azt meg kell hagyni. Ha a Timi jön, akkor legalább az első napot pihenéssel és minimális programmal töltjük, no ez most kimaradt. Sajna a gép is késett, rendesen éjszaka érkeztem, aztán a szabi első felében a rokonságot látogattuk végig minden irányban, meg sörözgettünk a Szolnok környéki bandával. Aztán félúton irány Pest, az ottani társasággal sör, végül pedig irány Eger. Bizony Eger, kitaláltuk, hogy nem kell nekünk repülni ahhoz, hogy valami jót lássunk, szép kis hazánkat is fel lehet fedezni. Összeszerveztük a haverokkal és hétvégéztünk egyet, nagyon kellemes volt, meglátogattuk a főbb nevezetességeket, iszonyatos finomakat ettünk és meg kell hagyni a bor is finom arra fele. Persze annyira tehetséges voltam, hogy a két telefontöltőnket otthagytam, szerencsére meglett és küldik postán, csak sajna így sokáig nem lesz rendes telefonom és netem és és és. Az iPhone töltő retek drága, ez mindíg meglepetésként ér valahogy, mert általában felülmúlja a várakozásaim. Ez történt most is. Ennek okán a képek (amiket én csináltam) csak később jönnek.

Ugyanitt vénülök, tesó is mindig ír szölinapos blogposztot, nos én csak hozzácsapom ehhez. Ad 1 félelmetes, hogy közelebb van a 30 mint a 20, ad 2 köszönöm midnenkinek ezúton is a köszöntéseket.

A macis város

"Kellemes" osztályos hét után jött a várva várt kirándulásunk a germán fővárosba. Fő attrakció alapvetően a Vámpirok Bálja musical volt szombaton, de korrekt hétvégézést sikerült köré kanyarintani. Kicsit kérdéses volt, hol is lakjunk, szóba jött, hogy szegről végről csak ismerünk valakit ott majd vendégeskedünk, de végül úgy döntöttünk macera és maásokhoz vagyunk kötve inkább foglalunk valamit. Mindenkinek nagyon tudnám ajánlani az Airbnb-t akir ócsóért akar szállást szerezni külhonban, igazán királyat sikerült találni. Mi fiatal srácoknál laktunk, akik igazából alig voltak mondjuk otthon, érkezéskor kaptunk pár nagyon jó tippet a házigazdától, hogy hol mit érdemes a városban de amúgy kb saját lakásunk volt. Igazán olcsó volt és kb 2 percet kellett sétálni a reptéri busz egyik megállójától (ami a központba is bevisz), hogy hazajussunk.

Tesó érkezett először, neki volt szabija, én még aznap dolgoztam még, hál istennek sikerült időben eltűnni és volt időm nyugiban elindulni. Laza szervezésben szerintem igazán jól összejött midnen, még első este is sétáltunk sokat, ittunk egy sört, körbenéztünk mi merre van. Elkaptunk egy kivetitős fényschow-t a Reichstagnál, nagyon életérzés volt a Spree partjáról bambulni a történelmi összefoglalót. Másnaptól pedig indult a program, jártunk TV-toronyban, körbenéztünk fentről, ettünk jóféle Currywurstot, jártunk Brandenburgi Kapunál és Reichstagnál nappal is igy, megnéztük az előadást. Este még megnéztük a fal maradványait és az egykori DDR-t, ettünk Berlin (egyik) legjobb hamburgeréből amit egy WC bódéból árulnak, és elmentünk kicsit sörözni. Másnap még befért egy igazi németes pékséges reggeli, a Checkpoint Charlie és a német töri múzeum, hogy ránkragadjon kis kultúra. Sajna nagyon gyorsan elröppent, de tökre elégedett vagyok mert sok minden belefért, az idő kafa volt, mondhatni midnen klappolt. Képek flickr-en. Tesó is csinált párat, hasonlóképp flickr-re kerültek.

 Most indul megint a mókuskerék, másfél hetes küzdés ismét hétvégével és éjszakákkal, de utána lendületből megyek is haza haza és jön a féktelen "P3".