Az én Kedvesem egy olyan lány...

Várban jártunk

Itt volt A lány! Kellemes hosszúhétvégém után gondoltam én naivan, hogy beugrok 3 napra munkába segiteni, ellébecolok benn aztán jöhet a következő hosszúhétvége. No ez mondjuk nem jött be, persze mindenki szabin volt meg éjszakai ügyeletben meg ki tudja merre, szóval arra a 3 napra is megkaptam az osztályt. Mindegy. Szerdán már át is adtam, hiszen jött a szabi, igazán sajnáltam szegény Hannest aki megkapta, van ugyan tapasztalata orvosként két évnyi (1 év bel 1 év sebészet) de a trauma neki is "új" azért. Meg amint azt talán már emlitettem a szervezési rész is nagyon macera, és ha valaki nem ismeri hogyan folyik konkrétan ezen az osztályon az élet, marhanehéz.

Bőregér

Farkasss

Szerda éccaka pedig kimentem a reptérre felszedni az én Kedvesem, aki egy olyan lány aki táncot lejtett fenn felhők között. Teljesen kivoltam a nap után, még valami 7-kor is egy kimaradt zárót irogattam, szóval taktikusan és gazdaságosan a reptéren ettem. Határozottan segitett mondjuk. Másnapra mlg nem terveztünk valami nagy programot, ki kellett aludni magunkat először, csak elsétáltunk itt helyben a várba (felmászattam mint tesót a sokkk lépcsőn!), a belvárosba, ettünk kafa sváb kaját, kifeküdtünk a parkba, szóval kellemesen elvoltunk. Bár utóbbi nem sikerült teljesen jól, mivel egy friss anyuka páros a kb tök üres park ellenére tőlunk másfél méterrre telepedett meg (wtf?). A koronát az tette fel az egészre mikor elkezdtek a szoptatással kapcsolatos tapasztalataikról csevegni. Kicsit kiakadtunk. Másnap ellátogattunk Stuttgartba, végigmásztuk a Wilhelma-t, ami egy nagyon menő kis (nagy) állatkert, kiültünk a Neckar partján a homokos, napozóágyas, nagyon tuti vendéglátóipari egységbe, végigsétáltuk a Rosensteinpark-ot, a főutcákat, megnéztük a kastélyt. Megpróbáltuk a japán kultúra nyers halas csodáját is, de ez úgy néz ki csak nekem jön be és "tesós program marad". Szombaton nekem vásároltunk egy rakat akciós és olcsó menő cuccot, jobb igy ha valaki segit azt kell hogy mondjam. Délután egy paprikáskrumpli gyártás is befigyelt, éljenek a hazai izek! A hétvége zárásaként elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba. Még én sem voltam korábban pedig meg kell hagyni érdemes. Erre van kitalálva az egész épület, nagyon design, modern és elegáns az egész, a kiállitás pedig redkivül igényes, nem traktál túl sok infóval ha nem akarod, lényegretörő és kétségtelenül nagyon megéri a látogatás. Pedig én nem vagyok kifejezett autó vagy Mercedes fan. A hétfő már nehez volt, nagyon ott lebegett a hazautazás setét fellege a fejünk felett, meg persze a hamarosan újrainduló melózásé (mindezt csak nagy fagyikelyhekkel sikerült enyhiteni). Kaptam viszont meglepit, a reptéren megtudtam, hogy vár otthon a fiókban. Cimlapfotóval lepett meg a Kedves, igazán marhajó lett, ki is került azonnal a szobába.

Little bit of Japan

Merzedes-Benz Múzeum

Fagyiii!

Nem volt alaptalan amúgy a "disztressz" hiszen keddtől ismét megnyertem az alfadoki poziciót. Neheziti az ügyet, hogy szerdán és pénteken kései ügyeletem van, az azért baj (mert pl. 8ig benn esz a fene) mert a délutáni megbeszélés után nincs lehetőséget túlórázni és utolérni magad, ami még hiányzik "nyugodtan" befejezni, hanem le kell menni az ambulanciára és segiteni kell. Ma például nagyon kellemes, hogy már itthon vagyok kb. 5 óta, csak az a baj, hogy lehalt a kórházi szerver és nem lehetett megirni a zárókat. Csak 8-at kellett volna... Tehát holnap isteni lesz mert napközbe kene valahogy pótolni. Még csak azt se mondhatom, hogy bejövök hétvégén mert hétvégi ügyeletes is vagyok persze, szóval amúgy saját magamat szivatom meg ha nem készül el minden. És nem fog mert kései ügyeletem is van holnap ugyebár. Aztán jön a 3 éjszaka. Remélem a hétfői nem lesz gáz mert előtte be kell fejeznem az előadásom a kollégáknak (ilyen Journal Club) és az ügyelet után reggel, elő kell adni. Tuti energikus leszek. Na jó nem nyafogok tovább, de ez tényleg elég gázra jött ki. ugyanakkor lekopogom kicsit jobban megy a management ha osztályon vagyok, és ma megdicsért az egyik fődoki, h az itt eltöltött időhöz képest egész jól megoldom. Ennyike! Azért már most nagyon várom a következő hosszóhétvégémet és a Luxuslärm koncertet.

It's a she!

Fahrrad XXL Walcher in Esslingen

A szép Neckar

Na gondoltam nem húzom tovább, múltkor is akartam már biciklit venni, csak előjött ez a nálam szokásos inkább hisztizek mint megoldanám a problémát. Anyám mindig azt mondja "nem vagyok életrevaló". De pénteken megembereltem magam és elkezdtem keresni. Félelmem volt többek között, hogy nem értek hozzá, nem értem németül, hogy mi van, valamint, hogy ötletem nincs emrre menjek. Két helyet hallottam, az egyik Stuttgartban a piac, ahol részben új, gondolom többnyire pedig használt bringákat lehet olcsón venni. A másik egy bazi nagy, többszintes biciklibolt itt Esslingenben, Plochingen fele. Utóbbit sikerült megtalálni végül is, jelentősen könnyebben mint vártam, mert "Google is my friend" alapon azonnal kidobta a kereső. Gondoltam jó lesz ez, van igazai nagy választék és tuti megbizható új minden. Kicsit nézgelődtem az oldalon, nyaggattam tesót, nehogy tudjon már nyugiban nyaralni, hogy milyet is kéne venni. Végül eldöntöttem, hogy akkor nekem valami trekking cucc kell valószinűleg, de majd megkérdezem ott is. Kicsit visszavett mondju ka lendületemből, hogy 250 eur fele indultak a biciklik, határ persze a csillagos ég. Én elterveztem, hogy valami 3-400 fele már van egy-két jól kinéző, na majd azokat megcélzom. Ki is kerestem a Google Maps-en, hogy merre is kell menni, jellemző, hogy ilyen biciklire költök, de smucig voltam buszjegyet venni, "majd jól elsétálok" péntek van, szép az idő, itt az egész hétvégém, ráérek. Jelzem valami 6-7 km. Háromnegyed úton azért meguntam már annyira a sétálgatást, hogy leessen, ez egy hülye ötlet volt. Mindegy, láttam szép Neckart...

A bolt belülről

Kóla

Nem gyorsan, de cserébe kellően lassan elértem azért a szent célt. Meg kell hagyni igazán tiszteletre méltó "kis üzletke". Modern, kivülről kocka de belülről igazán kis igényes, minimalista sportbolt, több emeleten terpeszkedve. A bejáratnál rögtön egy kis kávézó fogad, hogy megérkezés után, vagy várakozás alatt be lehessen csapni egy frissitőt vagy sütit. Az alsó szinten mindenféle kiegészitő található, de bármi amit el lehet képzelni, a legapróbb darabkákig. A többi emeleten pedig biciklik tömege sorakozik, valamint hozzá tartozó öltözék, sisak, kesztyű, stb. Taktikusan a sorok között egy olyan másfél méter széles pálya van, ahol körbe körbe ki lehet próbálni a kiszemelt példányt. Körülbelül az eslő 15 másodperc lefogrása alatt találkoztam a leendő bringámmal. Nagyon megtetszett, olyen kis sikkes, elegáns fekete, én pont valami ilyesmit akartam. Ráadásul "Merida", ami egyike a körülbelül 2 biciklimárkának amit ismerek. A "Tolvajkergetők"-ben is emlitették, és menőnek tűnt. Be kell valljam, körülnéztem utána, de szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor vásárol, már megtalálta a kiszemelt példányt, de azért, hogy a lelke megnyugodjon körbemegy a boltban és megnézi a választékot. Persze érzi, hogy csak mutatóba teszi. Az eladó srác szerint jót néztem ki mert mivel 2012-es modell le van árazva már, ugyanakkor tök minőségi. Az még kafa lett volna ha van olyan változat is a méretemben ami elöl teleszkópos, amit ki lehet kapcsolni ha nem kell. De végülis mindegy, erdei utat igazából nem tervezek. Mint kiderült nem is volt már több belőle, még a raktáron sem, ezért a kiállitott utolsó darabot vittem el, mivel enm raktári zsir uj összerakott kaptam rá levásárolható kedvezményt. Ami nem is ártott mert úgyis kellett vennem egy zárat minimum hozzá. Levittem utána a helyi szervizükbe ahol átnézték, hogy midnen klappol e, és kérésemre fel is csavarozták a zártartó tokot. Eközben nyugisan el lehetett fogyasztani egy kólát a már emlitett kávézóban.

Merida

Freeway 9500

A hazaút jóval kellemesebben telt, hiszen az elvárásoknak megfelelően, hasit a bringa. Igazán dicséretes, hogy kiépitett bicikliút volt a városon kivül az út mellett, ok nem mindenhol a legtutibb minőségben, de volt. Utólag derült ki, hogy mivel oylan 13-14:00 óra magasságában tekertem haza, sikerült azonnal beszerezni egy kis leégést is. Ma már elégedetten jelenthetem ki, hogy nem jött le a teljes bőrfelületem, hanem egy árnyalatnyit setétedett az alkarom, ez még nekem is nehezen megemészthető infó. Toltam pár képet a csodabicikliről amikor hazaértem. Még tegnap úgy döntöttem, hogy ez nem megfelelő tesztelése a járműnek, szóval este felkerekedtem és átbicikliztem Stuttgartba. Számomra mondjuk nem volt 100%-ig egyértelmű, hogy akkor merre is van a bicikliút, sajna legtöbbször gyalogosokkal osztott járdára tették ki a táblát. Meg el is tévedtem kicsit, Bad Cannstatt-nál tettem kis kört, de ez talán igy elsőre bele is fér. Végül azért csak eljutottam a belvárosba, láttam egy két nagyon szép részét a városnak amik eddig kimaradtak. Sétálgattam utána kicsit, igazán más volt mint amikor korábban tesóval voltunk, most egy meleg nyári este volt és rengetegen voltak kinn az utcákon, egy egészen másfajta életérzés volt. Találtam egy mekit, úgyhogy a kajálás is meg lett oldva. Szégyen szemre ugyanakkor vonattal jöttem haza mert eléggé hideg lett és nem készültem rá. Meg elfáradtam. Meg kellően fáj a hátsófelem az üléstől mert nem éppen vagyok hozzászokva még. Azért megérte.

It's definately a she

Black Widow

A Mercedes jel (Stuttgart Hbf.)

Phase Gelb

Kicsit régen irtam. Benne van az is, hogy kicsit jobban beleszokom lassan az itteni életbe, kevesebb a sokk és az újdonság. Meg megint hétvégés aztán éjszakás ügyeletem volt és olyankor kevés motivációja van az embernek irogatni.

Sajna azóta nem műthettem egyedul, bár a szabad hetemen amikor nem én voltam felelős az osztályért segitgethettem és csavarozgathattam meg csomózgathattam meg varrhattam szal nem volt rossz. Biztos irtam már de összehasonlithatatlanul kellemes és nyugodt a meló ha csak besegit az ember. A hetvegen hal istennek nem volt sok beteg az osztalyon bar nehanyan problemasak voltak. Az pl. tökre tipikus, hogy amikor csináljuk ezt a szuris terápiát a hátfájósoknak akkor hetfon jönnek és péntekig maradnak, de pénteken midnenki kiakad h jaj de neki tökre fajdalmai vannak és ne akarjuk már kitenni. Persze egesz heten azt mondta h egyre jobban erzi magat es h segitenek a szurik. Na most akkor mivan? Ezert nekem kellet tszombaton "kidobni" mindenkit... Az surgősségi felvételen is hozták a formájukat, mindenki 3-5 nappal korábban esett el és azóta vannak fájdalmai de szombat délután jön... Persze tudom, hogy betegként másképp éli meg ezt az ember és ő nem érzékeli, hogy a hétvége és az este 10 óra milyen az ügyeletben lévő egészségügyis csapatnak de akkor is. Azért voltak jó fejek, meg sikerült egy 2.5 centis szalkat kivágni valakiből meg volt egy itt dolgozó aki kiderült, hogy magyar, szóval volt pozitiv is. A hétfő éjszaka alvás nélkül telt, folyamatosan jött valaki, a kedd/szerda nyugisabb volt, éjfél/egy óráig általában mindig van meló de utána lehetett pihenni. Tegnap este az egyik osztályon volt egy beteg mellkasi fájdalmakkal meg EKG elváltozásokkal és labor eltérésekkel, tökre megcsapott a belgyógyászat szépségének szele. Annyira más stilusú de megvan a szépsége és teljesen kimarad egy két dolog a munkából (lásd. EKG) igy a traumás sebészeten. Nem csinálnám szerintem hosszú távon olyan szivesen mint a sebészetet de igy most kellemes volt újra beleszagolni.

Volt még a múltkor elmaradt sokktalanitó (ahol a súlyos, többszörösen sérült, sokkos állapotban lévő betegeket fogadják) training, hát az angyon buli volt. Van ténylegesen ilyen protokoll mait követni kell, szinekkel jelölt időintervallumok, hogy mit ekll vizsgaálni és minek kell megtörténnie. Katonás renddel kell parancsot adni és a többiekkel kapcsolatot tartani, ha hallottad akkor visszajelezni, h vetted. Mindez, hogy elkerüljük a teljesen extra és súlyos helyzetben a káoszt. Nehéz, mert sietsz és elfelejtesz dolgokat pedig tök jó terved volt még 2 perccel ezelőtt, hogy mit kéne csinálni. Jelzem meglepően komoylan vették , volt több főorvos, minden szakiranybol (anesztesek, sebészek, nővérek, radiológusok) többen jöttek, minde cucc ott volt, felhazsnálható volt, nem spóroltak semmin. Előre megtervezett két eset volt, élő "próbababával" akiket kisminkeltek, keerstek röntgen képet, hogy megnézhesd a leletet, egy szó mint száz profi volt és midnen volt. Szerintem nagyon hasznos volt, gyakorlatias volt ahoygan annak lennie kell. A végén megbeszéltük mi volt jó, mi javitható, de tényleg nem volt vizsga feeling. És nagyon érdekes problémák merültek fel maikre enm is számitottam. Mostmár van igy egy képem, hogy hogy is megy ez. Hasonló persze nagyon mint mikor a surgős operáció volt a közlekedési balesetnél ahol egyik kései ügyeletem alatt voltam, félelmetes kicsit.

Visszakaptam a biztositos cuccaim a fizuval ez dicséretes. Még lógok a betegbiztositós possztal, még egy papir kéne elvielg meg el akarok egyszer menni dokihoz is mert elfogy a lencsém, kivancsi leszek hogy megy és utána ráveszem magam, hogy leirjam az egészet. Szal most többet kaptam mint eddig, de mult honapban minuszig sikerült költeni magam azzal, hogy egyszerre levontak 3 havi betegbiztositast, stb. Rögtön neki is álltam elverni, fennállt a veszélye, hogy a 28-adikán megjött fizu elsejére már nem lesz meg...

Most viszont van jópár esemény amit már lehet nagyon várni! Mindjárt meglátogatnak és tervezhetem a sok programot ide meg Stuttgartba és kapok meglepit állitólag, szóval be vagyok sózva már. Jövő héten még dolgozom 3 kemény napot, valószinuleg teljesen elkalandozva már és utána jön a szabi pár napja. Aztán Augusztus elején megyünk tesóval szinházba a nagyon szeretett musical darabunkra. Tesó látta Pesten magyarul, én még sosem élőben, hát most megnézzük egy kis Berlini városnézéssel megfűszerezve egy hétvége során. Végül augusztus közepe fele hazalátogatok megint egy esküvőre, meg úgy amúgy is. Szóval nem fogok utankozni, remélem az ügyeleti beosztás is sikerül oylanra, hogy minden klappol, már leadtam a kivánságaim. Szabadidőmben futni is voltam már párszor, nagyon szép ez a város, teljesen erre van kitalálva. Sajna nem midnig érzem az erőt és sosem fogom beérni Landy-t (nem tudom hogy csinálja, hogy iylen gyakran megy) meg tesót de próbálkozom.

007

Házigazdáink

David az ir teológushallgató

A hétvégén bátor voltam, irtam ugyebár, hogy voltunk a kollégákkal sörözni, erre rátettem egy lapáttal azzal, hogy másnap átugrottam Júliáékhoz "Maultaschenparty"-ra. Ez utóbbi kaját jelent, hasonló mint az olasz ravioli csak nagyobb és tradicionális sváb étel.  Apropója Nils (Júlia barátja) nyilatkozata volt alapvetően, mit lehet tenni a celebek köztübk járnak és ezt meg kell ünnepelni. Kihivás vasárnap inni úgy, hogy hétfőn meló jön de egyszerélünk! Kifejezetten kafa volt, ismét beszélhettem több kevesebb sikerrel végre angolul, hiszen volt ir teológus vendég, meg csoporttársak meg párok. Volt élőzene, sok sör, jó hangfal, énekelés, sok féle nyelv, kaja, karácsonyi izzósor, játék, szal minden ami egy remek estéhez kell. Összességében tehát megérte a hétfői fáradtság, persze hétfőn azért azzal szembesültem, hogy én vagyok még az osztályon sőt a keddi prof vizitet is megnyerem, és az egyben az átadás. Ohye. Már meg se kottyan... 

Sophie és Riccarda a csopitársak

A hangulatot biztositotta...

Nem volt ugyanakkor annyira szörnyő a Prof. vizit, biztos jó napja volt a főnöknek is, egész jól tűrte a hiányosságaimat. Meglepően megkönnyebbültem miután nem engem bsztatott mindenki mindennel, egészen más ez a munka mikor nyugisan csak besegitesz és nem stressz van egész nap.

És akkor az elmúlt két nap csodái következnek még. Érdekes mód két mérföldkövet is elhagytam ezen rövid időintervallumban, tudjátok olyan eseméynek mikor megállsz kicsit és elgondolkodsz magadról, életedről, stb. Az egyik az volt mikor meg kellett mutatnom a hatodéves orvostanhallgató lánykának, hogy hogyan is megy a varratszedés, és alá kellett irni a kis könyvecskéjében, hogy ez már megvolt. Önamgában semmi extra, de a tény, hogy én "tanitok" valakit az mondjuk poénos, valamint, hogy belegondoltam, éppen csak pár hónappal ezelőtt még én rohangáltam egy hasonló cetlivel, és vadásztam az aláirásokat. Akkora különbség tehát mégsincs köztünk, és mégis sok minden történt azóta azért.

"A month ago, you were in med school being taught by doctors. Today... you are the doctors."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

A másik pedig, hogy túlestem első műtétemen! Egy gyógyult alsólábszártöröttnél kellett kivenni a velőűrszeget meg a csavarokat. Persze nem agysebészet, de mégis az én nevem szerepel ott mint operatőr és én mostam le a területet, én kezembe volt a kés, én csavargattam, én kalapáltam, én varrtam össze mindent, szóval iagzán kafa volt. Szal azt hiszem ma jó kedvem van.

"And you think you know what you’re gonna feel like standing over that table but … that was such a high. I don’t know why anybody does drugs."

Grey's Anatomy; A Hard Day's Night (S01E01)

Menjünk még egy kört! (Nem)

Fantasztikusan fos heten vagyok túl. Megint megkaptam ugye a nemes feladatot, hogy az osztályon tevékenykedjek. Ezen a héten egy lélek annyi sem fordult meg az osztályon a rezidens kollégák közül. A főorvosok rendesek voltak, majdnem minden nap jött valaki és minimum egy "tábla vizit" volt, meg többnyire lehetett kérdezni is. De azért végül mindig az lett a végeredmény, hogy azért nekem kell megoldani/megirni/felhivni/elintézni/stb. Szóval ez egy emberre sok, minden nap simán 6 és 8 között jöttem haza. Nekem ez már sok ebben a stresszben. A másik új kolléga a másik osztályt vitte a plusz pár privát beteggel egy másik osztályon, ugyancsak egyedül, hasonlóan kellemes élményekkel. De túléltük ez a fontos. Voltak persze izgi dolgok is, megint csinálhattam a szuris terápiát ha sikerült megszervezni, meg kicsit a nővérekkel is sikerült jobba lenni, nemhiába nincs is jobb csapatépité mint ha közösen szivunk. Braun doki is jófej volt, mint mindig segitett sokat, meg beszélgettünk is. Kár, hogy nemsokára elmegy. Biztosra veszem, hogy belül nagyon röhög mikor olvassa a zárókat amiket irok, mindig kijavitja a nyelvtani hibáimat is. Ami emúgy kafa mert legalább rámragad valami. Sajna nem éppen ir szépen - lásd. mellékelt ábra - szóval nagyon figyelni kell mit mond mert elolvasni a hozzáfűznivalóit nem épp könnyű feladat. 

Még pénteken a meló után agyilag zokniként f7 fele nekiálltam futni. Mesélték már, hogy van ez a "Vadászház" nevű hotel és ott nagyon jót lehet futni. Nosza nekivágtam, ügyesebbek kibuszoznak odáig de gondoltam költ a fene ilyenre odafutok nem gáz. De gáz. Az a baj, hogy Esslingen a völgyben van és fel kell mászni a hegyre. De igy kilométereken át és 30 fok simán van. Na hát én ebbe belehalok. Ráadásul gondoltam a legrövidebb kis utat választom, de az nem emrült fel tervezésnél, hogy ha ugyan azt a szintkülönbséget rövidebb úton teszem meg akkor ... Hát igen. Cserébe nagyon nagyon szép a táj amire rálátni és utána az igazi erdőben futni nagyon kafa. Csak eltévedtem. Szóval jó nagyot sikerült igy futni. Én csodálkoztam a legjobban, hogy kibirtam. Mindenesetre nagyon kellemes volt a sok stressz és pszichikai terhelés után kiüriteni a fejemet és csak futni. Az új szerelésem is bevált, mostmár megoldottam, hogy hova tegyem a telefont miközben futok (nincs a rövidnacin zseb de a pólón van). 

Alex és elfelejtettemaszlováklánynevét. 

Ioannis és Friedrich

Amúgy a hétvége a pihenésé, vettem "sört", főztem itt elsőre, igazán kafa rántotta lett, midnent beletettem amim csak volt. Sőt nem hittem benne de végül meg is ettem az egészet. Aludni is sikerült végre rendesen, segitett a futás is. Nem keltem fel 5:20-kor mint szoktam és végre nem álmodtam azt h dolgozom. Az a legdurvább mikor álmomban is az megy mint napközben, és úgy keleh mintha semmit nem laudtam volna. Tegnap este a túlélés örömére elmentünk inni a kollégákkal is. Semmi extra sima sörözés mégis nagyon jól esett, kell épiteni a kapcsolatokat. Külön kafa volt, hogy végre angolul ment a beszélgetés, mivel a lányok még nem annyira biztosak a némettel. Hiányzott. Amúgy nem tudom mennyi volt az esélye de, természetesen pár kör után, egyszer csak az egyik barátnő megemliti, hogy az a csávó ott nagyon néz minket. Fordulunk és hát nem pont a Prof nézeget minket a kedves feleségével? Kicsit lepődtünk meg. Családias ez a város. 

Eperaemia

Mióta van telefonom kicsit nehezebb blogolni, hiszen mindent meg tudok osztani azonnal. Különösen igaz ez például  a képekre, mig korábban szépen lehetett gyűjtögetni, hogy na majd a blogba jó lesz, most másodperceken belül kikerül instagramra/flickerre/twitterre és nem marad ide. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a munkahelyen sokkal kevésbé használom mint vártam. Egyszerűen nincs időm általában, mindig van valami intéznivaló, meg amúgy is gyanúsan kivannak a többiek ha valaki a telefonját nyomkodja munkaidőben. Más társaság na. De azért tök jó, hogy van én nagyon élvezem.

Annyira szurkoltam még vasárnap, hogy jaj cask ne kapjam meg az osztályt (éreztem, hogy esélyes), lehessek műtőben segitő es ne kelljen gondolkozni ma. Teljesült is a kivánságom, és másnaptól kaptam meg a lehetőséget, hogy kibontakozzak. De túléltem, mostmár talán egy hangyányit jobb volt mint múltkor, bár beteg sem volt olyan sok, igaz segitségem sem volt annyi ez alkalommal. Azért elég stresszes ez ilyenkor, meg sok szervezési probléma is van, amiket meg kell oldani. Annyira kevesen voltunk például, hogy ezt a szuris terápiát hátfájósoknak, senki nem tudta megcsinálni, egy főorvosnak kellett szólnom. Ultra rendes volt, délutáni megbeszélés után, túlórába képes volt megcsinálni, ráadásul mesélt is és a felét felügyelet mellett én csinálhattam. Ehhez jön még, hogy pénteken még egy kinyomtatott cikket is találtunk mi fiatalok a fakkunkban, amiben képekkel el van magyarázva, milyen technikák vannak. Még erre is vette a féradtságot. Szerintem nagyon rendes dolog volt tőle, persze neki is érdeke, hiszen ha mi is tudjuk, nem neki kell legközelebb... Nem felhőtlen még azonban az öröm, mert az emberhiányra való tekintettel jövő hétre is megnyertem a dicső feladatot, hogy gardirozzam az osztályt. Remélem a hétvégén nem töltik fel, olyan szépen hazazavartam mindenkit, hogy kevesebb meló legyen!


Voltunk ma szombaton a helyi különlegességen az eperfesztiválon a görög kollégával, kedvesével, és egy csapódó párossal akik alapvetően a harmadik új kollégánk ismerősei. Meglepően felélénkült a város, ennyi embert még nem láttam az utcákon, persze segitett, hogy az idő is tökéletes volt, napsütés de nem forróság, igazi sétálós idő. Rengeteg finomságot láttunk és próbálhattunk ki a pezsgőben/borban áztatott epertől kezdve a sütiken át a likőrökig, dzsemekig és mustárokig minden volt amit el lehet képzelni. Igazán kafa volt kicsit kimozdulni, persze le is égtem kicsit ennek örömére. Flickr képsorozat itt. Bevásárolgattam utána a városban ha már ott voltam, kiadós mennyiségű zsét elvertem de szerintem tök jó dolgokat sikerült találni. Megfejeltem még egy rendes ebéddel, ami ez esetben egy sváb eredetű csodát takar, igy teljes lett a szombati kényeztetés.

Éjszakák, almák és manók.

Kezdjük a kötelességekkel, volt ugyebár egy pár kórházban töltött éjszakám. A hétfő, kedd, szerda hál istennek nem a legrosszabb esték szempontjából, főleg, hogy most az idő is vacak volt. Hétfőn viszonylag kevesebben buliznak és isznak majd verekszenek, és esőben kevesebben sportolnak, sétálganak kinn és törik össze magukat. Háromnegyed 8-kor van átadás lenn az ambulancián, aztán lehet aktivkodni. Először, általában olyan éjfélig az ambulancia a program, jönnek a betegek és el kell őket látni. Leginkább elestek, megvágták magukat vagy kifordult a bokájuk. Ezekből láttam jópárat. Volt néhány idióta persze aki tök banális, abszolút nem éjszakai sürgősségi ellátást igénylő problémával jött, de én még nem vagyok kiégve, hogy felhúzzam magam, nekem elég az alap stressz, hogy mit kezdjek vele. Igazából érdekes volt, varrogattam meg láttam jó sok esetet, fejlődök lassan. Azt mondjuk én sem értem mért 8 és éjfél között kell emberektől vért (ha csak nem tényleg valami extra) venni meg branült szúrni. De iylen 3-4-et. Mégis, eddig nem tűnt fel, hogy nincs/nem átjárható? Kicsit zavaró amikor jönnek az ambulancián folyton a betegek, közük a gyerekek is, mert ha elestek akkor őket is mi vizsgáljuk először, és akkor felhivnak félóránként (össze se gyűjtik a szentemék), hogy jaj kéne egy branül. Gyógyszerelni is kellett néha, attól mindig félek, mondjuk kétségtelen, hogylassan megtanulom az akut vérnyomáscsökkentés szereit. Azért általában 2 és 5 között sikerült aludni, mikor többet, mikor kevesebbet. Természetesen nagyon kellemes volt felkelni a fél kettőkor érkező bácsihoz, aki elvágta az elektromos vezetéket otthon, nem rázta meg, de aztán elesett a sötétben. Vagy a kissráchoz fél 5-kor, aki ki akart menni inni, de ez alkalommal ő aludt a felső részen az emeletes ágyon és úgy kettétörte a kezét, hogy még én is megmondtam röntgen nélkül. Csütörtök este már enm kell menni ilyenkor és a pénteket is megkapja az ember szabadnak. Mondjuk ez a csütörtök éppen ünnepnap volt, szóval amúgy sem kellett volna menni, ez még csak hagyján de igy nyertem egy vizitet is az egyik osztályon, hiszen napközbe is ügyeleti létszám van ilyenkor, be kell segiteni. Összességében azért igy utólag túlélhető volt és talán rám is ragadt valami.

A hét csodája természetesen, hogy megkaptam életem első fizuját, mondjuk több mint amennyit a munkám ér, szal lehet el kéne kezdeni minőséget emelni. Sokba vagyok a kürháznak, és sokat fizetek adót is minden félét, szal kezdem utálni én is a sok külföldi csóró bevándorlót aki AZ ÉN ADÓMBÓL kapja itt a támogatást. Jó amúgy mert mindig a hónap utolsó munkanapjáig megérkezik. Cserébe az ügyeletek és hétvégék csak 2 hónap csúszással vannak beleszámolva, de ez szerintem élheő.

Kezdetnek (másnap) neki is álltam elverni, vettem telefont. Nem kispályáztam almásat vettem, fehéret, nagyon jól néz ki. Igazából tesó blogját akartam lineklni, mert mintha az ő száját/billentyűzetét hagyta volna el, hogy az is a király többek között ezekben az almás cuccokban, hogy olyan kis elegáns és egyben 100%-ig praktikus, de még a csomagolás is műremek. Persze retkes sokba került, rámsóztak még mellé egy biztositást (ami mondjuk annyira tán nem hülyeség), és egy bluetooth kicsi hangfalat is (Muszáj fizetni ilyen kezdő összeget a megvásárlásnál, de ez tartozékra levásárolható. Én utáom a tokokat...). Előfizus a T-nél. Én annyira nem biztam ezekben a kis szolgáltatókban, meg nem is találtam olyan csomagot ami úgy igazán tetszett volna. T mindenhol van, tudom hova forduljak ha gyikom van, tuti a szolgáltatás úgy voltam vele jó lesz ez. Be is ultem stilusosan egy Starbucksba kibontogatni midnent és összerakni egy forrócsoki mellett. Még kell egy kis idő amig belakom meg megszokom, pléne, hogy nekem eddig csak androidom volt. De ez legyen a legnagyobb problémám. Van még jó pár tervem miket akarok venni, tényleg "kérész életű lesz ez a fizetés".

Ünneplésként voltam csütörtökön @julismuris-ékkal egy marhajó kis sörözőben, ami igazából egy sörfőzde volt korábban, csak most át van alakitva vendéglátóegységgé. Még mindig van persze saját sör, mégpedig a "Wichtel", lényegében "manó" (bát állitolag van erre még jobb magyar szó amit az este folyamán nem sikerült megtalálni). Jóféle volt nagyon, lőttem pár képet. Továbbá, ez alkalommal segitséggel ugyan, de eltulajdonitottam ismét egy poharat. Ezek a fránya külföldiek már csak ilyenek. Olyan kis helyes volt na.