Notarztkus

Szóval amiről igértem, hogy írok az például a mentőskurzus. Hárman mentünk, két másik kolléga közül, az egyik olyan 3 éve dolgozik és mit írtam annó nálunk tanult. A másik már szakorvos. Bad Hofgastein-ban voltunk, állítólag ez a menő hely, a bécsi elvileg nem olyan jó. Mivel a többiek utolsó pillanatban terveztek ezért végül külön mentem én vonattal, nagyon kis kellemes a közlekedés, az egyetlen baj, hogy a vasútállomás elég messze (vagy 2 km) van a várostól. Szerencsére, odafele nagyon jó arc módon kijött az airbnb host-om elém autóval, így nem volt gond. Nagyon szép a hely, sajna sokat nem láttam belőle az egész napos kurzus és a szünetekben zuhogó eső miatt, de a hegyek lentről is impozánsak voltak. Az airbnb ugyancsak nagyon tuti volt, én voltam a nő első vendége, ennek ellenére nagyon pöpecen elő volt készítve a lakás, bazi nagy erkéllyel, stb. Síelni se lenne utolsó itt.

Maga a kurzus a helyi kongresszusi központban volt, nagy meglepetésünkre rengetegen voltak. Egy nagyjából családias 40-50 főre számítottunk, ennek ellenére 216 résztvevő volt. Az első két nap még csak előadások voltak, aztán beindultak a délutáni gyakorlati foglalkozások. Összességében tematikailag szerintem jól volt felépítve, midnen fontos részt érintettek. Természetesen voltak jobb és roszabb előadások, voltak akik ügyesen, érezhetően sok tapasztalattal csak a lényeget mondták el és ami a kis időbe belefért. Jobbaknál kapott az ember egy kis receptet, hogy mit is kéne valójában csinálni, ami az esetek 90%-ában működik és még megjegyezhető. Sajnos oylan is volt aki elveszett a részletekben. Sajnos a nekem pont fontos belgyószászatos rész ilyen volt. Ugyanakkor lehet, hogy az csak azért volt ennyire bonyolult mert ott sok volt az új infó. Nagyon változatos volt a csapat, a gyereksebésztől kezdve a belgyógyászokon át a fül-orr-gégészig minden féle fajta doki volt. Lehet a többieknek más volt a nehéz. Egy első nap délutánt mi is kihagytunk, a bevezetés a narkózisba és lélegeztetés részeket, mert no lássuk be amit egy órácskában ott elmondtak azzal már csak találkoztunk. Cserébe felültünk a síliftre és ebédeltünk a csúcson. Ilyen is kell na.

Délben és esténként persze közös kajálás és sörözgetés volt a program. Ennyit modnjuk egy évben összesen nem eszek étteremben. Az európabajnokság is kapóra jött, volt mit nézni a szünetekben.

A gyakorlati képzés erős súlypontja az újraélesztés volt. BLS és ALS orrvérzésig, persze értem én legalább ezt tudjuk ha hazamegyünk innen. Annyiból érdekes volt, hogy jóféle bábu volt és mérte a befújt levegőt, valamint a frekvenciát és mélységet a mellkaskompresszióknál, ezt nagyon jó visszajelzés. Szerencséreígy, hogy már voltunk ilyen szituációban ez nem okozott nagy gondot. Amire lehetetlen felkészíteni az embert, az persze az izgalom és a hangulat egy iylen szituációban, de azzal midnenkinek magának kell megküzdenie és csak a tapasztalat segít. Ami nagyon furcsa, hogy csak egy bábun játszunk a haverokkal és mégis elkezd az ember izgulni még a gyakorlásnál is. Volt egy óra tanulás intubálni is, ami a bábun azért elég más. Még ha nagyjából vágja is az ember hogyan történik ez, a bábun ez csak egy alap gyakorlása a műfogásoknak. Nem feltétlen nehezebb élő embert az a vicces, csak más a probléma. Volt továbbá egy kis vákummatrac, Stiff-Neck, gyerekreanimáció is. Nagy kedvenc volt még a csontba fúrt "véna", azt én is nagyon ki akartam már próbálni. Nagyon meglepő módon az esetmegbeszélések kis csoportban, amik ugyancsak a gyakorlatokhoz tartoztak, rendkívül jól sikerültek. Igazán jó eseteket raktak össze és oylan aspektusait világították meg a helyben történő döntéshozatalnak, amire nem is gondoltam volna. Le a kalappal ezekért.

A vége fele két vizsga volt. Egy gyakorlati, ahol meglepő módon reanimálni kellett. Elég lazára vették, 4-es csoportokban ment, egy valaki főnökként irányított, egy valak iasszisztált, a másik kettő pedig váltva nyomott és időt mért. Mindezt négyszer, hogy mindenki mindent csináljon. Ilyen formában elég könnyen lehetett segíteni egymásnak egy-egy félmondattal, ha valamit kihagyott volna. Talán egy-két embernek nem lett meg elsőre, el nem tudom képzelni mit lehetett elbaszni ezen. Utolsó nap volt egy teszt is, 150 kérdés, "igen / nem / nemtudom" lehetőségekkel. A hibás válasz mínusz pont. Itt is elvielg pár embernek nem sikerült. Nem volt igazándiból nehéz, figyelni kellett miket hangsúlyoznak az előadók, a témák végén a szervezők is feltettek kérdéseket, amik utána természetesen benne voltak a vizsgában is. A neten is található volt pár kérdés, ezeket mi például egy 5-ös csoporttal egyik ebéd során megvitattuk közösen.

Összességében szerintem amennyire lehetett jól össze volt rakva, persze ennyi simán nem elég ahhoz, hogy valaki vonuljon. Eget rengető újdonság nem volt az elméleti részben, ugyanakkor mivel a nagyját nem használom midnen nap, csak így hirtelen ellátni sem tudnám flottul. Nagyon jó volt újra hallani a dolgokról és összegezve átbeszélni, mégiscsak rég volt az egyetem. A gyakorlati részből leginkább az esetmegbeszélések voltak meglepő módon a fénypontok. Éppen ezeknél érezte viszont az ember, hiszen komplexebb eseteket dolgoztak fel, hogy mennyi különböző probléma adódhat és mennyire nehéz néha dönteni mi is lenne a jobb. Bennem még mindig a kettősség tombol, hogy egyik oldalról nagyon nehéz és diverz ez a meló, másik oldalról ha nagyjából stabil tök midnegy mi baja van pack and go és kész. Kinn meggyógyítani az utcán úgysem lehet senkit. Legjobban megragadt statisztika, hogy kanadában, ahol régiók szerint van ahol vannak mentőorvosok, van ahol csak mentőorvosok vannak és van ahol csak mentőápolók; a legjobb akkor a túlélés, ha kanyarba sehol sincs orvos. Túl sokat akarnak gyógyítani a betonon.

Az orvosi kamarával még most lesz a harc, arról még külön írok ha letisztul. Elvileg.

NAW inc!

A sorozatos applikációm szerint 2 hónap és 18 napot töltöttem sorozatnézéssel. És nincs benne minden. Azért ez kemény, tuti lehetett volna hasznosabban is tölteni, de na, a kikapcsolódás is fontos. Múltkor egyik este kínomban nem tudtam mit nézni, mert elfogyott az új kedvencem a Flesh and Bone. (Mondjuk ez az elfogyott, ez valami 3 napot jelent, hiszen kinn volt a neten a teljes évad és igazán király a cucc az van. Midnenki nézze azonnal ha teheti!) Szóval tanácsatalan voltam és magam sem tudom hogyan jutott eszembe ez de megkerestem az első E.R. részt és meglestem. Durvasztik, 1994-es, voltam kemény 7 éves. Igazából izgi és egész korrekt még szakmailag is. Wikipédia alapján nem csak nálunk volt rendszeres program esténként vészhelyzetet nézni. Alapvetően ekkor fertőződtem meg azzal, hogy iylet szeretnék csinálni később. Meg újraélesztettem tesóm a credits alatt, ezt különösen szerette. Kínomban lehet végignézem a 15 évadot, mi történhet...

Ha már vészhelyzet, sikerült egyet ügyelni a traumán, mégpedig első alkalommal hétvégén, az itt az új helyen létező 48 órás csodát. Ez azért kicsit hosszú volt... Nem szakadtunk meg, hál istennek élhető volt, de vasárnap már semmi időérzéke nincs az embernek, egyszerűen összefolyik, valami örökkévalósággá, hogy ott van az ember és dógozik. A legjobb ami kisült viszont a dologból, hogy jó csapat volt és a beszélgetés során kiderült, hogy mehetek mentőzni \o/

Az úgy van, hogy itt tudtommal csak mentőorvos van meg kvázi mentőápolós szállítóautó. A nálunk megszokott mentőtiszt mint félút nincs. Csak tisztázás képp, a Rettungssanitäter - mentőápoló, nem adhat kb semmiylen gyógyszert, talán egy vénát szúrhat, infúziót, oxigént adhat de semmi iagzán komolyat. Bepakol és kórház. Nálunk van autó mentőtissztel, az úgynevezett esetkocsi, ők főiskolát végzett emberek akik csak ezt tanulják, erre készülnek és szinte midnent csinálhatnak. Ha Notarzt - mentőorvos van az autón akkor  pedig a Notarztwagen - nálunk rohamkocsi a neve. Mindenhol kicsit más, hogy ki csinálhatja ezt. Nálunk bármiylen általános orvos aki extra vizsgát tett. Van a mentőszakorvos is, az oxiológus aki konkrétan erre specializálódott. A germánoknál végzett egyetem, 2 év tapasztalat és némi intenzív és sürgősségi osztály tapasztalat kell plusz a kurzus. Itt a osztrákiában "jus practicandi" azaz befejezett turnus (egyetem után 2-3 év majdnem orvosi meló, jelentősen redukált feladatkörrel és felelősséggel változatos osztályokon) és az azt követő vizsga általános orvoshoz. Vagy szakorvos. Plusz a kurzus.

Kisebb probléma, hogy nekem ugye ilyenem nincs, hiszen nem itt tanultam. Természetesen egy szakorvos képzési helyet nem hagy ott az ember ezért a hülyeségért évekre. Igazából az osztrákoknak sem kötelező csak midnenhol kérik. Elvileg mostanéba változtatnak ezen az agymenésen. Tehát várni kell szakorvosig. Kiderült viszont, hogy a kolléganő akivel ügyeltem, Budapesten tanult az egyetemünkön csak germánul. És ő már utánajárt, hogy mivel mi tettünk államviszgát stb. elfogadják az mint "jus practicandi". Kell egy approbáció németországból valószínűleg (lol nekem már ban bibibiííí), mwert úgy hivatalos német nyelven is, hogy jogunk van beteghez nyúlni. Szóval van nyári program, mert azt is megtudtam melyik kurzusra kell menni ami király. 

Most nagyon happy vagyok, mert én ezt mindig is akartam volna csinálni. Persze most is fosok ezerrel, hiszen ez az ahol egyedül vagy, 0 segítség, gyorsan kell, fos feltételek között stb. Perzse nem mindíg ennyire extra, hiszen rengeteg "08/15" eset van, de elég egyszer kifogni a fáról leesett gyereket, koponyaűri vérzéssel. Nekem iylen szuperhősök még mindig a mentősök és tök irigy vagyok az egyetemi társakra akik már csinálják. Na majd most behozom a lemaradást.

Gégemaszk (eléggé más a két vége)

Nem is értem, hogyan lehet itt ez a szabályozás amúgy. Véggigondolva, ha épp úgy került valaki jó helyre, és 4-5 éve sebész, anesztes stb., de nem csinált turnust, vagy külföldi és nem fogadják el a papírjait, annak ellenére, hogy nap mint nap ezt csinálja, saját felelősséggel, nem mehet. de a kis turnusarzt 2 év vérvétel és záróírás után mehet a súlyos sérülthöz az autóbalesethez. A fődokik nagyon panaszkodnak például, hogy igazán sok félreintubált beteg jön (nyelőcsőben van a tubus és a gyomrát lélegezteti). Nem csoda, ha nem tudnak, mert alig csinálták, babán csinálták, max párszor rendesen betegen és az utcán ráadásul sokkal fosabb mint műtőben. De jött be úgy beteg hozzánk állítólag, hogy a gégemaszkot _fordítva_ dugta le. Vagy épp tegnap sokktalanítóba hoztak egy beteget, aki elvágta két ujját. Azaz ott állt egy anesztes főorvos, két szakorvosjelölt/rezidens anesztes, 2-3 szakápoló, traumás főorvos, 2x traumás szakorvosjelölt/rezidens, radiológus, radiológus aszissztens. Midnezt díszmagyarban, ólomköpenyben. Persze ez nem erre van... Le is lettek baszva. A baj csak az, hogy a súlyos sérült iylenkor nem jöhetett volna akinek kell is ez.

Ezt meg itthagyom  a végére, hogy el ne felejtsétek nézni, hsizen irtójó: