I said "through the park."

Örültem, hogy túléltem a hetet, másnap meg is próbáltam kicsit kimozdulni. Véletlenül épp jó idő volt, sütött a nap ezerrel, gondoltam kifekszem olvasni kicsit. Ha már bejutok a városba be is vásároltam, kincsre is bukkantam, mégpedig a sielések alkalmával oly szeretett "Orangina" üditőitalra, ami ahogyan az ecetes chips is, a Rewe-ben megtalálható. Jó drága de azért vettem egyet, van neki egy kicsit érdekes ize szeressem. Meg jönnek a sielős emlékek tőle. Aztán lesétáltam az egyik városi parkba, ahol fűre lépni szabad alapon ki lehetett feküdni olvasgatni. Igazából nagyon kellemes volt, jó ez a városka nyáron, sokkal több ember volt kinn, a park is tele volt, napoztak, sörözgettek, olvasgattak, frizbiztek stb. stb. az emberek. De az utcákon is sokan sétálgattak. Aztán hazafele még fagyiztam egyet, nagyon finom volt, csak sajna már éreztem, hogy a kezdődő torokfájásom nem fogom megúszni. Jót tett a délután, persze eszembe jutott, főleg a milliónyi párocskról, hogy egy csomó kettesben kellemesebb dolgot csináltam aznap.

Jött eztán a hosszúhétvége maradék része és a következő fejezet a héten, avagy a betegség. Olyan igazán rendesen elkezdett fájni a torkom és lázas voltam délután és esténként napokig. Mint kiderült (hallomásból hasonlóan van amúgy nálunk is) 3 napig nem kell igazolást vinnem, hogy beteg vagyok, ennek nagyon örültem. A hétfő még szünet volt ugyebár, a keddet és a szerdát pedig még nagyjából betegen itthon töltöttem. Illetve kihasználtam a délelőtti "szabadidőmet" és elmentem háziorvoshoz megcsináltatni a vizsgálatos lapomat és egy két hivatali ügyet elintéztem.

Következő rész a munka. Csütörtökön már menni kellett mert kései ügyeletem volt, nem akartam, hogy valaki helyettem csinálja, piszkosul örül ilyenkor az akire rásózzák, én pedig tartozom olyankor. Nem volt viszont laza két napos hét mert tegnap és tegnapelőtt a hétvége is az enyém volt. 12 órás nappali ügyelet, reggel 8-tól este 8-ig. Olyan 3-4 óra fele rettenetesen megunja az ember azt tudom mondani. Kell egy osztályt bevállalni vizitelni is, ha műtét van segiteni kell és amúgy az ambulancián a betegeket ellátni. Talán utóbbi a leg problémásabb mert tapasztalat nélkül néha, nem tudja az ember mit tegyen. Persze kérhetek segitséget de néha nem is gondolok dolgokra, amik fontosak lennének, utóbbiakra pedig ilyenformán elég nehéz rákérdezni. Az is érdekes amikor én mesélem el a műtétet a betegnek amit én sem láttam még soha... Most igy nem kell nappal mennem, mert az ügyeleti blokk úgy néz ki, hogy mától 3 napig éjszakai ügyeletem van, hasonlóan 8-tól, 8-ig. Szurkolok, hogy semmi rémálom ne jöjjön. Aztán a csütörtök péntek ilyenkor szabad, bár éppen úgy jött ki, hogy a csütörtök amúgy is szabad lenne, ünnepnap itt ugyan is.

Title level 6 - President

Kicsit nehézkesen indult a hét, hiszen már emlitettem, hogy milliónyi feladatot kellett megoldanom, persze a munka mellett, lopott percekben, de olybá tűnik meg fognak oldódni a dolgok. Irtam egy cetlit, hogy miket kell elintézni, midnen plusz infóval ami csak kellhet és próbáltam sorban végigmenni a tételeken.  A betegbiztositasom intéződik, van tanácsadóm akit az itteni magyar kollégák ajánlottak, hétfőn már sikerült is találkozni vele, de erről majd irok egy külön posztot mert szerintem érdekes, csak előtte a végére akarok járni teljesen. Az adóhatóságot végül elértem telefonon és jól alakult, hiszen kiderült be sem kell mennem, kiküldik. Persze a nevem betűzésével erőteljesen megküzdöttünk de sikerült, nagy örömömre ma délután ki is vehettem a postaládából a megküldött igazolást. Jött még a nyugdijbiztositótól is levél, sajna még nem az amit kértem, adatpótlást kérnek csak, mert nem irtam be, mióta is vagyok orvosi kamarai tag. Mondjuk nem meglepő, hiszen tudta a fene, még javában intézés alatt volt. A kamara amúgy is fura volt, mert állitólag automatikusan tag leszek, ha ilyen kórházféleségben elkezdek dolgozni, ebben csak az a poén, hogy maga a kórház erről nem tud, mármint, hogy ők bárhova is lejelentettek volna, ami a felvételemhez vezet. Mindegy nekem telefonban is azt modnták, hogy a kórház megoldja, és levélben is, szóval biztos igy van. Most még egyszer megpróbálom majd őket elérni, mert én azért erről a tagságról lapot nem kaptam és ötletem nincs mióta lehetek tag. Approbációmat átutaltam, a magyarországról a német számlámra utalás nagyobb kihivás volt de felhivtam éjszaka a CIB-24-et (örültek tuti) és megkérdeztem hogyan működik, kiderült, hogy simán csak bátortalan voltam, jó helyen kerestem alapvetően. Ha már bankoknál tartunk egyeztettem a banki tanácsadómmal is, miszerint kéne egy dombornyomott kártya, mert ezeknél a hazautazásoknál és bármiylen internetes rendelésnél szükséges, szóval nekiálltam intézni azt is. 14-edikéig kell szereznem egy igazolást, hogy dolgozom itt és itt, stb. Hétfőn sokktalanitó tréning lesz, kiváncsi leszek rá, amiatt is muszáj voltam midnenkivel telefonálgatni, mert persze, hogy pont aznap lett volna késői ügyeletem, ma ezt is sikerült végre elcserélni. Holnap megyek üzemorvoshoz megint, reméyneim szerint kitölt egy lapot nekem ami a biztositashoz kell (maskepp draga lenne), meg kapok ujabb oltásokat. Előre fosok, mert lehet, hogy megin vérvétel is lesz... Pluszba még hét elején leadtam az új aláirt szerződésem is és még egy tonna vackot mint pl. adatvédelem, betegjogok, midnenféle nyilatkozat, hogy nem fogok lopni csalni hazudni, hogy be fogok jelentkezni a helyi kamarába (ami mondjuk kafa hiszen allitolag nem kell ugyebár...), stb.





Egyúttal már be vagyok sózva, hogy megyek haza!

Egy fárasztó hét margójára

Adminisztráció

Szerződésem van ez mindenképp dicséretes, cserébe kaptam kismillió elintéznivalót. Mondjuk ha már itt tartunk ennyi erővel mondhatták volna ezt korábban is. Amikor kérdeztem, hogy mi kell azt mondta a személyzetis főnök, hogy semmi extra, töltsem ki az a dataim ezen a lapon meg hozzam az approbációt. Erre kedden kaptam egy oldalnyi vackot, hogy akkor ezt kene elintézni ha lehet a héten!!! de mindneképp a hónapban. Jófejek. Köztük ilyesmi mint bejelentkezés a nyugdijbiztositónál és igazolások, az adóhatóságtól is kell valami lap, meg rendezzek magamnak betegbiztositást is. Ha előbb modnják mondjuk lett volna esélyem. És kezdem azt is megérezni miylen kafa is ügyintézni ha minden csak munkaidőben van nyitva, egyszer mar be is szóltak hogy a beteget kéne a műtéthez beállitani, és nem telefonálni. Adóhatósághoz például remélem el tudok menni anélkül, hogy napot vennék ki mert az meg túllövés, majd megpróbálom lezsirozni. Amivel rákeféltem még, hogy pénzt csak jövő hónapban kapok mert az ehavi már le van adminisztrálva.

Ügyelet

Sokktalanito (lopott)

Megint voltam délután, és láttam érdekeset. Egy motorbalesetet szenvedett csávó jött, sajna én a sokktalanitóban (súlyos sérültek ellátására szolgáló speciális felszerelt szoba) nem voltam ott de a műtétnél már igen. Ami izgi, hogy ez sürgős rohanós műtét volt és tényleg a beteg életéért ment a küzdelem. Sokszor emlegetik, hogy emberéletek vannak az orvos kezében bla bla, persze igaz de az osztályon például azért jóval kevésvé érezni ezt, hiszen midnen viszonylag ráérősen történik, lehet segitséget kérni, többen is ránéznek a páciensre, egyszóval van védőháló. Ez esetben viszont nagyon benne volt a levegőben, nem tudom szebben mondani, egyszóval a halál. A műtő folyosón még mint a filmekben nyomta valaki a mellkasát a betegnek, ment az ujraélesztés, bemosakodás csak igy nagy vonalakban, köpenyem és kesztyűm oldjam meg magam, nem érünk rá az asszisztenst öltöztetgetni, a steril takarókat is csak úgy feldobták és már nyitva is volt a beteg hasa. Igazi versenyfutás az idővel. Nagyon sokan voltak ott amúgy, összegyűlik a nép ilyenkor, és midnenki próbál segiteni. Kicsit félelmetes is amúgy. Ezzel együtt el is ment az ügyeleti időm mire végeztünk kb. lett is 8 óra.

Német

A herceg

Akartam már régen is irni kicsit, hogy például szaknyelv ide vagy oda miért is nem érti néha az ember mi folyik körülötte. Szép sváb szó a "Schnippeldillerich", aminek például a retraktor (allitható fém kar/szerkezet ami beállitható kampót tartani) végén leffegő kis vackot nevezik, ahova beakad a kampó. Miután sikerült végre megjegyezni ezt a szépséget, rákerestem és nos ugy tűnik férfi nemiszervet jelent, azt is "idősebb korban, tehát valamelyst elhasználódottan". Szaknyelv... Amúgy maga a retraktor is alkalmanként Ernst August néven fut, ő mellesleg Hannover hercege, ha jól olvastam hülyegégei miatt került be a lapokba rendszeresen. Az elnevezés oka természetesen, hogy a retraktornak is kb. annyi esze van mint neki, avagy mindig szarul áll.

Közönségtalálkozó

Istenesen sokba került igy az utolsó pillanatban és most emiatt méginkább tartozom mindenkinek de megyek haza! Kivettem egy napot és egy itteni ünnepnappal összekötve kicsit hosszabbra is sikerült mint egy sima hétvégi villámlátogatás. Persze programmal igy is tele van máris. Jó lesz, végre látom!

Baby steps...

Kórház:

Az első nap nem sok beteget láttam. Egyik dokival bejártuk a kórház rejtett zugait és beszereztük a legfontosabb dolgokat, gondolok itt a következőkre: telefon, kulcsok, ruha, kajakártya, igénylőlapok h legyen a számítogépekhez belépő kódom. Mindenki rendes volt és segítőkész, örültem persze nagyon, hogy kisértek mert elég labirintus a dolog, meg mindent elintézni jó nagy macera. Azóta főleg osztályon vagyok, bár párszor hívtak segíteni műtőbe is. Eléggé sokk az első pár nap, fura mert nem is kérnek akkora nafy dolgot, ugyan az kell mint itthon: beteg felvétel, intézkedés ha valamit rendelni kell (transzport, áthelyezés, konzílium stb.), záró írás, meg mondjuk néha egyedül csinálja a csajszi aki ott van a vizitet amihez azért képbe kéne lenni gyógyszereléssel meg hasonlókkal. Két probléma van, egyik természetesen a nyelv, mert van olyan beteg akit piszkosul nem értek, meg hiába írnék zárót azért nekem ilyen sebességgel nemm egy a fogalmazás. A másik baj a szakma, nem épp értek az ortopédiához még és úgy nehéz. A legtutibb, hogy ez a kettő összemosódik, és vagy fogalmam nincs valamiről, vagy nem tudom elmondani. De majd lassan csak belejövök, valszeg jöv héten kapok vagy 2 kórtermet és akkor lehet próbálkozni. Problem még például, hogy itt újabban nem vehet vért és nem tehet be branült nővér, szal ezt is nekem kell majd, amit gyorsítva meg kéne tanulni mert maximum 50% a sikerarányom. Azért már pár nap alatt is van tapasztalat, ha nem rettegek, és ha esetleg tudok beszélgetni a beteggel akkor jobb az eredmény. Amitől még tartok, hogy ezen az elmaradott helyen kézzel írják az ambuláns lapokat és én azt abszolút nem tudom eolvasni. Ráadásul németül, és szakmai szóval nem éppen tudom minek kéne ott állnia, pedig az egyszerűsíti a helyzetet. Kicsit érdekes, de ilyen hétköznapi kis dolgok simán megszivatnak. Jelenleg még nem akkora gáz mert olyan vagyok mint egy hatodéves, végülis jól jártam, hogy van egy kis időm belerázódni, remélem sikerül valamit magamra szedni mielőtt rám hagyják az osztályt. Hangulatom kicsit ingadozó, néha elég depresszív, hogy mint egy óvodás oylan vagyok aki nem ért semmit, nem tudja mi hogy megy, mi merre van és semmit nem képes egyedül megoldani. Persze nagyjából jófej mindenki, de az tiszta, hogy senki nem tanulhatja meg és csinálhatja helyettem amit kell.

Approbáció:

A napi 7:15-től kb negyed/fél 5-ig terjedő meló után folyamatosan mehettem intézni valamit. Ami rajtam múlott meg is van, voltam hivatalba bejelentkezni, és mákomra ott csinálják a hitelesített másolatokat is szóval két legyet egy csapásra. Flottul elintézték nekem gyorsan azt is a kórházban, hogy mehessek üzemorvoshoz. Vettek 4 cső vért, teljesen rosszul lettem. Majdnem megfejeltem az asztalt, kivert a víz, úgy kellett beszéltetni meg utána fekhettem le. Másnapra kiderült, hogy nincs antitestem hepatitist B ellen hiába oltottak ált. isk., szóval kaptam is azonnal egy oltás is. A lényeg, hogy kaptam papirost, hogy nem vagyok eltiltva. Nagy boldogan lebeszeltem a főnökkel, hogy ma elmegyek személyesen leadom, de hiába van nyitvatartási ideje a hivatalnak vagy mi a szösz, csak megbeszélt időpontra lehet menni. Kinos mert csak jöv hétre kaptam időpontot és ad 1 kéreckedhetek el megint, ad 2 fognak örülni, hogy még mindíg nincs papirom. A cég szokás szerint kritikán aluli, nekem kell levelezni a fordítóval, hogy küldje el a dolgokat és nekem kell megírni a postacímet is neki. A repjegyem azóta is utalják, különböző kifogásokkal. Hihetetlen.

Egyéb:

Rohangáltam még az egyéb dolgokkal is. A lakásbejelentést már említettem, ezen kívül vettem egy prepaid telefont, hogy elérhető legyek, meg az itteni hivatalt is olcsóbb azért így hívni. Bankszámlát is akartam volna nyitni de nem lehetett csak egyszerűen besétálni és létrehozni egyet, kaptam időpontot h mikor menjek a tanácsadóhoz. Annyi midenesetre elmondható, hogy itt midnenhol sikerem volt, mindenki igazán nagyon rendes, kedves és segítenek. Bármilyen boltba mentem éreztem a fogyasztói társadalmat, szolgáltattak normálisan, és nem éreztem rosszul magamat a sokadik idióta kérdésem után sem. Érdekes, ez a számhúzás az ilyen helyeken itt nem tűnik divatnak, csak a hivatalban volt, máshol simán megvárják az emberek egymást.